Kazinczy Ferenc leírása Esztergomról (1831)
Helytörténet
2011. szept. 20.

<p><a href="http://www.szeretgom.hu/content/68914-evila-cselebi-torok-utazo-leirasa-esztergomrol">Cselebi útleírása </a>után ugorjunk előre az időben kétszáz évet, és nézzük meg, mit írt Kazinczy Ferenc Esztergomról, amikor 1831-ben a városban járt egy meghívásnak eleget téve.</p>

Esztergomba ebédkor érénk. Útunk a Sz. Anna rotondája mellett menvén el, melyet a kardinális primás a templomokban gazdag városnak ezen távolyfekvő végében most állít, kiszállánk szekerünkből. Oh ha annak lámpát nem adnának! oh ha tornyocskákat nem! mondám, mikor itt a gőzhajón mentem el, és most midőn azt már Nyerges-Ujfaluból megpillantottam. De a keresztyén kultusz harangokat, s az új izlés kupolára lámpát kívánt, s így itt nem látjuk, amit Rómában az Agrippa Pantheona láttatott. Gyönyörű toszkáni oszlopozat áll a tornác előtt, s a nagysága által tiszteletes mívhez az illett. A templom belől tömve vala a kőmivesek állásaival, s nem engede szabad nézést.

A várban egyedül és vezető nélkül akarék felmenni, de prof. Félix, egyik szeretetreméltó tagja a benediktinusok esztergomi házának, nem gondola protestációmmal, és minthogy attól tarték, hogy magyarázásai a tárgyak első rám hatását meg fogják vagy zavarni vagy gyengíteni, fogadást teve, hogy néma vezetőm lesz. Most köszönöm, hogy meggyőzé makacsságomat; nem láttam volna mind, amit láttam, vagy nagy idővesztéssel.

A várba a rövidebb gyalogúton is felmeheténk vala, de szeretetre méltó barátom megkerűlteté velem a kanonokok házát, mely mellett a szekérút fordúl fel a bazilikához. Az egymással szembe álló két házsor közt egy nagy domb álla, úgy hogy innen oda nem lehete látni; de a dombnak háromnegyede már elkapartatott; az egyik negyed még várja az elsepretést, s ez a hat öl magasságú, hosszan elnyúlt domb arra emlékeztete, amit Horác és Sallust emlegetnek, hogy a Róma nagyjai hegyeket döntetének el. S mi ez az óriási munka ahhoz, ami ezután vára itt reám! Ma már nem látunk isteneket; mely nagyok vagyunk, midőn isteni míveket láthatunk!

Prof. Félix úr vezetőm elvive a bazilika mellett, egy nyomorú régi szurdékba, hol most az architektus Packh János úr lakik. Ezt nem lelénk: igen testvérét, s ez jó vala láttatni velem a modellt, mely az egész dombot azon állapotjában mutatja, melyben a nagy munka teljes elvégzése után fog állani. Ezen az épűletek, és a kert, mely a domb oldalait körülöleli, kártyaházakként állanak. Srófjain felemeltetvén az asztal, az alsóbb tábla a hegyet, minden régibb épűleteivel, aszerint adja, ahogy az a kardinális épitései előtt állott, s ha ki tudni akarja, péld. hogy a Protomartyr kápolnája helyén az új építés előtt mi volt, ennek helyét az alsó táblán felkeresi, s látja, hogy az ott állott épűlet az vala, melyben, a tradíció szerint, Vajk herceg Istvánná kereszteltetett. Ezt talán nem vala felesleges azoknak kedvekért elmondanom, akik ily modelleket nem láthattak.

Azon szobában, hol ez tartatik, állanak mindazon régi fegyverek, s egy irtóztató buzogány, s a vas és egyébnemű edény sokasága, melyet a föld elsimításakor a napszámosok találtak, s a megtekintést ez is érdemli.

Schrott András urat, ki a Novák apát Pannonhalmán látott büsztjét dolgozta, termében találánk, sáros kezekkel, mert éppen a pannonhalmi torony ajtaja figuráit tapasztgatá. Nagy része ezeknek már leöntve áll, úgynevezett lágy ércben: a császár, a nádor, Somogyi János alkancellár s Novák apát s ez egy írást vévén által a császár kezéből, melyen ez az egy szó áll: DOCETE, és sokan mások. - Magasztalám a Novák fejét, melyet már Pannonhalmán láttam s elbeszélé, hogy nem találván festett képét, megnyittatá a koporsót s úgy fogott munkájához; s amint azok mondják, kik Novákot ismerték, a büszt jól hasonlít hozzá. Új okom, hogy ismét nehezteljek azokra, akik magokat festetni nem engedik. Nováknak szerénysége makacsság volt, nem szerénység, mely olykor csak annak rettegése, hogy hiúnak fogunk ismertetni. Aki szereti látni a mások képeit, igazságtalan, ha másokat foszt meg attól, ami magának kedves.

Most végre a bazilikát menénk látni.

Külső fala annak faragott négyszögekből áll, míg a vácinak három oldala terméskő, el nem simított vakolással. A templom testének fala, mely a kupolát fogja tartani, minden ablak nélkül, görögösen, mely temérdek nagyság! a nézőt elfogja kicsinységének érzése; de el egyszersmind nagyságának érzése is, s örvend ennek. Tíz esztendő alatt mennyire ment itt a munka! De még kell tíz, míg teljesen elkészűl. Ez időt is kíván, nemcsak gazdagságot.

A sírokhoz széles, alkalmas, világos grádics vezet. Egyiptusi lélek szállja meg a nézőt, midőn itt a temérdek izmú oszlopokat látja, s azt a két kolosszális angyalt, mely az alól szélesb küszöbű veresmárvány ajtó előtt őrt áll, s a pályát megfutottnak nyújtja a diadal koszorúját. Az ajtó felett ez olvastatik: PRINCIPIS A RUDNA SUCCESSORUMQUE SOPORI. S harmincnál több nyílás mégyen be a falba, hova a koporsók betolatnak.

A templom jobb végébe előbbi helyéről a Bakács Tamás kápolnája vitetett által s ezzel áltellenben áll a protomartiré, melynek oltárán a mi Ferenczynk Istvánja fog állani, térdre bukva már kövezőinek verdesései alatt, de felegyenesedett testtel s égre nyújtott jobbal. Az oltár márványtáblája már fel van állítva az égből leszálló angyallal, ki hozza a pálmaágat és a sok fejből és szárnyakból álló apróbbakkal. Maga a mártir még Budán van munkában. - Áltellenben ezzel, bevonva fejér kárpittal áll a Károly Ambrus főherceg prímásunk emléke, Pisánitól Milanóban, carrari márványból. Az ifjú herceg félig fekve űl ágyában, mely megett egy angyal hívja felfelé emelt karjával, egy másik, lábainál, háttal fordúl el a nézőktől, mély fájdalomban. A műv fala feketés márvány, piramisi háromszögre.

A templom belsője veres-márvány táblákkal van kirakva; oszlopai fejérek lesznek. Mely kár, hogy Esztergomnak más színű márványa nincs, fejéres vagy sárgás! Ezt, azonfelűl, hogy a szemnek nem kedves, még az a tekintet is sajnáltatja, hogy akik ide jőnek, a megúnásig látván a veres márványt Almáson és a szomszéd helyeken, meglepve sem érezhetik magokat.

Prof. Rumy úr, most Magyar Törvény tanítója a presbitériumban, elvezete a bibliotékába, mely itt most egy templomban tartatik. Vágytam látni a Homonnai Bálint kezével magyarul írt Naplót, de az alkonyodásnak indúlt estve ezen örömemtől eltiltott. Az helyett az egri születésű bécsi prof. Hess Mihály két oltártábláit néztem igen nagy gyönyörűséggel: a nagyobbik a bazilikában a nagy oltárra vitetik, a másik a Rotonda számára készűlt. Gondolat, rajzolás hibátlan, az ecset velős. Itt Anna asszony űl s térdén tartja a könyvet: Joachim mellette áll a tábla jobb felén; a szeretre méltó gyermek Anna előtt, lesüllyesztett fővel, profilban, egymásra tapasztott kezekkel s jobb válláról igen szép vetésekben foly le a kék lepel. Bájos kis figúra! - Amott Vajk, keresztbevetett karjaival, lehajtja fejét a medence felett; Asztricus, erővel eltölt öreg, oltári igen gazdag öltözetében, infulás fővel önti fejére a vizet; Geysa és Sarolta székjekből, mások az oratóriumból nézik a szent munkályt, s a császár és az ifjú nagybátyja mellett állanak, mint tanúk. A pap megett szolgáló társai. - A templomi stíl tökéletesen el van találva; s képet Maurer sem adhatá szebben s látszik, hogy Hess ennek dolgozása alatt studiumává tette az olasz iskola hőseit.

(forrás)