<p>Napokon belül leengedhetik a vizet a díjtartozások miatt szeptember elején bezárt Aquasziget élményfürdő medencéiből - a nyáron kiválasztott új üzemeltető a jelek szerint nem tudja átvállalni az elmúlt években felgyülemlett ki nem fizetett közműdíjakat. A medencék leengedése azt jelzi: hosszabb időre bezárhat Esztergom elmúlt évtizedének legnagyobb, közel 10 milliárd forint ráfordítással létrehozott és üzemeltetett beruházása.</p>
Már a fürdő átadásakor mindenki tisztában volt vele, hogy a létesítmény nem üzemeltethető gazdaságosan szálláshelyek és egy valódi termálforrás nélkül. Bár a Szeretgom törzsközönsége sokszor negatív előjellel közelítette meg az Aquasziget kérdéskörét, azt biztosan kijelenthetjük, hogy igazán senkinek sem jó az, ha a szigeten található létesítmény az enyészeté lesz. Érdemes ezért kicsit felkutatni a hasonló beruházások történetét: hogyan oldották meg máshol, más korokban elődeink az ilyen krízishelyzeteket.
Valószinűleg kevesen gondolnák, hogy Budapest egyik legpatinásabb fürdője, a Városligetben található Széchenyi fürdő az első világháború idejétől egészen a harmincas évekig nagyon hasonló gondokkal küzdött. A Széchenyi fürdőt 1913 június 16-án nyitották meg és forgalma már az első évben meghaladta a 200 000 főt, majd 1919-ban 890 507 fővel tetőzött. Ennek ellenére a fürdő 1914 és 1915 között veszteséggel működött, melynek oka a világháború gazdasági hatásai mellett - hasonlóan kései esztergomi kistestvéréhez - a tervezett gyógyszálló beruházás elmaradása volt.
Hasonlóan az esztergomi fürdőhöz ekkor még a Széchenyiben is melegíteni kellett a vizet. A vízmelegítés költségei azonban emelkedtek, ezért és a vízhozam növelése érdekében szükségessé vált egy második artézi kút fúrása. A fúrási munkálatokat 1936 július 9-én kezdték meg és azok mintegy két évig tartottak. 1938 március 16-án 1256 méter mélyen 77 °C-os termálvizet találtak, mely megoldotta a fürdő termálvízellátását és az épület fűtését is. 1939-re a fürdő fűtőberendezését átalakították a hévízzel való fűtésre, valamint a fürdő mellett ivócsarnok is épült.
Egy hasonló akcióterv valószinűleg az esztergomi fürdőt is meg tudja menteni: kell fúrni egy új, minél melegebb vizet a felszínre hozó kutat és be kell fejezni a szomszédos szállodát. Az új kút jelentősen csökkenthetné a fürdő üzemeltetésének költségeit, és környezetvédelmi szempontból is dícséretes volna, mivel nem kellene többé évi több ezer tonna széndioxid légkörbe eregetése (és orosz import gáz elégetése) árán melegíteni a medencék vizét. A szálloda pedig a fürdő kihasználtságát növelné, elsősorban a hétköznapokon.
Mindehhez elsősorban tőkére, újabb komoly, milliárdos végösszegű beruházásokra van szükség. A következő hónapok történései megmutathatják, hogy jól döntött-e az Önkormányzat, amikor ugyanannak a sándorfalvi cégcsoportnak adta át üzemeltetésre az élményfürdőt, akik a szomszédos szálloda beruházói is, illetve néhány évvel ezelőtt a Búbánatvölgyben saját eszközeikkel sikeres termálvizet felszínre hozó kútfúrást végeztek. Ha ez a cégcsoport képes rá, hogy befektessen és kockáztasson ennyi magántőkét a fürdő felélesztése érdekében: képes befejezni a szállodát és képes kiváltani a gázmotorral történő vízmelegítést, akkor minden Esztergomért tenni akaró személynek kötelessége lesz őket ebben azzal támogatni, hogy legyűri az elmúlt években felgyülemlett ellenérzéseit, és időről időre - igényeihez mérten - igénybe veszi az Aquasziget szolgáltatásait.
Egyetértesz? Nem értesz egyet? Szólj hozzá, oszd meg a véleményed a témáról!