<p>A napokban kaphatja meg az ügyészség azt a régóta készülő feljelentést, mely a Hídlap egy másfél évvel ezelőtti cikkére alapozva állítja: Meggyes Tamás országgyűlési képviselő közösség elleni izgatás bűncselekményét követte el 2009 őszén.</p>
A Hídlap 2009. október 15-én megjelent számában egy interjú jelent meg Meggyes Tamással, melyet Gulya István készített. A feljelentésben megfogalmazottak szerint ebben az "Esztergomi patkányfogó" című cikkben Meggyes Tamás olyan kirívóan közösségellenes megnyilvánulásokat engedett meg magának, mely alkalmas lehet a közösség elleni izgatás bűncselekményének megállapítására az országgyűlési képviselővel szemben. Ennek a bűncselekménynek három tényállásbéli eleme van:
-
nagy nyilvánosság előtt kell megtörténnie (a Hídlap 30 ezer példányban ingyenesen terjesztett hetilap, nagy nyilvánosságnak tekinthető),
-
egy beazonosítható csoport, közösség ellen kell szólnia (konkrétan a Szeretgom.hu internetes portálon hozzászóló aktív polgári közösség tagjait célozza, akik több alkalommal is több száz fős tüntetést tartottak Meggyes Tamás intézkedései ellen)
-
gyűlöletre és végső soron aktív támadásra kell uszítania.
Kútmérgezés: a közép- és újkor folyamán a zsidók ellen irányuló alantas szándékú vád, mely hasonló a vérvádhoz (l. o ) s az ostyamegszentségtelenítés vádjához. Szelídebb formában, csupán mint, a tömeghisztéria megnyilvánulása járványok idején (így az 1831-iki koleravész alatt) Magyarországon is előfordult és sok helyt a zsidó lakosság zaklatását vonta maga után. A közép- és újkori K.-i vádak azonban Európa szerte nem ily enyhe következményekkel jártak, hanem rendszerint bizonyos vidékek zsidó lakosságának teljes kiirtását és tömegmészárlást idéztek ülő. A K. főhazája ugyan Német- és Lengyelország, de Frankfurtban merül fel először 1319 , majd kimutathatóan Dél-franciaországban az 1348-iki, egész Európát pusztító pestisjárvány idején. Itt, mint mindenütt, nem csupán a sűrű jelentkező kolera, hanem a pestis is kevesebbet pusztított a higiénikusán és szeparáltan élő zsidók, mint a nem-zsidók között, akiket valósággal megtizedelt, sőt néhol felére apasztott. A babonás nép nem természetes okokkal magyarázta meg ezt a neki feltűnő jelenséget, hanem azzal, hogy a zsidók mérgezték meg a kutakat. E szörnyű vád alatt nem egy helyt az ördög- és boszorkánygyanúsak kategóriájába sorolták a zsidókat s koholt bűnüket amazokéval azonos módon bírálták el, tehát perbe fogták s rendszerint máglyahalálra ítélték őket. Különösen a XIV. sz.-i európai nagy pestis járvány idején és a reformáció korában öltött óriási méreteket a K. vádja, mely előbbi Aragóniára is kiterjedt s VI. Kelemen avignoni pápának kellett bullát kibocsátani (valószínűen zsidó orvosa tanácsára), a K. vádjának súlyosabb következményei ellen. Német területen azonban nem lehetett a tömeges zsidómészárlásoknak elejét venni, mert senki nem védelmezte a zsidókat, sem egyházi, sem világi részről. Ide Dél-franciaországból Svájcon át jutott a vád s előbb Svájc zsidóságát irtotta ki, ahol Zürichben a zsidók tömegesen haltak a máglyán mártírhalált. Ugyanez volt az eset Németországban és osztrák területen is. A reformáció korában a vád felújult s eljutott Lengyelországba is, ahonnan az 1830-iki kolera járvány idején a tömegmészárlások elől menekülniük kellett a zsidóknak. A délfelé, így Magyarországba való zsidóvándorlásnak ez a K.-i vád is egyik oka volt. (L. Mártírok, Memorkönyv, Ostyamegszentségtelenítés, Inkvizíció és a Vérvád irodalmát.).
Forrás: Magyar Zsidó Lexikon (1929, szerk. Újvári Péter)
A feljelentő véleménye szerint a cikk egészét objektíven vizsgálva megvalósult a gyűlöletre uszítás tényállási eleme is. Az interjú során megtörtént a megtámadott közösség, csoport behatárolása, a rájuk alkalmazott jelzők és szinonimák („patkány”, „bűnöző mentalitás”, „beteges népfront”, „aljas”, „senkiházi”, „házgyújtó”, „terrorista”, „kútmérgező”, stb.) mindegyikéről elmondható, hogy kifezejetten negatív érzelmi jellegű töltést, negatív értékítéletet és a korábban definiált csoport emberi mivoltának lealacsonyítását, állati sorba taszítását hordozzák magukban. Ez alkalmas lehet ezen közösséggel szembeni gyűlölet érzésének felkeltésére és felkorbácsolására. A feljelentő arra is utal, hogy ez objektíve nem sokban különbözik a második világháború előtt tapasztalt, a zsidó kisebbség ellen folytatott, lealacsonyító, embereket emberi mivoltuktól megfosztani kívánó propagandától (szerinte különösen erre utal az alkalmazott „kútmérgezők” jelző, mely a zsidóság ellen használt egyik leggyakoribb uszító jelző volt - lásd keretes írásunkat). Az uszítás a cikk végén olvasható „ezeket a rosszakarókat, semmirekellőket pedig el kell söpörni az útból” mondatból és az „úgy fogjuk őket fejbe kólintani, mint annak a rendje” mondatrészből kiolvasható aktív cselekvésre ösztönzéssel válik a feljelentő szerint befejezetté. Ugyanez az aktív cselekvésre történő uszítás olvasható ki a „nem annak szántam, hanem egyfajta kiátkozásnak. Kiközösítésnek. A Szeretgom nevű gyűlöletportálon utálkozók ne legyenek a részei Esztergom közösségének.” mondatrészekből is, melyek aktív kiközösítésre hívják fel a cikket olvasó nyilvánosságot az esztergomi lakosság egy jól meghatározott csoportjával szemben.A feljelentő szerint külön súlyosbító tényező, hogy ezt az aktív kiközösítést nem más teszi, mint a város polgármestere, ami plusz súlyt és tekintélyt ad ennek a parancsnak. Az uszítást erősítette az ugyanezen lapszában az interjút készítő újságíró által megírt „Szó Köz” rovatbeli további erőszakos kifejezéseket tartalmazó cikk, és az újság megjelenésének másnapján tartott szimpátiatüntetésen elhangzottak is, valamint a tüntetésre felhívó hirdetésben olvasható, 7 esztergom civil szervezet által megfogalmazott „véget kell vetnünk” felszólítás is.
A közösség elleni izgatás bűncselekménynek komoly jogi szakirodalma van. Létezik egy Legfelsőbb Bíróság Elvi Határozata, mely így szól:
„A közösség elleni izgatás veszélyeztető - a köznyugalmat, a társadalmi békét veszélyeztető - bűncselekmény, melynek törvényi tényállása célzatot (tehát egyenes szándékot) nem követel meg. A bűncselekmény megvalósulásához elegendő, ha az elkövető tudatában van annak, hogy sokak előtt tett megnyilvánulása gyűlölet szítására alkalmas. Ez azonban - még ha eshetőleges szándékról van is szó - feltétlenül magában foglalja annak felismerését is, hogy a felhevített gyűlölet szélsőséges aktivitásba (intoleráns, kirekesztő, jogfosztó magatartásba, végső esetben - erőszakos jellegű - cselekvésbe) csaphat át.”
A feljelentő véleménye szerint Meggyes Tamás kijelentéseiből egyértelműen kiolvasható, hogy nem csak hogy tisztában van kijelentéseinek lehetséges következményeivel, de egyenesen kívánja is azt, hogy a megbélyegzett közösség tagjai intoleráns, kirekesztő, jogfosztó magatartásformák, végső esetben – erőszakos jellegű – cselekvések szenvedő alanyai legyenek.
A közösség elleni izgatás bűncselekménye közvádra üldözendő, legfeljebb 3 év szabadságvesztéssel büntetendő cselekmény. A törvény a bűnsegédeket (közreműködő újságíró, főszerkesztő) is ugyanígy rendeli büntetni.