1. Hír

Őszintén a Várszínházról

A Hídlap egyik számában megjelenő Drámák több színpadon - című írásban szomorúan olvastam a kulturális intézmények sorsát érintő elképzeléseket. Elkeseredésem fő oka, a Várszínház helyzetének alakulása, illetve a problémák kezelésének koncepciója, pontosabban koncepciótlansága.

Tizenhat évig voltam az Esztergomi Várszínház vezetője, ez idő alatt sok sikert, szép, felemelő, katartikus pillanatot, és bizony kevésbé szerencsés színházi estét is átélhettünk kollégáimmal, és a mindig érzékeny, kitartóan pártoló közönséggel. A művészet már csak ilyen. Több kortárs, és hazai ősbemutató született. Az országban elsőként biztosítottunk rendszeresen bemutatkozási lehetőséget határon túli színházaknak. Az Esztergomi Várszínház szellemiségének hatását mi sem bizonyítja jobban  mint, hogy Nagyvárad Várában hamarosan megnyitja kapuit a Nagyváradi Várszínház.

Az elmúlt években sikerült az esztergomi színházat olyan állami támogatási kategóriába sorolni, mely kiszámíthatóbbá, egyben biztonságossá tette az esztergomiak szabadtéri színházának működését. Az említett cikkben olvasottak alapján azt érzékelem, pontosan ennek a biztonságosabb működési kategóriának az elvesztése a legnagyobb veszély. Azt fel sem merem tételezni, hogy a cél.

„A  várszínházat is elérte a válság „  közli az írás. Nem tudom milyen, de lehet, hogy így van. Egy viszont bizton állítható:  az  Esztergomi Várszínház elnyerhető állami támogatása NEM az „  adósságrendezés kapcsán kialakult helyzet „  miatt veszik el,  -  ha elveszik, még nem lefutott meccs – hanem az ügyvezetői poszt betöltésére kiírandó pályázati felhívás sorozatos elmulasztása miatt. Ami a színházra a válságköltségvetésből hárul, az törvényesen, megnyugtató módon, átmenetileg ugyan, de megoldható.

A Nemzeti Erőforrás Minisztérium még nem írta ki a Szabadterek támogatási pályázatát.Mivel a művészeti követelmény viszonylag állandó, inkább ezzel az anyaggal kellene foglalkozni sürgősen, - eddig is ezt kellett volna - valamint  azonnal meghirdetni az ügyvezetői  állás pályázatát. Csak zárójelben jegyzem meg kisebb színházi pályázatokhoz is szükséges önkormányzati önrész feltüntetése, ha már itt tartunk. Az Esztergomi  Várszínházat  mint  gyerekemet kezeltem, lelkiismereti gondjaim is ebből fakadnak, hiszen energiáimat, időmet néha, saját gyerekeimtől vontam el. Talán így érthetőbb, miért is reagáltam a Hídlap írására.

Engedjék meg a tényszerűség igazolására megjelöljek néhány a színházzal kapcsolatos törvényt.

Az   Esztergomi Várszínház az Előadó Művészeti Törvény  / EMT / által meghatározott 5. kategóriába regisztrált szabadtéri színház. /EMT   III. fejezet10 §  5 – 6a-h/. Ennek megfelelően biztosított az állami támogatás, mely pályázat útján nyerhető el./  költségvetési törvény  7 §  1/c  / A  pályázatot a mindenkori kult. kormányzat  / korábban, Oktatási és Kulturális Minisztérium  - OKM  -  jelenleg, Nemzeti Erőforrás Minisztérium – NEFMI -  /  írja ki a tárgyév elején.  Az eddigi gyakorlat azt mutatta az Esztergomi Várszínház húsz éves folyamatos működése, az utóbbi 15 év művészi koncepciói alapján átlag húszmillió Ft / év  pályázati úton elnyert, állami támogatásban részesült.

Az előadó művészeti  törvény kimondja: állami támogatásban csak olyan színház / művészeti intézmény / részesülhet amelynek ügyvezetője, meghirdetett munkaköri pályázat útján nyerte el pozícióját. /  EMT 5. fejezet 2 cím  /   És itt kezd kínossá válni a színház,  művelődési ház, fesztivál  összevonása. A színház miatt vonatkozik az EMT  a többi intézményre is.Az EMT  előírás, esetünkben harmadik alkalommal nem teljesült./  Kétszer Varga Csaba, egyszer  Maronka  Csilla esetében. /   Jelenlegi formában az Esztergomi Várszínház hiába adja be dolgozatát a szabadtéri színházak támogatási pályázatára,  /  az adósságrendezési folyamat hatásaitól függetlenül / az említett okok miatt érvénytelen.

Megoldás:  Azonnal ki kell írni az ügyvezetői pályázatot. Ennek az eredménye nem kódolható, akár még érvénytelen is lehet. 

De ebben az esetben a törvényben foglalt kötelezettségének az önkormányzat eleget tenne.   

Tisztelettel, és üdvözlettel:  

Horányi László