"Hol a boldogság mostanában?"

"Hol a boldogság mostanában?"

2011. 09. 23. 2:41

Kedveseim!

Divatos lett manapság az a kifejezés, hogy "ÉLETMINŐSÉG".

Úgy gondolom, ez így önmagában az ember számára, mint "lelkes lény"-nek, a az élete teljességéhez nem elég.

Sokkal jobban fontosabb talán számára a BOLDOGSÁG, mint életérzés megélése.

De rögtön fel is vetődik a kérdés: MI A BOLDOGSÁG?

A címadó Petőfi versrészlet ugyan nem egészen erről szól, de a lényege mégiscsak az, MI A BOLDOGSÁG A MA EMBERE SZÁMÁRA MOSTANÁBAN?

De felidézhetjük azt is, mi volt a régmúlt idők emberének, s miért nem jó az a MA emberének?

Ti hogy vélekedtek erről?

 

 

2017. 03. 08. 8:18

Igazad van, minden emberben rejlik valami rendkívüli, egyedi, még ha esetleg ő nem is tud róla.. És éppen ezért minden ember a rejtélyek forrása, mert teljesen megismerni egy másik embert igazából nem lehet. Igaz ez saját magunkra is, mert amíg nem találkozunk egy adott helyzettel, addig nem tudjuk (legfeljebb elkézeljük, ami nem azonos azzal, amit esetleg tennénk), hogy is viselkednénk abban a helyzetben..

Possibilitarian

2017. 03. 07. 20:32

Számomra a dolgok ért-elme él jelentőséggel, ha ez nem is mindig jár együtt a boldogsággal, de a végén majd igen. Értelemmel teli dolgokat tenni, értelmesen élni.

(Sokszor olyanokat is meg kell tegyünk amikről, már a cselekvésükkor tudjuk az érthetetlenségét, értelmetlenségét, sajnos!)

Egy másik fórumban, nem tudom hol, de apropójaként jutott eszembe ez a szomáliai mondás: "mutass nekem egy jó embert, és én mutatok egy jobbat".

Igen, minden ember igyekszik alapjában úgy cselekedni, hogy kivívhassa az által a tiszteletet, és elismerést a kortársai felől. Én úgy gondolom, minden embernek adatott az "isteni szikra", csak nem mindenkinek sikerül, szerencse, támogatás nélkül, vagy csak elrenyhülés révén. Minden emberi sors egy könyvrevaló galaxis, mint az enyém is az, és meg is vagyon írva. Ezért is szeretek emberekkel találkozni, meghallgatni, előítélet nélkül, mert sosem tudhatjuk mi rejlik a másikban. Akárcsak egy barlang, mint aminek a zenéjét elküldtem előzőleg a Caverna Magicá-t Andreas Vollenweidertől, amit én teljesen át tudok élni, ilyetén.

Ez a link pedig azt mutatja, hogy vannak a világon olyan "könyvtárak", ahol az emberek élőben meghallgathatják egymás sorsát: https://www.facebook.com/ScienceofHappinessOfficial/photos/a.1749300505362237.1073741828.1637701433188812/1750108971948057/?type=3&theater csodálatos nem? na ezért szeretek én "találkozni"!

Végül egy kis bölcsesség, nem csak zenészeknek: https://www.facebook.com/272565626245901/photos/a.272566736245790.1073741828.272565626245901/752884634880662/?type=3&theater (szabadfordításban: a tevékenység, az maga a lét, a lét az a tevékenység maga, tedd, légy, tedd, légy, már amit ez jelent, így a végén...)

2017. 03. 03. 8:22

Jól mondod. Azelégedettség tartósabb, mint a boldogság... De ez így természetes.. 

2017. 03. 02. 9:57

Nagyon jól látod!

A boldogság valóban igen rövid, gyakran túlságosan is, és az elégedettséggel nem is lehet azonosan értelmezni.
Mert miért is?
Talán azért, mert a boldogság szinte mindig okoz elégedettséget is, de az elégedettség nem biztos, hogy magával hozza egyúttal a boldogságot is.

Mikor tavasszal a virágba borult kertemen végignézek, először BOLDOGSÁG ömlik át rajtam:
Lám, lám, ez mind az ÉN kezem munkájának, és a kreativitásomnak, valamint a képzelőerőmnek az összeredménye.
Micsoda boldogság nézni ezt a szépséget!
Ugyanakkor ELÉGEDETTSÉG is eltölt. A saját kezem munkája!
Aztán a boldosság elszáll, de megmarad az elégedettség... Mindaddig, míg tart a munkám eredménye... Aztán az is elszáll, ha elnyílnak a virágok, azaz "őszbe csavarodik a természet feje"...

 

2017. 03. 02. 8:50

Csak azért, hogy újraéledjen... A boldogság egy nagyon átmeneti és rövid állapot. Tartósan nem boldog az ember, legfeljebb elégedett... 

2017. 03. 02. 2:13

"Hol a boldogság mostanában?"

Ez az a Fórum topic, amelyet 2011. szeptemberében indítottam.

Ha gondoljátok, újraéleszthetjük.

 

2012. 06. 03. 1:39

Közel féléve nem jártam ezen a fórumon...

Nadragulya írására sem reagáltam, őszintén sajnálom!
Pedig jól emlékszem, lettek volna Újévkor hozzáfűzni valóim, de egyéb teendők miatt csak tolódott a válasz, majd elfelejtődött...

 

Most viszont kerestem egy verset a neten, melyet meg is találtam egy általam eddig nem ismert oldalon, és a vers alatt érdekes hozzászólásra bukkantam.

Pont olyanra, amire én is gondoltam a vers kapcsán, melyet már elég régóta ismerek, éppen ezért is kerestem meg, hogy a tartalmával felhívjam a figyelmét más fórumtársaknak is egy már kellemetlenné váló, (rossz szokás szerint) személyeskedésbe átcsapó  vita kapcsán egy sajátos emberi gyarlóságra: az eleve feltételezett rosszindulatú megítélésére a másiknak, anélkül, hogy megismertük volna valójában! 

Igaz, úgy tűnik, ez a téma itt off...Ugyanis ennek a topicnak a témája a BOLDOGSÁG mibenlétének keresése.

De én úgy gondolom, ez összefügg azzal is, MI okozza az emberek BOLDOGTALANSÁGÁT?

Mostanában különösen kiéleződött az emberek egymáshoz való viszonya... Különösen a "névtelenség" mögé bújva a fórumokon lehet ezt látni igen szembetűnően.

Könnyebben itélkezünk általunk egyáltalán nem ismert embertársainkról, nem gondolva át (vagy ha igen, annál gonoszabb!), hogy ezzel bizony szánt-szándékkal boldogtalanságot okozunk nekik.

 

Először a vers:

 

Weöres Sándor

 

KI MINEK GONDOL, AZ VAGYOK ANNAK

Ki minek gondol, az vagyok annak...
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
Te vagy magad, ki e jelet vonja.

S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,
Mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.

Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.

Szemem tavában magadat látod:
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod:
Szemem tavában magadat látod.


Dalban is feldolgozták, Koncz Zsuzsa énekli, s egy remek képsort láthatunk híres festmények egymásba átalakulásáról benne:

http://www.youtube.com/watch?v=v9AFhLn7ynU

 

Az említett weboldalon ez volt a kérdés:

 

Mi a mondanivalója Weöres Sándor versének?

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__egyeb-kerdesek__582206-mi-a-mondanivaloja-weores-sandor-ki-minek-gondol-az-vagyok-annak-cimu-versene

 

A három beérkező válaszból javarészt ezzel értettem egyet:

"Talán, hogy ahol előítélet van, ott nincs megismerés, nincs szeretet. Hogy senkit sem ismerhetsz meg igazi önvalójában, csak a saját szemüvegeden keresztül. De akárhogy is látod a másikat, az magadról is ad egy képet, viszont nem változtatja meg az ő igazi lényegét, legfeljebb a hozzád való viszonyát."

Nos, igen...

Ahol előítélet van, ott valóban nincs megismerési szándék sem, s ily módon szó sem lehet szeretetről sem.

 

Nagyanyámnak volt egy mondása (hol volt akkor még az internet? Még gondolatban sem!):
"Ha nem kedvelsz valakit, ismerd meg jobban!"

Ebben lehet valami. De én úgy gondolom, ahhoz szükséges a JÓSZÁNDÉKÚ odafigyelés is a másikra.

Mert nem mindegy, hogy befogadó érzésekkel beszélgetünk valakivel, vagy eleve elutasítóan.

Tehát fontos az őszinte érdeklődés! Az OBJEKTIVITÁS! Enélkül nem megy, s bizony, ez a legnehezebb dolog.
Ismerjük a jelenséget: "Kellemesen csalódtam benned!"

Vagy éppen fordítva: "Csalódtam benned, nem ilyennek ismertelek!"

Azaz MÁSNAK képzeltük, mint amilyen valójában.

Ahogy a hozzászóló írta: "... senkit sem ismerhetsz meg igazi önvalójában, csak a saját szemüvegeden keresztül."

És ahogy Voltaire mondta egykoron:
"Akinek látszunk, arról mindenki ítélhet, de amilyenek valóban vagyunk, arról senki sem."


A vershez visszatérve:
Sok mindenben igaza van a költőnek, de én nem mindenben értek vele egyet. Mert a fentiekre gondolva úgy vélem, előfordul bizony, hogy a tükör is lehet torz...

 

S ne feledkezzünk meg még egy fontos dologról: az ŐSZINTESÉGRŐ!

A természetes viselkedésről!
Na ez az, ami ebben a digitális világban nem megy, mert mindenki leginkább egyfajta szerepet játszik, jobban, mint valaha!

 

2011. 12. 31. 17:11

Boldog Karácsonyt ! Boldog Ünnepeket ! Boldog Újesztendőt ! - hangzik automatikusan jókivánságunk embertársaink felé.

A boldogságról mindig eszembe jut a bánatos királyfi, akinek azt jósolták, csak akkor lesz boldog, ha egy boldog ember ingét magára ölti. Kereste is a boldog embert szerte a világban, de nem találta. Vándorlása során végül egy önfeledten fütyörésző pásztort szólitott meg: "Mondja földi boldog ?"  Az igen válaszra az inge után érdeklődött, hogy megvenné. A pásztor válaszára talán még ma is szomorúan vándorol, keresgélve tovább, mert a pásztornak nem volt inge.

Mi is keressük a boldogságot életünk folyamán, de csak felvillanásszerű pillanatokat nevezhetünk annak. Csak értelemmel lehet a boldogságot megélni, hisz saját magunk létezésének tudatában kell lenni. Mit jelent az értelem ? , ez megint egy másik téma, mert mi emberek saját magunkból indulunk ki.

A boldogságot megközelíthetnénk úgy, hogy a létezés pozitiv megélése, tudatosult pozitiv lét-állapot. Ez az érzés sok forrásból táplálkozhat: öröm, elégedettség sikerer, szép élménye, gyönyör, birtoklás, stb... . Két nagy csoport a testi és a lelki források más-más módon, de ugyanazt a célt szolgálják, a boldogság érzetét. Ebben az érzetben mintegy időtlenné és személytelenné válik az ember.

Azonban itt a földön minden esetleges. Az idő, az elmúlás árnya hamar tudatosítja bennnünk a dolgok végességét. Itt semmi sem tarthat örökké.

"O Solon ! O Solon ! ... "Jajveszékelt a máglyán Kroisos/Krőzusz/ Lidia királya, akit a győztes perzsa király Kyros halálra itélt. Kyrost kiványcsivá tette a jajveszékelés, majd miután megtudta a szavak hátterét, megkegyelmezett és életben hagyta a legyőzöttet.

Kroisos temérdek kincset halmozott fel Sardes-ben, a királysága egyik városában. Büszke is volt rá. --Solon /a hét görög bölcselő egyike/, amikor vándorútján Lidia királyát is fölkereste. Vitatkozásuk során a dicsekvő királynak, azt mondta: hogy senki sem lehet igazán boldog halála előtt. -- A máglyán bebizonyosodott a király előtt Solon mondása, ezért sóhajtozta a bölcs nevét. / A mondának más változatában : Solont emlegetve Apollon-hoz fohászkodott, aki heves zivatart tánasztott, ami eloltotta a máglyát. A meglepődött perzsa király ezután kegyelmezett meg neki. /

A katekizmus egyik kérdésére, hogy mi végett vagyunk a világon ? - valahogy így szólt a felelet : hogy Istent megismerjük, szeressük és neki szolgáljunk és ezáltal üdvözüljunk , vagyis a mennyországba jussunk. /A mennyország tulajdonképp a boldogság véglegesítése, örök boldogság./

A boldogsághoz vezető "útat" és beteljesülés módját most nézzük meg röviden három nagy vallás elgondolásában.

Buddhizmusban, az eredeti tanítás szerint az élet szenvedés/amiben nagyon sok igazság is van/. A lélekvándorlás , mint egy bilincs fogvatartja az embert. Ebből a fogságból kell egyéni gyakorlatokkal, elmélkedéssel kiszabadulni, és eljutni egy olyan állapotba, a nirvánába, ahol végtelen nyugalomban, mintegy személytelen boldog állapotba kerül az ember. /Érdekes gondolat, földi eszközökkel az embernek saját magának kell törekedni és elérni a célt./

Mohamed követői, már segítséget találtak a boldogság eléréséhez. Allah, mint egy jutalomképp ajándékozza meg az embert a boldogsággal. Azonban ez a boldogság földi képekből tevődik össze: zöldellő fák, csobogó patak, szolgáló szűzek, stb... . E világi "boldogságok" paradicsomi teljesülése.

A kereszténység túllép az evilági képeken. Istennél képzeli el a bolgodságot, mintegy bekapcsolódva a végtelen Isten boldogságába, "életébe". /Isten szinelátása/ Pál apostol szavait idézve : szem nem látta, fül nem hallotta, emberi értelem föl nem foghatja, amit Isten azoknak készít, akik szeretik Őt. /Lényeges az isteni segítség/kegyelem/, de az egyéni közreműködés is szükséges./

A végére egy anekdótaszerü eset. Aquinói Szent Tamást kérdezték tanitványai elragadtatása után, hogy oly sok szépet tanított a mennyországról és valójában úgy is van ? A középkor talán legnagyobb teologusa szerényen csak ennyit válaszolt - lehet így, lehet úgy, de lehet teljesen másképp.  / Az örök boldogság időtlen, Istennél pedig nincs idő./

Az új évben próbáljunk boldogság-morzsákat szerezni mások életébe, tisztességgel és becsülettel.

Boldog Új Esztendőt !

 

2011. 11. 18. 18:16

Szép estét!

Hoztam két idézetet Márai Sándortól, melyen kicsit elmorfondírozgattam az imént.

Szerintem sajátosan kapcsolódik egyik a másikba:

http://www.youtube.com/watch?v=cacZKmwS9eY&NR=1
MÁRAI SÁNDOR: A gyertyák csonkig égnek (Regény-részlet: gondolatok az ÖREGSÉGRŐL)

http://www.youtube.com/watch?v=NPnzUFYPM-w&feature =related
Márai Sándor- A boldogságról

"Boldogság természetesen nincsen, abban a lepárolható, csomagolható, címkézhető értelemben, mint ahogy a legtöbb ember elképzeli. Mintha csak be kellene menni egy gyógyszertárba, ahol adnak, három hatvanért, egy gyógyszert, s aztán nem fáj többé semmi. Mintha élne valahol egy nő számára egy férfi, vagy egy férfi számára egy nő, s ha egyszer találkoznak, nincs többé félreértés, sem önzés, sem harag, csak örök derű, állandó elégültség, jókedv és egészség. Mintha a boldogság más is lenne, mint vágy az elérhetetlen után!
Legtöbb ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen, izzadva, szorgalmasan és ernyedetlenül készül a boldogságra. Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok legyenek, utaznak és munkálkodnak e célból, gyűjtik a boldogság kellékeit, a hangya szorgalmával és a tigris ragadozó mohóságával. S mikor eltelt az élet, megtudják, hogy nem elég megszerezni a boldogság összes kellékeit. Boldognak is kell lenni, közben. S erről megfeledkeztek."
..............................................


Kedveseim!
Én úgy gondolom, aki nem feledkezik el élete folyamán BOLDOGNAK LENNI, az nem lesz depressziós öreg korában sem.

Ti mit gondoltok erről?

 

 

2011. 10. 06. 22:37

Olvastam ma egy szép, elgondolkodtató verset.

Úgy érzem, ide illő. Ezért inkább ide hoztam, nem az ÉRTÉK topicba, hiszen ebben is a boldogságról, ezen belül az idős kori élet értelméről van szó.

 

Magyar Ottó 

AZ ÉLET ALKONYÁN


Mikor kezed, lábad úgy fáj, majd leszakad,
A hátad meggörbül az élet súlya alatt.
Mikor bajodról tudsz már csak beszélni,
Azt kérded magadtól: Érdemes még élni?

Ha zimankós télben kicsi szobád hideg,
Ha sok ismerős arc mind fásult és rideg,
Ha a vérnyomásod naponta kell mérni,
Megint csak azt kérded: Érdemes még élni?

Amikor nem bírsz el már egy üres szakajtót,
Amikor napokig nem nyitnak rád ajtót,
Mikor a holnaptól rettegve kell félni,
Újra csak azt kérded: Érdemes még élni?

Amikor az idő ólomlábon halad,
És megkeseredik a szádban a falat,
Imádságodban sem tudsz semmit kérni,
Így sóhajtasz: Uram, érdemes még élni?

Ha népes családodból egyszál magad maradsz,
Amikor nem vetsz és már nem is aratsz,
A sorstól nem tudsz semmi jót remélni,
Hát csoda, ha azt kérded: Érdemes még élni?

Agyonhajszolt szíved akadozik, s kihagy,
Amikor rádöbbensz arra, hogy már senki se vagy,
Szégyenkezve indulsz némi segélyt kérni,
Keserűn fakadsz ki: Érdemes még élni?

Ó felebarátom, megértem keserved,
Méltányolom, hogy sokszor panaszra áll nyelved,
Túl kemény fából faragták kereszted,
Cipeled, vonszolod, minden tagod reszket.

Mégis arra kérlek, próbálj meg remélni,
Próbálj a Sorssal bátran szembenézni!
Hiszen, lelked még nem üres, kiégett,
Vedd észre bátran körülötted a szépet!

Vedd észre tavasszal, ha megjönnek a gólyák,
Szélkuszálta fészkük hogyan igazgatják.
Villásfarkú fecskék hogy hordják a sarat,
Hogyan rakják fészküket az ereszed alatt.

Ugye, hogy szíved nem csak hideg márvány,
Vedd észre, mily csodás nyáron a szivárvány!
Feslő rózsabimbón hogy csillog a harmat,
Örülj nyár reggelén a sok madárdalnak!

Mosolyogj megértőn szerelmesek láttán!
Te békédet is őrzi katona a vártán.
Teérted is felkél Isten áldott napja,
Érted is mond imát kis templomod papja.

Tárd ki szívedet minden szépnek, jónak,
Nyújts segítő kezet a rászorulónak!
Adjál szeretetet, mit majd viszonoznak,
Mert hidd el, az emberek nem is olyan rosszak!

Sütkérezz még kissé az őszi napsütésbe,
Lapozgass csendesen az emlékek könyvébe!
S ha majd s Sorssal meg tudtál békülni,
A még hátralévőt könnyebb lesz leélni.

 

2011. 10. 06. 13:18

És egy, a témakörhöz illő különlegesség:

 

Vers, cím nélkül

Teller Ede 

Keresni, várni, semmit sem akarni
Szeretni, vágyni, egyedül maradni
Nézni a világot becsukott szemmel
Látni azt, amit még nem látott ember

Gyönyörködni titkos, mély harmóniákban
Emlékezni arra, amit sohasem láttam
Szeretni, imádni, a szent tisztaságot
A szelet, a havat, a felhőt, az álmot

Tenni a helyeset, nem hitvány pénzért
Nem a túlvilági, örök üdvösségért
Tudni, hogy nincs cél, tudni,hogy nincs Isten
Félni, hogy talán még igazság sincsen

Tudni, az ész rövid, az akarat gyenge
Hogy rá vagyok bízva a vak véletlenre
És makacs reménységgel mégis, mégis hinni,
Hogy amit csinálok, az nem lehet semmi

És örülni tudni a nagy megnyugvásnak
A fájdalmat, örömet gyógyító halálnak.

 

2011. 10. 06. 13:13

Csillagharmat

Mészáros Ferenc 

Az a virág, amely a szívből nyílik
nem hervad el soha,
ahogy a szeretet sem pusztul el,
ha lélek az otthona.

Hiszen a szeretet nem más,
mint a lélekből sarjadt virág:
láthatatlan, és mégis érzed
rejtélyes illatát.

Láthatatlan. Csak akkor látni,
ha szemed mosolyog,
s felragyognak szirmai közt
csillagharmatok.

 

 

2011. 10. 06. 12:46

2011. 10. 06. 0:37

Kedves Jozan!

Orulok hogy feltetted ezt a bucsu levelet, egyik nemzeti hosunktol. Bar nem boldogsagot sugaroz, de szeretetet es hihetetlen lelki erot.

Elgondolkodtato egy ilyen iras olvasasa manapsag, foleg annak tekinteteben, hogy milyen jellemu - ertekrendu emberek iranyitjak mai orszagunkat, mai vilagunkat. Az evszazadokig tarto kuzdelmeink, harcaink, haboruink, fennmaradasunkert, fuggetlensegunkert, rengeteg ember aldozatot kovetelt es e hosszan tarto kuzdelem alatt a Nemzet szine java veszett el. Akik pedig tuleltek ezek kozul a harcokat, a csatakat, azok megtorlas aldozatai lettek. Kivegzesek, megalazasok, ellehetlenitesek, szamuzetesek. Ez alol nem volt kivetel az I. vilaghaboru, a II. vilaghaboru, valamint 56 sem.

Nagyon nem szabad csodalkoznunk azon, hol tartunk ma. De ugy gondolom pont azert, mert ilyen elodeink voltak, meg fogunk maradni, meg sokkal az utan is, amikor ez a mocsok altal osszetartott vilag, mar regen darabjira hullott, mi meg mindeg ezt a nyelvet fogjuk beszelni. Nekunk mar nem kell fegyverrel harcolnunk.

2011. 10. 06. 0:06

Nekünk, az "utókornak" megható olvasni ezt az utolsó "istenhozzádot", de az "erőszakos halált halt férj" özvegye számára maga a borzalom lehetett!

Istenem, mennyi emberi tragédia történt az emberiség történelme során!
És legtöbbször bejönnek Petőfi sorai:

"Az idő igaz,

és eldönti, ami nem az."

 

Hány, de hány embert ítéltek halálra ártatlanul az évezredek alatt?!

Boldogtalanságra kárhoztatva a hozzátartozóikat! :(((

 

2011. 10. 06. 0:00

Jóvannna! :)
Ezért jegyeztem meg, hogy a feltételezés eldöntéséhez látni kellene az egészet...

Csak azért gyanakodtam, mert néhány népies kifejezésen kívül nagyonis választékos, irodalmi írás.

 

Táskaírógép?
Én azt képzeltem, egy kockás füzetféle...

 

 

gömbicica

2011. 10. 05. 18:58

Nekem van egy olyan érzésem, mintha egy valódi irodalmi műből lett volna kimásolva...

Családnevek iródnak le, (én mint 60-as születésü nem igazán ismerhettem, de hallottam már) felvidéki településeket emlitenek, olyan életszerü az egész. Abban az időben nem hinném, hogy valaki azzal szórakozott kis táskairógéppel, hogy ennyi irományt csak ugy kimásoljon. De attól még lehet, hogy Neked van igazad :-)

2011. 10. 05. 14:25

„Arad, 1849.október 5.

 

Imádott szegény feleségem!

 

Nem tudom, imádott Pauline-om, hogyan írjak neked, hogy a csapás ne sújtsa nagyon gorombán szerető szívedet – és csak azt kívánom, hogy szerencsétlen sorsomat olyan részvevő ajakról halld meg, amely a lehető legkíméletesebben közli veled, még mielőtt ezeket a sorokat megkapod.

Örökre istenhozzádot kell hát mondanom neked! – megáldva téged mindazért a boldogságért, mellyel gazdagon megajándékoztál, és szívemből köszönve mindazt a szeretetet, melyet tőled megkaptam!

A jó Isten óvjon téged és a kedves és szegény gyermekeket, ne hagyja, hogy túlságosan átengedjétek magatokat a mély fájdalomnak, terjessze ki kedves fejetek fölé mindenható és óvó kezét… az az utolsó és hő fohászom.

Te is, hőn szeretett Pauline-om, érzem! megbocsátod mindazt a keserűséget, amit életemben okoztam neked! Megbocsátod, hiszen mindig a jóság angyala voltál! – Ó, mennyire fáj a szívem, hogy nem láthatlak, nem csókolhatlak többé.

Légy hát erős, jó Pauline-om, légy erős irántam érzett szereteted kedvéért, gondold meg, hogy gyerekeid vannak, hogy értük kell élned!

Isten veled, hát, imádott angyalom! Gondolatban szorosan magamhoz ölellek mindnyájatokat, téged és a kedves gyerekeket! és maga, jó Pauline-om, legyen még boldog, mert megérdemli.

Isten veled!

 

Szerencsétlen Ernőd”

 

Nem hiszem, hogy a harcban edzett katonatiszt és parancsnok, az ítélet elöl el nem menekülő, sorsát vállaló Poeltenberg Ernő honvédtábornokot valami egyszeri, halál előtti ellágyulás fogta el a levél írásakor. Hiszem, hogy mindig is így szerette feleségét és gyermekeit.

2011. 10. 05. 12:11

"Az azért érdekes, hogy 821 olvasással büszkélkedhet a téma és  csak 17!!! hozzászólással.

Vajon a 821 olvasásból hány ember lehet, aki tul.képpen megnyitotta először az oldalt? Akiben megmozdult valami a boldogsággal kapcsolatban?"


Én úgy gondolom, ez két dologra világít rá:

1. Az embereket érdekli a téma, ezért olvassák, ha valahol alkalmuk nyílik megismerni MÁSOK meglátásait.

2. Mivel ők maguk is bizonytalanok a dologban, inkább nem szólnak hozzá... tartanak attól, esetleg megmosolyogják, netán kigúnyolják őket...


Mert valóban nagyon RELATÍV és sokoldalú lehet maga a BOLDOGSÁG.

Van egy olyan érzésem, mindekinél személyre szabott.

Ami valakinek boldogságot (öröm+megelégedettség) okoz, az másnál természetes történés, jelenség lehet.

Ezért nem is érzi boldognak magát.

 

Lásd:

De szeretnék gazdag lenni,
Egyszer libasültet enni.
Jó ruhába járni kelni,
S öt forintér kuglert venni.

Mig a cukrot szopogatnám,
Uj ruhámat mutogatnám,
Dicsekednél fűnek fának,
Mi jó dolga van Attilának.

(József Attila 1916-17?)

 

Vajon a gazdag gyerek is úgy véli, NEKI M JÓ DOLGA VAN???

 

2011. 10. 05. 11:56

Kedves Gömbicica!

Tényleg nagyon szép írás, olyan romantikus lányregény stílusú.

Nekem van egy olyan érzésem, mintha egy valódi irodalmi műből lett volna kimásolva...

Bár ehhez látni kellene az egészet...

http://www.youtube.com/watch?v=zmXgjfxcLQ4&feature=related

Liszt: Szerelmi álmok - őszi képekkel