Róbert Károly király Esztergom városának adományozza Kovácsit
Helytörténet
2011. okt. 12.

<p>A mai vasútállomás környékén elterülő Kovácsi Esztergom legjelentősebb külvárosa volt, a magyarországi péznverés központja. Már a 9. század óta lakott volt, 1326. november 8-án Károly Róbert Esztergomnak adományozta a falut. A rendszerváltás óta utca őrzi az egykori település nevét.</p>

....Mi tehát fölséged parancsainak és rendeleteinek mindenben engedelmeskedni óhajtván, amint tartozunk, leveledet kellő tisztelettel fogadván, embereddel Cihwár András mesterrel kanonoktársunkat, Jakab mestert, Frankinus gróf fiát, tanuságképpen kiküldöttük a teendők elvégzésére. Kik visszaérkezvén előadták, hogy november 7-én kimentek a Kovácsi falu és birtok színhelyére s azt átadták összes tartozékaival és haszonélvezetivel együtt Esztergom királyi városodnak, s ezt annak birtoknak határai, amint azt a te embered és a mi emberünk előadta, a következők: Az első határ észak felől Esztergom város árkánál van, a chuti templom faluja közelében, aztán tovább indulva a Szent Domonkos temploma felé, itt találtak egy újonnan emelt határdombot, melytől egyenesen menve az esztergomi ispotályosok és Szőke János esztergomi polgár szőlleihez értek. Innét kelet felé megy a határ a francia Benedek és Tyrien sütő szőllejéhez, hol szomszédos ama birtok a mi káptalani földünkkel. Aztán eljut a Sumugnak nevezett szőllőhöz és egyenes vonalban a Frankó szőllejéhez, és ismét tovább halad az András pap szőllejéhez, aki a mi javadalmasunk, Szabad közelében, mely a mi szőllőnk, és még mindig kelet felé menve Szigeti  Egyed és Tamásfia Jakab szőlleihez: aztán határos Pál kocsigyártó szőllőjével, a Ludweg fia présházával és az Aydna nevű szőllővel. Innét a határvonal Cihwár András mester és a Walter szőUőinek tart, és egyenesen tovább "húzódik a Rodman mészáros szőllőjével, valamint a Paskáz tornyának: ugyanitt elhatárolja a Fenyérd földet a Karácson szőlleje közelében, hol három határdomb a peszéri terület a bajonitól és a Kovácsitól elválasztja. Innét délnek fordul a határ ott, hol a Benefia Miklós szőlleje fekszik, amely már Bajonhoz tartozik, és elérkezik a Beekfia Mihály szőllejéhez, amely még Kovácsihoz tartozik: aztán ismét visszafordul az említett három határdombhoz, és egyenesen tovább haladva, a Sárkány hegyhez érkezik, honnét a Mihály pap, a vörös Kelemen kocsmáros és a Péter pap szőlleihez ér, mely utóbbi helyen két Kovácsihoz tartozó határdomb áll. Innét tovább indulva a Ludweg szőllője felé ismét van egy határdomb, mely Kovácsit Bajontói elválasztja. Van ugyanott nyugat felől egy másik határdomb is, s ez Kovácsihoz való. Innét kerülővel megérkezvén a Mihályfia Miklós szőllejéhez, itt két határdomb van, melyek egyike dél felől választja el a Kovácsi területet a bajonitól: aztán a határ ismét kelet felé tart és felmegyen a Középmái nevű dombra, ahol Gergelyfia Póka szőlleje terül el, s ez is még Kovácsihoz tartozik. Egy másik szőllő ugyanott Pál kovácsé, ez szintén keletnek fekszik, de Bajonhoz tartozik. És a két szőllő közt is van egy határdomb, mely újonnan van fölhányva. Ez a Kovácsi szőllők határjárása. A kovácsi szántóföldek határai pedig emezek: közel a nagy úthoz mely Esztergomból Budára viszen, van négy régi határdomb, melyektől egyenesen menve eljut az ember a Pártáspatak nevű vízhez. A folyón túl vonul el a nagy út, amely a Szent Margit templomától Esztergom városa felé vezet, és ez úton túlnan fekszenek a mezőségi boldogságos Szűz egyházának szántóföldjei, aztán eljut az ember az esztergomi zsidók temetőjéhez s ezzel végződik a Kovácsi szántóföldek határa. Kelt 1326. november 8-án.

A forrás latin. Prímási Levéltár Lad. 24. Fasc. 3. Nr. 1. Kiadva: Monumenta Ecclesiae Strigoniensis III. kötet. szerk.: Dedek Crescens. Esztergom 1924. 95-96. 1.
A szöveget fordította Pór Antal. Esztergom-Vidéki Régészeti és Történelmi Társulat Első Évkönyve. Esztergom, 1896. 27-29. 1. / Komárom Megyei helytörténeti olvasókönyv (szerk: Ortutay András)

(forrás)