Na eeegen... Bizony, jó lenne, ha feszes lenne az arcbőr, mert ugyi az ugyancsak látható! DE! Ugyancsak jó lenne, ha OTT is feszes lenne, ami nem látható! ;o) :P
Kislány koromban, mikor vártam a zongoraórára, a tanárnőmnél volt az előszobában 'Tolnai Világlapja" újság, és azt olvasgattuk.
Hej, de sokban volt csoda arckrémről hirdetés arcképekkel: "Ilyen volt, ilyen lett!" Én ezeknél mindig arra gondoltam, felcserélték az újságban a képek sorrendjét! :DDD
Háááát... a guglin se tudhatnak mindenről! Ez pedig igaz, biza, mi gyerekkorunkban BIRKA VAJAS kenyeret is ettünk, mert az olcsóbb is volt, és tényleg puha állaga miatt könnyebben kenhető.
Létezik, igen, a guglin is találtam két dolgot is: 1./ Egy 1850-es kiadású muzeális könyvet, mely Fenix Farkas: "Magyar GAZDASSZONY köznép és serdülő leánykák használatára" címmel jelent meg.
A 15. oldalon a tehénvajról ír: "Vaj-kereskedőktől ritkán lehet jó és tiszta vajat kapni; mert a' birkavajnak szagát vereshagymával elveszik, 's sáfránynyal megsárgitják; vagy vindölben-megfagyott birkavaj fölére tehénvajat öntenek, 's ugy adják el mint tiszta tehénvajat; azért ügyes legyen a' gazdaasszony 's megnézze, hogy kitől 's mit vásárol."
Hát?!... Tehát létezett, mondom, mi ettünk birkavajat, ami azt jelenti, hogy a birkatejnek feljön a zsíros föle... Továbbá!
2./ Bár kiírva nincs, de van egy kozmetikai készítmény a japánoknál és koreaiaknál, amely tartalmaz birkavajat: "A kollagén arckrém (neve COLLAMASK) birka vaj vélemények." Izomlazító Aromás Vaj ; Címkék: arckrém, arcápolás, kollagén, kollagénes, kollagénes arckrém, bőrfeszesítő,.
Bevallom, én nem hiszek ebben! ... Ha ilyen egyszerű volna!? Nem lenne öregasszony a világon! :DDD
Ebben bizony igaza lehet. Mert azokat a csecsemőket, akiknek az édesanyjának elapadt a teje, "feles tehéntejjel" nevelték fel. Tehát tényleg ÉLETET jelentett! Mi kisgyerekkorban kecsketejen nőttünk fel, azt mondják, nagyon egészséges, mert a kecske teje magától homogenizált, azaz a zsírtartalom nem válik ki külön benne, na és az sem utolsó szempont, hogy (állítólag!) a kecsketejtől nem kap tuberkulózist a pici, mint a tehéntejtől gyakorta előfordult régen. Most viszont se a kecsketejet, se a kecskesajtot a szaga és fura íze miatt már képtelen vagyok meginni, megenni. Nagyon szerettem még a birkavajat is. A piacon vettük. Jó íze volt, és kenhető volt, nem keményedett meg úgy, mint a tehéné. De csak evésre volt jó, sütikbe nem...
Ma is így van.. Olyan tíz éve volt nálunk egy indiai átvevő (igen jólelkű és szelíd ember) akitől amikor már vagy hatodszor volt nálunk, meg mertem kérdezni (mert a vallás igen érzékeny téma), hogy hát miért is a tehén a szent. Azt mondta, azért, mert a tehén jelképezi az anyaságot és az életet... És ugye így már érthető a dolog.
Így van, ahogy írod, van egy magyar mondás is ezzel kapcsolatban: "Ahány ház, annyi szokás!" És természetesen ezen a más népet is lehet érteni. Valóban, Indiában a marha SZENT TEHÉN, ugyebár. Még a vonat, meg az autó is megáll, ha "őfelsége" a sínekre, vagy az országútra telepedik, és megvárja, míg önként elmegy onnét, elkergetni tiolos! Nemtom, most is így van-e, de én ezt hallottam a szent tehénről:
http://tej.blog.hu/2012/02/16/te_szent_tehen "Tegyük fel, hogy az Andrássy út és a Bajcsy Zsilinszky út kereszteződésében lefekszik egy tehén. Mi történne? Perceken belül hatalmas dugó alakulna ki: az emberek megállás nélkül dudálnának, egy tettrekész háborgó pedig a szarvánál fogva próbálná meg elráncigálni onnan szerencsétlen jószágot. Nem így Indiában! A hinduk ugyanis szentként tisztelik a teheneket, ezért akkor sem tesznek semmit, ha például az autópálya közepére telepedszik le egy szórakozott boci..."
"A szarvasmarha már 3500 éve jelképes állata a hindu vallásnak, amit elsősorban annak köszönhet, hogy Indiában úgy tartják, a tehenek segítenek a lelkeknek vándorolni. Ezért anno például a megboldogultakat tehén vontatta szekérrel kísérték a máglyához, ahol elhamvasztották őket. India elmaradottabb vidékein még ma is tartja magát a szokás, miszerint a haldoklóhoz tehenet vezetnek, hogy lelke a boci farkát fogva könnyebben átjusson a túlvilágra."
Más kultúra, más szokások... Egy indiai attól kap hideglelést (már ha hindu), hogy te marhahúst eszel.. Te meg ettől.. De elképzelhető, ha nem tudnád, miből van az az étel, tán még izlene is.. Ki tudja. Ami persze nem jelenti azt, hogy mindenáron meg kell kóstolni. Mint ahogy a kínaiak se esznek minden nap kígyót és kutyát, meg macskát. Esznek egyes tájakon (Kína irtózatosan nagy és nagyon sok helyi szokás van), másutt meg nem. Ehetsz helyette kacsát, csirkét disznót, és zöldségeket, meg rizst.. Mert az átlag kínai számára a zöldségek és a rizs az, amit mindennap eszik...
Ebben teljesen igazad van! Az állatkínzás valóban érthetetlen! Mi, nem vegák sem örömmel oltottuk ki a mindennapi betevőinknek az életét... De mikor olyan finomra sikerült ma is a csülökpörkölt! Nyam, nyam!:)))
Viszont nem értem a kínaiakat! Én nem tudnék megenni se kutyát, se macskát. Pont a macsekok miatt vagyok képtelen nyúlhúst is venni! :(((
Majd kilelt a hideg, mikor volt egy kisfilm kínáról, ahol ketrecekben cicák voltak, és egy kislány éppen rámutatott egyre, hogy EBBŐL akar enni!!! :(((
Hát bizony, szépséges.. A mi perzsa cicánk is vörös volt és gyönyörű... Ahogy az a sárga szemeivel nézni tudott... Mindenkit levett a lábáról. Hülye emberek pedig sajnos mindig vanak, tartok tőle, lesznek is. Egy állatot lehet nem kedvelni, éppenséggel félni is lehet tőle, de hogy utálni? No pláne csak és kizárólag a hecc kedviért megkínozni, hát ezt soha nem fogom megérteni...
Ugye, milyen gyönyörű egy ilyen színű cica? Hát még a vörösek! De vannak, akik meg azt utálják! Emiatt nem tartottam sosem, pedig nagyon kedvelem! Ugye, milyen gyönyörű?
Volt itt az utcában egy, és hüle kölykök bekenték gázolajjal! Szegény elkezdte letisztogatni magát, és beledöglött! Hát eeeegen!
Az emberi hülyeség határtalan, már Einstein is megmondta: "A világon két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség. Bár az elsőben nem vagyok biztos."
Nekem is volt egy DOMINÁNS kandúrom, ezüstszürke cirmos volt smaragdzöld szemekkel. Gyönyörű volt! De aztán tudod, hogy van ez? Kiderül, mindig akad nálánál erősebb. Így járt ő is szegény! Valahonnét előkerült egy harcias kandúr, és a családiház lakótelepünkön sok macskát kiirtott. Volt, aki látta, az úttesten úgy dobálta az ellenfelet, mint egy rongyot! :((( Egyszer az én szép kandúrom is összetört bordákkal jött elő... Nem lehetett rajta segteni, el kellett altatni, ne szenvedjen. Megsirattam szegényt! Ilyen volt kb.:
Hosszabb szőre volt az átlag házimacskánál, állítólag a mamája "lépett félre"... :DDD
Bizony, a cicák egyenesen lelkibetegek tudnak lenni, ha nem ők az egyedüli kiválasztottak. Neked még szerencséd volt, de édesanyám egyik cicája egész prózaian elvándorolt inkább, pedig "csak" a saját lányával kellett volna együtt élnie. De az se ment. Azután, ahogy ez már lenni szokott, a kóborlásában elütötte egy autó, még szerencse (?) , hogy én találtam meg két utcával odébb és el tudtuk temetni... De anyósoméknál a perzsa cica is majdnem odaveszett, mert kicsi volt és a lányom kivitte "összeismertetni" a többi cicával. Nos az eredmény egy megtépázott perzsa cica, egy sikítózó lány és egy vérző nagymama, aki a saját testével fogta fel a másik macs támadását... Durva volt. Persze, amikor már megnőtt, akkor ő lett a vezér, bár soha nem basáskodott... Na de a négy-öt kilójával már a megjelenése is impozáns volt...
A visszaolvasás nálam is megy... Mert a kérdés, hogy "hogyan is volt?". Így azután én úgy olvasok, általában, hogy ezerrel megyek előre, majd visszalapozok, lehet akár többször, utána vissza az eredeti helyre...
Bocsánat, igazad van, az ékezetek a szavakon vannak, nem jutott eszembe a mondatokat értelmezendő megfelelő kifejezés: tehát az írásjelekre gondoltam.
Kutya-macska tulajdonságok: Hát ezek szerint az alapvető különbségeket jól tudtam. Olvastam valamikor, hogy az a két állat fő "tragédiája", hogy teljesen ellentétesek a testbeszédük, a jelzéseik. Ami a kutyánál az elfogadás, azaz a barátságosság jele (pld. farokcsóválás), az a macskánál a "nem szeretlek, és távozz tőlem, de gyorsan" kifejezője. Az amerókai macskaszakértő könyvében éppen az összeszoktatásról van szó, ott olvasok. Nos, nekem volt ebben részem a mostani cicáimmal. Ugyanis a 2 hónapos kislány cicámat mikor kaptam, a már meglévő kandúrom elmúlt 1 éves, és bizony, nem hittem volna, hogy milyen nehéz ez a dolog. Eddig ugyanis mindig úgy volt több macskánk, hogy az anyamacska leszármazottja maradt nálunk. Nem volt semmi gond, csupán a szoptatás elválasztása, amit a mamacica remekül elintézett, nem engedte magához a kölykét, ráfújt, ha szopni akart, és kész! :DDD
Ezek viszont tök idegenek voltak egymás számára! Azt mondták az ismerőseim, nem lesz gond, mert külön neműek, de mégis baj volt! Nem is kicsi! Teljesen el kellett a kandúr elől dugni a kislányt, mert tán meg is ölte volna! Mikor bejött enni, a kicsit bezártam a fürdőszobába. Így is bele betegedett az idősebb cica, azt hihette tán, hogy őt már nem is szeretem? Mert a kicsivel többet foglalkoztam, érthetően. Nem evett, és velem is elutasító volt. Végül sárgaságot kapott! Hogy azt honnan szedte?! :((( Nem is volt járvány! Gondolom, az epéje miatt (irígykedett, vagy mi?!...) Orvost hívtam. Injekciózni kellett. Először inni kezdett, akkor reménykedtem, túléli. De féltem, nehogy elkapja a kicsi is, de az állatorvos azt mondta, ez nem olyan jellegű, tényleg lehetséges, hogy lelki eredetű... Hát most mondd meg!... Kb. 3 hónapba tellett, mire úgy ahogy összeszoktak, de magukra csak jóval később lehetett őket hagyni. Viszont nagy haverkodás most sincs, soha nem alszanak együt pl. De az ún. természeti hierarchia megvan közöttük ma is. Ott kell ülnöm etetésnél, vagy nem egyszerre etetni, ami dupla idő, ugyebár? Mert a kandúr simán elvenné a nőstény kajáját, előbb azt enné meg, utána az övét. Hiába van mindkettő ivartalanítva.
Viszont! Érdekes, a kandúr szófogadóbb, de a lánycica renitenskedik mindig, nagyon okos, mindig túl akar járni az eszemen. Élen jár a disznóságok kitalálásában. Pl. felugrik a magas ablakpárkányra, és addig csikorgatja a körmét az ablaküvegen, míg meg nem unom, és beengedem. A fene egye meg, MINDIG a macskának lesz igaza, mert sokszor az agyamra megy! Nem is tudom, mit szeretek rajta?!:(((
Kb. akkora a jellembeli különbség a két állat között, mint Lukrécia és Szerénke között a FRAKK rajzfilmben. Csak a lánycicám firnyákosabb, és a kandúr viselkedik jámboran...
Nem tudom, tudsz-e róla, hogy Bálint Ágnes a saját állatairól írta ezeket a meséket. Frakk, a vadászkutya is az övé molt, Monoron élt egy családi házban, a kislányom levelezett vele sokáig. Írt neki a tv-be, de sajnos, élőben nem tudott találkozni vele.
Akkor én így is olvasok, meg úgy is... Attól függ, milyen célból olvasok. Ugyanis ha írok valamit, AKKOR szóképben olvasom, mert igyekszem gyorsan írni, már csak amiatt a fránya "időlimit" miatt is, hogy ne fussak ki az időből, és ne szálljon el az írásom, mire beküldeném, ahogy gyakorta járni szoktam, ha hosszabb a hsz-em. :((( Viszont! Ha "visszaolvasok", azaz kontrollálom az írtakat, vagy esetleg másvalaki (pl. az iskolatitkárunk) írását, akkor betűként olvasok. És mégis előfordul, hogy hibás marad, ha nem eléggé összpontosítok, nem veszem észre az elütést, betűkihagyást. Volt ebből már gubanc elég, főleg, ha fontos meghívó ment ki! :(((
Olvasni viszont eléggé lassan olvasok, mert gyakran "megrágom" az olvasott mondatokat, el is gondolkozom rajtuk, sőt! Gyakran vissza is lapozok a könyvben: hogy is volt ez? Miért van MOST így? Mit írt egy fontos ismeretről az illető? Én hogyan gondolom? MIÉRT vonom kétségbe az olvasottakat?!... Ilyenek elsősorban a tudományos ismertetéssel foglalkozó iromáyok, tanulmányok, stb.
A PISA egyik része valóban a szövegértelmezésről szól (mert van több tantárgy is) ami azonban nem az, amiről írtam előzőleg. Az arról szól, hogy tudod, mit olvastál, és tudod értelmezni az összefüggéseket. Ez az olvasás módjától nem függ, ellenben a tanítás módjától nagyon...
Ami meg az ékezeteket illeti, nos, khmm, amit írtál az nem ékezet, hanem központozás. De attól még jó... Bár ugye az se mindegy, hogy "szár" avagy... :0)
A kutya-macska tulajdonságok nagyjából így igazak. A kutya falkaállat, és a vezér az isten. Ha te vagy a vezér, te vagy az isten, de ha egyszer azt hiszi, hogy ő a vezér... Ajvé... Az agyondédelgetett ebek egyik rossz tulajdonsága, hogy azt hiszi, ő a vezér és ő irányít, oszt ha az "alantasabb" egyén nem olyat művel, ami tetszene, hát kap rendesen. Ezért szólnak a történetek arról, hogy a kutya megharapta a gazdáját (persze más eset, ha szándékosan bántják és nincs menekülési lehetősége, mert akkor védekezik, mert mi mást tehetne?).
A macsek azonban magányos állat, nem tűr meg maga körül vetélytársakat a területén. Ő azután nem tekint senkit se istennek se semminek. Van, aki kiszolgálja, és ez jó, sőt néha nagyon jó, de ha épp nincs kedve hozzá, akkor rimánkodhatsz neki. :0)
Na eeegen... Bizony, jó lenne, ha feszes lenne az arcbőr, mert ugyi az ugyancsak látható!
DE!
Ugyancsak jó lenne, ha OTT is feszes lenne, ami nem látható! ;o) :P
Kislány koromban, mikor vártam a zongoraórára, a tanárnőmnél volt az előszobában 'Tolnai Világlapja" újság, és azt olvasgattuk.
Hej, de sokban volt csoda arckrémről hirdetés arcképekkel:
"Ilyen volt, ilyen lett!"
Én ezeknél mindig arra gondoltam, felcserélték az újságban a képek sorrendjét! :DDD
Hát öregasszony lenne, csak feszes arcbőrrel... :0)
Háááát... a guglin se tudhatnak mindenről!
Ez pedig igaz, biza, mi gyerekkorunkban BIRKA VAJAS kenyeret is ettünk, mert az olcsóbb is volt, és tényleg puha állaga miatt könnyebben kenhető.
Létezik, igen, a guglin is találtam két dolgot is:
1./ Egy 1850-es kiadású muzeális könyvet, mely Fenix Farkas: "Magyar GAZDASSZONY köznép és serdülő leánykák használatára" címmel jelent meg.
A 15. oldalon a tehénvajról ír:
"Vaj-kereskedőktől ritkán lehet jó és tiszta vajat kapni; mert a' birkavajnak szagát vereshagymával elveszik, 's sáfránynyal megsárgitják; vagy vindölben-megfagyott birkavaj fölére tehénvajat öntenek, 's ugy adják el mint tiszta tehénvajat; azért ügyes legyen a' gazdaasszony 's megnézze, hogy kitől 's mit vásárol."
Hát?!... Tehát létezett, mondom, mi ettünk birkavajat, ami azt jelenti, hogy a birkatejnek feljön a zsíros föle...
Továbbá!
2./ Bár kiírva nincs, de van egy kozmetikai készítmény a japánoknál és koreaiaknál, amely tartalmaz birkavajat:
"A kollagén arckrém (neve COLLAMASK) birka vaj vélemények." Izomlazító Aromás Vaj ; Címkék: arckrém, arcápolás, kollagén, kollagénes, kollagénes arckrém, bőrfeszesítő,.
Bevallom, én nem hiszek ebben! ...
Ha ilyen egyszerű volna!?
Nem lenne öregasszony a világon! :DDD
Birka vaj? Azaz juh vaj? Ilyenről még csak nem is hallottam... Juhtúróról és sajtról igen,de vajról? Még a Google se tud róla...
Ebben bizony igaza lehet. Mert azokat a csecsemőket, akiknek az édesanyjának elapadt a teje, "feles tehéntejjel" nevelték fel.
Tehát tényleg ÉLETET jelentett!
Mi kisgyerekkorban kecsketejen nőttünk fel, azt mondják, nagyon egészséges, mert a kecske teje magától homogenizált, azaz a zsírtartalom nem válik ki külön benne, na és az sem utolsó szempont, hogy (állítólag!) a kecsketejtől nem kap tuberkulózist a pici, mint a tehéntejtől gyakorta előfordult régen.
Most viszont se a kecsketejet, se a kecskesajtot a szaga és fura íze miatt már képtelen vagyok meginni, megenni.
Nagyon szerettem még a birkavajat is. A piacon vettük. Jó íze volt, és kenhető volt, nem keményedett meg úgy, mint a tehéné.
De csak evésre volt jó, sütikbe nem...
Ma is így van.. Olyan tíz éve volt nálunk egy indiai átvevő (igen jólelkű és szelíd ember) akitől amikor már vagy hatodszor volt nálunk, meg mertem kérdezni (mert a vallás igen érzékeny téma), hogy hát miért is a tehén a szent. Azt mondta, azért, mert a tehén jelképezi az anyaságot és az életet... És ugye így már érthető a dolog.
Igazad van!
Így van, ahogy írod, van egy magyar mondás is ezzel kapcsolatban:
"Ahány ház, annyi szokás!"
És természetesen ezen a más népet is lehet érteni.
Valóban, Indiában a marha SZENT TEHÉN, ugyebár. Még a vonat, meg az autó is megáll, ha "őfelsége" a sínekre, vagy az országútra telepedik, és megvárja, míg önként elmegy onnét, elkergetni tiolos!
Nemtom, most is így van-e, de én ezt hallottam a szent tehénről:
http://tej.blog.hu/2012/02/16/te_szent_tehen
"Tegyük fel, hogy az Andrássy út és a Bajcsy Zsilinszky út kereszteződésében lefekszik egy tehén. Mi történne? Perceken belül hatalmas dugó alakulna ki: az emberek megállás nélkül dudálnának, egy tettrekész háborgó pedig a szarvánál fogva próbálná meg elráncigálni onnan szerencsétlen jószágot. Nem így Indiában! A hinduk ugyanis szentként tisztelik a teheneket, ezért akkor sem tesznek semmit, ha például az autópálya közepére telepedszik le egy szórakozott boci..."
"A szarvasmarha már 3500 éve jelképes állata a hindu vallásnak, amit elsősorban annak köszönhet, hogy Indiában úgy tartják, a tehenek segítenek a lelkeknek vándorolni. Ezért anno például a megboldogultakat tehén vontatta szekérrel kísérték a máglyához, ahol elhamvasztották őket. India elmaradottabb vidékein még ma is tartja magát a szokás, miszerint a haldoklóhoz tehenet vezetnek, hogy lelke a boci farkát fogva könnyebben átjusson a túlvilágra."
Hát mit ne mondjak? NEM SEMMI SZOKÁS! ;o)
Más kultúra, más szokások... Egy indiai attól kap hideglelést (már ha hindu), hogy te marhahúst eszel.. Te meg ettől.. De elképzelhető, ha nem tudnád, miből van az az étel, tán még izlene is.. Ki tudja. Ami persze nem jelenti azt, hogy mindenáron meg kell kóstolni. Mint ahogy a kínaiak se esznek minden nap kígyót és kutyát, meg macskát. Esznek egyes tájakon (Kína irtózatosan nagy és nagyon sok helyi szokás van), másutt meg nem. Ehetsz helyette kacsát, csirkét disznót, és zöldségeket, meg rizst.. Mert az átlag kínai számára a zöldségek és a rizs az, amit mindennap eszik...
Ebben teljesen igazad van!
Az állatkínzás valóban érthetetlen!
Mi, nem vegák sem örömmel oltottuk ki a mindennapi betevőinknek az életét...
De mikor olyan finomra sikerült ma is a csülökpörkölt! Nyam, nyam!:)))
Viszont nem értem a kínaiakat!
Én nem tudnék megenni se kutyát, se macskát. Pont a macsekok miatt vagyok képtelen nyúlhúst is venni! :(((
Majd kilelt a hideg, mikor volt egy kisfilm kínáról, ahol ketrecekben cicák voltak, és egy kislány éppen rámutatott egyre, hogy EBBŐL akar enni!!! :(((
Hát bizony, szépséges.. A mi perzsa cicánk is vörös volt és gyönyörű... Ahogy az a sárga szemeivel nézni tudott... Mindenkit levett a lábáról. Hülye emberek pedig sajnos mindig vanak, tartok tőle, lesznek is. Egy állatot lehet nem kedvelni, éppenséggel félni is lehet tőle, de hogy utálni? No pláne csak és kizárólag a hecc kedviért megkínozni, hát ezt soha nem fogom megérteni...
Ugye, milyen gyönyörű egy ilyen színű cica? Hát még a vörösek!
De vannak, akik meg azt utálják! Emiatt nem tartottam sosem, pedig nagyon kedvelem!
Ugye, milyen gyönyörű?
Volt itt az utcában egy, és hüle kölykök bekenték gázolajjal! Szegény elkezdte letisztogatni magát, és beledöglött!
Hát eeeegen!
Az emberi hülyeség határtalan, már Einstein is megmondta:
"A világon két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség. Bár az elsőben nem vagyok biztos."
Nagyon hercig cica... Megértem, hogy megsirattad..
Én se kedvelem, de hát van aki így szereti, a kutyusokat meg nem kérdezi meg senki (bár szerintem nem szeretik, mint ahogy a nyakörvet sem eleinte).
Na de azért ez mégiscsak egy kutyás topic!...
Hoztam egy nekem nem tetsző "emberi hülyeségről" képet:
Nem tehetek róla, de ki nem állhatom, mikor a gazdik masnikat kötnek a lánykutyusok fején lévő szőrcsomókra! :(((
Vagy:
Micsoda marhaság! :P:P:P
Nekem is volt egy DOMINÁNS kandúrom, ezüstszürke cirmos volt smaragdzöld szemekkel. Gyönyörű volt!
De aztán tudod, hogy van ez? Kiderül, mindig akad nálánál erősebb. Így járt ő is szegény! Valahonnét előkerült egy harcias kandúr, és a családiház lakótelepünkön sok macskát kiirtott. Volt, aki látta, az úttesten úgy dobálta az ellenfelet, mint egy rongyot! :(((
Egyszer az én szép kandúrom is összetört bordákkal jött elő... Nem lehetett rajta segteni, el kellett altatni, ne szenvedjen. Megsirattam szegényt!
Ilyen volt kb.:
Hosszabb szőre volt az átlag házimacskánál, állítólag a mamája "lépett félre"... :DDD
Bizony, a cicák egyenesen lelkibetegek tudnak lenni, ha nem ők az egyedüli kiválasztottak. Neked még szerencséd volt, de édesanyám egyik cicája egész prózaian elvándorolt inkább, pedig "csak" a saját lányával kellett volna együtt élnie. De az se ment. Azután, ahogy ez már lenni szokott, a kóborlásában elütötte egy autó, még szerencse (?) , hogy én találtam meg két utcával odébb és el tudtuk temetni... De anyósoméknál a perzsa cica is majdnem odaveszett, mert kicsi volt és a lányom kivitte "összeismertetni" a többi cicával. Nos az eredmény egy megtépázott perzsa cica, egy sikítózó lány és egy vérző nagymama, aki a saját testével fogta fel a másik macs támadását... Durva volt. Persze, amikor már megnőtt, akkor ő lett a vezér, bár soha nem basáskodott... Na de a négy-öt kilójával már a megjelenése is impozáns volt...
A visszaolvasás nálam is megy... Mert a kérdés, hogy "hogyan is volt?". Így azután én úgy olvasok, általában, hogy ezerrel megyek előre, majd visszalapozok, lehet akár többször, utána vissza az eredeti helyre...
Bocsánat, igazad van, az ékezetek a szavakon vannak, nem jutott eszembe a mondatokat értelmezendő megfelelő kifejezés: tehát az írásjelekre gondoltam.
Kutya-macska tulajdonságok:
Hát ezek szerint az alapvető különbségeket jól tudtam.
Olvastam valamikor, hogy az a két állat fő "tragédiája", hogy teljesen ellentétesek a testbeszédük, a jelzéseik.
Ami a kutyánál az elfogadás, azaz a barátságosság jele (pld. farokcsóválás), az a macskánál a "nem szeretlek, és távozz tőlem, de gyorsan" kifejezője.
Az amerókai macskaszakértő könyvében éppen az összeszoktatásról van szó, ott olvasok.
Nos, nekem volt ebben részem a mostani cicáimmal. Ugyanis a 2 hónapos kislány cicámat mikor kaptam, a már meglévő kandúrom elmúlt 1 éves, és bizony, nem hittem volna, hogy milyen nehéz ez a dolog.
Eddig ugyanis mindig úgy volt több macskánk, hogy az anyamacska leszármazottja maradt nálunk. Nem volt semmi gond, csupán a szoptatás elválasztása, amit a mamacica remekül elintézett, nem engedte magához a kölykét, ráfújt, ha szopni akart, és kész! :DDD
Ezek viszont tök idegenek voltak egymás számára! Azt mondták az ismerőseim, nem lesz gond, mert külön neműek, de mégis baj volt! Nem is kicsi!
Teljesen el kellett a kandúr elől dugni a kislányt, mert tán meg is ölte volna! Mikor bejött enni, a kicsit bezártam a fürdőszobába. Így is bele betegedett az idősebb cica, azt hihette tán, hogy őt már nem is szeretem? Mert a kicsivel többet foglalkoztam, érthetően. Nem evett, és velem is elutasító volt. Végül sárgaságot kapott! Hogy azt honnan szedte?! :(((
Nem is volt járvány! Gondolom, az epéje miatt (irígykedett, vagy mi?!...)
Orvost hívtam. Injekciózni kellett.
Először inni kezdett, akkor reménykedtem, túléli. De féltem, nehogy elkapja a kicsi is, de az állatorvos azt mondta, ez nem olyan jellegű, tényleg lehetséges, hogy lelki eredetű...
Hát most mondd meg!...
Kb. 3 hónapba tellett, mire úgy ahogy összeszoktak, de magukra csak jóval később lehetett őket hagyni.
Viszont nagy haverkodás most sincs, soha nem alszanak együt pl.
De az ún. természeti hierarchia megvan közöttük ma is. Ott kell ülnöm etetésnél, vagy nem egyszerre etetni, ami dupla idő, ugyebár? Mert a kandúr simán elvenné a nőstény kajáját, előbb azt enné meg, utána az övét.
Hiába van mindkettő ivartalanítva.
Viszont!
Érdekes, a kandúr szófogadóbb, de a lánycica renitenskedik mindig, nagyon okos, mindig túl akar járni az eszemen.
Élen jár a disznóságok kitalálásában. Pl. felugrik a magas ablakpárkányra, és addig csikorgatja a körmét az ablaküvegen, míg meg nem unom, és beengedem.
A fene egye meg, MINDIG a macskának lesz igaza, mert sokszor az agyamra megy! Nem is tudom, mit szeretek rajta?!:(((
Kb. akkora a jellembeli különbség a két állat között, mint Lukrécia és Szerénke között a FRAKK rajzfilmben.
Csak a lánycicám firnyákosabb, és a kandúr viselkedik jámboran...
Nem tudom, tudsz-e róla, hogy Bálint Ágnes a saját állatairól írta ezeket a meséket.
Frakk, a vadászkutya is az övé molt, Monoron élt egy családi házban, a kislányom levelezett vele sokáig. Írt neki a tv-be, de sajnos, élőben nem tudott találkozni vele.
Ájjájjj!
Akkor én így is olvasok, meg úgy is...
Attól függ, milyen célból olvasok.
Ugyanis ha írok valamit, AKKOR szóképben olvasom, mert igyekszem gyorsan írni, már csak amiatt a fránya "időlimit" miatt is, hogy ne fussak ki az időből, és ne szálljon el az írásom, mire beküldeném, ahogy gyakorta járni szoktam, ha hosszabb a hsz-em. :(((
Viszont!
Ha "visszaolvasok", azaz kontrollálom az írtakat, vagy esetleg másvalaki (pl. az iskolatitkárunk) írását, akkor betűként olvasok. És mégis előfordul, hogy hibás marad, ha nem eléggé összpontosítok, nem veszem észre az elütést, betűkihagyást. Volt ebből már gubanc elég, főleg, ha fontos meghívó ment ki! :(((
Olvasni viszont eléggé lassan olvasok, mert gyakran "megrágom" az olvasott mondatokat, el is gondolkozom rajtuk, sőt! Gyakran vissza is lapozok a könyvben: hogy is volt ez? Miért van MOST így? Mit írt egy fontos ismeretről az illető? Én hogyan gondolom? MIÉRT vonom kétségbe az olvasottakat?!...
Ilyenek elsősorban a tudományos ismertetéssel foglalkozó iromáyok, tanulmányok, stb.
Hát igen.. Nem mindegy, Gizike, vagy gőzeke! :DDD
A PISA egyik része valóban a szövegértelmezésről szól (mert van több tantárgy is) ami azonban nem az, amiről írtam előzőleg. Az arról szól, hogy tudod, mit olvastál, és tudod értelmezni az összefüggéseket. Ez az olvasás módjától nem függ, ellenben a tanítás módjától nagyon...
Ami meg az ékezeteket illeti, nos, khmm, amit írtál az nem ékezet, hanem központozás. De attól még jó... Bár ugye az se mindegy, hogy "szár" avagy... :0)
A kutya-macska tulajdonságok nagyjából így igazak. A kutya falkaállat, és a vezér az isten. Ha te vagy a vezér, te vagy az isten, de ha egyszer azt hiszi, hogy ő a vezér... Ajvé... Az agyondédelgetett ebek egyik rossz tulajdonsága, hogy azt hiszi, ő a vezér és ő irányít, oszt ha az "alantasabb" egyén nem olyat művel, ami tetszene, hát kap rendesen. Ezért szólnak a történetek arról, hogy a kutya megharapta a gazdáját (persze más eset, ha szándékosan bántják és nincs menekülési lehetősége, mert akkor védekezik, mert mi mást tehetne?).
A macsek azonban magányos állat, nem tűr meg maga körül vetélytársakat a területén. Ő azután nem tekint senkit se istennek se semminek. Van, aki kiszolgálja, és ez jó, sőt néha nagyon jó, de ha épp nincs kedve hozzá, akkor rimánkodhatsz neki. :0)