1. Hír

Az idősebb generáció, — mert csak az emlékszik már mindkettőre, — méltán fájlalja pusztulásukat, hiszen érzik,hogy a híd s a málnaszörp elvesztésével egy darab poézis esett ki Esztergom múltjából. A cifra-híd a munka utáni békés pihenést, az élet bajai közt való csendes megnyugvást, a három krajcáros málnaszörp pedig az olcsó, szolid, gyermekies, tiszta életörömet jelentette. A híd közepén megállni, levetni az élet robotját, a munka igáját,' a gondot, a keserűséget,elfelejteni a bántalmakat s csendes megnyugvással belegyönyörködni a kék vízbe, — ezt jelentette a cifra-híd; a háborgó, toporzékoló, megkínzott idegek csillapítására meginni egy nyájas mosollyal kimért málnaszörpöt,aztán leülni a gesztenyefasor,vagy a prímáskert egyik csendes padjára s hallgatni a sárgarigót, meg a fülmiiét: ez a tiszta poézis esett ki a cifra-híd lebontásával az idősebb generáció s így a város múltjából, életéből.

Pásztor Árpádtól olvasom, hogy Japán fővárosában a Hybia-park kertjében ünnepnap délután mint ül szótlanul száz, kétszáz ember a tóparton és hallgatja a víz súgását, nézi a hattyúkat és a füzek lehajló ágát. Tokiónak nincsenek mulatóhelyei,este sehová se lehet elmenni és senki se vágyik sehová, elmulat, ha otthon elüldögél a kertben egy csésze tea mellett. A tea, ez a nagy szimbólum a japán nép ereje, erkölcsi biztonsága. A kis csészét a kezükben tartják, merően a tea gőzébe néznek s elbeszélgetnek, gondolkodnak,éreznek. A gondolatok koncentrálódnak. Hirtelen harag nem önti el őket, nem ragadnak meggondolatlanul fegyvert, hisz kezükben a teáscsésze! Lebontották a Hybia-parkba vezető cifra-hidunkat s kivették kezünkből a málnaszörpös poharat, azért fordult olyan furcsa nagyot a világ kereke s az emberek érzelemvilága...

Az Esztergomi Takarékpénztár fürdővárost akar Esztergomból csinálni. Hja, a fürdőzéshez nem elég csupán a Szent István hévvíz, ahhoz nyugalom és békesség is kell. Adja vissza a Takarékpénztár, vagy a városa cifra-hidunkat — az alábbi vashíd az csak egy hideg, rideg szerkezet, azon nem lehet megpihenni, elábrándozni, — adják vissza a sziget régi, meghitt csendjét, por- és gyermeklármamentes levegőjét, nyugalmát,a régi természetszeretetünk alapjait, hogy aztán az olcsó, szolid, tiszta életöröm szimbólumaként újra a régi, poétikus hangulatok boldog narkózisában szürcsölgethessük diákkori emlékeink visszaszálló mását:— a málnakracherlit . . .