1. Hír

Dolgozatírás az iskolában. A tanár kiadta a matek feladatot, és várja, hogy a nebulók megoldják. Nem egy tehetséges osztály, akad benne csekély értelmi képességekkel rendelkező gyerek szép számmal. Van viszont egy rafinált rosszcsont, aki rendszeresen összetűzésbe kerül társaival. Erőszakosságával és öntörvényű viselkedésével ő lett az osztályban a „főnök”. A többiek őt majmolják, róla lesik a dolgozatokon a megoldásokat, engedelmeskednek utasításainak a homokozóban. Csak az a különbség közöttük, hogy ennek a gyereknek az anyukája ott tanít szintén ebben az iskolában, és mindig kihúzza szorult helyzeten levő ivadékát a slamasztikából. Így hősünk minden kontrol és bünti nélkül játszadozhat.

Nagyon nehéz a dolgozatban a feladat, mennyi 2+2. Izzadnak is a nebulók, repül a forgács, úgy rágják a ceruzavégeket, lesnének, de nincs kitől. Egyszer csak a „főnök” a homlokára csap, és már írja is le az eredményt. Biztos benne, hogy mint mindig, most is helyesen oldotta meg a feladatot. Kétséget kizáróan a legbiztosabb a dolgában. Milyen szépen és határozott vonalvezetéssel írta oda a feladat végére a tökéletes megoldást, egy hatalmas „9”–est. Elégedett arccal és mosollyal dől hátra székében, és néz körül. Ő lett az első!

A többiek szemében pánik látható, de hősünk huncut mosolyával és kacsintásával megnyugtatja őket, lesúgja a megoldást. Pár nap elmúltával a tanár kiosztja a kijavított dolgozatokat, és az osztály nagy meglepetésére mindenkié elégtelen. Letört arcok között csak az egyik gyerek szeme csillog örömmel, Kálmánka büszke az elégtelenre. A tanár kérdezi is okát.

-Tanárnő kérem, én azért örülök ennek a jegynek, mert ez is azt bizonyítja be, hogy a dolgozat kiadásának időpontjáig, nekünk volt igazunk, tehát addig a pillanatig arra a kérdésre, hogy mennyi 2+2, a helyes válasz 9. És kérem szépen az ötöst is beírni arra az időre, - visszamenőleg!

A baj csak az, hogy ezekből a nebulókból aztán felnőtt emberek lesznek. Elgondolkodtató, hogy milyen mentalitással, és szakértelemmel végzik majd munkájukat. Mert egy patikában sem mindegy, hogy mi a számolás végeredménye és egy mérnöki feladatnál is adódhat probléma az ilyen műveleteknél. Rossz elegyet keverünk ki, - igaz, addig, amíg nem halt meg tőle senki, jó volt - vagy összedől a mérnöki szerkezet, - de amíg állt, milyen jól nézett ki….(?)

Ez jutott szembe, amikor a legutóbbi testületi ülést hallgattam. Nevezetesen arról van szó, hogy Kálmán Sándor képviselő miként magyarázza azt, hogy a Meggyes-csoport által 2011. április 12-én jogszabályellenesen megtartott munkaértekezleten elfogadott rendeletek miként viszonyulnak a törvényhez. Elég érdekes gondolatmenetre és elmeállapotra utal az általa adott magyarázat. „Tulajdonképpen örülünk a bíróság döntésének, mert ezzel is azt bizonyítja, hogy a döntésének meghozataláig nekünk volt igazunk.” Sándor! Maga normális? Tudja egyáltalán, hogy mit beszél?

Szerencsére Kálmán Sándor képviselő „csak” tanár, és nem kever gyógyszereket, valamint nem készít statikai számításokat. Ellenben egy igazságra még igazán érzékeny korosztályt befolyásol(hat).

Mindezek ellenére ez sajnos bukfenc Sándor.

Egyes fiam, leülhetsz!

ggy.