"Hol a boldogság mostanában?"

"Hol a boldogság mostanában?"

2011. 09. 23. 2:41

Kedveseim!

Divatos lett manapság az a kifejezés, hogy "ÉLETMINŐSÉG".

Úgy gondolom, ez így önmagában az ember számára, mint "lelkes lény"-nek, a az élete teljességéhez nem elég.

Sokkal jobban fontosabb talán számára a BOLDOGSÁG, mint életérzés megélése.

De rögtön fel is vetődik a kérdés: MI A BOLDOGSÁG?

A címadó Petőfi versrészlet ugyan nem egészen erről szól, de a lényege mégiscsak az, MI A BOLDOGSÁG A MA EMBERE SZÁMÁRA MOSTANÁBAN?

De felidézhetjük azt is, mi volt a régmúlt idők emberének, s miért nem jó az a MA emberének?

Ti hogy vélekedtek erről?

 

 

2011. 10. 05. 8:31

Nagyon köszönöm, hogy sok munkával, eredeti állapotban idéztél belőle.  Megkapó az a rész, ahol önzetlenségből inkább lemond a távolból imádott lányról, mint hogy "lehúzza" magához. Ekkora szerelem megérdemelné, hogy (legalább számotokra) kiderüljön a fiú és a lány neve. Lehet, hogy a levél el sem jutott a címzetthez.Sírós

gömbicica

2011. 10. 04. 17:38

Ha szivesen végigolvasnád gyere el  egyszer és 2 óra alatt talán elolvasható. Ha elkezdi az ember nagyon nehéz letenni.

DE még mindig bennenünk van, hogy ki irta kinek???? Férjem szüleinek a dolgai között találtuk. Valószinü nem egymásnak irták.

gömbicica

2011. 10. 04. 17:36

jóóóóóNevetés legyen! Csak ugy találomra egy-egy oldalról irogatok be ugy ahogy olvasom.

.Sokszor felkerestem trafikjukat és itt volt alkalmam többször látni és valahogy mintha lenéző gunyal nézett volna rám,ugy éreztem magam el kell sülyedni sokszor, de lehet, hogy kétségbe esésem fantáziája volt az egész. Nagyon sokszor ugy láttam nincs semmi célja életemnek, Maga nélkül nem ér semmit a napsütés és az egész mindenség aminek örüni tud az ember. Megvagyok bénitva egész éetemre de köteleségem igy is továébb élni. Voltak ezekben az időkben is emlékeim mik egy kevés reményt öntöttek belém: egy alkalommal keresztanyja -ki akkor tudtam csak meg a szomszédunkban lakott- egy táskát küldött velem ami a Magáé volt. Nem is gondolja senki milyen örömet tud szerezni egy ilyen holt tárgy, melyben nincs semmi, - de tudtam hogy a Magáé és nagyon sokat tudna ondani gazdájáról. Elképzeltem mennyi sok szép napot, szenvedést, csalódást örömöt és bánatot látott ez a táska. Milyen soká simult ez a táska kedves oldaláhozm, hányszor kinyitotta, becsukta évekig hurcolta magával, szinte mindég a kezében volt. -És most az enyém- ennyi sok ujjlenyomattal egy egész napra, melyben látom egész életét. Nem szivesen válok meg tőle, de ujra redménykedek hogy ennek átadásával is közelebb jutok Magához  -csalóúdtam, mert mamája volt csak ott és neki kellett átadni- ............

 

Ezen a nyár végén vettem Kajakot. Mindég bántott, ha a Dunán láttam elmenni és soká nem jöttek vissza, utánuk nem tudtam menni, csak néztem a vizet, lestem a füzfabokrokat, hol tünnek elő, mint valami hajótörött egy szigeten. -Sokszor megláttam igy a viztükrében arcát ringadozni, egyik hullámról a másikra csuszva hol megnyulva, hol kövérre duzzadva eltorzulva játszadozva, mig csak a viz hullámai sürübbek nem lettek, s mikor már tajtékzani kezdtek, -megrémültem, mintha sikolyát hallanám, fvihar lesz, s ki tudja hol van. A jövőben másként lesz, a vizen is kell követni, itt dupla veszélyben forog, nem cak a viztől féltem, erkölcsi kétejeim is voltak, a-amiről később meggyőződtem hiába volt, mert Maga szent és más számára is megközelthetetlen-. Egyik társaságában lévő fiatalemberrel többször beszélgettem és anélkül, hogy kérdeztem volna szinte panaszosan beszélt Magáról, hogy menyire tartozkodó. -Örültem neki, megint a javára tévedtem-

. De össze szorult a szivem ha a jövőnkre gondoltam-.

Mindég ugy képzeltem el a Maga jövöjét, hogy egyszer szépen férjhez megy valami hozzá illő valakihez és én igy is nagyon megelégedett és boldog lettem volna ha látnám valaki oldalán boldlognak lenni. Én nem akartam sohasem a Maga felfelé ivelő, sok szépet igérő életébe lépni és lerántani oda ahol én vagyok. Mindég kis senkinek tekintettem magamat Magához képest és ezért tartom még máma is távol magamat. Én már nem tudok arra a társadalmi erkélyre kapaszkodni ahová Maga került és aszt sem kivánhatom, hogy onnan leszálljon, a mi erős kaszt rendszerünk eszt nem engedik. És szomoruan látom mint üldözi a köréje gyült férfiakat, -nem akar férjhez menni,hát miért-? Hiszem sokkal külömbb minden barátnéjánál, kik már mind férjhez mentek............

 

A tavasz mindég jobban bontogatta a rügyeket és én ujra megfeledkeztem minden régebbi gondolatomról. Lázasan kerestem már mindenütt és égő tekintetét sokszor sikerült ks megcsodálni. Találkoztunk a nap minden szakában de a leg varázsosabb mindég este volt, amint Nővérével vagy Mamájával feltünt sötétben is ragyogó alakja. Ilyenkor mindég valami különös vágyakozó érzést váltott ki belőlem, szinte énekelni hallottam a levegőt, fát és mindent amerre járt. A hangját akkor még alig hallottam és mégis attól volt hangos minden, képzeletemben amerre csak jártam mindenütt Magát hallottam. Nem tudom a tavaszi mámor, vagy az én kiváncsiságom vonta ujból rám figyelmét.........

 

A vizből láttam amint a kapun bejött kerékpárral, világos nyári ruhában volt egyedül, a kerékpárt ott hagyta a fánál és eltünt. Első pilanatban meghökkentem és végig futott rajtam a viszontlátás ismert jóérzése és lelki szememmel láttam a régi kedves arcot, szemében a halhatatlan lelkét és aszt a szép csilogást, mely örök életet igér. amilyen gyorsan jött, ugy el is tünt, pár pillanat alatt rájöttem ez az az alak nem Maga a régi, hanem az uj akit nem ismerek és rögtön el is felejtettem, már aszt sem tudtam mere tünt el és tovább hancurozva a fürdőzés gondtalan élvezetében mindenről nem tudva semmit. Mig egyszer csak a sok idegen arac között az a jól ismert arc él tünt elém nem is olyan messziről, forróséág futott át rajtam és torkomon akadt a viz ami éppen számba került, és ahogy csak tudtam iparkodtam elmenekülni onnan. Attól kezdve ideges lettem és mindég csak az izlésesen megkötött pirospettyes kendőt figyeltem, hol tudnám meglátni  illő távolságból. Jó darabig uszkált a mély vizben egyik széltől a másikig a medencén keresztül én meg elbujtam a gyerekek közé ugy tettem mintha jól érezném magam. Iparkodtam közömbös maradni és szándékosan kerültem még a környékét is. szerettem vona mindjárt haza menni, de később beláttam ez nevetséges volna,- hisz ugyis uj alakjában van itt-. Azért mégsem volt mindegy, nem tudtam volna nyugodtan tekintetét állni -amit szépen sikerült is elkerünli. Csak akkor mertem hosszabb ideig nézni ha a pirospettyes kendő teljesen látszott. Szép fehér alapon szép nagy enyhe piros pettyek, még ilyen szép kendőt nem látttam soha és hosszan elgyönyörködtem a kendős pöttyeken. Szerettem volna megolvasni a pöttyeket, közelről megnézni, megsimogatni. De nem csak szine, minden hajlata, ránca és az ügyesen elhelyezett kötése annyira lekötötte figyelmem, hogy mindenről megfeledkezve csak aszt láttam, bámultam milyen szép nemes vonalakat tud formálni egy ilyen egyszeröü fejkendő. Ahogy fordult és arcéle kilátszott veszedelmes látványt nyujtott s nem birtam tovább nézni, -nem tudom félre vezetni magam, ez tökéletesen Maga! .........

2011. 10. 04. 12:29

gömbicica, légy szi' csak egy pár sort belőle!Ártatlan

gömbicica

2011. 10. 04. 12:17

Az azért érdekes, hogy 821 olvasással büszkélkedhet a téma és  csak 17!!! hozzászólással.

Vajon a 821 olvasásból hány ember lehet, aki tul.képpen megnyitotta először az oldalt? Akiben megmozdult valami a boldogsággal kapcsolatban?  Határozatlan A következő hozzászólások, olvasások val.szeg ugyan azoktól az emberektől jöttek nagyrészt. Azt hiszem, hogy az emberek boldogságának a házatáján vannak némi rések, némi foltoznivalók, stb. :-( De soha ne felejtsük el, hoy a boldogságunk elsősorban magunkon mulik. Lehet hibáztatni a kormányt, a szomszédot, az undok boltost, a szemtelenül előző autóst,a szelet, a napot....... A boldogságunk belőlünk fakad. Nehéz megteremteni, mivel nem azon mulik, hogy mekkor bankbetétje, mekkora háza, mennyi aranya, stb van az embernek. Sőt! általában ezek az emberek sokszor boldogtalanok.

Hagyaték papirjai között bóklásztunk ma. Hát elment vele a délelőtt :-( Találtam többek között egy irományt, amit egy szerelmes férfi irt 56 oldalon keresztül. Nem tudtunk rájönni ki irta kinek, még a harmincas években iródott. Hát akkor és az utána következő időkben sem volt igazánáokuk az embereknek "boldogságra", mégis ami kisugárzik azokból a szavakból, mondatokból, oldalakból, az nagyon ott van. Akkor még másképp kezdődött egy kapcsolat. Igaz ez sajnos nem jó véget ért, mert a lány menyasszony lett, addig-addig  áhitozott, epekedett!!  utána a fiu. Talán ha lett volna mersze, és nem lett volna szegény ( szegény????? akkora lelki gazdagságról tesz tanubiznyságot az iromány, hogy ilyet még nem olvastam) boldog családot alkothattak volna. Már arra gondoltam, hogy egy szinésszel egy önálló esten érdemes lenne elmondatni a levélben leirtakat. Gyönyörü. Ahogy egy egyszerü pöttyös kendőről tud irni,  Meglepettami az imádott lány fején van, az fantasztikus.

2011. 10. 04. 9:10

Józan/ok/nak !

Kezdjük a közepén !

Oly gyakran használjuk a szeretet szót, hogy túl bonyolult fogalomnak gondolhatjuk. Tudatlanságunk teszi bonyolultá. A palacsinta szeretete nem szeretet. A szerelmesek "szeretete" sem fedi a fogalmat. A szülői szeretet, a természet szeretete, stb...  milyen fogalmakat takar ?

Mi a szeretet ?

A latin úgy fogalmaz : -Másnak való jót akarás !- "Fityfiritty"! Ez sem fedi a tartalom egészét ! Ha megmarad a passzivitás terén és nem realizálódik, akkor akár a pokolra vezető útat is kikövezhetjük vele, mint jó szándékkal.

A szeretet, nem más, mint a másnak való jót tevés.

Nem kell bonyolítani, ilyen egyszerű a fogalom. Lehet kényelmetlenség okozás is, amikor rossz jegyet, akár feddést takar a fogalom gyakorlása, vagy amikor lemondást követel.

A szeretet apostolának szent Jánosnak irása, az emberre irányítja az Istent-szeretés tárgyát, amit az evangéliumban Jézus markásan fogalmaz meg: "éheztem, ennem adtatok,...stb. A zsidó és a keresztény eszmevilágban ez a legfőbb és központi parancs.

A környezetvédelem is visszavezethető az Isten szeretetére.

Röviden ennyi a gyarló eszmefuttatás.

 

2011. 10. 03. 12:19

Kösz a témában való érdeklődésed és hozzászólásod. Magam mindig a szavak alapjelentését vettem fontolóra, ha valami szlogenszerűen hangzott.  Ezen hangzatos jelszavakból, program-szlogenekből a "hatalmat" /bitorlók/ építők sohasem szükölködtek. Szocialista kultúrát, mint olyant, csak kádári-éra kultúrájának lehetne nevezni, tekintve, hogy a szocialista szót  úton-útfélen használták, mintegy varázsigét, valós érdemi meghatározás nélkül. Megmosolyogtató volt Brezsnyev kijelentése, hogy ők fölépitették a szocialista társadalmat, és ezután már a kommunizmus építésén dolgoznak. Szépen hangzott, de a szavak igazi tartalma nélkül.

Szépen hangzó jelszavakból most sincs hiány ! Ha nem válik be, feledve a régit, újat tesznek helyébe. Valameddig az is elfedi a dolgokat, majd jön az újabb...

Liberális demokrácia szép hazánkban csak megnevezés terén "volt", de vajmi kevés és árnyszerű, ami megfelelt volna annak, aminek nevezték.

Részemről az alapfogalmak megbeszélésének semmi akadálya. Nem azt mondom, hogy amit mondok az kizárólagos, hanem azt, ami a személyes véleményem.

Üdv.nadragulya

2011. 10. 03. 10:35

"...jó pihenést és alvást kivánok, ha pedig mindezt álmok is kisérik, azok szépek legyenek !"

 

Köszönöm kedves Nadragulya! Általában jól alszom. Ma már nincsenek napi, feszítő, megoldásra váró problémáim.

Érdekes, s talán nem véletlen, hogy a boldogság témától eljutottál a hazaszeretetig. Volt időszaka az életemnek, amikor a haza, a hazaszeretet fogalmak nem fordultak elő a hivatalos szövegekben. Szükség sem volt ezekre, hisz' a "béketábor legyőzhetetlen" volt abban az időben. Túléltük.

El kell ismernem azonban, hogy abban a korszakban egyszerűbb volt a tisztánlátás. Ma olyan demokrácia van, hogy csak na. Silány, gügye, idétlen, néha ocsmány műsorokat ömlesztenek a médiák. Ezen nő fel a következő generáció. "Énekelhetőbb" (nem is értem) CD-ken küldenek Himnuszt és Szózatot. Zanzásitott irodalmi művekkel "segítik" az iskolásokat, mint, ha valami mozgalom indult volna az igénytelenség érdekében. Nem említek meg show-műsorokat, tudod mire gondolok. A hülyeség elhatalmasodott, tegnap este  már a közszolgálati csatornán is.

Amit nem sikerült erővel elérnie a "szocialista kultúrának", azt simán, a befogadók örömével eléri a liberális demokrácia. Nesze neked hazaszeretet.

Persze ez egy másik, végtelen és ki/megbeszélhetetlen téma.

Üdv. Szép napokat Neked.

2011. 09. 30. 20:32

Gratulálok az emberi lélek értékeinek, alapfogalmai megértésének vergődő útjain. Van egy ország, Ázsia belsejében, ahol a boldogság is hozzátartozik a nemzeti össztermeléshez. Az ember elsőre mosolyogva nézi a dolgot, de ha mélyebben meg próbálja érteni, akkor juthat arra a következtetésre: lehet, hogy civilizáltabb világban élek, de boldogabb vagyok ?

Sajnos az alapfogalmaink/öröm, boldogság, jóság, béke, szeretet, stb.../ területén értelmünk legtöbbször csak közös képpel rendelkezik. Ezekkel a fogalmakkal a filozófusok már az ókorban foglalkoztak. A "modern" ember sokmindent már nem tudott hozzátenni.

Emlékezetemben él még az a kép, amikor Kölcseyvel kapcsolatban a hazaszeretetről kezdtek beszélgetni. E gondolatoknak természetesen a "szocialista ideológiát" kellett volna szolgálni. Elmentem az egyik előadásra, ahol valamilyen felsőbb pártfunkcionárius /talán egyetemi professzor is volt/, előadta a maga "naiv" gondolatait e témával kapcsolatban. Mozgolódott bennem a "kisördög" és végül nem tudtam megállni, hogy ne szóljak hozzá. /szabadon/- Oly sok szépet hallottunk a hazaszeretet kapcsán az egy meg a sok lábbeliről, az éhezésről és a jó világról, TSz-ről és traktorokról, a békéről és biztonságról, csak egyről nem beszéltünk és nem határoztuk meg, hogy mi a hazaszeretet ?- Néhány előttem felszólalónak helyeslését megköszönte az általa előadottakkal kapcsolatban, de mire az én fölvetésem sorra került volna, akkorra sürgősen el kellett mennie.

A témát amit fölvetettél most mellőzöm, ahhoz nyugodtság és hosszabb idő kellene. A régiek meghatározásait csak magyarázni tudnám, a jobb megértés érdekében, de ez nagyobb "lélegzetvételt" követelne és ehhez most nincs késztetésem. /Majd egyszer!/

Későre kezd járni, jó pihenést és alvást kivánok, ha pedig mindezt álmok is kisérik, azok szépek legyenek ! üdv. nadragulya !

2011. 09. 30. 17:47

Erdekes fejtegetesek.

Az orom es a boldogsag egy es ugyanaz? mindkettohoz pozitiv elojel tartozik, megsem ugyan az. En ugy gondolom az orom az egy fokozottabb allapot, de rovidebb idotartamu, mint a boldogsag. Ugye van olyan hogy "apro oromok" de olyan nincs hogy apro boldogsag.

En ugy gondolom hogy a boldogsag az atfogobb, es melyebb, mint pl. az orom, valami fele egyensuly, harmonia, szeretet erzese, ezek mind tartozekai a boldogsagnak. Ebbol kiindulva ugy gondolom, a termeszet is resze kell legyen, vagyis a termeszettel valo kapcsolat. Peldaul egy nagyvarosban elo ember eleteben sokkal dominansabb szerepet tolt be a  a penz, mint mondjuk egy falun elo ember eleteben. Tehat itt mar megbomlott az egyensuly. (Azon egyszeru oknal fogva, mert egy nagyvarosban elo ember teljes fuggosegben van, mindenert fizetnie kell, ha nem bunozesbol akar elni, vagy az utcan kukazni. Egy falusi kornyezetben a penz hianyossagat ki lehet potolni, mondjuk kis haztaji gazdalkodassal.) Sokan mondjak, a boldogsag nem helyhez kotott. Helyhez talan nem, de kornyezethez igen. Lehet, hogy a boldogsag nem is annyira szubjektiv, mint ahogy elso pillantasra tunik? Orom az sokkal inkabb az, velemenyem szerint.

 

2011. 09. 30. 11:15

Hölgyeim, kedves Holdfény, Gömbicica!

Ha az életem függne attól, hogy meghatározzam, mi a boldogság, akkor már állnék is a kivégzőosztag elé, mert lehetetlen feladat.

Általában egy mosolygós állapotra asszociál az ember lánya/fia, de ez sem igaz, mert láttam már embert zokogni a „boldogság”-tól.  Azután olyan is előfordul, hogy az anyagi jólétet kapcsolják össze a fogalommal. Mondjam azt, hogy szegény embert is láttam boldognak? Mondom.

Más helyen a fiatalságot, a szépséget, a szerelmet említik a boldogság előfeltételének. Igen, lehetséges, de, mint tudjuk a fiatalság (is) egy múló állapot.

Szóval, fogalmam sincs, hogy mi is a boldogság.

Egyet azonban biztosan tudok és állítok. Ez az érzés belülről fakad. Van köze hozzá az anyagi biztonságnak, a helynek ahol élünk, betondzsungelben, vagy természethez közel. Egészségi állapotunk is befolyásolja, családban vagy egyedül élünk. És még számtalan tényező befolyásolja „boldogságunk” pillanatait. Mert ezek csak pillanatok, esetleg napok. Nincs ember, aki egész életében, reggeltől-estig boldog. Legfeljebb a bolondok házában.

Cey-Bert Róbert Gyula említi egyik könyvében a „belső kék csend” állapotát, amikor az ember elméje kiürül minden, előítéletes megszokástól, és úgy fogadja be a természetet, embertársait, ahogy azok megjelennek a valóságban. Az ég kék, a fű zöld, a szomszéd pedig ma ideges. De ezért nem háborog, nem veszi át az ideges állapotot. Tudomásul veszi, hogy ilyen helyzet is van.

Szerintem azoknak az embereknek lehetnek, az átlagosnál több boldog pillanatai, akik megbékéltek önmagukkal, elégedettek a sorsukkal  (és itt nem az igénytelenségre gondolok), kiegyensúlyozottak, békések,  meglátják környezetükben a szépet és jót,  tesznek is azért, hogy a világuk mindig értékesebb legyen.

Manapság a magyar emberek (a külföldiek életérzését nem ismerem) jelentős része eleve boldogtalanná „képezi” magát. Dühös, elégedetlen, mindenki mást hibáztat. Pici rossz érzésekből, helyzetekből tragikomikus történeteket épít fel magában. Politikai esetekért átkozódik. Olyanokért, amikre se rálátása, se befolyása nincs. Valahogy nem tud, nem akar jó érzésekkel élni. Az örökös elégedetlensége aztán családjára és környezetére is hat. Nem kellene, mert a rossz, általános stresszes hangulat előbb-utóbb a fizikai egészségében is jelentkezik. Biztosan van mindenkinek az életében olyan helyzet, ami szép volt. Ezekre kell sokat-sokszor gondolni.  Az öröm pillanatait felidézni.

 

Ami pedig a természet és az un. civilizáció egyensúlyát illeti…. Ha jól emlékszem a politikai gazdaságtanra: „A munka olyan emberi erőkifejtés, mellyel az ember átalakítja a természetet, hogy szükségletei kielégítésére javakat állítson elő.”  Marhaság, meg is bukott a szocialista társadalmi forma.  A kapitalista sem jobb. A természeti törvényeket nem lehet megerőszakolni. Illetve lehet, csak nem büntetlenül.

Igaz, a tudomány fejlődésével legyőztük a pestist, a kolerát, és felkapcsoljuk a villanyt, amivel mindenünk működik. De jött helyette aids, ebola és a legenda szerint egyszer New Yorkban volt egy egy napos áramszünet és szó szerint megállt az élet. Aztán 9 hónap múlva az átlagosnál több kisgyermek született.:-)) (Mindennek van rossz és jó oldala is.)

Fogalmam sincs, hogy az ember és a természet érdekellentéte mikor eredményez súlyos problémát. Abban azonban biztos vagyok, hogy a természet győz és az ember veszít.

Hatalmas ütemben és mennyiségben „termelünk” szemetet és nem tudunk mit kezdeni vele. Sajnos Esztergom sem különb. Azt a rengeteg szétszórt hulladékot nem a turisták produkálják, hanem mi magunk. Ebben sajnos a város fiatalsága élen jár. Kamasz kölykök dobják el lazán, menet közben az üdítős dobozt, a zacskót ,a műanyag palackot. Talán erre is kellene egy kampányt indítani, a tiszta Esztergomért.

 

2011. 09. 29. 14:27

Kedves Gömbicica!

 

Valóban jobban kellene óvnunk a természetet, és valóban finomabban a házias ételek.

Sajnos, azonban van egy nagy bökkenő!
Nem lehet kapni igazi hozzávalókat, vagy ha mégis, akkor méregdrágán!

A sors iróniája, hogy a múltkor voltam a Lehel piacon éppen a ZAJOS Pesten, és OTT bezzeg van minden, ami házi!
Pont olyan hízlalt kacsákat láttam, amilyenre te gondolsz....

Én még kislánykoromban tömtem kacsát.

És mindmáig megmaradtam "parasztgyomrúnak", azaz nem csípem se a pizzát, se a hamburgert, se a hot dogot...

Sőt, azt a sokféle fűszert se szeretem, amit sokan rátesznek a húsokra, gyümölcsszószba, stb. Elnyomva az alapanyagok eredeti aromáját, finom saját illatát.

De látnád, a gimisek a menzán hogy falják, ha pizza az ebéd... ŐK attól boldogok... A gyümölcslevest meg érintetlenül viszik a mosogatósba...

 

2011. 09. 29. 13:59

Kedves Józan!

Nagyon szép történetet hoztál, köszönöm!

Igen jól példázza a BOLDOGSÁG relativitását.

Azon felül, hogy a két kis öreg a természetben érezte magát jól, csak ott tudtak boldogan élni, még abban a kegyben is részesültek, hogy együtt öregedhettek meg.

Manapság EZ IS IGEN RITKA!

 

Volt régebben, mikor még "mazsi" netezős voltam, egy ilyen témájú spamféle, amit kaptam email-ben, amelyben különféle gondolatok voltak képekre írva, s szívhez szóló furulyamuzsika ment közben non stop. AKKOR (6 éve már!) rácsodálkotam az ilyesmire is, manapság giccsesnek tartom.

DE!

Nem emlékszem már az egészre, azonban EGY gondolat nagyon megragadt bennem, és pont ez:
"HA EGYÜTT LÁTOD MEGÖREGEDNI A SZÜLEIDET, A KIVÉTELES EMBEREK KÖZÉ TARTOZOL!"

Bevallom, megkönnyeztem, mert én láttam...

 

Ez jutott eszembe erről a történetről, és még egy híres kisregény:
GÁRDONYI GÉZA: AZ ÖREG TEKINTETES

"Az 1905-ben született Öreg tekintetes témáját a városi ember föld utáni sóvárgása inspirálta. A címszereplő, Csurgó Károly életét tönkreteszi a nagyváros, mert az itt élő emberek kinevetik, elavultnak tartják kedves falusi szokásait, és mindez végül a tragikus végkifejlet felé taszítja őt."

Film is készült róla, láttam a tv-ben.

Igaz, ez utóbbi eléggé más jellegű történet, mint amit Te hoztál, de az, hogy a városban nem érezte jól magát (nem volt boldog!) a vidéki öregúr, az azonos bennük, mint életérzés...

Bölcsen döntöttek hát a kisöregek, hogy nem mentek bele a városba költözésbe, mert ugyanígy járhattak volna.

 

2011. 09. 29. 13:38

Kedves Balázs!


Tudod, édesmamám női szabó volt. Nem varrónő, hanem angol-francia női szabó. Ami azt jelentette, hogy angol és francia kosztümöket, modelleket is tudott varni. Sima varrónők - általában - nem tudnak ilyesmit, mert speciális tudás kell hozzá.

Nos, ő mondta nem egyszer:
"Ki minek mestere, annak huncutja!"

 

Ami azt jelenti ugyebár, hogy akinek a SZAKTERÜLETE valamai, az teljesen másképpen ítéli meg a szakmájába vágó dolgokat, mint aki csak amatőr módon szemléli.

Ne várd hát el egy zenésztől, hogy egy fotót úgy lásson, mint Te, akinek ez a foglalkozása.


Kár, hogy pont ebben a topicban, melynek a BOLDOGSÁG a témája, ilyen szubjektív dolgon vitázunk.

Engem megkapott a fotó (bár gyanakodtam én is, hogy kreáció, ilyen árnyalak nem létezik!), mert annak éreztem, amit írtam róla, BOLDOG PILLANATNAK.

Kíváncsi lennék ezekután, az alkotója vajon minek szánhatta?...

 

Mert a boldogság - az én tapasztalatom szerint legalábbis - inkább sok-sok apró pillanatból épül fel, mint tartós, hosszú időből.

A tartós boldogság ritka, keveseknek adatik meg. És akinek megadatik, talán észre sem veszi, hogy ebben a kegyben van része. Mert természetesnek érzi.

Mint "Józan" történetének kis öregjei... Nekik az volt a természetes, ahogy éltek. És - gondolom én - a városi zajos nyüzsgésben döbbentek rá, HOL IS A BOLDOGSÁG számukra?...

A gyerekeik, unokáik mge unatkoztak volna a természet csendjében, ha hirtelen cseréltek volna. Hisz ott nincs Pláza, internet, stb.

 

Bizony, már megfordult a fejemben, ez a téma legalább olyan rázós, mint a vallásról vitázni.

EGYÉNI, és RELATÍV, ki hogy éli meg.

 

Ezért gondolkoztam már azon is, hogy törlöm a topicot...

Nem találtam értelmét egymás bántásának pont ilyen téma kapcsán.


De úgy látom, azért van, aki talál olyan történetet, amit idehoz mégis, hogy példázza, csak van értelme beszélni róla, MI IS A BOLDOGSÁG?

Kinek ez, kinek az...

 

  

gömbicica

2011. 09. 29. 10:41

KÖszönöm, hogy elhoztad ezt a pár sort :-) Ez a városi ricsaj SENKINEK SEM VALÓ! Az ember lelke, ha megnyugvást keres, nem a nyüzgést keresi, hanem a természet közelségét, amit mi emberek lassan elvesztünk, mert mindenki csak tönkre teszi, ahelyett, hogy védné, óvná :-( Üvöltés. Bizony milyen más a reggelink mikor itthon kisütött kenyeret kenhetek meg házi kacsazsirral, és a kertből való, harsogó paprikát, élettel teli paradicsomot majszoghat hozzá az ember, mint egy benzinkutnál megvett "gyárban" összerekott  s haccp-s körülmények között müanyag zacskóba szuszakolt szendvics.  Nem tudom mikor fognak eljutni az emberek arra az értelmi szintre, hogy "nem lehet szél ellen pisilni", mert az visszajön.

2011. 09. 29. 9:58

"Öreg barátom, aki mindent tud a világ dolgairól, mondta el nekem ezt a történetet.

 

Az erdélyi hegyek aljában élt Nagyanyó és Nagyapó békében, szeretetben, már 43 éve. Bizony a huncutszemű, szép székely kislány és a szálfatermetű legény megöregedett, de ők ezt nem érezték. Mindig úgy néztek egymásra, mint sok évvel ezelőtt.

Kicsi házuk, gazdaságuk a nagy erdő és egy kis patak mellett állt, közel mindenhez, ami Istentől való. Télen-nyáron dolgoztak a kertben, a szántóföldön, a ház körül és nem volt idejük, sem kedvük unatkozni.

Az erdő állatai bizalommal mentek inni a patakhoz, vagy az állatetetőhöz, mert tudták az embertől ugyan félni kell, de ettől az emberpártól nem kell tartani. Így a két idős embernek mindig voltak társai, őzek, nyulak, vaddisznók és más Isten teremtményei. Medve azonban elkerülte őket, mert híre járt, hogy István apó fiatalabb korában egy szál késsel végzett a barnamedvével, mert az rátámadt élete párjára.

Gyermekeik, 2 fiú, már családos ember és Magyarországon, Budapesten élnek. Hívják mindig szüleiket, de ők nem vágynak a nagyvárosba.

Történt egyszer, hogy a fiúk elhatározták, ha törik-szakad is, megmutatják szüleiknek a nagyvárost. Azzal a titkolt szándékkal, hogy megszerettetik szüleikkel a várost, eladják a gazdaságot és őket is felköltöztetik Budapestre. Közel lesznek egymáshoz és az a kis pénz sem jön rosszul, ami esetleg megmarad. Némi szervezkedés után, megkértek egy megbízható szomszédot, vigyázzon a gazdaságra, és rábeszélték az öregeket, hogy utazzanak. Az unokák és a nagyszülők is izgalommal várták a találkozást, hiszen nyár óta nem voltak együtt és most már ősz van.

Az utazás, vonattal, fárasztó volt, de a pályaudvaron ott voltak a fiúk, unokák és kezdődött a nagy kaland. Gépkocsival mentek át a városon és zajos, szürke utakon már meg is érkeztek a nagyobb fiú 3.emeleti lakásához. A lift ugyan nem működött, de a sok hegyet megjárt Anyónak, Apónak pár emelet nem okozott gondot.

 

A következő napok városnézéssel, áruházakkal, metróval és mindenféle csillogó-villogó dolgokkal teltek. A fiúk kitettek magukért. Büszkén megmutattak mindent, amit a város nyújthat egy embernek. Központi fűtést, televíziót, villany-tűzhelyet és más egyéb csodákat. Még filmeket is hoztak haza, hogy az öregek ne unatkozzanak. Ettek mindenféle gyorsétteremben, ahol nem kellet előkészülni és mosogatni, csak pénz kellett hozzá.

Azután vége lett a fiúk szabadságának és búcsúzni kezdtek egymástól.

A gyerekek fel nem tett kérdésére Apó válaszolt. Ki más? Megköszönte  a vendéglátást, ahogy illik, de megmondta, hogy itt nem tudna élni. Anyóka semmit sem mondott csak ránézett és szeméből 43 évnyi egyetértés mosolygott.  A fiúk sejtették már, hogy ez lesz szüleik válasza..

 

A visszaúton halkan beszélgetett a két öreg. Néha felnevettek olyan dolgokon, ami boldoggá teszi a városi embereket. Ahogy közeledtek szülőföldjükhöz valami különös várakozás és izgalom töltötte el őket, mint közös életük kezdetén.

Már késő délután lett, mire átöltöztek és leültek a házuk előtti padra.

Egyszerű ételt ettek. Szalonnát, fehér kenyeret, harsogó paprikát és megittak egy pohár bort, ami nem volt díjnyertes ital, de saját termés. Szemük bejárta a környező hegyeket, a patakot, a gyümölcsfákat. Még együtt ültették mindahányat. Lelkükbe visszatért a csendes nyugalom. Egy félénk őzsuta jött a patakra, nagy fekete szemeit csodálkozva tárta az öregek felé. Fejét felemelte, mintha köszöntené őket.

Csendes eső kerekedett, de a szél nem szórta be a széles eresz alá, ahol ültek. Tiszta lett a levegő, mint a hegyikristály.

„Jól mondtad Apó, az a városi ricsaj nem nekünk való.” Mosolyogva egymásra néztek és dolgos kezük szemérmesen összekapcsolódott.

 

Öreg barátom a mese után elgondolkodott. „Mi lehet a boldogság?” Kinek ez, kinek az. Csak tudni kell, ha itt van a kezünk között, a lelkünk mélyén, a szívünkben. És elengedni nem szabad!""

 

Találtam valahol ezt a naív történetet, elmentettem, talán érdekes, talán nem.:-))

2011. 09. 29. 0:49

"Ami a "giccses" képet illeti..."

Igen, lehet, hogy neked az jön le róla, hogy felhőtlen bologság. Nekem csak egy meztelen csaj, aki úgy ugrik, ahogy az életben soha, persze hogy naplemente környékén, hogy minden infó, ami gondolkodás nélkül (ez fontos elem) a néző eszébe jut, oda legyen nyomva elé.

Ez a kép olcsó. Olcsó, mint egy csaj, aki szétteszi a lábait egy "wiszkikóláért". Nem akarja, hogy megfejtsd, nincsenek titkai, nincsenek rétegei, amiket le lehet hámozni, hogy újabb és újabb mondandója legyen neked. Instant, konzumfogyasztásra alkalmas, járatlanabb fogyasztóknak.

Persze technikai értelemben jó. Helyesen exponált, jól érvényesül a sziluett, szép alakot rajzol, szépen fodrozódik a víztükör, érdekesek a színei. (Megjegyzem, szerintem ez a kép számítógépen készült és nem tengerparton...) De semmit a világon nem ér a technikai tökély, ha a kép amúgy nem érdekes.

Nehéz dolog ezt megmagyarázni. De te foglalkozol zenével, nyilván nem a boci-boci tarkát tartod komoly műnek. Vagy a mai tömegpop termékeket (szó szerint termékek). Na, ez ugyanaz. Elképesztő, hogy pont te nem érted ezt...

A finom kis üzeneteket meg szerintem hanyagold ("Ezek után különösen elhiszem, hogy nem tudtatok dűlőre jutni a témát illetően azon az oszifős órán..."). Filozófiaóra volt, nem oszifő, és 12 éve volt, semmi köze ahhoz, hogy azóta szakmám szerint is fényképezéssel foglalkozom.

2011. 09. 23. 21:04

Kedves Balázs!

Valóban van benne rokonság, de én úgy vélem, az "életminőség" - szemben a boldogság érzetével - azért igencsak függ az anyagi helyzettől.

Pl. Ha nekem izületi problémáim vannak, és emiatt elég nagy fájdalmaim, az "életminőségem" emiatt bizony elég keserves.

De ha van rá pénzem, hogy kezeltessem magam különféle wellness kúrákkal (gyógyfürdő, masszázs, fizikoterápia), akkor jelentősen javulni fog az életminőségem, azáltal, hogy enyhül, vagy esetleg el is múlik a fájdalom érzésem. De ez még nem boldogság szerintem, hanem talán bevehetnénk a két fogalom közé egy harmadikat: az ELÉGEDETTSÉGET. Tehát fenti esetben a fizikai erőnlétem javulásával elégedett lettem az egészségi állapotommal.

DE! Ez anyagi lehetőségek híján nem fog bekövetkezni, azaz kínlódhatok tovább a fájdalmaimmal... Tehát az életminőségem rossz.

Továbbá:

"... nem kell feltétlenül az anyagi jólétre törekedni, mert alapvetően nem az teszi teljessé az életet." - írod.

Ez a boldogság tekintetében igaz lehet, hisz boldogság érzetet más is okozhat. Pl. egy jó könyv elolvasása, vagy egy családi esemény, vagy bármilyen személyes dolog, akár apróság is, amelyhez nem kell pénz.

 

Ami a "giccses" képet illeti...

Tudod, nekem, mikor az éjjel képet kerestem a témához, és ezt a képet megláttam, EZ jutott róla eszembe:

Micsoda felszabadult öröm érzés lehet a felkelő nap sugarában, és a vízben egyszerre fürdeni!

És bevallom, megütődtem azon, hogy te meg giccsesnek tituláltad...

Én nem arra gondoltam hogy szép-e vagy sem, hanem arra: FELHŐTLEN ÖRÖM (boldogság, ha úgy tetszik) ÁRAD a képből.

Nekem...

 

Ezek után különösen elhiszem, hogy nem tudtatok dűlőre jutni a témát illetően azon az oszifős órán...

 

2011. 09. 23. 15:31

Szerintem rokon dolog a kettő. Életminőség - boldogság. Csak te másra asszociálsz életminőséget értve. Pedig az eredeti kontextusban, ahol strazsa életminőséget említett, valójában őserdei törzsekre gondolt. És náluk az életminőség valóban nem arról szól, hogy mindenképpen új verdát kell venni, mert csakis az tesz boldoggá (stb, stb, bármelyik reklámot alapul vehetjük).

Ide vág még a Majer István emléktúra teljesítőjének észrevétele is, amiről a most megjelent interjúban beszél: hogy nem kell feltétlenül az anyagi jólétre törekedni, mert alapvetően nem az teszi teljessé az életet.

Hogy mi a boldogság, arra meg szerintem egyszerűen nem lehet válaszolni. Egyszer volt egy középsulis helyettesítős filozófiaóra, amin ez volt az egyetlen elhangzott kérdés, hogy szerintünk mi a boldogság. Nem jutottunk dűlőre. Hasonlóan, mint hogy mi a szép(ség). Ezzel viszont foglalkozik az esztétika tudománya. De ez is relatív: szerinted szép az a fotó, amit ide mellékeltél, szerintem giccs. Hordoz magában szépséget, de számomra kevés vizuális örömöt okoz. És persze ez is korszakról korszakra változik.

2011. 09. 23. 2:53

Vitaindítónak mindjárt hoztam is egy gyönyörű verset:

 

Robert Burns

 

JOHN ANDERSON, SZIVEM, JOHN

 

John Anderson, szivem, John
kezdetben, valaha hajad koromsötét
volt s a homlokod sima. Ráncos ma
homlokod, John, hajad leng deresen,
de áldás ősz fejedre, John Anderson,
szivem.


John Anderson, szivem, John,
együtt vágtunk a hegynek, volt víg
napunk elég, John, szép emlék két
öregnek. Lefelé ballagunk már
kéz-kézben csöndesen, s lent együtt
pihenünk majd, John Anderson,
szivem.

 

 

És hoztam egy szép lélekemelő zenét is:

http://www.youtube.com/watch?v=LQqZF3HPMuQ&feature=player_embedded

Rakhmaninov The Quiet Melody by Slava Kagan-Paley

 

Kellemes, barátságos hangulatú beszélgetést kívánok!Csók
Holdfény