Együtt működünk 2.
2011. ápr. 26.

<p>Nézem a frakció sajtótájékoztatóját. Gondoltam emelem 100 %-kal  a csatorna  nézettséget.</p>

Hallgatom városatyáinkat. Éppen Németh József volt alpolgármesterünk beszél.  Drámai szavakkal ecseteli, hogy azonnali beavatkozást igényel több költségvetési fejezet előirányzata. Felsorol vagy ötöt. Természetesen arról drámaian hallgat, hogy ezeket a  számokat alig három hónapja az ő  és frakciótársai igen szavazatával  fogadta el a testület. Nézem az arcát nem pirul, nem vörösödik, nem jön zavarba.  Mindenért Tétényi Éva a felelős. Meg hát, ahogy hallom a munkanélküliek, akik merészelnek sokasodni, gyarapodni. Ezzel romba dönteni a hibátlanul összeállított költségvetésünket. Meg ezek a halálesetek. A Fidesz frakció pedig határozatban mondta ki, hogy 2011-ben senki sem halhat meg, legalábbis azok közül senki, akiknek a temetését a város költségvetéséből kell fedezni. Szavaiból úgy tűnik, hogy többen nem vettek tudomást arról, hogy emberhez illő végtisztességük pénzügyi fedezetére 0 azaz nulla forintot állított be a frakció.

Most korelnökünk, a hős mindent aláíró következik, érdemes feszült figyelemmel hallgatni,  egy hosszú dolgos életút bölcsessége sugárzik szavaiból, ráadásul új, eddig ismeretlen közgazdasági alapfogalmakkal ismertet meg . A Volán vezérigazgatójának közleményéből ugyan az átlagember azt hinné, hogy a város már három éve nem fizet  a helyi járatos szolgáltatásokért és ez az adósság eléri a 130 millió forintot, de ez voltaképpen nem tartozás csak elszámolási vita, mondja. Szavaiból egyértelmű kitűnik, hogy a Volán vezérigazgatója  azt hitte, hogy a szerződés alapján elvégzett szolgáltatásért egy a szerződésben előzetesen rögzített pénzösszeg et kap a cége, de most végre kiderült, hogy ellenértékként nem pénz, hanem egy jó kis  beszélgetés jár.  Petróczy úr nem is igen érti a vezérigazgató urat, hiszen immár három éve olyan jókat beszélgettek Meggyes Tamással, ezzel pedig a számla nyilvánvalóan rendezve van.

Hallgatom tovább és kezdem érteni  a probléma gyökerét. A bajok Tétényi szinre lépésével kezdődtek,  ez a nő nem tud olyan jókat beszélgetni, viszont elsőrangúan tud riogatni.

Bánhidy Vajk könnyben úszó szemeit látva , felindulástól remegő hangját hallva most már tényleg elhiszem, hogy nagy a baj.  Hát igen a Szent Tamás  városrész közlekedési rendje.  Vissza kell csinálni mindent, mondja. Az én vakmerő hősöm, hiszen tisztában van azzal, hogy a frakciótagságával játszik az, aki Meggyes Tamás által kitalált új közlekedési rendet bármilyen formában megkérdőjelezi.

El kell ismerni van kiállása ennek a képviselőnek, halált megvető bátorsággal küzd választóiért hiszen nyilvánvalóan tudja, hogyan végződött egy korábbi fideszes képviselő ezzel kapcsolatos kérdésfelvetése.

Aztán jön a katarzis.  Most szembesülök azzal, hogy ezek a derék emberek,  Tétényi Évával ellentétben, immár egy hete éjt nappallá téve, időt költséget nem kímélve,  vállvetve azért küzdenek, hogy a Montagh iskola fennmaradjon, tovább működhessen. Már kezdtem keresni a zsebkendőmet, amikor feleségem, aki ekkor jött be a szobába, azt kérdezte, Te az elmúlt testületi ülésen nem Bánhidy igen szavazatával döntött a frakció arról, hogy megszünteti a Montágh iskolát?

De igen, válaszoltam  és lekapcsoltam a tévét.