Na, most meg vagyok lőve! Mert zenetanár lévén, én biza nemtom, mi az, hogy "szóolvasás", iletve aki nem szóolvasó, az meg milyen olvasó?! Én olvasok, oszt kész! Olvasom, ami oda van írva, értelmezem a mondatot, és ennyi... Van más módszer is? Tudod, ez a PISA, vagy mi, amin mostanság a magyarok elbuknak, asszem, at jelenti, hogy a olvasottakat tudja-e értelmezni, aki elolvassa az elérakott szöveget... Vagy nem?
Az biztos, hogy az ékezetek helye nagyon fontos! Tudod a klasszikus példáját: „A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem.” (János esztergomi érsek híres kétértelmű mondata Gertrudis megölése kapcsán.)
Na szóval?!... Mi ez az egész megjegyzésed?
Az biztos, hogy amelyik hobbi háziállattal nem foglalkoznak, az "neveletlen" lesz, ezáltal lehet elrontani. Viszont érteni is kell hozzá, valamint legfőképpen szeretni, de éreztetni a kutyával, hogy úgy tekintsen rád, hogy TE vagy neki az "isten", és nem egy falkatárs.
Tudod, most macskákról olvasok, abban is ez van. A kutya téged tekint istennek, ezért teljesíti, amit mondasz neki, de a macska meg magát tekinti istennek, és téged a szolgájának.
Persze betanítható erre-arra de csak ha kedve van hozzá, akkor csinálja meg. Pl. a férjem megtanította az egyik lánycicánkat "princelni", azaz átugrani a kezén, ha elétartotta. De ha olyan kedve volt, átbújt alatta a haszontalan! :((( Míglen a kutyák fantasztikus produkciókra képesek a cirkuszban is: https://www.youtube.com/watch?v=IxzKrC90Vik Fővárosi Nagycirkusz: Zéró gravitáció (kutyarevű -részlet
Nagyon szép kő lehet, legalábbis ahogy leírtad, meg ahogy a képen látni lehet. Bár, hogy jön össze Norvégia és Labrador? Mondjuk ez nem is érdekes. Amúgy teljesen igazad van, egy egy jó megoldás, nemcsak a temetőben, gondolatokat ébreszt, és így lehet az is, hogy a temetőben is megszaporodtak a hasonló megoldások. A gyermek parcella pedig nem a világégés nyoma. Sajnos nem. Az bizony anak a mostanában egyesek réséről "nagyon kívánatos" kornak a lenyomata, amikor még kis hazánkban az összes gyermekbetegség korlátlanul dühönghetett, a TBC-én kezdve, a torokgyíkig...
Először is elnézést, valóban én olvastam rosszul, mert ugye a szó olvasás ... (én sajnos, vagy nem, de szóolvasással olvasok, a fiam is, a lányom meg nem..) És hát igen, a kutyák úgy általában mind olyanok, természetüknél fogva, mint a vakvezetők kutyák. Legalábbis alapjaiban. Hűségesek, segítőkészek... Csak el lehet őket rontani. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy minden kutyus alkalmas vakvezetőnek, vagy mentő kutyának, mert ezek speciális követelményeket támasztanak...
Volt egy érdekes esetem ezzel a szóval. Nem tudtam, hogy ez egy KŐ neve is, nemcsak kutyafajtáé. Mikor a férjem úrnasírjához követ választottam, mindenképpen valódit, márványtartósat szerettem volna, nem műkövet, melyet gyakran fel kell újíttatni csiszolással, de feketét semmiképpen, a szürke meg jelentéktelennek tűnt az én ízlésem szerint. Elmentem a szomszéd községben lévő sírkőfaragó műhelybe, és mikor odaértem, az udvaron ott álltak sorban, mint az iskolapadok, a sírkőalapanyagként kirakott kőtáblák. Sok... De én csak EGYET láttam a sok közül! Egyetlen egyet!... Egy gyönyörű szürkés-kéket, mely valósággal fürdött a napfényben, s ahogy mozogtam ide-oda, a kő gyöngyházfényt árasztva váltogatta a szürke és kék fényeket magán... El voltam bűvölve! De naná, hogy ez volt a legdrágább kő, és a neve: Norvég kék labrador Mondanom sem kell, hogy nem törődtem az árral, annyira megtetszett. Egyébként is szerencsém volt, hogy még decemberben megrendeltem a síremléket, mert bár márciusra kértem az elkészítését (férjem születésnapjára), de még azévi áron vállalta el a mester.
Kb. Ilyen a sírkő:
Ha rásüt a nap, csak úgy ragyog!:))) Gyönyörű lett a síremlék, én választottam ki a formát, nemesen egyszerű, nem hivalkodó, és mindenkinek tetszik. Rajta a fejfán a Tejút galaxis egy karja telepöttyözve arany csillagokkal, mely végigfut a fekvő sírkövön is, és ezen egy Babits idézet van: "A hang ha elnémult, még nem veszett el, a hang halhatatlan, él, és röpül tovább!"
Hamarosan megszaporodtak körülötte a hasonló úrnasír emlékek. Úgy látszik, "stílust" sikerült teremtenem az addig elhanyagolt valahai sírtáblában. Ugyanis régen ez a tábla gyereksírokkal volt tele, gondolom, még a világégésből származóan, és a temető új tulajdonosa praktikusan úrnasírhelynek adta el az elhagyatott gyereksírokat. Hát igen, így megy ez... Mert az élet ugyebár megy tovább...
Bocsika, bocsika, Te félreértetted, amit írtam a vakvezető kutyákról. Valóban nem bernáthegyiek, nem is lehetnek, hisz hárman három félék. Én nem is azt írtam, hanem a kiképző intézmény NEVÉT, mely: "Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola". Nos, egyszer régen, sok évvel ezelőtt karácsony előtt küldtek nekem egy adománykérő levelet (már nem emlékszem, hogy került a címem hozzájuk, tán a telefonkönyvből?....), és én adtam fel pénzadományt nekik a mellékelt sárga csekken. Az adományt megköszönték, és azóta is karácsony táján levélkapcsolatom van velük. Jön a csekk egy naptárral, és én küldök nekik pénz, mikor mennyit tudok éppen nélkülözni a háztartásból.
Te tudod, hogy én mennyire viszolygom a kutyáktól, KIVÉVE az ilyen "okos" kutyákat (vakvezető, mentő, kábszerkereső és mentő rendőr kutyákat), mert azokat igen nagyra becsülöm. Most, hogy egy riportműsorban beleláthattam a vakvezető kutyusok kiképzésébe a tv-ben, még jobban elismerem őket, és a kiképzőik áldozatos munkáját. Mert a kölyköket maguknál tartják az otthonukban, úgy foglalkoznak velük bizonyos korukig. Tudom jól, sok türelem és szeretet kell ehhez.
A tavalyi levelükben a lapozható kutyanaptár mellé néhány történetet is megosztottak velem. Idéznék belőle egy megható esetet:
Vakvezető kutya a babaágy mellett
Ivett látássérült emberként óriási izgalommal készült az anyaságra. Arról is sokat ábrándozott, hogy vajon vakvezető kutyája, Bogi hogyan fogja fogdni a kis jövevényt. Az okos labrador nem okozott csalódást, a kezdeti megilletődés után őszinte szeretettel fodult az újszülött kislány felé. Ivett mesélte: "Ha Luca sír, akkor Bogi kutya hozza a cumit és a játékait, hogy megvígasztalja. Sőt nekem is igyekszik segíteni, nem egyszer volt már, hogy a használt pelust kivitte a konyhába, és letette a szemetes mellé."
Hát nem megható? Egy állat ilyen intelligens tudjon lenni! :)))
No, ezek pedig Rottweilerek. Félelmetes kinézetük ellenére (itt most nem a kölykökre gondolok) végtelenül békés jószágok. De ők speciel nem jók vakvezető kutyának. Sőt, nincs is olyan féle eb, amelyik erre speciálisan jó lenne. Ez is egyéni adottság. Ezért is látni különböző fajtájú kutyákat a vakvezetőknél, ugyanúgy, ahogy például a kábítószer keresőknél, vagy a mentő kutyáknál. Egyéni rátermettség, idegrendszer kell hozzá a kutyus részéről...
Köszi, hogy megnevezted a fajtájukat, én ebben a témában (sem) vagyok otthon. Mindenesetre nagyon jó műsor volt, és okosak, s nagyon tanulékonyak ezek a kutyusok.
Hát cicát ilyesmire megtanítani, kötve hiszem, hogy lehetne. Amúgy a kutyusok nem bernáthegyik. Az egyik tán labrador (a fekete) a másik tán golden retriever, a harmadik pedig, nos azt nem tudom..:0)
Ma láttam a tv-ben egy fiatalokból álló csoportot, a kölyökkutyákat képezik ki vakvezető kutyának. Én évtizedek óta karácsonykor mindig küldök nekik pénzadományt csekken, mert igen fontos munkát végeznek, megérdemlik. Hálából küldenek egy lapozható falinaptárt. Bár én kifejezetten macskabarát vagyok, a kutyáktól félek, de az ilyen OKOS kutyákat sokra becsülöm, és azokat is, akik foglalkoznak velük. Macska ilyenre nem hinném, hogy ilyesfajta segítségnyújtásra képes lenne, bár nagy ritkán előfordulhat...
A képen három, egy villamos megállóban gazdáik lábánál fekvő baráthegyi vakvezető kutya látható.
Valóban szép jószág, bár én se tudom, miféle... Amúgy igazad van, van olyan kutya, amelyik beengedi az idegent, de ki ár nem... Ámbár azt hiszem, erre tanítani kell, bár ki tudja. A kutyusok is olyan sokfélék, mint a macsekok, vagy az emberek...
Hát nem is tudom... Annyira riasztó történeteket hallani a pittbullokról, hogy nehéz elképzelnem, szelíd kutyusok is lehetnek köztük! Ami azt illeti, én olyan hárőrző ebekről is hallottam, amelyek be még csak-csak beengedik az idegent, de ki már nem! Csak ha a gazdi előkerül, annak kell visszaparancsolni a kutyát. Édesanyám járt így egyszer. Régen ugye, főleg faluhelyen nem zárták a kapukat. Egyszer édesanyám bement a hentesék udvarába, húst akart rendelni. Volt nekik egy hatalmas kutyájuk. (A fajtáját nem ismertem...) Nos, anyámat beengedte, de mikor a gazda szólongatására senki sem jött elő, ki akart menni a kapun, Na, ekkor lépett akcióba a hatalmas kutya! Feltette a melső mancsait anyám vállaira, és sehová sem engedte! Nem bántotta, de amint megmozdult, morogni kezdett. A morgására került elő a hentes bácsi, és a megbeszélésük után már a gazdi jelenlétében simán kiengedte édesanyámat. Azt mesélte, még életében nem hűlt meg benne így a vér, de akkor nagyon megjedt! :((((
Ugyan már.. A házörző valóban azért ugat, hogy jelezze neked, az nem a te területed. Oda "csak úgy" be ne tedd a lábad. Azonban azt ők is tudják (jobban mint némely ember), hogy ha a gazda beenged, akkor nekik ott semmiféle szerepük nem lehet. Édesanyám kutyája speciel akkora lármát tud csapni, ha idegen jön, hogy általában a nem kutya ismerők rettegnek bejönni, csak akkor lepődnek meg, amikor a beengedett személyt körbeszagolgatja és két perc múlva az ölébe teszi a fejét, hogy hát talán meg lehetne simogatni.... Ha másként van, az a kutya rosszul van nevelve. A pitbull is ilyen. Ha jól van nevelve, azaz nem örjöngtetik feleslegesen, akkor engedelmes és szelíd kutyus lesz. Ha meg nem, akkor az a gazda hibája. Amúgy azért azt el kell ismerni, hogy elég vérmes jószág. Amit egy dog mondjuk farkcsóválva kibír, arra a pitbull már beindulhat..
No ez érdekes! Volt itt a lakótelepen egy szörnyű eset. Az egyik ház tulajdonosának volt két pittbullja, és egyik nap arra mentek haza, hogy valóságban miszlikre szaggatták egymást az udvaron... Minden csupa vér volt! Azóta csak egy kutyájuk van, de nem tanultak az esetből, mert az is pitbull. Utálok is arra menni, pedig még csak oda se jön a kerítéshez, mint más "jámbor" kutyák szoktak, hogy megugassanak: tudjak róla, LÁTNAK, és ne próbálkozzak bemenetellel! :((( Talán érzik, hogy tartok a kutyáktól ezért olyan bátrak! :((( Házőrző kutya
Hát ugye egy farkas mégsem ehet füvet... Úgyhogy vérengző, vagy nem, de ez van. Amúgy a kutyák nem farkasivadékok. Leginkább sakál, vagy valami hasonló jószág volt az ősük. A farkast eddig nem sikerült háziasítani, csak átmenetileg szelidíteni. Állítólag az "igazi" huskyk farkassal kereszteződve alakultak ki, de a fen jobban tudja, igaz e. A pitbulloknak azonban kutya volt minden ősük a sakáltól fogva. Amúgy pont annyira "vérengzőek" mint egy öleb. Ha jól vannak tartva, nem véregnzőek. Édeasnyám kutyája pár éve mély barátságot ápol egy pitbullal, és lelkesen farokcsóválnak a kerítés két oldalán, mikor a pitbullt sétálni viszik. Hiteles források szerint aez a pitbull elolvad a gyögyörtől, ha a hasát vakargatják, de már egy simogatástól is odavan...
Hmmm... Hentes-kutyák... Ismét "okosabb" lettem kutya-ügyben! :DDD De azért nem fogom őket jobban szeretni, mert számomra nagyon is félelmetesek ezek a farkas ivadékok! Egyik este jól ráfaragtunk, mert megnéztük a Dunán a "Fehér pokol" c. Liam Neeson filmet... Inkább ne néztük volna! Én annó Jack London vadonban játszódó regényeit se szerettem, főleg, amelyek ezekről a vérengző dögökről szóltak. De ahogy ezt befejezték?! Háááát, teljesen kiakadtunk a párommal. Nem árulom el a végét, szívja meg más is, ha még eddig nem látta! :((( Jelenet a filmből - ez még csak hagyján! :(((
Pedig nem úgy van, ahogy hiszed... Mert bizony a pitbull az egész egyszerűen a londoni mészárosok "segédszemélyzete" volt, amelyekre akkor volt szükség, ha a vágni való bika, vagy ökör nem akart elhalálozni és ellenállt. Ezek a igen erős és kemény kutyák pedig "rendbe szedték" a renitenskedőt. És bizony kutyaviadalokat és mindenféle viadalokat is rendeztek anno, mert ezek csak mostanában tilosak, akkor szórakozás számba mentek. Még nem is olyan nagyon régen is elfogadott volt európában is és elfogadott ma is a távol-keleten. Akárcsak a kakasviadal.
Amúgy nálunk is volt mindig csirke, kacsa, meg házinyúl. Bár a kacsákat nem keltettük, tán vettük pihés korukban. De a csibék bizony nálunk is kotlós alatt keltek, a nyulak meg ugye szaporodtak, mint a nyulak (négy-öt anyanyúl volt, meg kettő bak általában). Ők képezték a húsféleségeket az asztalon, persze főleg hétvégenként... És így természetesen voltak kakasok is és verekedtek is egymással keményen, amíg el nem dőlt a rangsor. No meg néha minket is megfutattak, mert elég durva dolog egy ilyen kakas támadás, ha az ember nem tudja idejében helyreigazítani, mondjuk egy seprűvel...
Ja, még csak annyit, hogy Debrecenben régen volt Pulykakakas vendéglő a Bem téren a kórházzal szemben. Aztán mikor 2007-ben voltam ott, már nem volt meg. Helyette valami más nevű vendéglő volt. Pedig az egyetemisták (bátyám is ott járt egyetemre) "Pulykatanszék"-nek nevezték, mert sokszor megfordultak ott csoportosan afőiskolás diákok. Volt ugye a Kossth Lajos Tudományegyetem Bölcsészkarral, Természettudományi karral, Orvoskarral, és arréb volt az Agrártudományi Egyetem. Ott találkoztak a különféle karok a "Pulykatanszékben"! :DDD A Debreceni Egyetem főépülete az előtte lévő szökőkutas parkkal:
Az Atommagkutató Intézet, ahol a bátyuskám végzett:
Most vettem észre, hogy erre az írásodra nem reagáltam, pedig én hoztam fel a kutyusodat, milyen aranyos, és jámbor pofija van.
Ez a pitbull téma meg azért érdekes, mert régebben szó sem volt ilyen kutyafajtáról. Sőt! Kutyaviadalokról se hallottam azelőtt. Mármint hogy emberek még képesek is voltak fogadásokat kötni. Ha volt is valahol ilyemi, nagy titkban lehetett... Kakasviadalról hallottam. Már csak azért is, mert benne van a magyar néépdalok valamelyikében is:
Debreceniként különösen ismert számomra a dal:
"Debrecenbe kéne menni, Pulykakakast kéne venni. Vigyázz kocsis, lyukas a kas, Kiugrik a pulykakakas!
Debrecenbe csoda esett: Két kiskakas összeveszett. Én a kakasom nem hagyom, Mert a kendé vágta agyon!"
Falusi kakasok viadala
Gyerekkoromban láttam sokszor ilyet, mikor albérletben laktunk. El kellett keríteni a mi tyúkudvar részünket a házibácsiétól, mert még így is örökké a drótkerítés mellett "kakaskodtak" egymással naphosszat a kakasaink, még levágtuk a szárnytollaikat is, hogy át ne repüljenek egymáshoz. Véresre verték volna egymás taraját!:(((
De régen falun lételem volt a kakas a tyúkok között, mert csak így tudtak az asszonyok kiscsibéket nevelni. Kotlóssal keltették ki a kakasos tojást. Már pedig ez fontos volt, mert imádtuk a rántani való csirkét, és az csak fiatalon volt jó, később rágós lett a húsa, és csak pörköltet lehetett főzni belőle. Pedig nyáron - a hentesnél a háború után húst nem lehetett kapni!!! - vasárnap vagy rántott csirke volt, vagy paprikáscsirke az ebéd, no és az aprólékokból húsleves.
Az ilyesmi megesik, főleg, ha nem fajtatiszta jószágról van szó. Mert ugye az anya esetleg kicsi, a kölyök is (az apa meg ismeretlen), oszt később derül ki, hogy az aranyos kicsi jószág, akkora lett, mint egy borjú... Persze attól még szeretetreméltó csak kicsit nehéz... :0)
Hát bizony egy ennyire szeretetre méltó és amúgy végtelenül békés jószág ritkaság. Pedig mikor elhoztuk amenhelyről, kishijján a frász tört ki, mert pont úgy nézett ki, mint egy pitbull... De hát két kutyust akartunk és a tesója egy kis tündér volt (nem is hasonlítottak egymásra se külsőben se belsőben) és az is maradt amúgy, ő volt az énekes, míg a "pibull" a szeretetereméltóság és a gonoskodás mintaképe lett...
Na, most meg vagyok lőve!
Mert zenetanár lévén, én biza nemtom, mi az, hogy "szóolvasás", iletve aki nem szóolvasó, az meg milyen olvasó?!
Én olvasok, oszt kész!
Olvasom, ami oda van írva, értelmezem a mondatot, és ennyi...
Van más módszer is?
Tudod, ez a PISA, vagy mi, amin mostanság a magyarok elbuknak, asszem, at jelenti, hogy a olvasottakat tudja-e értelmezni, aki elolvassa az elérakott szöveget...
Vagy nem?
Az biztos, hogy az ékezetek helye nagyon fontos!
Tudod a klasszikus példáját:
„A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem.” (János esztergomi érsek híres kétértelmű mondata Gertrudis megölése kapcsán.)
Na szóval?!... Mi ez az egész megjegyzésed?
Az biztos, hogy amelyik hobbi háziállattal nem foglalkoznak, az "neveletlen" lesz, ezáltal lehet elrontani.
Viszont érteni is kell hozzá, valamint legfőképpen szeretni, de éreztetni a kutyával, hogy úgy tekintsen rád, hogy TE vagy neki az "isten", és nem egy falkatárs.
Tudod, most macskákról olvasok, abban is ez van. A kutya téged tekint istennek, ezért teljesíti, amit mondasz neki, de a macska meg magát tekinti istennek, és téged a szolgájának.
Persze betanítható erre-arra de csak ha kedve van hozzá, akkor csinálja meg.
Pl. a férjem megtanította az egyik lánycicánkat "princelni", azaz átugrani a kezén, ha elétartotta. De ha olyan kedve volt, átbújt alatta a haszontalan! :(((
Míglen a kutyák fantasztikus produkciókra képesek a cirkuszban is:
https://www.youtube.com/watch?v=IxzKrC90Vik
Fővárosi Nagycirkusz: Zéró gravitáció (kutyarevű -részlet
Nagyon szép kő lehet, legalábbis ahogy leírtad, meg ahogy a képen látni lehet. Bár, hogy jön össze Norvégia és Labrador? Mondjuk ez nem is érdekes. Amúgy teljesen igazad van, egy egy jó megoldás, nemcsak a temetőben, gondolatokat ébreszt, és így lehet az is, hogy a temetőben is megszaporodtak a hasonló megoldások. A gyermek parcella pedig nem a világégés nyoma. Sajnos nem. Az bizony anak a mostanában egyesek réséről "nagyon kívánatos" kornak a lenyomata, amikor még kis hazánkban az összes gyermekbetegség korlátlanul dühönghetett, a TBC-én kezdve, a torokgyíkig...
Először is elnézést, valóban én olvastam rosszul, mert ugye a szó olvasás ... (én sajnos, vagy nem, de szóolvasással olvasok, a fiam is, a lányom meg nem..) És hát igen, a kutyák úgy általában mind olyanok, természetüknél fogva, mint a vakvezetők kutyák. Legalábbis alapjaiban. Hűségesek, segítőkészek... Csak el lehet őket rontani. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy minden kutyus alkalmas vakvezetőnek, vagy mentő kutyának, mert ezek speciális követelményeket támasztanak...
Még a LABRADORRÓL:
Volt egy érdekes esetem ezzel a szóval.
Nem tudtam, hogy ez egy KŐ neve is, nemcsak kutyafajtáé.
Mikor a férjem úrnasírjához követ választottam, mindenképpen valódit, márványtartósat szerettem volna, nem műkövet, melyet gyakran fel kell újíttatni csiszolással, de feketét semmiképpen, a szürke meg jelentéktelennek tűnt az én ízlésem szerint.
Elmentem a szomszéd községben lévő sírkőfaragó műhelybe, és mikor odaértem, az udvaron ott álltak sorban, mint az iskolapadok, a sírkőalapanyagként kirakott kőtáblák. Sok...
De én csak EGYET láttam a sok közül! Egyetlen egyet!...
Egy gyönyörű szürkés-kéket, mely valósággal fürdött a napfényben, s ahogy mozogtam ide-oda, a kő gyöngyházfényt árasztva váltogatta a szürke és kék fényeket magán...
El voltam bűvölve!
De naná, hogy ez volt a legdrágább kő, és a neve: Norvég kék labrador
Mondanom sem kell, hogy nem törődtem az árral, annyira megtetszett.
Egyébként is szerencsém volt, hogy még decemberben megrendeltem a síremléket, mert bár márciusra kértem az elkészítését (férjem születésnapjára), de még azévi áron vállalta el a mester.
Kb. Ilyen a sírkő:
Ha rásüt a nap, csak úgy ragyog!:)))
Gyönyörű lett a síremlék, én választottam ki a formát, nemesen egyszerű, nem hivalkodó, és mindenkinek tetszik.
Rajta a fejfán a Tejút galaxis egy karja telepöttyözve arany csillagokkal, mely végigfut a fekvő sírkövön is, és ezen egy Babits idézet van:
"A hang ha elnémult, még nem veszett el, a hang halhatatlan, él, és röpül tovább!"
Hamarosan megszaporodtak körülötte a hasonló úrnasír emlékek. Úgy látszik, "stílust" sikerült teremtenem az addig elhanyagolt valahai sírtáblában. Ugyanis régen ez a tábla gyereksírokkal volt tele, gondolom, még a világégésből származóan, és a temető új tulajdonosa praktikusan úrnasírhelynek adta el az elhagyatott gyereksírokat.
Hát igen, így megy ez... Mert az élet ugyebár megy tovább...
Hát ezt juttatta a kutyafajta neve az eszembe.
Bocsika, bocsika, Te félreértetted, amit írtam a vakvezető kutyákról.
Valóban nem bernáthegyiek, nem is lehetnek, hisz hárman három félék. Én nem is azt írtam, hanem a kiképző intézmény NEVÉT, mely:
"Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola".
Nos, egyszer régen, sok évvel ezelőtt karácsony előtt küldtek nekem egy adománykérő levelet (már nem emlékszem, hogy került a címem hozzájuk, tán a telefonkönyvből?....), és én adtam fel pénzadományt nekik a mellékelt sárga csekken.
Az adományt megköszönték, és azóta is karácsony táján levélkapcsolatom van velük.
Jön a csekk egy naptárral, és én küldök nekik pénz, mikor mennyit tudok éppen nélkülözni a háztartásból.
Te tudod, hogy én mennyire viszolygom a kutyáktól, KIVÉVE az ilyen "okos" kutyákat (vakvezető, mentő, kábszerkereső és mentő rendőr kutyákat), mert azokat igen nagyra becsülöm.
Most, hogy egy riportműsorban beleláthattam a vakvezető kutyusok kiképzésébe a tv-ben, még jobban elismerem őket, és a kiképzőik áldozatos munkáját. Mert a kölyköket maguknál tartják az otthonukban, úgy foglalkoznak velük bizonyos korukig.
Tudom jól, sok türelem és szeretet kell ehhez.
A tavalyi levelükben a lapozható kutyanaptár mellé néhány történetet is megosztottak velem. Idéznék belőle egy megható esetet:
Vakvezető kutya a babaágy mellett
Ivett látássérült emberként óriási izgalommal készült az anyaságra. Arról is sokat ábrándozott, hogy vajon vakvezető kutyája, Bogi hogyan fogja fogdni a kis jövevényt. Az okos labrador nem okozott csalódást, a kezdeti megilletődés után őszinte szeretettel fodult az újszülött kislány felé. Ivett mesélte: "Ha Luca sír, akkor Bogi kutya hozza a cumit és a játékait, hogy megvígasztalja. Sőt nekem is igyekszik segíteni, nem egyszer volt már, hogy a használt pelust kivitte a konyhába, és letette a szemetes mellé."
Hát nem megható? Egy állat ilyen intelligens tudjon lenni! :)))
No, ezek pedig Rottweilerek. Félelmetes kinézetük ellenére (itt most nem a kölykökre gondolok) végtelenül békés jószágok. De ők speciel nem jók vakvezető kutyának. Sőt, nincs is olyan féle eb, amelyik erre speciálisan jó lenne. Ez is egyéni adottság. Ezért is látni különböző fajtájú kutyákat a vakvezetőknél, ugyanúgy, ahogy például a kábítószer keresőknél, vagy a mentő kutyáknál. Egyéni rátermettség, idegrendszer kell hozzá a kutyus részéről...
Köszi, hogy megnevezted a fajtájukat, én ebben a témában (sem) vagyok otthon.
Mindenesetre nagyon jó műsor volt, és okosak, s nagyon tanulékonyak ezek a kutyusok.
Most még elférünk, de mi lesz, ha megnövünk?! ...
Hát cicát ilyesmire megtanítani, kötve hiszem, hogy lehetne. Amúgy a kutyusok nem bernáthegyik. Az egyik tán labrador (a fekete) a másik tán golden retriever, a harmadik pedig, nos azt nem tudom..:0)
Ma láttam a tv-ben egy fiatalokból álló csoportot, a kölyökkutyákat képezik ki vakvezető kutyának. Én évtizedek óta karácsonykor mindig küldök nekik pénzadományt csekken, mert igen fontos munkát végeznek, megérdemlik. Hálából küldenek egy lapozható falinaptárt.
Bár én kifejezetten macskabarát vagyok, a kutyáktól félek, de az ilyen OKOS kutyákat sokra becsülöm, és azokat is, akik foglalkoznak velük.
Macska ilyenre nem hinném, hogy ilyesfajta segítségnyújtásra képes lenne, bár nagy ritkán előfordulhat...
A képen három, egy villamos megállóban gazdáik lábánál fekvő baráthegyi vakvezető kutya látható.
Valóban szép jószág, bár én se tudom, miféle... Amúgy igazad van, van olyan kutya, amelyik beengedi az idegent, de ki ár nem... Ámbár azt hiszem, erre tanítani kell, bár ki tudja. A kutyusok is olyan sokfélék, mint a macsekok, vagy az emberek...
Hát nem is tudom... Annyira riasztó történeteket hallani a pittbullokról, hogy nehéz elképzelnem, szelíd kutyusok is lehetnek köztük!
Ami azt illeti, én olyan hárőrző ebekről is hallottam, amelyek be még csak-csak beengedik az idegent, de ki már nem!
Csak ha a gazdi előkerül, annak kell visszaparancsolni a kutyát.
Édesanyám járt így egyszer.
Régen ugye, főleg faluhelyen nem zárták a kapukat. Egyszer édesanyám bement a hentesék udvarába, húst akart rendelni.
Volt nekik egy hatalmas kutyájuk. (A fajtáját nem ismertem...) Nos, anyámat beengedte, de mikor a gazda szólongatására senki sem jött elő, ki akart menni a kapun,
Na, ekkor lépett akcióba a hatalmas kutya! Feltette a melső mancsait anyám vállaira, és sehová sem engedte!
Nem bántotta, de amint megmozdult, morogni kezdett. A morgására került elő a hentes bácsi, és a megbeszélésük után már a gazdi jelenlétében simán kiengedte édesanyámat.
Azt mesélte, még életében nem hűlt meg benne így a vér, de akkor nagyon megjedt! :((((
Nem tudom, milyen fajta, de jól megtermett állat!
Ugyan már.. A házörző valóban azért ugat, hogy jelezze neked, az nem a te területed. Oda "csak úgy" be ne tedd a lábad. Azonban azt ők is tudják (jobban mint némely ember), hogy ha a gazda beenged, akkor nekik ott semmiféle szerepük nem lehet. Édesanyám kutyája speciel akkora lármát tud csapni, ha idegen jön, hogy általában a nem kutya ismerők rettegnek bejönni, csak akkor lepődnek meg, amikor a beengedett személyt körbeszagolgatja és két perc múlva az ölébe teszi a fejét, hogy hát talán meg lehetne simogatni.... Ha másként van, az a kutya rosszul van nevelve. A pitbull is ilyen. Ha jól van nevelve, azaz nem örjöngtetik feleslegesen, akkor engedelmes és szelíd kutyus lesz. Ha meg nem, akkor az a gazda hibája. Amúgy azért azt el kell ismerni, hogy elég vérmes jószág. Amit egy dog mondjuk farkcsóválva kibír, arra a pitbull már beindulhat..
No ez érdekes!
Volt itt a lakótelepen egy szörnyű eset.
Az egyik ház tulajdonosának volt két pittbullja, és egyik nap arra mentek haza, hogy valóságban miszlikre szaggatták egymást az udvaron...
Minden csupa vér volt!
Azóta csak egy kutyájuk van, de nem tanultak az esetből, mert az is pitbull. Utálok is arra menni, pedig még csak oda se jön a kerítéshez, mint más "jámbor" kutyák szoktak, hogy megugassanak: tudjak róla, LÁTNAK, és ne próbálkozzak bemenetellel! :(((
Talán érzik, hogy tartok a kutyáktól ezért olyan bátrak! :(((
Házőrző kutya
Hát ugye egy farkas mégsem ehet füvet... Úgyhogy vérengző, vagy nem, de ez van. Amúgy a kutyák nem farkasivadékok. Leginkább sakál, vagy valami hasonló jószág volt az ősük. A farkast eddig nem sikerült háziasítani, csak átmenetileg szelidíteni. Állítólag az "igazi" huskyk farkassal kereszteződve alakultak ki, de a fen jobban tudja, igaz e. A pitbulloknak azonban kutya volt minden ősük a sakáltól fogva. Amúgy pont annyira "vérengzőek" mint egy öleb. Ha jól vannak tartva, nem véregnzőek. Édeasnyám kutyája pár éve mély barátságot ápol egy pitbullal, és lelkesen farokcsóválnak a kerítés két oldalán, mikor a pitbullt sétálni viszik. Hiteles források szerint aez a pitbull elolvad a gyögyörtől, ha a hasát vakargatják, de már egy simogatástól is odavan...
Hmmm...
Hentes-kutyák... Ismét "okosabb" lettem kutya-ügyben! :DDD
De azért nem fogom őket jobban szeretni, mert számomra nagyon is félelmetesek ezek a farkas ivadékok!
Egyik este jól ráfaragtunk, mert megnéztük a Dunán a "Fehér pokol" c. Liam Neeson filmet... Inkább ne néztük volna!
Én annó Jack London vadonban játszódó regényeit se szerettem, főleg, amelyek ezekről a vérengző dögökről szóltak.
De ahogy ezt befejezték?! Háááát, teljesen kiakadtunk a párommal. Nem árulom el a végét, szívja meg más is, ha még eddig nem látta! :(((
Jelenet a filmből - ez még csak hagyján! :(((
Pedig nem úgy van, ahogy hiszed... Mert bizony a pitbull az egész egyszerűen a londoni mészárosok "segédszemélyzete" volt, amelyekre akkor volt szükség, ha a vágni való bika, vagy ökör nem akart elhalálozni és ellenállt. Ezek a igen erős és kemény kutyák pedig "rendbe szedték" a renitenskedőt. És bizony kutyaviadalokat és mindenféle viadalokat is rendeztek anno, mert ezek csak mostanában tilosak, akkor szórakozás számba mentek. Még nem is olyan nagyon régen is elfogadott volt európában is és elfogadott ma is a távol-keleten. Akárcsak a kakasviadal.
Amúgy nálunk is volt mindig csirke, kacsa, meg házinyúl. Bár a kacsákat nem keltettük, tán vettük pihés korukban. De a csibék bizony nálunk is kotlós alatt keltek, a nyulak meg ugye szaporodtak, mint a nyulak (négy-öt anyanyúl volt, meg kettő bak általában). Ők képezték a húsféleségeket az asztalon, persze főleg hétvégenként... És így természetesen voltak kakasok is és verekedtek is egymással keményen, amíg el nem dőlt a rangsor. No meg néha minket is megfutattak, mert elég durva dolog egy ilyen kakas támadás, ha az ember nem tudja idejében helyreigazítani, mondjuk egy seprűvel...
Ja, még csak annyit, hogy Debrecenben régen volt Pulykakakas vendéglő a Bem téren a kórházzal szemben.
Aztán mikor 2007-ben voltam ott, már nem volt meg. Helyette valami más nevű vendéglő volt.
Pedig az egyetemisták (bátyám is ott járt egyetemre) "Pulykatanszék"-nek nevezték, mert sokszor megfordultak ott csoportosan afőiskolás diákok.
Volt ugye a Kossth Lajos Tudományegyetem Bölcsészkarral, Természettudományi karral, Orvoskarral, és arréb volt az Agrártudományi Egyetem. Ott találkoztak a különféle karok a "Pulykatanszékben"! :DDD
A Debreceni Egyetem főépülete az előtte lévő szökőkutas parkkal:
Az Atommagkutató Intézet, ahol a bátyuskám végzett:
A tanárának emléktáblát állítottak az épületre:
Most vettem észre, hogy erre az írásodra nem reagáltam, pedig én hoztam fel a kutyusodat, milyen aranyos, és jámbor pofija van.
Ez a pitbull téma meg azért érdekes, mert régebben szó sem volt ilyen kutyafajtáról.
Sőt!
Kutyaviadalokról se hallottam azelőtt. Mármint hogy emberek még képesek is voltak fogadásokat kötni.
Ha volt is valahol ilyemi, nagy titkban lehetett...
Kakasviadalról hallottam. Már csak azért is, mert benne van a magyar néépdalok valamelyikében is:
Debreceniként különösen ismert számomra a dal:
"Debrecenbe kéne menni,
Pulykakakast kéne venni.
Vigyázz kocsis, lyukas a kas,
Kiugrik a pulykakakas!
Debrecenbe csoda esett:
Két kiskakas összeveszett.
Én a kakasom nem hagyom,
Mert a kendé vágta agyon!"
Falusi kakasok viadala
Gyerekkoromban láttam sokszor ilyet, mikor albérletben laktunk. El kellett keríteni a mi tyúkudvar részünket a házibácsiétól, mert még így is örökké a drótkerítés mellett "kakaskodtak" egymással naphosszat a kakasaink, még levágtuk a szárnytollaikat is, hogy át ne repüljenek egymáshoz. Véresre verték volna egymás taraját!:(((
De régen falun lételem volt a kakas a tyúkok között, mert csak így tudtak az asszonyok kiscsibéket nevelni. Kotlóssal keltették ki a kakasos tojást. Már pedig ez fontos volt, mert imádtuk a rántani való csirkét, és az csak fiatalon volt jó, később rágós lett a húsa, és csak pörköltet lehetett főzni belőle.
Pedig nyáron - a hentesnél a háború után húst nem lehetett kapni!!! - vasárnap vagy rántott csirke volt, vagy paprikáscsirke az ebéd, no és az aprólékokból húsleves.
Az ilyesmi megesik, főleg, ha nem fajtatiszta jószágról van szó. Mert ugye az anya esetleg kicsi, a kölyök is (az apa meg ismeretlen), oszt később derül ki, hogy az aranyos kicsi jószág, akkora lett, mint egy borjú... Persze attól még szeretetreméltó csak kicsit nehéz... :0)
Hát bizony egy ennyire szeretetre méltó és amúgy végtelenül békés jószág ritkaság. Pedig mikor elhoztuk amenhelyről, kishijján a frász tört ki, mert pont úgy nézett ki, mint egy pitbull... De hát két kutyust akartunk és a tesója egy kis tündér volt (nem is hasonlítottak egymásra se külsőben se belsőben) és az is maradt amúgy, ő volt az énekes, míg a "pibull" a szeretetereméltóság és a gonoskodás mintaképe lett...