1. Hír

Mint ismeretes, a közelmúltban a földrajzi nevekről döntő bizottság tagjait kirúgták munkahelyeikről, mert úgy vélték, a kormány által javasolt Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér név bonyolult, és nem menne át a köztudatba. Ezért a nyelvtani, szakmai véleményükért egyeseknek nem csak a bizottsági helyükkel kellett fizetniük, hanem a bizottsági tevékenységüktől független munkahelyükről is kirúgták őket, azon túl, hogy a bizottságot megszüntették, és a földrajzi nevekről ezentúl közvetlenül a kormány dönt. A kirúgottak között egyébként esztergomi kötődésű személy is van: Mikesy Gábort a a Földmérési és Távérzékelési Intézetből távolították el; testvére Mikesy Tamás 2006-ig az esztergomi Tulajdonosi Bizottság külsös szakértő tagja volt, ma pedig a visegrádi önkormányzat képviselőtestületének tagja.

Egy olyan országban ahol a kormányzó párt frakcióvezetője egy lézerblokkolóval ellátott S8-asból kiabálja azt, hogy sosem felejtik el, hogy mit tettek az ő szeretett meggyeselvtársa ellen a város hálátlan lakói; egy olyan országban, ahol a demokrácia csak egy irányba működik, egy olyan országban, ahol az elszámoltatás csak a másik oldalra kötelező, egy olyan országban, ahol a soros elnök kiabál az EU hatalma ellen: minden megtörténhet. Ez lenne a XXI. század valósága? Gondolkodj úgy, ahogy mi mondjuk, cselekedd azt, amit mi mondunk, és szajkózd a mi szövegünket, különben unga-bunga a fenekedbe. Aki nincs velünk az ellenünk???

Egy olyan országban, ahol kikockázzák a tüntetőkről készült fotókat, egy olyan országban, ahol a központban nyilvántartják, hogy ki, milyen újságra fizet elő, egy olyan országban, ahol a választásokon név szerint tudják, hogy ki, kire fog szavazni, már nagy meglepetések nem érhetik az embert! Esztergomban mindegyik felsorolt esetre volt példa. A volt polgármester be is ismerte: név szerint tudja, hogy kik tüntettek ellene! Városházi cégvezetők, köztük az új jegyző apja masíroztak be azonosítani a tüntetőket arcról, képről: így készültek a listák és a retorziós tervek. Így pusztul a civil társadalom, így tesznek tönkre embert és emberi kapcsolatokat, közösséget és hitet a zsarnokok.

Esztergom és az ország egy ilyen bizalmi vákuumban él. Lehalkított hangon szól egymáshoz két ember a mai napig, ha őszintén szeretnének egymással két igaz szót váltani. Rébuszokban beszélnek, hogy ne lehessen belekötni mondanivalójukba, ne rúgják ki állásukból őket, hozzátartozóikat, vállalkozásuk ne legyen hátrányosan megkülönböztetve.

Egy olyan városban, országban élünk, ahol aki szétrombolta, szétzüllesztette környezetét, az nevezi gazembernek, rágalmazó karaktergyilkosnak, pofátlan hazudozónak, futóbolondnak a becsületért, igazságért kiáltót. Olyan országban élünk, ahol a dilettáns megalomán felelőtlen tombolást nem átallják szakértelemnek nevezni! Olyan városban élünk, ahol sajtótájékoztatót tartanak, hogy menyire akarnának dolgozni, viszont mikor lehetőségük volna reá, lesöprik az előterjesztéseket. Elegánsan, zsebre tett kézzel sétálva nézik a téren takarítókat, miközben minden eszközzel a város működőképessége ellen cselekednek.

Ahol önkéntesek ingyen takarítanak, ahol önkéntesek gondozzák a parkokat, vállalkozók ingyen újítják fel a játszótereket, önkéntesek ingyen dolgoznak a polgármester asszony mellett, azok vannak legazemberezve!

Manapság még nem a padlásokat söprik le, most még csak kirúgják az embereket egyik percről a másikra, vagy „átszervezéssel” az állásukat szüntetik meg, így lehetetlenítve el a nem igazodó családokat. Ez aljasabb a lesöprésnél, mert lehetőségük sincs az embereknek manapság életük újra indításához. Manapság az alacsony jövedelműek fizetik a jobb módúak adóját is, és természetesen azzal sem szabad ellenkezni, hogy ezzel az alacsony jövedelemmel rendelkezők járnak jól!

Ezért félnek, ezért mernek -a fülkében előbb körülnézve - csak a szavazatukkal véleményt mondani. Az idősebbek már láttak karon varjút, láttak pitiáner bosszúálló embereket visszatérni. A napokban történt események is őket igazolják!

Az az üzenetem mindenkinek, aki fél: ne is reméljen jobb életet magának, a gyerekének, az unokájának itt, ebben az országban. A félelem megbénít, cselekvésképtelenné tesz, a cselekmények passzív elszenvedőjévé, akin átcsapnak a hullámok és maga alá gyűri a vihar. A félelem ellentéte a bátorság, az önmagunkért, családunkért és utódainkért való felelősségvállalás: annak felismerése, hogy az élet amúgyis véget ér, és végső soron semmi mást nem veszíthetünk el, csak a lelkünket, hiszen minden mást csak ideiglenesen használunk ezen a világon, míg porból lett testünk ismét porrá lesz rövid itt tartózkodásunkat követően. A lélek elvesztése pedig visszafordíthatatlan: akit megtörtek, azt megtörték, aki egyszer kimondta, hogy a 2 + 2 = 5, az többé nem ura önmagának, nem ura életének, nem ura a jövőjének.