Kedveseim!
Divatos lett manapság az a kifejezés, hogy "ÉLETMINŐSÉG".
Úgy gondolom, ez így önmagában az ember számára, mint "lelkes lény"-nek, a az élete teljességéhez nem elég.
Sokkal jobban fontosabb talán számára a BOLDOGSÁG, mint életérzés megélése.
De rögtön fel is vetődik a kérdés: MI A BOLDOGSÁG?
A címadó Petőfi versrészlet ugyan nem egészen erről szól, de a lényege mégiscsak az, MI A BOLDOGSÁG A MA EMBERE SZÁMÁRA MOSTANÁBAN?
De felidézhetjük azt is, mi volt a régmúlt idők emberének, s miért nem jó az a MA emberének?
Ti hogy vélekedtek erről?
Szedjük sorjába:
Nem csak az etnikum, hanem a szegény emberek is ették a varjút is, az ürgét is. Merthogy valamit enni kellett és ezeket nem kérték számon rajtuk.
Széchenyi Zsigmond pedig nemcsak vadásznak volt kivló, hanem írónak is. Ha meg tudod szerezni, olvasd el az "Ahogy elkezdődött" és az "Ünnepnapok" című könyvét. Kittenberger nem olvasmányos, túl száraz, viszont természettudományi szempontból tökéletes. Ha pedig Almássyról akarsz tudni valamit, felejtsd el a filmet, még a negyede sem igaz. Róla is ír Kittenberger is...
Az aki ellene van a vadászatnak, miért lenne tahó? Más a véleménye. Én se űzöm a vadászatot, de a vadhúst szeretem, és szeretem a jó vadászati könyveket is. Meg a filmeket is. Ez van. De ettől megértem azt, aki nem kedveli.
Kakas elől nem futottam soha. Mindig tudatában voltam, hogy én vagyok az erősebb és csak egy seprű kell hozzá, hogy ne tudjon ártani. Bár egyzser kipróbáltam az egyik etimológus tanácsát, és megvertem... Hát nem mondom, hogy teljes siker volt, de azért némileg visszafogta, már velem szemben...
Hát jól pontokba szedted, hogy megtudjam, a magyaroknak SEMMI köze nem volt SOHA a túzokhoz!:(((
Rendben, tudomásul vettem, hogy ROSSZUL gondoltam, mert bevallom (férfisan, vagy nőiesen, mindegy!), tudomásom se volt róla, ették-e valaha is, vagy sem...
Azt hallottam Alföldön élésem idején, hogy az etnikum még a varjút is megette, csak ha öreg volt (mondjuk, 100 éves! :DDD), akkor sokáig kellett főzni...
De - ezek után - gondolom, ez se volt igaz...
Na mindegy.
Széchenyi Zsigmondról csak hallottam, hogy nagy vadász volt, Kittenberger Kálmánról is, egyiktől se olvstam semmit, Almásy Lászlóról meg - szégyen, nem szégyen! - "Az angol beteg" c. film kapcsán tudtam csak meg, kicsoda volt.
Szóval a vadászat és a vadászok engem soha sem érdekeltek. Mindig sajnáltam az állatokat, még a veszélyes vadak megölését is elleneztem, úgyhogy gőzön sincs, MIT írt Szécheni a túzokról...
Valamikor az életem folyamán voltunk a gyerekemmel osztálykirándulás címén egy olyan múzeumban, de hogy hol, már nem tudom, de ott, ahol sok vad volt kiállítva, és számomra szánalmas volt azoknak a kitömött állatoknak a látánya az ember által kreált képzelt környezetben elhelyezve!:(((
Próbáltam rákeresni Széchenyi írására a túzokról, de természetesen nem leltem, csak EZT az írást, amelynek a kommentjei TÖBB információt adtak számomra, mint a főírás:
https://mttmuzeum.blog.hu/2017/05/11/otven_eve_hunyt_el_grof_szechenyi_zsigmond
Ezekből megtudtam, hogy ÉN, aki sok kommentelővel együtt ellene van a vadászatnak, egy tahófalvi bunkó vagyok, akinek LÖVÉSE sincs arról, hogy ez nem vérengzés, ölési mánia, azaz miért is olyan hasznos ez az ÚRI kedvtelés???! :'(
Egy biztos!
Örömömre szolgál, hogy olyan természeti területen élhetek, ahol nem fenyeget annak veszélye, hogy medve, vagy tigris támadjon rám.
Amúgy jó, ha tudjátok, egy egyszerű házi kakas is lehet veszélyes!
A férjem fogott meg egy olyan kakast egy ismerősééknél, AMELY sakkban tartotta nemcsak a háziakat, hanem a szomszédokat is, ahová átrepült, mert megfogni nem volt mersze senkinek, hogy a szárny tollait levághassák.
Apósom is elcsípte az ő "vérengző" kakasukat, mert féltek a kislányaik tőle, nekiment az is mindenkinek, alig mertek a nők bemenni a tyúkólba miatta a tojásokért. Így a halálraítélés a kakas számára: HÚSLEVESBE vele! - volt. :DDD
Sokáig kellett főzni, de nagyon finom lett! ;o)

És ami igaz, az igaz, a pulykával sem olyan egyszerű ám elbánni!:(((
Én biztos inkább éhen maradnék, minthogy pulyka megfogására, és levágására vállalkozzam. Anyám is baltával csapta le a fejét, és az állat még fej nélkül is futkosott a tyúkudvaron, nekiment persze mindennek, összevérezve a fehérre meszelt istálló falát...
Mi persze a virágoskertből lestük, és csak akkor merészkedtünk be hozzá, mikor már elfeküdt a földön.
Itt már nem árthat senkinek! :)))
Egy túróst... Ad 1. A túzok húsa nem jó. Rágós. Hitelt érdemlő adatok vannak róla, mert voltak olykor olyan időjárási viszonyok, hogy ráfagyott az ónos eső a tollukra és meg tudták fogni őket.
Ad 2. A túzok az egyik legéberebb madár, azt belopni művészet, úgyhogy arra bízni az éelelmezést... Kicsit merész... (Lásd Széchelyi Zsigmond leírását).
Ad 3. A túzok, mivel nem tűri az emberi közelséget, a belterjes és terjeszkeső földművelés miatt gyérült meg (ma két helyen van, a kisalföldön van a legnagyobb populáció állítólag)
Ad 4. A túzok elfogyása nem volt oka a pulyka evészetének, mert a túzok már csak emlék (se) volt, amikor bejött a pulyka, mint amerikai szokás (meg amit nem tudtunk exportálni).
Hát az biztos, hogy nagyon jól jártak a pulykával az amerikaiak, hisz - gondolom én - nekik nem voltak túzokaik a pusztákon, mint nálunk, amelyet - állítólag - az ősmagyarok előszeretettel fogyasztottak, de ma már ritka madár, ezért védett.

Emlékezzünk csak Arany János TOLDI-jának a harmadik énekének részletére:
„Hé fiúk! amott ül egy túzok magában,
Orrát szárnya alá dugta nagy buvában;
Gunnyaszt, vagy dög is már? lássuk, fölrepűl-e?
Meg kell a palánkot döngetni körűle!”
...............
Ismerkedjünk meg vele egy kicsit!
Részletek a Wikipédiából:
A túzok (Otis tarda) a madarak osztályának a túzokalakúak (Otidiformes) rendjébe a túzokfélék (Otitidae) családjába tartozó túzok Otis nem egyetlen faja; éppen ezért többnyire egyszerűen csak túzoknak nevezzük. A magyar természetvédelem egyik emblematikus faja. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület címerállata, amit 1986-ban és 2014-ben „Az év madarává” választott.
A legnagyobb egybefüggő európai udvarló- és fészkelőhelye Magyarországon van.[1] Főleg Dévaványa közelében, a dévaványai túzokrezervátumban (Körös–Maros Nemzeti Park) fordul elő, de él túzok a Hortobágyon, a Nagykunságon és a Nagy-Sárréten is.
Körülbelül akkora, mint egy pulyka, ennek ellenére tud kitartóan repülni, de erős futólábával nyílt vidékek jellegzetes földlakó madara. Tollazata szürkésbarna piszkosfehér mellrésszel.
A Magyarországon is honos túzok az egyik legnagyobb túzokféle (bár a nagy indiai túzok nála is nagyobb), szárnyfesztávolsága elérheti a 2,5 métert is. A kakas magassága mintegy 100 centiméter, tömege elérheti a 18 kilogrammot (átlagosan mintegy 13,5 kilogramm), de a tyúk átlagosan csak 4,5 kg.
Élőhelye a füves puszta, a nagyobb gabona- és lucerna táblák, de óvatos, rejtőzködő életmódja (és a jelentősen lecsökkent egyedszám) miatt nagyon ritkán látható. A világ legnehezebb repülő madara. A túzok számára fontos a zavartalanság. Ennek ellenére kultúrakövető faj, kedveli a mezőgazdasági területeket, különösen a repcét, hereféléket, lucernát, az őszi gabonaféléket, amikben jól elrejtőzhet. Fészkét ezek közé a termesztett növények közé is rakhatja, dürgőhelynek azonban a réteket, alacsony füves területeket választja, táplálkozni is kijár ezekre. Fészkeit a mezőgazdasági művelés állandóan veszélyezteti.
Kedvenc élőhelyei a mozaikos, gyepekkel és mezőgazdaságilag művelt területekkel váltakozó, jól belátható, erdőkkel nem tagolt területek.
Mindenevő: nagyobbrészt fűfélékkel táplálkozik, de jelentős arányban fogyaszt rovarokat, csigákat, férgeket, különböző magvakat, sőt, néha rágcsálókat vagy kisebb madarakat is. Állati és növényi eredetű táplálékának aránya szezonálisan változó: tavasszal és nyár elején jórészt növényeket eszik, nyár végén (a termés betakarítása és a rovarok mennyiségének növekedése miatt) megnő étrendjében a rovarok aránya, ősz vége felé (a rovarok eltűnésével) megint a növényi táplálék (elhullott magvak, repcelevél) válik kizárólagossá.
A kifejlett kakasok nagy kiterjedésű territóriumot foglalnak el közvetlenül a szaporodási idő előtt. Különböző hangokkal, önmutogató, fenyegető magatartással próbálják megfélemlíteni riválisaikat. A tojóknak jellegzetes tánccal udvarolnak: fejüket hátrahajtják, faroktollaikat felmerevítik, szárnyaikat kifordítják, torokzacskójukat felfújják. Ez a tevékenység a dürgés.
A tojó a földön kisebb mélyedést váj, és fűvel béleli ki. Egy fészekalja 2-3 szürkészöld, barna foltos tojás. A költési idő 20-28 nap. A csibék fészekhagyók, néhány óra elteltével követik a tojót, majd 6-8 hetesen válnak röpképessé.

A túzok Magyarországon 1970 óta fokozottan védett, természetvédelmi értéke a legmagasabb kategóriát jelentő egymillió forint.
Hát nem is tudom, vajon mikor ettek utóljára a magyarok is túzokot?!
Azt hiszem, talán a megritkulása miatt tértünk át mi is a pulykára.
Bár bevallom, én pl. a pulyka alsó combját nem szeretem a benne lévő sok kemény szálkaszerű csont miatt!
Viszont a nyakbőrét is szerettük mi gyerekek megenni, hiába néz ki olyan csúnya bibircsókosan, de megfőve nagyon finom, olyasmi, mint a kakastaréj!:)))
A henteseknél ma már csak bőr nélküli pulykanyakat lehet kapni, de gyerekkoromban nekünk is volt otthon saját, és így megfőzhettük a nyakbőrét is.
Sokan azt mondták, hogy mérgező, de ez nem igaz! Hisz itt vagyok! Pedig mennyiszer ettem belőle! ;o)
Nos a pulyka a pávát helyettesítette a bevándorlóknál. Ennyi... Azután, mivel páva nem volt sok amúgy sem a világon, amerikában meg ugye egy szál se, hát elterjedt. No meg azért azt is tudni kell, hogy sok húsa van, és önmagát "háziasította" egyes elméletek szerint. Mert nagyon szemfüles és tanulékony így az eber nyomában járt és ellopta a terményeit. Mivel pedig elég nagy, így nem félt a földeket őrző asszonyoktól és gyerekektől... Így szegény őslakóknak mit volt mit tenniük. Háziálattá tették és jól jártak vele...
Örülök, hogy jól látom a dolgot...
Mindenesetre eszembe jutott egy mondóka a gyerekkoromból:
"Szebb a páva, mint a pulyka, mert a pulyka RÚT, RÚT, RÚT!"
Azonban igazad van, nem is olyan rút, és a húsa meg nagyon finom! :)))
De nem tudom, mi ez a nagy pulykamánia Amerikában? Honnan ered?
Nálunk - asszem - nem jutna eszébe senkinek karácsonykor pulykát sütni... Bár a hentesnél láttam már ún. "bébipulykát", az is eléggé nagy volt ahhoz, hogy kettesben fogyasszák el szentestén!:)))
Úgyhogy talán mégiscsak "begyűrűzött" ide is ez a szokás, mint annyi más Amerikából.
Én maradok a töltöttkáposztánál, de tudom, sokan ilyenkor halat sütnek.
Én nem ugrok érte, lehet, hogy azért, mert sokáig megmarad a halszag... És azt nem nagyon szeretem.
A szálkától meg egyenesen irtózom!
Gyerekkoromban volt vele egy rossz élményem!:(((
Azt mondják, a szálka a hal bosszúja! :DDD
Pontosan...
Szóval "kakaskodnak", mint a forma1 pilóták, csak szerencsére nem törik csont, legalábbis remélem!;o)
A szelelés az, amit leírtál, csak vödör helyett rosta (szita) használatával.
A páva nem azért terpeszti szét a faroktollait, mert szelel velük, ez marhaság. Ez dísz és a hímek mutogatják, mikor udvarolni akarnak, vagy, és ez a gyakoribb, egymás közt vetélkednek.
Bizonyára!
Olyan, mint a rossz anyós! :DDD
..........
Szóval:
Milyen is az a szelelőrosta?.. Ha Te tudod, kérlek, írd le.
Én erre gondolok, de nem biztos, hogy helyesen:
Gyerekkoromban, mikor aratás után kint a határban a tarlón kosarakba összeszedtük az elhullajtott kalászokat, hazavittük, és a földre szórva cséphadaróval kicsépeltük belőle a magvakat, majd az így keletkezett elegyet lapáttal beleszedtük egy vödörbe, és ha fújt a szél, azt magasra tartva függőlegesen kiszórva"kiszeleltük" közüle a pelyvát, és a magvakat egy másik vedérbe potyogtattuk.
Egy kicsit érdekesebb cséphadarás, avagy a cséphadaró, mint ritmushangszer:
https://www.youtube.com/watch?v=lZaRdJB7-Sc
Én EZT a leírást gondolom "szelelő rostának" a páva esetében.
Bár nekünk volt rendes rostánk is, de azzal kukoricát pattogtattunk tűz felett. Olyan, mint a szita, de nagyobb lyukakkal.
Namármost!
Talán a páva sátorozáskor azért "szelelteti" a faroktollait, még előre-hátra billegtetve is azt, hogy kifújassa a tollai közül az élősködőket (úgymint bolha, különféle tetvek), de lehet, hogy ehhez ennek a műveletnek semmi köze...
Várom a Te leírásod, mifene ez a szeleltetés, és hogy a többi madár vajon csinálja-e valamiért a "széptevésen" kívül?
Mert bizonyára ezt a célt szolgálja elsősorban a tyúkjaik számára a pávának is.
Azért az eléggé zavaró lehet, hogy állandóan beledeumál mindenbe... :0)
Azt tudom, mi a szelelő rosta, de azt nem, hogy a páva tollai miért működnének úgy. Különben nagyon szép például a dürgő túzokkakas is, meg a strucc is, az óceániai különböző kisebb termetű madarak hímjeiről nem is beszélve...
Itt pedig az utánzás mestere:

https://www.youtube.com/watch?v=o8-sIqrAdrk
Beszélő Beo Beo
Érdekesek ezek a madárfélék ezzel a sátorozással. Asszem, galambok közt is van ilyen.

Nekem a páva még jobban tetszik a pulyka sátorozásánál, de sajnos, annak is pocsék a hangja:
https://www.youtube.com/watch?v=Ty3hAl2ne7M
A páva hangja 2
Itt egy gyönyörű indiai páva.
A tyúkféléhez tartozik, azt olvastam róla, hogy a faroktollai szelelőrostaként működnek.
Hogy ez pontosan mit is jelent, sajnos nem tudom!:(((
Egyáltalán nem. Nagyon szép madarak, csak a kakasok fején ocsmány az a vörös izé, de hát ugye nekik meg az a szép. Amúgy, amikor így kitejeszti a farktollait (sátorozik), akkor meg igazán impozáns. Egyszer (úgy négy éve) horgászatból hazafele menet láttunk meg egy ilyen pulykát a fiammal. Leállítottuk a kocsit és néztük egy jó ideig. Nagyon csinos volt... :0)
Kedves, hogy így aggódsz, illetve érdekel a hogylétem, köszönöm!

Eszembe jutott egy zenemű, amely baromfiról szól, először a tv-ben hallottam, mikor Leonard Bernsteinnek volt egy zenéről szóló sorozata, elhoztam Nektek is, hátha van, aki nem ismeri:
https://www.youtube.com/watch?v=1UNOSFVK_50
Leonard Bernstein: Pulyka keringő
Nem is olyan rútak, igaz?
Na, akkor jó...
Kicsit "összejöttek" a dolgok... Ettem, aludtam, mert jó szokásomhoz híven olvasni az ágyban most NEM volt erőm...
Igen, kipihentem magam... Egyenlőre...
Szerintem elég volt az evés is... És remélem kipihented magad....
Ez furcsa...

Jómagam "rendezett állapotnak" tekintem azt is, mikor nálam más számára látszólag ugyan "rumli van, mert nem a könyvespolcon sorakoznak a számomra szükséges könyvek, hanem itt a kezem ügyében, a számítógép közelében tartom őket.
Szóval az ENTRÓPIA állapotjelző. Értem...
Egyszer csak felfogom...
Tudom, hogy nehéz eset vagyok, de nem reménytelen! ;o)
Be kell fejeznem, mert káprázni kezdett a szemem!
Olyan fénykarika félék ugrándoznak a szemeim előtt...
Asszem, iszok egy kalcium pezsgőtabletta oldatot, az szokott segíteni, és éhes is vagyok, még nem vacsiztam, későn ebédeltünk, és nem húst. A gombapörkölt nekem meg nem sokáig tart, mert erős a savam, a vasat is képes lenne megemészteni!
Jóéjt Nektek! :)))