Ejnye kedves Dmolnár!
Mostatan asztán igazán megbántódtam!:'(
Méghogy EGY SZÓ SEM IGAZ BELŐLE, AMIT ITT ÍRTAM: 
2022. 06. 27. 10:27 ???!!!.... Beeeeeeeeeeee!:(((

Bocs az ovis stílusért, de MOST vállalom, mert igenis IGAZAKAT ÍRTAM!!!
Olyannyira igaz, hogy amióta az eszemet tudom (olyan 3-4 éves koromtól), OTT töltöttük mi gyerekek az egész nyarat keresztapáméknál, a tőlünk 15 km-re lévő ún. "Homoki szőlős faluban", mely akkoriban még ÖNÁLLÓ tanácsi irányítással működött. (Nem tudom, mikor kapcsolták össze Tiszaföldvárral, mert mi a 60-as évek elején elköltöztünk Debrecenbe.)
Találtam róla a gugli képei közt egy régi képeslapot, íme:

Fönt a jobb oldali Kastély volt a Beniczky uradalom központi épülete.
Asszem, 45-ben államosították, mert a gazdája külföldre távozott, és fiúnevelő intézet volt benne a fiatalkorú bűnözők számára, sok volt köztük a fővárosi!:(((
Mi gyereklányok igen féltünk tőlük...

Nos, az igaz, hogy a keresztapám szőlősgazda volt, magángazda, sokáig 5 holdat művelt az édesanyánk örökségével együtt, és valóban voltak olyan nyári napok, mikor kijöhetett neki a 14 órás munkaidő (pl. permetezős napokon: 5 hold szőlő, s 94 alamafa!!!), de nem ez volt a jellemző... Ilyenkor sajnos a harmónium gyakorlás vallotta kárát...
Ami a telet illeti, nem igazán igaz, amiket írtál, neki inkább a borospincében lévő rengeteg sok borral volt inkább dolga: borfejtés, hordók rendberakása. Nem tudom, mennyi, és mekkora hordók voltak, de arra emlékszem, hogy a kedvencünk a hugival azok voltak, amelyeken AJTÓN kellett bemenni, és ott rendeztük be a babaszobákat, s azokban játszottunk.

Visszatérve keresztapámra, nagy tekintélye volt a faluban, mert nem restellt hajnalban kelni porral (assze, kén...) permetezni, ha látta, hogy az erdő alja ködöl!
Így bizony neki, mikor szinte minden földvárinak elvitte a peronoszpóra a szőlőtermést, neki mindig megmaradt a hajnali permetezések miatt. Ugyanis ott lakott kint az egyik 2 holdas szőlők közt épített 2 szobás házban.
Emlékszem, még se víz, se villany nem volt! Jóval később vezették be a lakók anyagi hozzájárulásával.
Egy utca úgy nézett ki:
2 hold szőlő rajta házzal, aztán a következő a szomszéd 2 holdja volt, és így tovább...
Se műút, se járda, semmi, csak a homok, homok amerre a szem ellátott!
Mezítláb jártunk, a kezünkben vittük a szandált, mikor mentünk a teplomba, mert cipőben nem lehetett közlekedni, ugyanis a homok, ami bement a szandiba elől, kijött a szandi végén...
Tudod, lehet ítélkezni, de ELŐBB ajánlatos érdeklődni, hogy is volt, mint is volt az valójában, ami felett ítélkezünk.
Ládd-e, a múltkor védelmembe vettelek, most meg én rólak meg ugyanilyesmiért.
De azért remélem, nincs harag?!
Én elhiszem, hogy olyasmik is voltak régen (talán jó régen, s nem a XX. sz. közepén...), amikről Te írtál, de OTT, ahol én töltöttem a gyerekkoromat, az volt, amit írtam. Arról nem írhat az ember, amiben nem élt, már megbocsáss!

Az aszalásról:
Igen, nem magoztuk ki a kisebb gymölcsöket, az almákat négy cikkbe vágva raktuk az aszaló kosárba, a magházat viszont télleg nem vágtuk ki, ilyesmivel bizony nem vacakoltunk, ezért lett szúrós, mikor megszáradt.
Kicsire nem adunk! - mondták a munkánkat irányító felnőttek.
Sőt!
Látom itt, ahol most élek, hogy a szilvásgombóchoz is kimagozzák a szilvát. Mi ezt se csináltuk, hanem ebéd végén számolgattuk a magokat, ki hány gombócot evett meg!:DDD
Igaz, ha nem volt jó érett a szilva, akkor édesanyámmal kettéhasítottuk, és a mag helyére fahéjas cukrot tettünk teáskanállal. Ezt nagyon szerettem, mert finom olvadt volt a cukor benne, mikor megfőtt.
Viszont csak zsememorzsába forgattuk a kifőtt gombócokat, s kristálycukorrak szórtuk be, mi mákkal sose ettük, mint a Gasztroangyalban látható volt a múltkor. Az csömör édes lehet, még lekvár is, huh! Nem köll annyi édesség egyszerre!
Így készítettük mi is a szilvásgombócot, nem magoztuk mindig ki:

Nahát... Egészben aszaltátok meg a gyümölcsöket... A szilvát, meggyet, még csak értem, de a barack, körte, alma....

Hát kedves Holdfény, felettébb érdekes a munkavégzés téma, amit hoztál, kár, hogy egy szó nem igaz belőle... Ez megint csak a régmúlt "arany idők" visszasírása... A mezőgazdaságban az emberek, mindegy, hogy falusi földműves, avagy béres volt, az aktív időszakokban (azaz amíg a mezei munka tartott) hajnaltól napestig dolgoztak. (És dolgoznak még ma is, ha egyéni kisgazdálkodók). Azaz napi tizenkét, tizennégy órát. Az csak nagy mese, hogy télen bezzeg nem, mert.... Télen lehetett menni fát vágni (mert nem volt gáz és szén), átforgatni a gabonát, az elvermelt terményekre felügyelni, az állatokat ellátni (etetni, itatni, almozni és fejni a teheneket - esetleg kecskéket), no meg ott volt a szövés és fonás, a kukorica hántás (mondjuk az csak Amerika felfedezése után),  atollfosztás, stb... Persze lehet azt mondani, hogy ezekkel csak "agyonütötték a napot", bár valószínűleg, aki nem ezt csinálta, azt ütötték volna agyon... Az meg azután szemenszedett hazugság, hogy a nyolcórás munkanap, az a "régi viszonyok" visszakövetelése lett volna... Minthogy az is, hogy a munkaszüneti napok (vasárnap és egyházi ünnepek) azért voltak, hogy kedvébe járjanak a földműveseknek... (akik akkor se pihenhettek, mert az állatokat el kell látni, azok nem igazán veszik jónéven, ha nem kapnak enni, inni, az istálló nincs kitakarítva, és egyebek...)

Dehogynem... Ez egy ilyen ország... Urambátyám, mutyi, megoldjuk okosba... (meg lopunk ahonnan tudunk, csalunk, akit át lehet verni átverjük...)

Bizonyára a VALÓSÁGOT írták le ezek a tudós emberek, amely a régmúlt időket idézte vissza.
Sőt,  ha a jómagam életkorát nézem, s visszatekintek a gyerekkoromban élő felnőttek hétköznapi életstílusára, biztos vagyok benne, hogy így volt, ahogy írták.
A gyerekkoromat hamisíttatlan vidékien élő átlagemberek (jobbára alföldi parasztok, szőlősgazdák) között töltöttem, s tényleg így volt! Pl. hajnalban kelt, rohant permetezni, majd reggeli (amely alatt még a napilapot - Szabad föld- is kiolvasta), aztán újra munka következett, pontban déli harangszókor jött befele ebédelni, ééééés... UTÁNA tényleg aludni ment! 
Estefelé ő hamarabb bejött, mint a többi munkás, mert GYAKOROLNIA KELLETT a nappali (ebédlő!) szobában lévő harmóniumán, ugyanis ő volt a falu templomában a kántor! (Talán tőle és édesanyámtól - akit "parasztcsalogánynak" becéctek a faluban - örököltem a zenéhez való tehetséget...).
Bár keresztapámnak gyakori szólása volt a "hama-gyorsan" kifejezés, de ez nem jelentette azt, hogy törjük össze magunkat a munkával... Ugyanis mi gyerekek is dolgoztunk a szőlőben, legeltettük a 3 kecskét, sőt, fejni is megtanultunk. Legeltetés közben ún. "lányregényeket" olvastunk, vagy a még tanév végén a tanáraink által kiadott kötelező olvasmányokat, így az általad említett Egri csillagokat is ott olvastam ki.

Vagy:
Tegnap ettem aszalt szilvát, amit a párom az egyik nagyáruházban vett (pofátlanul drágán!!!), és eszembe jutott, hogy a hulló gyümölcsök (alma, körte, szilva, barack, stb.) összeszedése, és azokat az aszaló (hatalmas nagy köralakú vesszőfonatú) kosárba kellett raknunk, és felrakni az állat ólak lapos tetejére, mely jó napos volt, és ott szikkasztani, azaz aszalódni.
Ez is egyik módja volt a télire való tartósításnak, amit téli estéken elrágcsáltunk.
S még valami:
Ezekből az aszalt gyümlcsökből böjt (húsvét előtt) idején főztük az ún. "bagolytüdő-levest", amelynek semmi köze se volt se a bagolyhoz, se a tüdőhöz, hanem a nyáron aszalt gyümölcsökhöz, mert azokból készült, s korpás rántással sűrítettük be.
Bevallom, én nem igazán szerettem, főleg azért, mert a magházakat nem vágtuk ki, és bizony azok a száradás következtében igen szúrósak lettek, ami persze nem főtt meg a levesben.

Úgy gondolom, egy MAI gyerek ilyesmit meg se enne!:DDD

Aszaló kosár

Érdekes írásokat tettêl ki Holdfény, köszönöm szépen! Ezek szerint akkor régen az emberek ugyan nehezebb munkát végeztek, de időben kevesebbet dolgoztak mint mi, a mai kor dolgozó társadalma. Mert anno nem voltak olyan munkagépek meg robotok mint manapság, sok emberi erő kellett például a mezőgazdaságban és más téren is. 

Hmmmm... alméltóság, főméltóság, főfőméltóság....
Ájjájjjj!
Itt lesz Közép-Európában a XXI. században egy talpalattnyi feudális KÖZÉPKOR! 


Hmmm...
De hogy állunk a munkavégzéssel?
Nos, itt egy írás erről is:


https://cascade.blog.hu/2020/03/24/most_vagy_a_kozepkorban_dolgoztunk_tobbet

"2017-ben az átlag amerikai munkavállaló 1780 órát dolgozott évente, míg az átlag magyar 1740-et. Ehhez képest egy angol paraszt a középkorban nagyjából 1620 órát töltött munkával évente. Mi ennek az oka?

Mivel a földeken végzendő munka napjainkhoz hasonlóan a középkorban is szezonális volt, egy átlagos jobbágynak legalább nyolc hét, de akár fél év szabadidő is juthatott. Az egyház is jól tudta, hogy a pihenés lehetősége boldoggá és nyugodttá teszi az embereket, így rengeteg kötelező munkaszüneti napot iktatott a naptárba.

A 19. századi munkások 70-80 órás munkahetei valójában jelentős eltérést jelentettek ettől, nem pedig a hagyományos paraszti életforma modern továbbélését. A munkásmozgalom nyolcórás munkanapért való küzdelme nem valamiféle utópisztikus ábrándokat kergetett, hanem a régi, természetesebb életformához való visszatérést jeentette.

A középkori emberek munkanapjai ráadásul jóval kevésbé voltak kötöttek, már csak azért is, mert nem léteztek széles körben elterjedt pontos időmérő eszközök. Nem siettek az étkezéseikkel, és sok helyen bevett szokás volt a délutáni alvás, amelynek a mediterrán országokban napjainkban is tartja magát. „Az élet tempója lassú volt, sőt kényelmes, a munka üteme pedig nyugodt” – mondta Schor. „Lehet, hogy őseink nem voltak gazdagok, de rengeteg szabadidejük volt.”

Egy 16. századi angol püspök, James Pilkington a következőképpen írt kora átlagos munkanapjáról: „A dolgozó ember megpihen reggel, a nap egy jelentős része már eltelt, mire belekezd munkájába, aztán ideje magához vennie reggelijét (…) Délben meg kell lennie az alvási idejének, majd délután az uzsonnájának, amelyekkel eltelik a nap egy jó része, és amikor eljön az ideje este, az óra első ütésével leteszi szerszámait, és otthagyja munkáját, bármilyen szakaszban is legyen az.”

Te jószagú Atyaúristen! Csak neeeem?!
Ez nem lehet igaz?! Ennyire nem lehet hülye egy ország, még ha kicsi is!
Feláll még a szóra is a hátamon nem létező szőr!:((((

Döbrögi kiabál a Ludas Matyi c. Dargay Attila rajzfilmben:
- Ispáááááán!!!!!

Brrrrrrrrrrrrr!:(((

Szia Ispán Uram! – beindította a mémgyárakat a megyék és a kormánymegbízottak átnevezésének terve  szeretlek Magyarország

https://nepszava.hu/3161093_varmegyek-es-foispanok

Lovas Zoltán:

https://24.hu/kultura/2022/06/04/moldova-gyorgy-gyasz/

Döbbenet: pillanatokon belül jöhet a 800 forintos kenyérár?

https://mfor.hu/cikkek/makro/dobbenet-pillanatokon-belul-johet-a-800-forintos-kenyerar.html

Hát azt fölötébb jól tette... Nekünk (eddig) szerencsénk volt a szülészekkel, már amennyire szerencsés valaki, ha nem hal bele a szülésbe...

Nem tudom, de úgy hallottam régebben, hogy elköltözött innen...

Huhhh... Ha ez igaz... Él még az az orvos?

Hát igen, mint 56-ban, vagy mint a rendszerváltás idején... 

Hát igen... Ebben van valami... 
Nálunk pl. a temetőt szokás bizonyos illető orvos miatt a szülő nőknek "Horváth-kertnek" hívni...


Szőnyi István: Zebegényi temetés