1. Hír

Hétfőn, amikor tudomást szereztem a jegyzetedről, először megdöbbentem azon, hogy egykori munkatársam így gon­dolkozik. Megteheted persze, és szíved joga azt írni, amit gondolsz, de ne felejtsd az általad leírtakért a felelősséget is vállalni. A szakmai morál hiánya ebben az esetben szembetűnő, inkorrektséged pedig kiverte a biztosítékot. Szakmailag, emberileg is kifogásolom, ahogy Meggyes bev­ett módszereit leutánozva próbálsz sarat dobálni, ráadásul a saját egykori jegyzetemmel tennéd ezt, anélkül, hogy meg­kérdeztél volna róla. Máskor, ha „ütős”, tisztahangú írásra van szükséged, szólj nyugodtan, segítek szakmai tanáccsal, úgy látom, elfér. Ugyanakkor megkérdezném a nyilvánosság előtt, hogy az mennyire (nem) zavart a jegyzet megírásakor, miközben óta hónapok tisztában vagy vele – mert elmond­tam – hogyan fenyegetnek, lehetetlenítenek el engem a polgármester politikai ellenfelei. Csak felsorolásszerűen és a teljesség igénye nélkül: hónapokig minden éjjel névtelen telefonálók zaklattak, biztos halált ígérve nekem és Tétényi Éva minden emberének, majd a rendőrségi bejelentésig hajnalonként minden áldott nap autó állt meg a házam előtt, melyből pár percig duhaj üvöltözés hallatszott, „meg­döglesz” stílusban. Névtelen levélből hányat mutassak? De a hídlap.hu-n Meggyes egykori emberei is nyíltan szidhatják elhunyt rokonaimat, gyalázhatnak hazugságokkal engem, mert szerintetek az utólagos moderálás teljesen rendben van. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ha szóltam az ily­enek miatt, letöröltétek, ha viszont nem volt időm odafi­gyelni rá, akár napokig kint voltak a ezek a gyáva névtelen megjegyzések.)

Jó lenne tudni, hogy amikor a Hídlap a te vezetéseddel az egyetlen nyomtatott sajtóként az országban lehozta azt az általad is bevallottan egyértelmű hazugságot, mely szerint én készítettem az ominózus feketelistát, nem éreztél egy kis bökdösést a lelkiismereted mélyén? Az a hatalmas igazságérzet, amely kitört múlt héten belőled, vajon az én védelmemben miért nem működött eddig? A választ te is, én is tudom, válaszleveledben egyébként annyit állítottál erről, hogy visszatartottad a hírt, amíg csak tudtad. Mert? Ki dönt egy lap tartalmáról, ha nem a főszerkesztő? Mindegy ez is, a te dolgod.

A kiegészített helyreigazítási kérelemmel hamarosan találkozol, akkor és ott vízválasztóhoz érkezel. A döntés mindig a kezünkben van, ahogy nekem is ott volt. Nekem azt kellett annak idején mérlegelnem, hogy a városháza parancsára megszűntetem-e a főszerkesztői jegyzetet. Nem tettem meg, aznap kirúgtak. Te képes lennél ilyenre, vagy az autós rovat mindennél fontosabb?

Emlékszem, neked is emlékezned kell az együtt ledolgo­zott harcos hídlapos évekre. Végig mellettem voltál, így szem és fültanúja lehettél az összes kiakadásomnak, amikor előbb Gulyát, majd Kálmán Sándort ültették a nyakunkba cenzornak. Akkor és ott nem volt dolgod ezzel, mert hely­etted is harcoltam, sokszor érted is. Ugye nem volt fele­sleges? Engem most is, akkor is bizonyos elvek mozgattak, ezeket eleget vizslatom magamban nap, mint nap, (vannak megbízható értékrendű barátok, családtagok körülöttem, akik kötelezően monitoringoznak) és nem találok magam­ban komolyan megfogalmazható változást, vagy „gerinc­sérülést”. Mellesleg az én akkori írásom nem volt megosz­tó, te most újraértelmezve azzá tetted. Ez a legnagyobb bűne. Ma ugyanúgy vállalom egykori jegyzetem minden sorát, ahogy akkor is, te pedig bújj ki bátran az árnyékból, és képességeidnek megfelelően válj igazi, véleményformáló főszerkesztővé.

Esztergom, 2011. július 6.

Üdvözlettel: Váczy-Hübschl István