"Hol a boldogság mostanában?"
2011. 09. 23. 2:41
Kedveseim!
Divatos lett manapság az a kifejezés, hogy "ÉLETMINŐSÉG".
Úgy gondolom, ez így önmagában az ember számára, mint "lelkes lény"-nek, a az élete teljességéhez nem elég.
Sokkal jobban fontosabb talán számára a BOLDOGSÁG, mint életérzés megélése.
De rögtön fel is vetődik a kérdés: MI A BOLDOGSÁG?
A címadó Petőfi versrészlet ugyan nem egészen erről szól, de a lényege mégiscsak az, MI A BOLDOGSÁG A MA EMBERE SZÁMÁRA MOSTANÁBAN?
De felidézhetjük azt is, mi volt a régmúlt idők emberének, s miért nem jó az a MA emberének?
Ti hogy vélekedtek erről?
Nekünk, az "utókornak" megható olvasni ezt az utolsó "istenhozzádot", de az "erőszakos halált halt férj" özvegye számára maga a borzalom lehetett!
Istenem, mennyi emberi tragédia történt az emberiség történelme során!
És legtöbbször bejönnek Petőfi sorai:
"Az idő igaz,
és eldönti, ami nem az."
Hány, de hány embert ítéltek halálra ártatlanul az évezredek alatt?!
Boldogtalanságra kárhoztatva a hozzátartozóikat! :(((
Jóvannna! :)
Ezért jegyeztem meg, hogy a feltételezés eldöntéséhez látni kellene az egészet...
Csak azért gyanakodtam, mert néhány népies kifejezésen kívül nagyonis választékos, irodalmi írás.
Táskaírógép?
Én azt képzeltem, egy kockás füzetféle...
Családnevek iródnak le, (én mint 60-as születésü nem igazán ismerhettem, de hallottam már) felvidéki településeket emlitenek, olyan életszerü az egész. Abban az időben nem hinném, hogy valaki azzal szórakozott kis táskairógéppel, hogy ennyi irományt csak ugy kimásoljon. De attól még lehet, hogy Neked van igazad :-)
„Arad, 1849.október 5.
Imádott szegény feleségem!
Nem tudom, imádott Pauline-om, hogyan írjak neked, hogy a csapás ne sújtsa nagyon gorombán szerető szívedet – és csak azt kívánom, hogy szerencsétlen sorsomat olyan részvevő ajakról halld meg, amely a lehető legkíméletesebben közli veled, még mielőtt ezeket a sorokat megkapod.
Örökre istenhozzádot kell hát mondanom neked! – megáldva téged mindazért a boldogságért, mellyel gazdagon megajándékoztál, és szívemből köszönve mindazt a szeretetet, melyet tőled megkaptam!
A jó Isten óvjon téged és a kedves és szegény gyermekeket, ne hagyja, hogy túlságosan átengedjétek magatokat a mély fájdalomnak, terjessze ki kedves fejetek fölé mindenható és óvó kezét… az az utolsó és hő fohászom.
Te is, hőn szeretett Pauline-om, érzem! megbocsátod mindazt a keserűséget, amit életemben okoztam neked! Megbocsátod, hiszen mindig a jóság angyala voltál! – Ó, mennyire fáj a szívem, hogy nem láthatlak, nem csókolhatlak többé.
Légy hát erős, jó Pauline-om, légy erős irántam érzett szereteted kedvéért, gondold meg, hogy gyerekeid vannak, hogy értük kell élned!
Isten veled, hát, imádott angyalom! Gondolatban szorosan magamhoz ölellek mindnyájatokat, téged és a kedves gyerekeket! és maga, jó Pauline-om, legyen még boldog, mert megérdemli.
Isten veled!
Szerencsétlen Ernőd”
Nem hiszem, hogy a harcban edzett katonatiszt és parancsnok, az ítélet elöl el nem menekülő, sorsát vállaló Poeltenberg Ernő honvédtábornokot valami egyszeri, halál előtti ellágyulás fogta el a levél írásakor. Hiszem, hogy mindig is így szerette feleségét és gyermekeit.
"Az azért érdekes, hogy 821 olvasással büszkélkedhet a téma és csak 17!!! hozzászólással.
Vajon a 821 olvasásból hány ember lehet, aki tul.képpen megnyitotta először az oldalt? Akiben megmozdult valami a boldogsággal kapcsolatban?"
Én úgy gondolom, ez két dologra világít rá:
1. Az embereket érdekli a téma, ezért olvassák, ha valahol alkalmuk nyílik megismerni MÁSOK meglátásait.
2. Mivel ők maguk is bizonytalanok a dologban, inkább nem szólnak hozzá... tartanak attól, esetleg megmosolyogják, netán kigúnyolják őket...
Mert valóban nagyon RELATÍV és sokoldalú lehet maga a BOLDOGSÁG.
Van egy olyan érzésem, mindekinél személyre szabott.
Ami valakinek boldogságot (öröm+megelégedettség) okoz, az másnál természetes történés, jelenség lehet.
Ezért nem is érzi boldognak magát.
Lásd:
De szeretnék gazdag lenni,
Egyszer libasültet enni.
Jó ruhába járni kelni,
S öt forintér kuglert venni.
Mig a cukrot szopogatnám,
Uj ruhámat mutogatnám,
Dicsekednél fűnek fának,
Mi jó dolga van Attilának.
(József Attila 1916-17?)
Vajon a gazdag gyerek is úgy véli, NEKI M JÓ DOLGA VAN???
Kedves Gömbicica!
Tényleg nagyon szép írás, olyan romantikus lányregény stílusú.
Nekem van egy olyan érzésem, mintha egy valódi irodalmi műből lett volna kimásolva...
Bár ehhez látni kellene az egészet...
http://www.youtube.com/watch?v=zmXgjfxcLQ4&feature=related
Liszt: Szerelmi álmok - őszi képekkel
Nagyon köszönöm, hogy sok munkával, eredeti állapotban idéztél belőle. Megkapó az a rész, ahol önzetlenségből inkább lemond a távolból imádott lányról, mint hogy "lehúzza" magához. Ekkora szerelem megérdemelné, hogy (legalább számotokra) kiderüljön a fiú és a lány neve. Lehet, hogy a levél el sem jutott a címzetthez.
Ha szivesen végigolvasnád gyere el egyszer és 2 óra alatt talán elolvasható. Ha elkezdi az ember nagyon nehéz letenni.
DE még mindig bennenünk van, hogy ki irta kinek???? Férjem szüleinek a dolgai között találtuk. Valószinü nem egymásnak irták.
jóóóóó
legyen! Csak ugy találomra egy-egy oldalról irogatok be ugy ahogy olvasom.
gömbicica, légy szi' csak egy pár sort belőle!
Az azért érdekes, hogy 821 olvasással büszkélkedhet a téma és csak 17!!! hozzászólással.
Vajon a 821 olvasásból hány ember lehet, aki tul.képpen megnyitotta először az oldalt? Akiben megmozdult valami a boldogsággal kapcsolatban?
A következő hozzászólások, olvasások val.szeg ugyan azoktól az emberektől jöttek nagyrészt. Azt hiszem, hogy az emberek boldogságának a házatáján vannak némi rések, némi foltoznivalók, stb. :-( De soha ne felejtsük el, hoy a boldogságunk elsősorban magunkon mulik. Lehet hibáztatni a kormányt, a szomszédot, az undok boltost, a szemtelenül előző autóst,a szelet, a napot....... A boldogságunk belőlünk fakad. Nehéz megteremteni, mivel nem azon mulik, hogy mekkor bankbetétje, mekkora háza, mennyi aranya, stb van az embernek. Sőt! általában ezek az emberek sokszor boldogtalanok.
Hagyaték papirjai között bóklásztunk ma. Hát elment vele a délelőtt :-( Találtam többek között egy irományt, amit egy szerelmes férfi irt 56 oldalon keresztül. Nem tudtunk rájönni ki irta kinek, még a harmincas években iródott. Hát akkor és az utána következő időkben sem volt igazánáokuk az embereknek "boldogságra", mégis ami kisugárzik azokból a szavakból, mondatokból, oldalakból, az nagyon ott van. Akkor még másképp kezdődött egy kapcsolat. Igaz ez sajnos nem jó véget ért, mert a lány menyasszony lett, addig-addig áhitozott, epekedett!! utána a fiu. Talán ha lett volna mersze, és nem lett volna szegény ( szegény????? akkora lelki gazdagságról tesz tanubiznyságot az iromány, hogy ilyet még nem olvastam) boldog családot alkothattak volna. Már arra gondoltam, hogy egy szinésszel egy önálló esten érdemes lenne elmondatni a levélben leirtakat. Gyönyörü. Ahogy egy egyszerü pöttyös kendőről tud irni,
ami az imádott lány fején van, az fantasztikus.
Józan/ok/nak !
Kezdjük a közepén !
Oly gyakran használjuk a szeretet szót, hogy túl bonyolult fogalomnak gondolhatjuk. Tudatlanságunk teszi bonyolultá. A palacsinta szeretete nem szeretet. A szerelmesek "szeretete" sem fedi a fogalmat. A szülői szeretet, a természet szeretete, stb... milyen fogalmakat takar ?
Mi a szeretet ?
A latin úgy fogalmaz : -Másnak való jót akarás !- "Fityfiritty"! Ez sem fedi a tartalom egészét ! Ha megmarad a passzivitás terén és nem realizálódik, akkor akár a pokolra vezető útat is kikövezhetjük vele, mint jó szándékkal.
A szeretet, nem más, mint a másnak való jót tevés.
Nem kell bonyolítani, ilyen egyszerű a fogalom. Lehet kényelmetlenség okozás is, amikor rossz jegyet, akár feddést takar a fogalom gyakorlása, vagy amikor lemondást követel.
A szeretet apostolának szent Jánosnak irása, az emberre irányítja az Istent-szeretés tárgyát, amit az evangéliumban Jézus markásan fogalmaz meg: "éheztem, ennem adtatok,...stb. A zsidó és a keresztény eszmevilágban ez a legfőbb és központi parancs.
A környezetvédelem is visszavezethető az Isten szeretetére.
Röviden ennyi a gyarló eszmefuttatás.
Kösz a témában való érdeklődésed és hozzászólásod. Magam mindig a szavak alapjelentését vettem fontolóra, ha valami szlogenszerűen hangzott. Ezen hangzatos jelszavakból, program-szlogenekből a "hatalmat" /bitorlók/ építők sohasem szükölködtek. Szocialista kultúrát, mint olyant, csak kádári-éra kultúrájának lehetne nevezni, tekintve, hogy a szocialista szót úton-útfélen használták, mintegy varázsigét, valós érdemi meghatározás nélkül. Megmosolyogtató volt Brezsnyev kijelentése, hogy ők fölépitették a szocialista társadalmat, és ezután már a kommunizmus építésén dolgoznak. Szépen hangzott, de a szavak igazi tartalma nélkül.
Szépen hangzó jelszavakból most sincs hiány ! Ha nem válik be, feledve a régit, újat tesznek helyébe. Valameddig az is elfedi a dolgokat, majd jön az újabb...
Liberális demokrácia szép hazánkban csak megnevezés terén "volt", de vajmi kevés és árnyszerű, ami megfelelt volna annak, aminek nevezték.
Részemről az alapfogalmak megbeszélésének semmi akadálya. Nem azt mondom, hogy amit mondok az kizárólagos, hanem azt, ami a személyes véleményem.
Üdv.nadragulya
"...jó pihenést és alvást kivánok, ha pedig mindezt álmok is kisérik, azok szépek legyenek !"
Köszönöm kedves Nadragulya! Általában jól alszom. Ma már nincsenek napi, feszítő, megoldásra váró problémáim.
Érdekes, s talán nem véletlen, hogy a boldogság témától eljutottál a hazaszeretetig. Volt időszaka az életemnek, amikor a haza, a hazaszeretet fogalmak nem fordultak elő a hivatalos szövegekben. Szükség sem volt ezekre, hisz' a "béketábor legyőzhetetlen" volt abban az időben. Túléltük.
El kell ismernem azonban, hogy abban a korszakban egyszerűbb volt a tisztánlátás. Ma olyan demokrácia van, hogy csak na. Silány, gügye, idétlen, néha ocsmány műsorokat ömlesztenek a médiák. Ezen nő fel a következő generáció. "Énekelhetőbb" (nem is értem) CD-ken küldenek Himnuszt és Szózatot. Zanzásitott irodalmi művekkel "segítik" az iskolásokat, mint, ha valami mozgalom indult volna az igénytelenség érdekében. Nem említek meg show-műsorokat, tudod mire gondolok. A hülyeség elhatalmasodott, tegnap este már a közszolgálati csatornán is.
Amit nem sikerült erővel elérnie a "szocialista kultúrának", azt simán, a befogadók örömével eléri a liberális demokrácia. Nesze neked hazaszeretet.
Persze ez egy másik, végtelen és ki/megbeszélhetetlen téma.
Üdv. Szép napokat Neked.
Gratulálok az emberi lélek értékeinek, alapfogalmai megértésének vergődő útjain. Van egy ország, Ázsia belsejében, ahol a boldogság is hozzátartozik a nemzeti össztermeléshez. Az ember elsőre mosolyogva nézi a dolgot, de ha mélyebben meg próbálja érteni, akkor juthat arra a következtetésre: lehet, hogy civilizáltabb világban élek, de boldogabb vagyok ?
Sajnos az alapfogalmaink/öröm, boldogság, jóság, béke, szeretet, stb.../ területén értelmünk legtöbbször csak közös képpel rendelkezik. Ezekkel a fogalmakkal a filozófusok már az ókorban foglalkoztak. A "modern" ember sokmindent már nem tudott hozzátenni.
Emlékezetemben él még az a kép, amikor Kölcseyvel kapcsolatban a hazaszeretetről kezdtek beszélgetni. E gondolatoknak természetesen a "szocialista ideológiát" kellett volna szolgálni. Elmentem az egyik előadásra, ahol valamilyen felsőbb pártfunkcionárius /talán egyetemi professzor is volt/, előadta a maga "naiv" gondolatait e témával kapcsolatban. Mozgolódott bennem a "kisördög" és végül nem tudtam megállni, hogy ne szóljak hozzá. /szabadon/- Oly sok szépet hallottunk a hazaszeretet kapcsán az egy meg a sok lábbeliről, az éhezésről és a jó világról, TSz-ről és traktorokról, a békéről és biztonságról, csak egyről nem beszéltünk és nem határoztuk meg, hogy mi a hazaszeretet ?- Néhány előttem felszólalónak helyeslését megköszönte az általa előadottakkal kapcsolatban, de mire az én fölvetésem sorra került volna, akkorra sürgősen el kellett mennie.
A témát amit fölvetettél most mellőzöm, ahhoz nyugodtság és hosszabb idő kellene. A régiek meghatározásait csak magyarázni tudnám, a jobb megértés érdekében, de ez nagyobb "lélegzetvételt" követelne és ehhez most nincs késztetésem. /Majd egyszer!/
Későre kezd járni, jó pihenést és alvást kivánok, ha pedig mindezt álmok is kisérik, azok szépek legyenek ! üdv. nadragulya !
Erdekes fejtegetesek.
Az orom es a boldogsag egy es ugyanaz? mindkettohoz pozitiv elojel tartozik, megsem ugyan az. En ugy gondolom az orom az egy fokozottabb allapot, de rovidebb idotartamu, mint a boldogsag. Ugye van olyan hogy "apro oromok" de olyan nincs hogy apro boldogsag.
En ugy gondolom hogy a boldogsag az atfogobb, es melyebb, mint pl. az orom, valami fele egyensuly, harmonia, szeretet erzese, ezek mind tartozekai a boldogsagnak. Ebbol kiindulva ugy gondolom, a termeszet is resze kell legyen, vagyis a termeszettel valo kapcsolat. Peldaul egy nagyvarosban elo ember eleteben sokkal dominansabb szerepet tolt be a a penz, mint mondjuk egy falun elo ember eleteben. Tehat itt mar megbomlott az egyensuly. (Azon egyszeru oknal fogva, mert egy nagyvarosban elo ember teljes fuggosegben van, mindenert fizetnie kell, ha nem bunozesbol akar elni, vagy az utcan kukazni. Egy falusi kornyezetben a penz hianyossagat ki lehet potolni, mondjuk kis haztaji gazdalkodassal.) Sokan mondjak, a boldogsag nem helyhez kotott. Helyhez talan nem, de kornyezethez igen. Lehet, hogy a boldogsag nem is annyira szubjektiv, mint ahogy elso pillantasra tunik? Orom az sokkal inkabb az, velemenyem szerint.
Hölgyeim, kedves Holdfény, Gömbicica!
Ha az életem függne attól, hogy meghatározzam, mi a boldogság, akkor már állnék is a kivégzőosztag elé, mert lehetetlen feladat.
Általában egy mosolygós állapotra asszociál az ember lánya/fia, de ez sem igaz, mert láttam már embert zokogni a „boldogság”-tól. Azután olyan is előfordul, hogy az anyagi jólétet kapcsolják össze a fogalommal. Mondjam azt, hogy szegény embert is láttam boldognak? Mondom.
Más helyen a fiatalságot, a szépséget, a szerelmet említik a boldogság előfeltételének. Igen, lehetséges, de, mint tudjuk a fiatalság (is) egy múló állapot.
Szóval, fogalmam sincs, hogy mi is a boldogság.
Egyet azonban biztosan tudok és állítok. Ez az érzés belülről fakad. Van köze hozzá az anyagi biztonságnak, a helynek ahol élünk, betondzsungelben, vagy természethez közel. Egészségi állapotunk is befolyásolja, családban vagy egyedül élünk. És még számtalan tényező befolyásolja „boldogságunk” pillanatait. Mert ezek csak pillanatok, esetleg napok. Nincs ember, aki egész életében, reggeltől-estig boldog. Legfeljebb a bolondok házában.
Cey-Bert Róbert Gyula említi egyik könyvében a „belső kék csend” állapotát, amikor az ember elméje kiürül minden, előítéletes megszokástól, és úgy fogadja be a természetet, embertársait, ahogy azok megjelennek a valóságban. Az ég kék, a fű zöld, a szomszéd pedig ma ideges. De ezért nem háborog, nem veszi át az ideges állapotot. Tudomásul veszi, hogy ilyen helyzet is van.
Szerintem azoknak az embereknek lehetnek, az átlagosnál több boldog pillanatai, akik megbékéltek önmagukkal, elégedettek a sorsukkal (és itt nem az igénytelenségre gondolok), kiegyensúlyozottak, békések, meglátják környezetükben a szépet és jót, tesznek is azért, hogy a világuk mindig értékesebb legyen.
Manapság a magyar emberek (a külföldiek életérzését nem ismerem) jelentős része eleve boldogtalanná „képezi” magát. Dühös, elégedetlen, mindenki mást hibáztat. Pici rossz érzésekből, helyzetekből tragikomikus történeteket épít fel magában. Politikai esetekért átkozódik. Olyanokért, amikre se rálátása, se befolyása nincs. Valahogy nem tud, nem akar jó érzésekkel élni. Az örökös elégedetlensége aztán családjára és környezetére is hat. Nem kellene, mert a rossz, általános stresszes hangulat előbb-utóbb a fizikai egészségében is jelentkezik. Biztosan van mindenkinek az életében olyan helyzet, ami szép volt. Ezekre kell sokat-sokszor gondolni. Az öröm pillanatait felidézni.
Ami pedig a természet és az un. civilizáció egyensúlyát illeti…. Ha jól emlékszem a politikai gazdaságtanra: „A munka olyan emberi erőkifejtés, mellyel az ember átalakítja a természetet, hogy szükségletei kielégítésére javakat állítson elő.” Marhaság, meg is bukott a szocialista társadalmi forma. A kapitalista sem jobb. A természeti törvényeket nem lehet megerőszakolni. Illetve lehet, csak nem büntetlenül.
Igaz, a tudomány fejlődésével legyőztük a pestist, a kolerát, és felkapcsoljuk a villanyt, amivel mindenünk működik. De jött helyette aids, ebola és a legenda szerint egyszer New Yorkban volt egy egy napos áramszünet és szó szerint megállt az élet. Aztán 9 hónap múlva az átlagosnál több kisgyermek született.:-)) (Mindennek van rossz és jó oldala is.)
Fogalmam sincs, hogy az ember és a természet érdekellentéte mikor eredményez súlyos problémát. Abban azonban biztos vagyok, hogy a természet győz és az ember veszít.
Hatalmas ütemben és mennyiségben „termelünk” szemetet és nem tudunk mit kezdeni vele. Sajnos Esztergom sem különb. Azt a rengeteg szétszórt hulladékot nem a turisták produkálják, hanem mi magunk. Ebben sajnos a város fiatalsága élen jár. Kamasz kölykök dobják el lazán, menet közben az üdítős dobozt, a zacskót ,a műanyag palackot. Talán erre is kellene egy kampányt indítani, a tiszta Esztergomért.
Kedves Gömbicica!
Valóban jobban kellene óvnunk a természetet, és valóban finomabban a házias ételek.
Sajnos, azonban van egy nagy bökkenő!
Nem lehet kapni igazi hozzávalókat, vagy ha mégis, akkor méregdrágán!
A sors iróniája, hogy a múltkor voltam a Lehel piacon éppen a ZAJOS Pesten, és OTT bezzeg van minden, ami házi!
Pont olyan hízlalt kacsákat láttam, amilyenre te gondolsz....
Én még kislánykoromban tömtem kacsát.
És mindmáig megmaradtam "parasztgyomrúnak", azaz nem csípem se a pizzát, se a hamburgert, se a hot dogot...
Sőt, azt a sokféle fűszert se szeretem, amit sokan rátesznek a húsokra, gyümölcsszószba, stb. Elnyomva az alapanyagok eredeti aromáját, finom saját illatát.
De látnád, a gimisek a menzán hogy falják, ha pizza az ebéd... ŐK attól boldogok... A gyümölcslevest meg érintetlenül viszik a mosogatósba...
Kedves Józan!
Nagyon szép történetet hoztál, köszönöm!
Igen jól példázza a BOLDOGSÁG relativitását.
Azon felül, hogy a két kis öreg a természetben érezte magát jól, csak ott tudtak boldogan élni, még abban a kegyben is részesültek, hogy együtt öregedhettek meg.
Manapság EZ IS IGEN RITKA!
Volt régebben, mikor még "mazsi" netezős voltam, egy ilyen témájú spamféle, amit kaptam email-ben, amelyben különféle gondolatok voltak képekre írva, s szívhez szóló furulyamuzsika ment közben non stop. AKKOR (6 éve már!) rácsodálkotam az ilyesmire is, manapság giccsesnek tartom.
DE!
Nem emlékszem már az egészre, azonban EGY gondolat nagyon megragadt bennem, és pont ez:
"HA EGYÜTT LÁTOD MEGÖREGEDNI A SZÜLEIDET, A KIVÉTELES EMBEREK KÖZÉ TARTOZOL!"
Bevallom, megkönnyeztem, mert én láttam...
Ez jutott eszembe erről a történetről, és még egy híres kisregény:
GÁRDONYI GÉZA: AZ ÖREG TEKINTETES
"Az 1905-ben született Öreg tekintetes témáját a városi ember föld utáni sóvárgása inspirálta. A címszereplő, Csurgó Károly életét tönkreteszi a nagyváros, mert az itt élő emberek kinevetik, elavultnak tartják kedves falusi szokásait, és mindez végül a tragikus végkifejlet felé taszítja őt."
Film is készült róla, láttam a tv-ben.
Igaz, ez utóbbi eléggé más jellegű történet, mint amit Te hoztál, de az, hogy a városban nem érezte jól magát (nem volt boldog!) a vidéki öregúr, az azonos bennük, mint életérzés...
Bölcsen döntöttek hát a kisöregek, hogy nem mentek bele a városba költözésbe, mert ugyanígy járhattak volna.
Kedves Balázs!
Tudod, édesmamám női szabó volt. Nem varrónő, hanem angol-francia női szabó. Ami azt jelentette, hogy angol és francia kosztümöket, modelleket is tudott varni. Sima varrónők - általában - nem tudnak ilyesmit, mert speciális tudás kell hozzá.
Nos, ő mondta nem egyszer:
"Ki minek mestere, annak huncutja!"
Ami azt jelenti ugyebár, hogy akinek a SZAKTERÜLETE valamai, az teljesen másképpen ítéli meg a szakmájába vágó dolgokat, mint aki csak amatőr módon szemléli.
Ne várd hát el egy zenésztől, hogy egy fotót úgy lásson, mint Te, akinek ez a foglalkozása.
Kár, hogy pont ebben a topicban, melynek a BOLDOGSÁG a témája, ilyen szubjektív dolgon vitázunk.
Engem megkapott a fotó (bár gyanakodtam én is, hogy kreáció, ilyen árnyalak nem létezik!), mert annak éreztem, amit írtam róla, BOLDOG PILLANATNAK.
Kíváncsi lennék ezekután, az alkotója vajon minek szánhatta?...
Mert a boldogság - az én tapasztalatom szerint legalábbis - inkább sok-sok apró pillanatból épül fel, mint tartós, hosszú időből.
A tartós boldogság ritka, keveseknek adatik meg. És akinek megadatik, talán észre sem veszi, hogy ebben a kegyben van része. Mert természetesnek érzi.
Mint "Józan" történetének kis öregjei... Nekik az volt a természetes, ahogy éltek. És - gondolom én - a városi zajos nyüzsgésben döbbentek rá, HOL IS A BOLDOGSÁG számukra?...
A gyerekeik, unokáik mge unatkoztak volna a természet csendjében, ha hirtelen cseréltek volna. Hisz ott nincs Pláza, internet, stb.
Bizony, már megfordult a fejemben, ez a téma legalább olyan rázós, mint a vallásról vitázni.
EGYÉNI, és RELATÍV, ki hogy éli meg.
Ezért gondolkoztam már azon is, hogy törlöm a topicot...
Nem találtam értelmét egymás bántásának pont ilyen téma kapcsán.
De úgy látom, azért van, aki talál olyan történetet, amit idehoz mégis, hogy példázza, csak van értelme beszélni róla, MI IS A BOLDOGSÁG?
Kinek ez, kinek az...