A hangyák kint a természetben nem zavarnak, ellenben a lakásban nincs helyük, így minden eszköz megengedett...
Amúgy nehogy azt hidd, hogy ezeket az állatokat istállókban vagy valami elkerített helyen tenyésztik. Szó se róla. Nagy többségük az eredeti élőhelyén nő fel, csak éppen gondos szemek és kezek egyengetik az útját (vagy tüntetik el, ha selejtes)...
Bevallom, örülök, ha gyarapodik a vadállataink száma, én minden állatot sajnálok, amelyik a kihalás szélére került. A múltkor kora reggel megsirattam pl. egy hangyát, amelyik egy este leesett - neki hatalmas! - morzsát akart elcipelni, én meg automatikus reflex-szel agyonyomtam! Olyan gonosznak gondoltam rögtön magamat! Szegény korán kelő hangya örült a morzsának, én meg meggondolatlanul kivégeztem!:((( Egy szorgos kis ÉLŐLÉNYT!:'( De aztán pár hét múlva mégis berágtam rájuk, mert katonás rendben jöttek fel a lépcsőn az előszoba felé az égen gyülekező felhők elől. Utálom, mikor a hőtárolós kályha mögött koratavasszal megjelennek a szárnyas hangyák! Igaz, hogy tavaszjelzők, de ne az én meleg kályhámnál jelenjenek már meg a szobában, nahát!:(((
Az viszont nem tetszik, hogy "tenyésztett vadakat" (Hmmmm micsoda paradoxon még a kifejezés is!) vadásztatunk le a külföldiekkel, mintha IGAZIAK nem is lennének?! Ez "csalás", neeeem?!:P
Olvastam a neten, hogy vannak országok, amelyek ezzel szereznek előnyöket, de nekem nem szimpatikus, hogy kiderült, MI IS közéjük tartozunk! Én EZZEL nem dicseednék!:(((
Az hogy már láttál felétek is rétisast, azt jelenti, hogy gyarapodik a számuk. Ahogy különben za összes ragadozó madáré. No pláne a vércsék kiválóan érzik magukat a városokban. Úgy, hogy ha orvvadászoktól nem kell tartani, akkor a fennmaradásuk biztosítva van.
Az "eladott" vadak nagyrésze majdhogynem tenénysztett vad. Szigorúan figyelik, télen etetik, óvják a betegségektől, és amikor eladható lesz, akkor lelövetik a fizető vendéggel.
Feltételezem, hogy kisgyerekkoromban, ahol Alföldön laktunk, háboríttatlanul élhettek ezek a madarak, azért láttunk belőlük néhányat. Az emberek a szőlővidéken nem törődtek velük, legfejjebb mi kölykök bámultuk meg őket, ahogy elhúztak felettünk az égen. Erdő is volt a közelben, mert ott volt a Körös-Tiszazug, ami valósággal paradicsom lehetett nekik. Itt pár éve azért láthattam, mert szintén a tó, meg a dombos erdőség idevonzotta őket. Igen kár, hogy az urbanizáció miatt erősen lecsökkent az ilyesfajta állatok élőhelye, ezért hamarosan ők is "kihalóban" lesznek, ha csak az ember nem tesz valamit értük...
Én a vadászokra is haragszom, az ő dolguk lenne a védelmük, mint ahogy azt annó a "SZOMSZÉDOK" sorozatban láthattuk, de nem nagyon venni észre, hogy dolgoznának rajta! Inkább a külföldi vadászokat is még idevonzzák a BEVÉTEL miatt!:(((
Az már más... Én, mivel sohasem láttam vadon, csak csodálni tudtam a képeken... Más ragadozó madártól pedig még véletlenül se féltem... Persze, ha egy kisgyerek egy ekkora madárral találkozik, az bizony ijesztő lehet.. Pláne, ha nem mondták meg neki, hogy gyerekre (se) vadászik...
Hogy eleinte miért féltem a sastól? Hát leírtam, hogy van benne valami, ami félelmetes, ugyanakkor fennséges, legalábbis számomra... Egy nemes, és SZABAD vad madár! Talán ez még a gyerekkoromból eredhet, mikor még a sas káros volt jó néhány nagyobb madárra nézvést. Gyakran láttuk, ahogy elragadott magával elég nagy zsákmányt is, ezért gyerekként eszembe se jutott, hogy ne lenne veszélyes állat a sasmadár... Hatalmas madár volt ám - főleg hozzánk, gyerekekhez képest! - ott az Alföldön is a Körösök vidékén, meglehetett olyan 2 méter szárnyfesztávolságú, naná, hogy félelmetes, riadalmat keltő volt egy kecskét legeltető kisgyerek számra!:(((
Két éven keresztül tavasztól őszig többször is láttam a sast, itt húzott el átlóban fölöttünk a Pala tó felől a csolnoki erdő felé... Mindig megcsodáltam kecses szárnycsapásait. Eleinte féltem tőle, de aztán megszoktam, s örültem, ha láttam fölöttünk elsuhanni, és igen sanáltam, hogy nem láttam többé... Gondoltam én is, hogy ez egy igen ritka, különleges látvány!:)))
Jadzia figyelmébe, hátha nem ismeri! :)
Ez itt nem sasról szóló zene, de nagyon szeretem, most is tiszta libabőr lettem, mikor elindult a zenei téma: https://www.youtube.com/watch?v=QqJvqMeaDtU El Condor Pasa - Paul Simon & Garfunkel
A zenét Daniel Alomía Robles perui zeneszerző írta Julio de La Paz (Julimen Baudouin limeni drámaíró álneve) eredeti librettájára 1913-ban . De a kottát eredeti kompozícióként publikálták, és Robles csak 1933-ban rögzítette az Egyesült Államokban
Nem kártékony... Persze nézőpont kérdése. Vadászik, hisz ragadozó, de a leggyakoribb zsákmánya az egér, esetleg a patkány... No meg szereti az érett gyümölcsöket is... Természetesen, ha beszabadul a tyúkólba, akkor bizony tetemes károkat tud okozni. De ennek egyszerű az ellenszere, be kell biztonságosan zárni a tyúkokat (meg minden más apró jószágot) éjszakára. Viszont sajnos "imádják" az auókat, azoknak is a villamos vezetékeit. Hogy mit esznek rajta? Nem tudom. Tény azonban, hogy kedvelik megrágni. A cicákkal sem férnek meg békességben. Ellenben ma láttam az anyamacskát (fekete-fehér tarka) olyan nyol méterről, úgy evett, mint aki hetek óta éhezik... Amúgy beszéltem hozzá, de nem zavarta... Viszont mikor közelebb léptem, elszaladt. Úgy látszik a nyolc méter a jelenlegi tűréshatár...
Egyébként nemcsak a nyest volt az egyetlen állat, amitől féltettem a macskáimat. Pár éve egy réti sast láttam több alkalommal is a házunk felett elegáns szárnycsapásokkal repülni, jellegzetes vijjogása vonta rá a figyelmemet.
Szerencsére a kertben játszdozó cicáim nem érdekelték. Kb. két hete meg egy galamb tragédia szemtanja voltam a boltból hazajövet. A műúton egy ragadozó madár - talán héja lehetett? - tepert le éppen egy vadgalamb féle madarat. De jött egy macska, és elriasztotta, s így ő lett a galambgyilkos. Berohant szegénnyel a szemben lévő kertbe...
Tudom, hogy a természet törvényei kegyetlenek, mégis mindig sajnálom a prédául elkapott állatokat. Réti héja a zsákmányával
Verekedés? Nyestek? Húúú, az félelmetes lehetett! Brrrrrrrrrrr!:(((
Jó pár évvel ezelőtt itt a szomszédságban is lakott egy nyest pár, féltettem is tőlük a pici kiscicákat, "akik" a hátsó sufniban (egyébként széntároló volt valamikor) voltak nyáron. Tavasszal a konyhában születtek, majd kitelepítettük őket a kerti melléképületbe. Azt, hogy nyestek vannak a közelben, onnan tudtuk meg, hogy reggel a kert este meglocsolt földjén furcsa nagy, elég mély körmös lábnyomok voltak, amelyek nem származhattak se macskától, se kisebb kutyától, amik be tudtak jönni a V alakú kerítésünkön. Aztán egyik holdfényes estén megláttuk őket, hol tanyáznak! Van itt szemben egy ház, amelynek a lakói évekig külföldön dolgoztak, és azok autógarázsának a tetején játszott két nyest a holdfényben. Nem voltak sokáig itt, eltüntek valahová... Lehet, hogy a közvetlen szomszéd üldözte el őket. Én azt se tudtam, hogy néz ki. Íme:
Tulajdonképpen helyes kis állatka, ugyebár? Igazán kár, hogy kártékony!:(((
Megvannak... Vagy legalábbis néha látni a kölyköket ( a két cirmost) úgy hetente egyszer, kétszer. Az anyamacskát már hetek óta nem látjuk (ő a fekete-fehér tarka), de az ennivaló elfogy a tálkából minden nap. Úgyhogy meghúzták magukat valahol, ahol a sok kacat miatt láthatatlanok és esténként járnak vadászni, meg enni... Úgy tűnik, a nyest riasztó nem zavarja őket, viszont mióta kint van, azóta a nyestek nem jelentkeztek... Így azután verekedés sincs esténként, pedig volt vagy kétszer...
Mindkettő jó lélekgyógyásznak... Csak hát a kutyus mindig kéznél van, a cica meg, tudjuk jól, ha akarja, kéznél van, ha nem akarja, akkor meg nincs kéznél... De amúgy valóban, egy doromboló cica az ölben, nagyon, de nagyon lélek gyógyító hatású...
"A legjobb lélekgyógyásznak bundája és négy puha mancsa van." Én ezt nem értem!:((( Mit vagytok úgy annyira oda mindig a kutyáktól?!...Mintha a macska nem is lenne legalább ugyanolyen aranyos, puha bundájú, amelyet simogatni bizony, hogy kész léleknyugalom!:) Kutyát, vagy macskát? A lényeg, hogy melyiket szeretjük jobban!:)))
Továbbá: ÉN már rég megtapasztaltam, hogy a cicusoknak nem mancs ám a melső lábuk, hanem bizony nekik OTT KEZÜK van!
Volt egy cirmosunk, AKI olyan diszkréten, intelligensen tudott enni kérni: Ott ült mellettünk a földön az asztalnál, mikor ettünk, és időnként diszkréten, puha, behúzott körmökkel felnyúlt a "kezével" a combunkhoz, és finoman megtapogtott, hogy figyelmeztessen bennünket, vegyük észre, ő is ITT van ám, és szeretne enni abból, amit mi eszünk!;o) Nem volt erőszakos, sem szemtelen, vagy rámenős, nem szólt az egy kukkot sem, csak NÉZETT azokkal a csodálatos kristály szemeivel!:)))
A hangyák kint a természetben nem zavarnak, ellenben a lakásban nincs helyük, így minden eszköz megengedett...
Amúgy nehogy azt hidd, hogy ezeket az állatokat istállókban vagy valami elkerített helyen tenyésztik. Szó se róla. Nagy többségük az eredeti élőhelyén nő fel, csak éppen gondos szemek és kezek egyengetik az útját (vagy tüntetik el, ha selejtes)...
Minden vadásztató ország ebből és így él...
Bevallom, örülök, ha gyarapodik a vadállataink száma, én minden állatot sajnálok, amelyik a kihalás szélére került.
A múltkor kora reggel megsirattam pl. egy hangyát, amelyik egy este leesett - neki hatalmas! - morzsát akart elcipelni, én meg automatikus reflex-szel agyonyomtam!
Olyan gonosznak gondoltam rögtön magamat! Szegény korán kelő hangya örült a morzsának, én meg meggondolatlanul kivégeztem!:(((
Egy szorgos kis ÉLŐLÉNYT!:'(
De aztán pár hét múlva mégis berágtam rájuk, mert katonás rendben jöttek fel a lépcsőn az előszoba felé az égen gyülekező felhők elől.
Utálom, mikor a hőtárolós kályha mögött koratavasszal megjelennek a szárnyas hangyák!
Igaz, hogy tavaszjelzők, de ne az én meleg kályhámnál jelenjenek már meg a szobában, nahát!:(((
Az viszont nem tetszik, hogy "tenyésztett vadakat" (Hmmmm micsoda paradoxon még a kifejezés is!) vadásztatunk le a külföldiekkel, mintha IGAZIAK nem is lennének?! Ez "csalás", neeeem?!:P
https://jar.pol-agro.eu/
Lengyel vad tenyészet
Olvastam a neten, hogy vannak országok, amelyek ezzel szereznek előnyöket, de nekem nem szimpatikus, hogy kiderült, MI IS közéjük tartozunk!
Én EZZEL nem dicseednék!:(((
Kedves Holdfény!
Az hogy már láttál felétek is rétisast, azt jelenti, hogy gyarapodik a számuk. Ahogy különben za összes ragadozó madáré. No pláne a vércsék kiválóan érzik magukat a városokban. Úgy, hogy ha orvvadászoktól nem kell tartani, akkor a fennmaradásuk biztosítva van.
Az "eladott" vadak nagyrésze majdhogynem tenénysztett vad. Szigorúan figyelik, télen etetik, óvják a betegségektől, és amikor eladható lesz, akkor lelövetik a fizető vendéggel.
Feltételezem, hogy kisgyerekkoromban, ahol Alföldön laktunk, háboríttatlanul élhettek ezek a madarak, azért láttunk belőlük néhányat.
Az emberek a szőlővidéken nem törődtek velük, legfejjebb mi kölykök bámultuk meg őket, ahogy elhúztak felettünk az égen. Erdő is volt a közelben, mert ott volt a Körös-Tiszazug, ami valósággal paradicsom lehetett nekik.
Itt pár éve azért láthattam, mert szintén a tó, meg a dombos erdőség idevonzotta őket.
Igen kár, hogy az urbanizáció miatt erősen lecsökkent az ilyesfajta állatok élőhelye, ezért hamarosan ők is "kihalóban" lesznek, ha csak az ember nem tesz valamit értük...
Én a vadászokra is haragszom, az ő dolguk lenne a védelmük, mint ahogy azt annó a "SZOMSZÉDOK" sorozatban láthattuk, de nem nagyon venni észre, hogy dolgoznának rajta! Inkább a külföldi vadászokat is még idevonzzák a BEVÉTEL miatt!:(((
Az már más... Én, mivel sohasem láttam vadon, csak csodálni tudtam a képeken... Más ragadozó madártól pedig még véletlenül se féltem... Persze, ha egy kisgyerek egy ekkora madárral találkozik, az bizony ijesztő lehet.. Pláne, ha nem mondták meg neki, hogy gyerekre (se) vadászik...
Hogy eleinte miért féltem a sastól? Hát leírtam, hogy van benne valami, ami félelmetes, ugyanakkor fennséges, legalábbis számomra... Egy nemes, és SZABAD vad madár!
Talán ez még a gyerekkoromból eredhet, mikor még a sas káros volt jó néhány nagyobb madárra nézvést.
Gyakran láttuk, ahogy elragadott magával elég nagy zsákmányt is, ezért gyerekként eszembe se jutott, hogy ne lenne veszélyes állat a sasmadár...
Hatalmas madár volt ám - főleg hozzánk, gyerekekhez képest! - ott az Alföldön is a Körösök vidékén, meglehetett olyan 2 méter szárnyfesztávolságú, naná, hogy félelmetes, riadalmat keltő volt egy kecskét legeltető kisgyerek számra!:(((
https://www.youtube.com/watch?v=DRhYYrOeC9w
Rétisas zsákmány szerzése
Hát, a sastól félés okát nem érte, de irigyellek érte (mármint azért, hogy láthattad)
Két éven keresztül tavasztól őszig többször is láttam a sast, itt húzott el átlóban fölöttünk a Pala tó felől a csolnoki erdő felé...
Mindig megcsodáltam kecses szárnycsapásait. Eleinte féltem tőle, de aztán megszoktam, s örültem, ha láttam fölöttünk elsuhanni, és igen sanáltam, hogy nem láttam többé...
Gondoltam én is, hogy ez egy igen ritka, különleges látvány!:)))
Jadzia figyelmébe, hátha nem ismeri! :)
Ez itt nem sasról szóló zene, de nagyon szeretem, most is tiszta libabőr lettem, mikor elindult a zenei téma:
https://www.youtube.com/watch?v=QqJvqMeaDtU
El Condor Pasa - Paul Simon & Garfunkel
A dal zenéjéről:
Az El cóndor pasa mindenekelőtt egy zenés színházi alkotás, amelyet hagyományosan a zarzuela (Lásd: https://en-m-wikipedia-org.translate.goog/wiki/Zarzuela?_x_tr_sl=en&_x_tr_tl=hu&_x_tr_hl=hu&_x_tr_pto=sc) kategóriába sorolnak, amelyből az azonos nevű híres dal hangulatát veszik át.
Zarzuela tánc
A zenét Daniel Alomía Robles perui zeneszerző írta Julio de La Paz (Julimen Baudouin limeni drámaíró álneve) eredeti librettájára 1913-ban . De a kottát eredeti kompozícióként publikálták, és Robles csak 1933-ban rögzítette az Egyesült Államokban
Vígasztaljon a tudat, hogy általában a gyenge, nem életrevaló példányok esnek áldozatul... Meg hát nekik is enniük kell, meg a fiókáiknak is...
Rétisas a házatok felett... Ez igen. Nekem még csak állatkertben sikerült látni, olyan ritka...
Nem kártékony... Persze nézőpont kérdése. Vadászik, hisz ragadozó, de a leggyakoribb zsákmánya az egér, esetleg a patkány... No meg szereti az érett gyümölcsöket is... Természetesen, ha beszabadul a tyúkólba, akkor bizony tetemes károkat tud okozni. De ennek egyszerű az ellenszere, be kell biztonságosan zárni a tyúkokat (meg minden más apró jószágot) éjszakára. Viszont sajnos "imádják" az auókat, azoknak is a villamos vezetékeit. Hogy mit esznek rajta? Nem tudom. Tény azonban, hogy kedvelik megrágni. A cicákkal sem férnek meg békességben. Ellenben ma láttam az anyamacskát (fekete-fehér tarka) olyan nyol méterről, úgy evett, mint aki hetek óta éhezik... Amúgy beszéltem hozzá, de nem zavarta... Viszont mikor közelebb léptem, elszaladt. Úgy látszik a nyolc méter a jelenlegi tűréshatár...
Egyébként nemcsak a nyest volt az egyetlen állat, amitől féltettem a macskáimat.
Pár éve egy réti sast láttam több alkalommal is a házunk felett elegáns szárnycsapásokkal repülni, jellegzetes vijjogása vonta rá a figyelmemet.
Szerencsére a kertben játszdozó cicáim nem érdekelték.
Kb. két hete meg egy galamb tragédia szemtanja voltam a boltból hazajövet.
A műúton egy ragadozó madár - talán héja lehetett? - tepert le éppen egy vadgalamb féle madarat. De jött egy macska, és elriasztotta, s így ő lett a galambgyilkos. Berohant szegénnyel a szemben lévő kertbe...
Tudom, hogy a természet törvényei kegyetlenek, mégis mindig sajnálom a prédául elkapott állatokat.
Réti héja a zsákmányával
Verekedés? Nyestek?
Húúú, az félelmetes lehetett! Brrrrrrrrrrr!:(((
Jó pár évvel ezelőtt itt a szomszédságban is lakott egy nyest pár, féltettem is tőlük a pici kiscicákat, "akik" a hátsó sufniban (egyébként széntároló volt valamikor) voltak nyáron. Tavasszal a konyhában születtek, majd kitelepítettük őket a kerti melléképületbe.
Azt, hogy nyestek vannak a közelben, onnan tudtuk meg, hogy reggel a kert este meglocsolt földjén furcsa nagy, elég mély körmös lábnyomok voltak, amelyek nem származhattak se macskától, se kisebb kutyától, amik be tudtak jönni a V alakú kerítésünkön.
Aztán egyik holdfényes estén megláttuk őket, hol tanyáznak!
Van itt szemben egy ház, amelynek a lakói évekig külföldön dolgoztak, és azok autógarázsának a tetején játszott két nyest a holdfényben. Nem voltak sokáig itt, eltüntek valahová... Lehet, hogy a közvetlen szomszéd üldözte el őket.
Én azt se tudtam, hogy néz ki. Íme:
Tulajdonképpen helyes kis állatka, ugyebár? Igazán kár, hogy kártékony!:(((
Kedves Holdfény!
Megvannak... Vagy legalábbis néha látni a kölyköket ( a két cirmost) úgy hetente egyszer, kétszer. Az anyamacskát már hetek óta nem látjuk (ő a fekete-fehér tarka), de az ennivaló elfogy a tálkából minden nap. Úgyhogy meghúzták magukat valahol, ahol a sok kacat miatt láthatatlanok és esténként járnak vadászni, meg enni... Úgy tűnik, a nyest riasztó nem zavarja őket, viszont mióta kint van, azóta a nyestek nem jelentkeztek... Így azután verekedés sincs esténként, pedig volt vagy kétszer...
Mindkettő jó lélekgyógyásznak... Csak hát a kutyus mindig kéznél van, a cica meg, tudjuk jól, ha akarja, kéznél van, ha nem akarja, akkor meg nincs kéznél... De amúgy valóban, egy doromboló cica az ölben, nagyon, de nagyon lélek gyógyító hatású...
Kedves Dmolnár!
A múltkor írtál egy cicacsaládról eme topicban. MI lett velük?! Megvannak még? Vagy sikerült gazdit találni nekik?
Kóbor macskacsalád
"A legjobb lélekgyógyásznak bundája és négy puha mancsa van."
Én ezt nem értem!:(((
Mit vagytok úgy annyira oda mindig a kutyáktól?!...Mintha a macska nem is lenne legalább ugyanolyen aranyos, puha bundájú, amelyet simogatni bizony, hogy kész léleknyugalom!:)
Kutyát, vagy macskát?
A lényeg, hogy melyiket szeretjük jobban!:)))
Továbbá:
ÉN már rég megtapasztaltam, hogy a cicusoknak nem mancs ám a melső lábuk, hanem bizony nekik OTT KEZÜK van!
Volt egy cirmosunk, AKI olyan diszkréten, intelligensen tudott enni kérni:
Ott ült mellettünk a földön az asztalnál, mikor ettünk, és időnként diszkréten, puha, behúzott körmökkel felnyúlt a "kezével" a combunkhoz, és finoman megtapogtott, hogy figyelmeztessen bennünket, vegyük észre, ő is ITT van ám, és szeretne enni abból, amit mi eszünk!;o)
Nem volt erőszakos, sem szemtelen, vagy rámenős, nem szólt az egy kukkot sem, csak NÉZETT azokkal a csodálatos kristály szemeivel!:)))
Pontosan... A kutyák pont úgy szeretnek lustálkodni, mint a gazdáik... :0)