1. Hír

Én itt jártam ki az iskoláimat. Az élet iskoláját is itt jártam ki. Én akkor jártam iskolába, amikor az iskoláknak becsületük volt! Én akkor jártam iskolába, amikor versengtünk a másik iskolákkal, de nem akartuk megszüntetni a másikat. Én akkor jártam iskolába, amikor ha kaptunk egy fülest, nem mondtuk meg otthon, nehogy otthon is kapjunk egyet. Én akkor jártam iskolába, amikor a tanárokat tisztelni lehetett. Az én gyerekeim is itt jártak iskolába. Az unokáim is itt járnak iskolába. Itt semmi nem változik, a fiatalok iskolába járnak! Itt minden változik! Megszűnnek iskolák, alakulnak iskolák. Itt több iskola szűnik meg, mint ahány alakul. Itt minden változik. Itt olyan iskolaigazgatók dolgoznak, akiket nem tisztelnek a gyerekek. Itt olyan tanárok dolgoznak, akiket nem tisztelnek a gyerekek. Itt azt halják a gyerekek, tiszteld a tanárodat. Itt azt látják a gyerekek, hogy azt a tanárt, akit tisztelnek, kirúgják az igazgatók!

Én abban az időben voltam esztergomi, amikor az embereknek be kellett fogni a szájukat! Én abban az időben voltam esztergomi, amikor már megengedték, hogy moroghassunk. Én abban az időben voltam esztergomi, amikor végre büntetlenül elmondhattuk a véleményünket! Én abban az időben vagyok esztergomi, amikor megüzenik, hogy kussoljak már! Én abban az időben kezdtem dolgozni, amikor nem volt munkanélküliség. Én abban az időben kezdtem dolgozni, amikor hiába volt szakmám, csak betanított segédmunkásként dolgozhattam. Én abban az időben kezdtem el dolgozni, amikor munka közben tanultam ki egy másik szakmát. Én abban az időben kezdtem dolgozni, amikor hogy valaki vezető lehessen, be kellett lépni a pártba. Én abban az időben dolgoztam, amikor hogy valaki jól fizető munkákat kapjon, be kell lépjen egy pártba! Én abban az időben dolgozom, hogy nem kapok jól fizető munkát!

Én abban az időben éltem a fiatalságomat Esztergomban, amikor még működtek az emberi kapcsolatok! Én abban az időben éltem ifjú életem Esztergomban, amikor sok barátra tettem szert. Én abban az időben élem életemet Esztergomban, amikor még vannak barátaim. Én abban az időben voltam gyerek Esztergomban, amikor nem lehetett mindenhová bemenni, amikor a Szt. Adalbertet még Papneveldének hívták. Én abban az időben éltem a fiatal koromat, amikor nem Papneveldének hívták, hanem orosz kórháznak. Én akkor voltam fiatal Esztergomban, amikor a Béke tér, a Balassa iskolát jelentette. Amikor a mai Béke téren, a téglagyár helyén, orosz harckocsik állomásoztak. Én akkor voltam gyerek Esztergomban, amikor a Duna parton egymásra lőttek az emberek 56-ban. Én akkor voltam gyerek Esztergomban, amikor ágyúval szétlőttek egy buszt a sötétkapunál, és sok-sok ember hősi halált halt. Én akkor voltam gyerek Esztergomban, amikor sok mindenről tudtunk már, de azt is tudtuk, hogy nem szabad beszélni róla, mert... Én akkor kezdek öregember lenni még mindig Esztergomban, amikor sok mindenről tudunk, de ha nem akarunk bíróságra járni, nem beszélünk róla.

Én akkor voltam lázadozó ifjú „titán" Esztergomban, amikor a Hazafias Népfront jelöltjére lehetett szavazni. Én akkor vagyok öregember Esztergomban, amikor bárkire lehet szavazni. Én akkor voltam ifjú „titán" Esztergomban, amikor ha elmentem szavazni, nem történt semmi. Én akkor vagyok öregember Esztergomban, amikor ha elmegyek szavazni, nem történik semmi. Itt semmi nem változik! Itt minden megváltozott! Én abban az időben dolgoztam Esztergomban, amikor a kitüntetéseknek nem volt értékük, mert csak azok kapták meg, akik.... Én abban az időben dolgozom Esztergomban, amikor a kitüntetéseknek még kevesebb az értékük, mert csak azok kapják meg, akik ......

Én abban az időben voltam dolgozó Esztergomban, amikor sok emberről tudtuk, sok emberről sejtettük, és sok emberről nem tudtuk, hogy rendőrségi besúgó volt. Én abban az időben dolgozom Esztergomban, amikor sok emberről tudjuk, hogy rendőrségi besúgó volt, sok emberről sejtjük, hogy rendőrségi besúgó volt, és sok emberen döbbenünk meg, hogy rendőrségi besúgó volt? Én abban az időben születtem, amikor még édesanyám otthon hozott világra. Én abban az időben voltam gyerek, amikor ha valami bajunk volt, elvittek az SZTK-ba, és meggyógyítottak. Én abban az időben voltam gyerek Esztergomban, amikor ha valami súlyosabb bajunk volt, bevittek a kórház gyerekosztályára, és meggyógyították. Én abban az időben éltem Esztergomban, ha a gyerekeimnek valami baja volt, bevittem a kórház gyerekosztályára, meggyógyították. Én abban az időben élek Esztergomban, ha valamelyik unokámnak valami baja van, elviszik Tatabányára a kórház gyerekosztályára. Én abban az időben voltam ifjú „titán" amikor ha valakinek valami baja volt, bevitték a kórházba, és meggyógyították. Én abban az időben élek Esztergomban, hogy nem tudhatom, ha valami bajom esne, vajon az osztály, ahol meggyógyítanának, működik e még.

Én abban az időben voltam gyerek Esztergomban, amikor a Várhegyet kisebb erdő borította. Én akkor voltam fiatal Esztergomban, amikor a vadregényes fák között csókolóztunk a Várhegyen. Én akkor voltam fiatal Esztergomban, amikor a Széchenyi téren volt a buszpályaudvar. Én akkor is fiatal voltam, amikor a Lőrincz utcán volt a buszpályaudvar. Én akkor voltam fiatal Esztergomban, amikor a Széchenyi térre jártak az emberek grasszálni. Én is a Széchenyi térre jártam grasszálni! Megnéztük a boltok kirakatát a Széchenyi téren! Leültünk a padokra, a Szt. Háromság szobor körüli padokra, a virágok közé! Ma is kimegyek a Széchenyi térre. A kősivatagba! A virágok közé! Jaj bocs, a bódék közé! Én abban az időben voltam gyerek Esztergomban, amikor a „Bibliótéka" előtti trafikba Ancinéni, kis lapáttal tette egy papírzacskóba az öt deka cukrot, amire kikunyeráltunk pár fillért.

Én abban az időben élek Esztergomban, amikor egy őrült elme elhatározta, hogy „NEM LESZÜNK BÓDÉVÁROS", és elbontatta a trafikot. Én abban az időben élek Esztergomban, amikor a várost polihisztorok vezetik! Én abban az időben élek Esztergomban, hogy lebontották a „BÓDÉKAT". Én abban az időben élek Esztergomban, hogy bódékat építenek a Széchenyi téren, Ja! Nem is egyet! Bódéváros lettünk! Nem mennek az emberek a Széchenyi térre! Minek menjenek az emberek a Széchenyi térre? Én abban az időben élek Esztergomban, amikor nincs mit megnézni a Széchenyi téren.

Én abban az időben gyerekeskedtem Esztergomban, amikor az utak szélén, a tereken, fák kínáltak hűvöst a fáradt vándornak! Én abban az időben, amikor gyerek voltam Esztergomban, azt hallottam édesanyámtól, hogy „az értelmes előrelátó ember, sok-sok fát ültet, mert a fa csak nagyon lassan nő, és az ember életébe, kevésszer adatik meg, hogy az elültetett fa gyümölcsét az ültetője élvezze, de mivel az öregek előrelátóak voltak, most nekünk van hol hűsölnünk. Ezért nekünk is kötelességünk az utódainkra gondolni"! Én abban az időben élek Esztergomban, amikor értelmetlen fakivágásokat látok! Én abban az időben élek Esztergomban, amikor a „vezír" elmagyarázza, hogy azok a rohadt fák, betegek, (DE NEM BETEGEK) különben is eltakarják az épületek homlokzatát! Én olyankor élek Esztergomban, amikor a bódéktól nem látni az épületek homlokzatát a Széchenyi téren, amikor a Szt. Háromság szobrát nem lehet lefotózni, mert valami biztosan betakar, amikor a Bottyán házát nem lehet tisztán látni, amikor a Bottyán szobrát eldugják, amikor egy barokk téren „Győzikés szobrok" leledzenek!

Én akkor élek Esztergomban, amikor a történelmi várunkat, és a Bazilikát Esztergom szimbólumait, egy süllyedő hajónak álcázott „élményfürdő", és a belőle kilógó műanyagbél takarja el! Én akkor élek Esztergomban, amikor milliókért vesz a város, alulról felülről beázó mélygarázsokat árterületen, a „hülyék" tiltakozása ellenére! Én akkor voltam fiatal, amikor a Fürdőszállóban esténként két-három zenekar játszott a szocializmus építésébe belefáradt emberek szórakoztatására zenét! Én akkor vagyok öregember Esztergomban, amikor a Fürdőszálló torzója megbotránkoztatja a idelátogató turistákat! Itt nem változik semmi! Itt minden megváltozott!

Én akkor voltam fiatal Esztergomban, amikor ha jött egy nagy felhőszakadás, a „Mackóval" szemben egy hatalmas csatorna összefolyó nyelte el az esővizet, és a várost egy-egy eső után a Köztisztasági Vállalat dolgozói azonnal megtisztították a sártól. Én akkor vagyok öregember Esztergomban, amikor egy-egy kiadósabb eső után tenger önti el a belvárost, és sok nap telik el, mire megtisztítják a sártól.

Én akkor voltam fiatal Esztergomban, amikor a törvényeket be kellett tartani. Mindenféle törvényt! A tízparancsolatot, az úttörő tíz pontját, az egymás mellett élés szabályait, a tisztesség törvényét, a tisztelet törvényét! Ma abban a korban élek Esztergomban, hogy nekem be kell tartanom mindenféle törvényt, mert ha nem, súlyosan megbüntetnek! A város törvényalkotói és végrehajtói megszegik a törvényt, mert megtehetik, meg is teszik, és semmi bajuk nem lesz miatta! Én abban a korban voltam fiatal, amikor a kokárda viselet bűnnek számított, és mi tenyérnyi nagy kokárdával a mellünkön mentünk iskolába. Büszkék voltunk! Büszkék voltunk az Esztergomiságunkra is.

Ma abban a korban élek Esztergomban, hogy nem hordok kokárdát, és csendesen elbeszélgetek az unokáimmal azokról az időkről, hogy tudják ők is, mit is jelképezett igazából a kokárda, amíg politikával be nem szennyezték ezt a jelképet. Ma abban a kórban élek Esztergomban, hogy sokat kell magyarázkodnom, amikor távoli ismerőseim megkérdezik, már megint mi ez a botrány Esztergomban!

Én akkor élek Esztergomban, amikor az emberek végre megelégelték, hogy egy despota uralkodjon a városon, és fellázadtak! Én abban a korban élek Esztergomban, hogy megdöbbenve látjuk mi emberek, hogy a város VOLT vezetője, a lerobbant „városháza" málladozó falú irodáiban dolgozó embereket, egy több tízmilliós forinton felspécizett, afrikai királyi trónteremre emlékeztető irodában trónolva irányította.
Itt nem történik semmi, itt végre történik valami! Itt végre megelégelték az emberek, hogy hülyének nézzék őket! Én most, amikor még mindig Esztergomban élek, végre látom, hogy az emberek összefognak, hogy változtassanak a sorsukon.

És végül hogy ne legyen parttalan az írásom, remélem, soha nem fogok olyan korban élni, itt Esztergomban, hogy szégyenkeznem kelljen az esztergomiságom miatt!