"Te, figyelj! Képzeld el, csudák vannak, CSUDÁK!" - by Hofi Géza.
No igen, ha esetleg még sincsennek csudák, akkor az EMBEREK kreatívabb része gondoskodik csudákról! :D Drága Jadziám, valahogy ilyenformán, mint ez a KUTYA EGY BETLEHEM! ;o) Még a Három királyok színeire is gondoltak! Megáll az eszem, s csak eszem, csak eszem! Jelenleg ippeg BÁJGLIT!:DDD
Ez a két pomerániai törpe spitz INGYEN elvihető!!! Vajon miért adják ingyen? A fajta jellemzés ellenére csak nem méregzsákok ezek is, mint legtöbb kistermetű kutyafajta?!:(((
Elképesztően picurka kutya, elképesztően magas ár: Körülbelül 200-660 000 Ft között mozog az áruk ezeknek a kis hógolyószerű kutyusoknak, amelyek rendkívül nyitottak, szeretik az embereket, és elképesztően picik.
A kérdés jó ugyan, de megválaszolhatatlan, legalábbis általam. A forrás a gugli képraktára, és látható, hogy igen régi felvétel. Úgyhogy gondolom, azóta nemcsak én "öregedtem", hanem ez a húzottszemű kislány is, aki valószínűleg nálam aligha lehet sokkal fiatalabb "delnő"! ;o)
Jéééé, télleg! A bátyám is a fater férfibiciklijén tekert, és ő is úgy átdugott lábbal, ugyanis nem volt női biciklink, mert Édes se tudott bicajozni. De a hugi megtanult a férfin... Ő bizony elég sportos volt, kézilabdázott is csapatban, igaz, zongoristának meg nem volt jó, nagyon nem! :DDD Hamar abba is hagyta Kató néni, a zongoratanárunk nagy örömére... Régi kép egy zongorázó kislányról...
Hát biciklizni kiskorában kell megtanulnia az embernek, mert később már nagyon nehézkes. Emlékeim szerint én úgy négy-ötéves koromban tanultam meg... S seprűnyeles technikával... Jól bicajoztam, bár a magas művészet a falusi gyerekeké volt, akik a férfi bicikli váza alatt (!) állva állva hajtották a bicajt...
Én is szerettem volna nagyon sportos lenni, csak sajnos utáltam a hozzá vezető utat... :0)
Bizonyára így lehetett valahogy... Igen, a srácok gyakran száguldoztak széttárt karral a bicajjal, frászt hozva ránk, lányokra (akkoriban még nem "csajok" voltunk...). Én meg - lehet röhögni - képzeld, NEM TUDOK bicajozni!:((( Valami egyensúlyproblémám volt, és van is, mert torna órán is bajban voltam a gerendával, felemás korláttal... Ha felraktak a gerendára, és fogtak a jobb oldalon, leestem a baloldalon, és fordítva. Ha mindkét oldalon fogtak, a két fogó lány közé estem... A felemás korlát pedig tetszett volna nekem, nagyonis, de ami nem megy, azt kár erőltetni, no meg féltettem a kezeimet és a csuklóimat, amelyek elég gyöngék voltak ahhoz, hogy a kissé túlsúlyomat meg tudják tartani!:((( A tv-ben szívesen elnéztem a szertornászokat:
Hát, gondolom én, fél kézzel a kutyust fogta az illető... Akkoriban az volt a menő, aki fél kézzel, vagy esetleg kéz nélkül is tudott bicajozni... Én speciel tudtam kéz nélkül is menni, még kanyarodni is. Mármint akkor. Jó pár éve, vettünk kerékpárokat a gyerekeknek is meg magunknak is, kipróbáltam, mi maradt meg a tudományból, hát fél kézzel simán ment a dolog, de kéz nélkül bezzeg nem... Biztos a bicajban volt a hiba... :0)
Pedig nekem így mesélte a férjem a kutyafitogtatást, remélem, nem füllentett, már nem tudom tőle megkérdezni...:((( Nem tudom, hogy csinálta, de bátor vagy "vakmerő" lehetett a kutyával együtt!:))) Ha belegondolok, hogy a mai REX adásban Rex nem akart átbújni egy beton alagúton... Itt beteg szegény Rex, pszichés betegsége van, ráadásul el is rabolták, s nincs gyógyszere...
Hát ami a kutyafitogtatást illeti, ezzel "idegen tollakkal ékeskedtem", ugyanis a férjem mesélte a gyerekkoráról, hogy ha új kiskutyát kapott, akkor felültette a biciklije kormányára, és indult vele a Cegléd melletti Törtel faluba, ahol laktak, s mikor kérdezte a nagyanyja, hová megy, az ő mondása volt ez: - Csak megfitogtatom a kutyámat, mama! :DDD Falusi utcakép az 50-es években
"Te, figyelj! Képzeld el, csudák vannak, CSUDÁK!" - by Hofi Géza.
No igen, ha esetleg még sincsennek csudák, akkor az EMBEREK kreatívabb része gondoskodik csudákról! :D
Drága Jadziám, valahogy ilyenformán, mint ez a KUTYA EGY BETLEHEM! ;o)
Még a Három királyok színeire is gondoltak! Megáll az eszem, s csak eszem, csak eszem! Jelenleg ippeg BÁJGLIT!:DDD
Hihetetlenül aprócska a pomerániai törpespitz
Ez a két pomerániai törpe spitz INGYEN elvihető!!!
Vajon miért adják ingyen? A fajta jellemzés ellenére csak nem méregzsákok ezek is, mint legtöbb kistermetű kutyafajta?!:(((
Egy kutyacukiság:
Elképesztően picurka kutya, elképesztően magas ár:
Körülbelül 200-660 000 Ft között mozog az áruk ezeknek a kis hógolyószerű kutyusoknak, amelyek rendkívül nyitottak, szeretik az embereket, és elképesztően picik.
Különleges, szokatlan keverék kutyák:
Hát istenkém, úgy látszik, NAGY kutyák közt is akad törpe változat!;o)
Kapgan Dinç fotó
Hát a helyzet az, hogy rólam NEM készült zongorázós fényképfelvétel, csak felnőtt korban, aztat meg ugyi mégsem mutathatom meg! ;o)
Helyette hoztam egy mulatságos kutyás képet:
Sorbanállás!:DDD
Jaaaaa! Azt hittem valami személyesebb dolog. Mondjuk te mint kislány éppen zomgorálni tanulsz, vagy valami ilyesmi...
A kérdés jó ugyan, de megválaszolhatatlan, legalábbis általam.
A forrás a gugli képraktára, és látható, hogy igen régi felvétel.
Úgyhogy gondolom, azóta nemcsak én "öregedtem", hanem ez a húzottszemű kislány is, aki valószínűleg nálam aligha lehet sokkal fiatalabb "delnő"! ;o)
Csak az a kérdés, ki a kislány?
Jéééé, télleg! A bátyám is a fater férfibiciklijén tekert, és ő is úgy átdugott lábbal, ugyanis nem volt női biciklink, mert Édes se tudott bicajozni. De a hugi megtanult a férfin... Ő bizony elég sportos volt, kézilabdázott is csapatban, igaz, zongoristának meg nem volt jó, nagyon nem! :DDD
Hamar abba is hagyta Kató néni, a zongoratanárunk nagy örömére...
Régi kép egy zongorázó kislányról...
Hát biciklizni kiskorában kell megtanulnia az embernek, mert később már nagyon nehézkes. Emlékeim szerint én úgy négy-ötéves koromban tanultam meg... S seprűnyeles technikával... Jól bicajoztam, bár a magas művészet a falusi gyerekeké volt, akik a férfi bicikli váza alatt (!) állva állva hajtották a bicajt...
Én is szerettem volna nagyon sportos lenni, csak sajnos utáltam a hozzá vezető utat... :0)
Bizonyára így lehetett valahogy...
Igen, a srácok gyakran száguldoztak széttárt karral a bicajjal, frászt hozva ránk, lányokra (akkoriban még nem "csajok" voltunk...).
Én meg - lehet röhögni - képzeld, NEM TUDOK bicajozni!:(((
Valami egyensúlyproblémám volt, és van is, mert torna órán is bajban voltam a gerendával, felemás korláttal...
Ha felraktak a gerendára, és fogtak a jobb oldalon, leestem a baloldalon, és fordítva. Ha mindkét oldalon fogtak, a két fogó lány közé estem...
A felemás korlát pedig tetszett volna nekem, nagyonis, de ami nem megy, azt kár erőltetni, no meg féltettem a kezeimet és a csuklóimat, amelyek elég gyöngék voltak ahhoz, hogy a kissé túlsúlyomat meg tudják tartani!:(((
A tv-ben szívesen elnéztem a szertornászokat:
Hát, gondolom én, fél kézzel a kutyust fogta az illető... Akkoriban az volt a menő, aki fél kézzel, vagy esetleg kéz nélkül is tudott bicajozni... Én speciel tudtam kéz nélkül is menni, még kanyarodni is. Mármint akkor. Jó pár éve, vettünk kerékpárokat a gyerekeknek is meg magunknak is, kipróbáltam, mi maradt meg a tudományból, hát fél kézzel simán ment a dolog, de kéz nélkül bezzeg nem... Biztos a bicajban volt a hiba... :0)
Pedig nekem így mesélte a férjem a kutyafitogtatást, remélem, nem füllentett, már nem tudom tőle megkérdezni...:(((
Nem tudom, hogy csinálta, de bátor vagy "vakmerő" lehetett a kutyával együtt!:)))
Ha belegondolok, hogy a mai REX adásban Rex nem akart átbújni egy beton alagúton...
Itt beteg szegény Rex, pszichés betegsége van, ráadásul el is rabolták, s nincs gyógyszere...
Hát az nem semmi látvány lehetett... Bicikli kormányon egy kiskutya... :0)
Hát ami a kutyafitogtatást illeti, ezzel "idegen tollakkal ékeskedtem", ugyanis a férjem mesélte a gyerekkoráról, hogy ha új kiskutyát kapott, akkor felültette a biciklije kormányára, és indult vele a Cegléd melletti Törtel faluba, ahol laktak, s mikor kérdezte a nagyanyja, hová megy, az ő mondása volt ez:
- Csak megfitogtatom a kutyámat, mama! :DDD
Falusi utcakép az 50-es években