Hát igen... A kívánság kívánság maradt, legalábbis eddig!
Bár... vannak biztató jelek: Az éjjel mintha égzengést is hallottam volna a szélvihar jötte előtt! Pedig a népi hiedelem szerint ha Szent György-nap előtt megzendül az ég, bő áldás lesz! Hát majd meglátjuk, vak is azt mondta, nem igaz?! 😉 😺 🙈
Itt vagyok, itt vagyok, rossz pénz nem vész el. Csak hát lévén a család hölgytagjai pedagógusok (jó, a kisunokám még nem az), hát kiélveztük az együtt tölthető időt...
Amúgy meg és tulajdonképpen elsősorban BÚÉK!. Bár gyanítom, ez csak kívánság marad...
Köszönjük ezt az érdekes írást a Frakk sorozatról! Nagyon szerettem én is gyerekként, sőt, mai napig is szívesen nézem ezeket a meséket! Lányaim is szerették, volt DVDn. Rengeteg munka lehetett az akkori technikával, papírból, ollóvágással elkészíteni egész történeteket! Egyébként Bálint Ágnessel hosszú éveken keresztül egy levelező barátság kötött össze, amit még innen, Németországból is folytattam, amíg lehetett, meg is vannak még a levelei. Nagyon kedves leveleket irt nekem mindig, Barbara nevű unokája velem egykorú és róla is írt. Milyen jó, hogy anno meg lett mentve az a szerencsés vizsla az állatkísérletek borzalmai elől, így nem csak ő profitált, hanem egy egész nemzedék gyerekei is, akik a Frakk meséken nőhetett / nőhetnek fel!
Valóban létezett Frakk, a macskák réme: Bálint Ágnes állatkísérletekre szánt vizslájának története
Szinte nincs olyan magyar ember, aki ne látott volna legalább egy részt a Frakk, a macskák réme című rajzfilmből. Azt viszont kevesen tudják, kiről mintázta Bálint Ágnes a híres magyar vizslát.
Idén 48 éve, 1972. december 23-án került először képernyőre a Frakk, a macskák réme című mesesorozat. Az első rész a Cicavízió nevű tévéműsorban kapott helyet, és rögtön elnyerte a közönség tetszését. A történetet bizonyára mindenki ismeri, de röviden összefoglaljunk annak, aki mégsem:
A mese Károly bácsiról és feleségéről, Irma néniről szól, akik nyugdíjas napjaikat töltik két lusta macskával, Szerénkével és Lukréciával. Károly bácsi nem szívleli a cicákat, mert nem egerésznek, csupán henyélnek egész nap, számára haszontalanok. Az utolsó csepp a pohárban, amikor Lukrécia elfoglalja szeretett karosszékét. Szerencséjére éppen akkor jelentkezik egy régi osztálytársa, aki külföldre költözése miatt nem tud tovább gondoskodni Frakkról, a magyar vizsláról. Károly bácsi hazaviszi az ebet, hogy megregulázza a lustálkodó macskákat. A furfangos cicák folyton borsot törnek a kutya orra alá, de őt sem kell félteni, ha ravaszságról van szó.
A papírkivágásos technikával készült rajzfilm forgatókönyvét Bálint Ágnes írta. Korábban olyan klasszikus mesesorozatokon dolgozott, mint a Kukori és Kotkoda, Mekk mester, Kockásfülű nyúl, Mi újság a Futrinka utcában? vagy a Pom pom meséi.
Frakk történetét két kutya is ihlette. Az egyiket szintén Frakknak hívták és édesanyja mesélt róla Ágnesnek. A magyar vizsla a szomszédban lakott, és folyton átjárt a család kertjébe rosszalkodni.
A történetet egy másik vizsla is inspirálta, ő talán nagyobb hatással is volt az írónőre. Ágnes veje, Dr. Sárvári András az orvosi egyetemen találkozott először az ebbel. Egy sintértelepről került oda, hogy különböző kísérleteket végezzenek el rajta. Az ilyen kutyáknak mondani sem kell, szörnyű sorsa van és gyakran kínok között veszítik el életüket, hosszas szenvedés után. András annyira megkedvelte kórház udvarán lévő vizslát, hogy megvásárolta a sintérektől, és hazavitte.
A bonyodalom akkor kezdődött, mikor a férfi kutyájával az írónő családjához költözött. A házban azonban két macska is lakott, akiket nem igazán szívlelt az újdonsült falkatag. A kutya rendszeresen megkergette a cicákat, ami remek ihletet adott az írónőnek.
A sorozat cselekménye a tipikus kutya-macska kapcsolatot mutatja be, rendkívül humorosan és kedvesen. Persze a két faj sosem jön ki túl jól egymással és mindig a másik bosszantásán jár az eszük, de előfordul az is, hogy összefognak. Irma nénit sokszor vádolja férje, hogy elkényezteti Szerénkét és Lukréciát. Ennek ellenére Károly bácsi sem tudja sokszor megállni, hogy ne tegyen szeretett kutyája, Frakk kedvére. A mesesorozat lassan ötven éves, de sikere a mai napig töretlen. Bármelyik gyermek számára garantáltan örök élményt nyújt. A "főhősök"!:DDD
Mi se szoktuk volna, ha nem jöttek volna... 😀 De jöttek, kérdezés nélkül... Persze, hogy jó lenne, de még mennyire. Csak hát már túl nagyok, így nemigen férnénk el... 😀
Hát igen... Imádjuk őket (őt, mert egyke a drága...), bár mi nem szoktattuk az ágyunkba (anyám tanácsára), de ez nem jelentette azt, hogy kevésbé szerettk volna. De ha az IDŐ kerekét vissza lehetne forgatni, megtennénk, ugye? De sajnos nem lehet!:(
Áááá... Tudom ma is, milyen istentelenül álmos voltam, és mennyire szerettem volna tovább aludni. De a két kicsi, mellém bújva (az anyjukat hagyták aludni...) nagyon, de nagyon jó volt és persze olvastam az aktuális mesét... Én majdhogynem inádtam őket (és majdhogynem imádom őket mai is)
Hát igen, az IDŐ mindent megszépít!:))) Persze - köztünk legyen mondva! - jó is lenne, ha MINDEN szép lett volna, de sajna, NEM MINDEN VOLT SZÉP! De az emlékezet ugye... https://www.youtube.com/watch?v=UEvmxhNeMpk Csak a szépre emlékezem - Ákos Stefi Ákos Stefi És akik sokszor kísérték:
Hát én azt nem tudom, de úgy van, ahogy írod. Mikor a gyerekek még kicsik voltak, szombaton és vasárnap (!), reggel hatkor már az ágyunkban voltak, és ment az "apa mesélj" (mondjuk a könyvet is hozták, mentségükre legyen mondva)... De szép is volt...
Kölyökkutyák
Néhány kép hétvégére:
Nem tudom, mit jelent a szöveg, de nekem ez a legszebb kutyafajta, én csak szánkutyának hívom őket.:)
Ezt hányadik pofon után mondta?!:DDD
Én úgy is tudom, hogy a vak így szól, "Mostmár látom..." egyik se rossz...
Hát igen... A kívánság kívánság maradt, legalábbis eddig!
Bár... vannak biztató jelek:
Az éjjel mintha égzengést is hallottam volna a szélvihar jötte előtt!
Pedig a népi hiedelem szerint ha Szent György-nap előtt megzendül az ég, bő áldás lesz!
Hát majd meglátjuk, vak is azt mondta, nem igaz?! 😉 😺 🙈
Nekem is van egy ilyen érzésem!:(((
Itt vagyok, itt vagyok, rossz pénz nem vész el. Csak hát lévén a család hölgytagjai pedagógusok (jó, a kisunokám még nem az), hát kiélveztük az együtt tölthető időt...
Amúgy meg és tulajdonképpen elsősorban BÚÉK!. Bár gyanítom, ez csak kívánság marad...
Én is nagyon megörültem neki, mikor felfedeztem!:)
Már csak dmolnár barátunk kerülne elő, mert én hajlamos vagyok mindig a LEGROSSZABBRA gondolni...
És tényleg működik! Előző bejegyzésemet korrigálnom kellett, és sikerült! 😍 Nagyon örülök neki, köszönöm! 🙂
Kedves Holdfény!
Köszönjük ezt az érdekes írást a Frakk sorozatról! Nagyon szerettem én is gyerekként, sőt, mai napig is szívesen nézem ezeket a meséket! Lányaim is szerették, volt DVDn. Rengeteg munka lehetett az akkori technikával, papírból, ollóvágással elkészíteni egész történeteket! Egyébként Bálint Ágnessel hosszú éveken keresztül egy levelező barátság kötött össze, amit még innen, Németországból is folytattam, amíg lehetett, meg is vannak még a levelei. Nagyon kedves leveleket irt nekem mindig, Barbara nevű unokája velem egykorú és róla is írt. Milyen jó, hogy anno meg lett mentve az a szerencsés vizsla az állatkísérletek borzalmai elől, így nem csak ő profitált, hanem egy egész nemzedék gyerekei is, akik a Frakk meséken nőhetett / nőhetnek fel!
https://www.azenkutyam.hu/elet/frakk-a-macskak-reme/
Valóban létezett Frakk, a macskák réme: Bálint Ágnes állatkísérletekre szánt vizslájának története
Szinte nincs olyan magyar ember, aki ne látott volna legalább egy részt a Frakk, a macskák réme című rajzfilmből. Azt viszont kevesen tudják, kiről mintázta Bálint Ágnes a híres magyar vizslát.
Idén 48 éve, 1972. december 23-án került először képernyőre a Frakk, a macskák réme című mesesorozat. Az első rész a Cicavízió nevű tévéműsorban kapott helyet, és rögtön elnyerte a közönség tetszését. A történetet bizonyára mindenki ismeri, de röviden összefoglaljunk annak, aki mégsem:
A mese Károly bácsiról és feleségéről, Irma néniről szól, akik nyugdíjas napjaikat töltik két lusta macskával, Szerénkével és Lukréciával. Károly bácsi nem szívleli a cicákat, mert nem egerésznek, csupán henyélnek egész nap, számára haszontalanok. Az utolsó csepp a pohárban, amikor Lukrécia elfoglalja szeretett karosszékét. Szerencséjére éppen akkor jelentkezik egy régi osztálytársa, aki külföldre költözése miatt nem tud tovább gondoskodni Frakkról, a magyar vizsláról. Károly bácsi hazaviszi az ebet, hogy megregulázza a lustálkodó macskákat. A furfangos cicák folyton borsot törnek a kutya orra alá, de őt sem kell félteni, ha ravaszságról van szó.
A papírkivágásos technikával készült rajzfilm forgatókönyvét Bálint Ágnes írta. Korábban olyan klasszikus mesesorozatokon dolgozott, mint a Kukori és Kotkoda, Mekk mester, Kockásfülű nyúl, Mi újság a Futrinka utcában? vagy a Pom pom meséi.
Frakk történetét két kutya is ihlette. Az egyiket szintén Frakknak hívták és édesanyja mesélt róla Ágnesnek. A magyar vizsla a szomszédban lakott, és folyton átjárt a család kertjébe rosszalkodni.
A történetet egy másik vizsla is inspirálta, ő talán nagyobb hatással is volt az írónőre. Ágnes veje, Dr. Sárvári András az orvosi egyetemen találkozott először az ebbel. Egy sintértelepről került oda, hogy különböző kísérleteket végezzenek el rajta. Az ilyen kutyáknak mondani sem kell, szörnyű sorsa van és gyakran kínok között veszítik el életüket, hosszas szenvedés után. András annyira megkedvelte kórház udvarán lévő vizslát, hogy megvásárolta a sintérektől, és hazavitte.
A bonyodalom akkor kezdődött, mikor a férfi kutyájával az írónő családjához költözött. A házban azonban két macska is lakott, akiket nem igazán szívlelt az újdonsült falkatag. A kutya rendszeresen megkergette a cicákat, ami remek ihletet adott az írónőnek.
A sorozat cselekménye a tipikus kutya-macska kapcsolatot mutatja be, rendkívül humorosan és kedvesen. Persze a két faj sosem jön ki túl jól egymással és mindig a másik bosszantásán jár az eszük, de előfordul az is, hogy összefognak. Irma nénit sokszor vádolja férje, hogy elkényezteti Szerénkét és Lukréciát. Ennek ellenére Károly bácsi sem tudja sokszor megállni, hogy ne tegyen szeretett kutyája, Frakk kedvére. A mesesorozat lassan ötven éves, de sikere a mai napig töretlen. Bármelyik gyermek számára garantáltan örök élményt nyújt.
A "főhősök"!:DDD
Meg gondolom, inkább már NEKIK volna mesélni valójuk!;o) :P
Mi se szoktuk volna, ha nem jöttek volna... 😀 De jöttek, kérdezés nélkül... Persze, hogy jó lenne, de még mennyire. Csak hát már túl nagyok, így nemigen férnénk el... 😀
Hát igen... Imádjuk őket (őt, mert egyke a drága...), bár mi nem szoktattuk az ágyunkba (anyám tanácsára), de ez nem jelentette azt, hogy kevésbé szerettk volna.
De ha az IDŐ kerekét vissza lehetne forgatni, megtennénk, ugye? De sajnos nem lehet!:(
Áááá... Tudom ma is, milyen istentelenül álmos voltam, és mennyire szerettem volna tovább aludni. De a két kicsi, mellém bújva (az anyjukat hagyták aludni...) nagyon, de nagyon jó volt és persze olvastam az aktuális mesét... Én majdhogynem inádtam őket (és majdhogynem imádom őket mai is)
Hát igen, az IDŐ mindent megszépít!:)))
Persze - köztünk legyen mondva! - jó is lenne, ha MINDEN szép lett volna, de sajna, NEM MINDEN VOLT SZÉP!
De az emlékezet ugye...
https://www.youtube.com/watch?v=UEvmxhNeMpk
Csak a szépre emlékezem - Ákos Stefi
Ákos Stefi
És akik sokszor kísérték:
Hát én azt nem tudom, de úgy van, ahogy írod. Mikor a gyerekek még kicsik voltak, szombaton és vasárnap (!), reggel hatkor már az ágyunkban voltak, és ment az "apa mesélj" (mondjuk a könyvet is hozták, mentségükre legyen mondva)... De szép is volt...