Macska topik

Macska topik

2010. 10. 24. 13:28

Közkívánatra:)

2010. 12. 25. 17:39

Kedves cicabarátok, nálunk szakad a hóóóóó! Vigyor

 

ITT a macskahóember! Nevetés

 

 

 

2010. 12. 23. 15:29

MINDEN IDE LÁTOGATÓ MACSKABARÁTNAK KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET KÍVÁNOK:

 

http://www.youtube.com/watch?v=7DCsaG28rn8

Tom e Jerry - The Night Before Christmas (Dublado Português)

 

Szeretettel Holdfény

 

 

 

 

2010. 12. 23. 8:58

Karácsonyra kívánok mindenkinek...

 

örömteli meglepetéseket

 

csillogó tekinteteket

 

az összetartozás élményét

 

békés és hangulatos estéket

 

sok-sok ölelést és puszit a szerettektől

 

Áldott, békés karácsonyt!Csók

2010. 12. 22. 0:31

Gyönyörű ez a barna sziámi kandúrka, Szisza!

A 14 év bizony elég ritka kor, főleg fiú cicáknál! Bár a lakásban tartott cicák életkora hosszabb a szabadon tartott társaiknál, kevesebb veszély leselkedik rájuk.

 

Most hoztam egy kis utánpótlást világos sziámi cicákból:

 

 

2010. 12. 17. 7:58

Hát ezek a "zongoraművészek" fenomenálisak!!! Nora leütései még egy kortárs zeneműbe is beillettek volna (elnézést, ha bárki érzéseit megsértettem volna ezzel a kijelentéssel).

2010. 12. 17. 7:47

Szia Ági!

Jó újra itt látni téged közöttünk!Nevetés

Szóval Fruzsi sem az az ölben ülős cica. Nekem úgy tűnik, mintha a fajtiszta macskáknál ez gyakorta előforduló jellemvonás lenne. Egy házimacska jobban tud hízelegni, jobban bújik, és többet is hagyja magát tutujgatni. A "kékvérűek" pedig rangjukhoz méltóan viselkednek az őket körül ugráló "szolgákkal" (alias gazdik).Vigyor

Hallottam már mástól is, hogy fajtiszta cicája nem engedi a túlzott szeretgetést. Eddig egy kivételes esetet láttam-tapasztaltam, az pedig szüleim sziámi kandúrja. Házimacskákat is megszégyenítő módon ragaszkodik a családhoz - főként édesapámhoz - már lassan 14 éve. Míg otthon laktam, apu után én voltam a második kedvence, viszont amióta férjhez mentem, az apukámra önti rá minden szeretetét. Nagyon ragaszkodó, ölben ülős, apun csünggő cica.

 

Egyébként Fruzsika hogyan fogadta kislányotok érkezését? Nem neheztel(t) rátok a megosztott figyelem miatt?

2010. 12. 16. 19:38

Mi is mindig a tükör elé visszük a karunkban Fruzsikát. Pár percig elviseli a törődést, aztán le akar menni. :) Egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hányszor hagyta magát ölben simogatni.

2010. 12. 16. 16:04

Hihi, találtam egy magyar Nora macskát:

 

http://www.youtube.com/watch?v=zs_rqWSZeLI

Cica ül a zongoránál

 

És itt van Nora is, talán láttátok már őt:

 

http://www.youtube.com/watch?v=TZ860P4iTaM&feature=related

"NORA: Practice Makes Purr-fect" - Check the sequel too.

 

2010. 12. 16. 14:27

Őszintén szólva, nem mindig értek egyet a fajták jellemzésével, mert sok esetben minden fajta macskára rá lehet húzni bizonyos jellemvonásokat, hiszen attól olyan cicásak. Másrészről az adott fajtán belül is eltérő a cicák jelleme. Az egyik oldalon azt olvastam, hogy a maine coon nem egy kimondott ölben ülős macska, máshol pedig ennek az ellenkezőjét állítják. Szerintem ez is egyéniségtől függ. Sajnos a mieink, ha megfeszülünk akkor sem maradnak ölben. Én jobban igényelném a babusgatásukat, mint ők maguk. Legalábbis megszabják, hogy milyen  keretek között engedik babusgatni magukat, és azt sem egyforma módon akarják. Jábes simulékonyabb, többször igényli a cirógatást, de a kezemben nem sokáig marad. Amikor felveszem, mindig odamegyek vele a tükör elé; elmondom neki: nézze meg magát, milyen gyönyörű és édes cica. Egy darabig szemlélődik (talán egy percig), aztán már fészkelődik is, hogy ő bizony eleget látta már magát, le akar menni. Rubi akkor tud a leginkább hízelegni, amikor akar valamit tőlünk. Az első dolga, hogy beül egy jól látható helyre, és nyaffantgat, hátha a gazdik észreveszik, hogy "szegény cica" szükségben szenved. Máskor viszont dorombolva, bújva közeledik. Mikor milyen kedve van éppen.

2010. 12. 16. 14:12

Hát bizonyos mértékig igen, a hangsúly a MÉRTÉKEN van.

Mert nekem volt sok macskám életem során, gyakorta egyszerre több is.

De ilyen izgága ritkán akadt...

Makica, a kandúrka sokkal nyugisabb.

Eleinte ha "fennforgás" volt a kislány cica miatt, azaz kiabáltam az elkövetett disznóságokért, akkor a fiú is szaladt.

De mára már unottan alszik tovább a helyén, tudja, nem ő a célpont, hanem Cilike tett megint olyat, ami meghazudtolja a nevét...

Ha előbb tudom, milyen, inkább Krampusznak neveztem volna el!!! Nevetés

 

2010. 12. 16. 14:05

Szerintem minden macskára jellemző, hogy kíváncsi, szeszélyes, igényli a törődést és akaratos :)

2010. 12. 16. 13:58

"A török angóra határozott, magabiztos macska, de emellett nagyon szeszélyes is. Kíváncsiskodó, mindent átkutat, nem kivételek ez alól a táskák és zsebek sem. Szeret mindenhol ott lenni, mindenről tudni. Nem tartózkodó az idegen vendégekkel szemben sem. A legjobban a törődést és a figyelmet igényli. Mivel nagyon akaratos és kitartó, így általában mindig eléri a célját."

 

Bár az én CILIKÉM "fajtiszta házimacska"... Nevetés

De hogy ez itt fenn RÁ is vonatkozik, az TUTI!!!

Csak nincs benne törökös beütés???

 

 

Már 4 hónaposan eltángálta a 14 hónapos kandúrt! Nevetés

Olyan kis hörcsög volt, hogy csak na!!!

És ez helyzet azóta csak rosszabbodott...  

2010. 12. 16. 12:57

Azt nem hagyhatom ki, hogy a cicáink fajtájáról ne másoljak be ismertetőt :)

 

A maine coon már az 1900-as évek elején megmutatta magát a kiállításokon az Amerikai Egyesült Államokban. Valószínűleg ezek a maine-i macskák voltak azoknak az első macskáknak a leszármazottai, melyeket a gyarmatokra hoztak be, később pedig Angliából importáltak. Voltak köztük egyszerű, hosszúszőrű házimacskák, de perzsák is. Valószínűsíthető, hogy ezekből az egyedekből tenyésztették ki az eredeti fajtát Maine államban úgy, hogy a tanyasi házimacskák fizikumát és erősségét ötvözték a korabeli hosszúszőrű perzsával. Már a 19. század első éveiben igen elterjedt volt ez a fajta a Maine állambeli farmokon, sőt, akadtak olyanok is, akik tenyészteni kezdték. Emellett különböző kiállításokon is megjelentek, melyeken a perzsákkal közös csoportban vehettek részt, de különbséget tettek a maine-i és az Angliából származó perzsák között. 1908-ban került fel a törzskönyvezett macskák listájára, de 1915-től mégsem tenyésztették a fajtát, csupán egyszerű háziállatként tartották. 1950-es években újra felfedezték ezt a különleges fajtát, és ekkor jött létre a Central Maine Cat Club (Központi Maine Macska Klub), aminek az volt a célja, hogy a fajta fenntartása mellett minél népszerűbbé tudják tenni ezt az őshonos amerikai macskafajtát. A fajtastandard rövid időn belül elkészült, és kiválasztották azokat az egyedeket Maine-ből, akik ennek a standardnek teljesen megfelelt, és meg is kezdték a tenyésztési programot. Végül 1976-ban hivatalosan is elismerték a fajtát a C. F. A.-nál, majd az első maine coon példányok megérkezése után Európába, 1983-ban a FIFé (európai székhelyű koordináló macskaszervezet) is bejegyezte a fajtát. A maine coon pedig világszerte az egyik legnépszerűbb és legismertebb fajta lett.
A Maine Coon egy igen nagy testű, izmos macska. Mellkasa meglehetősen széles. Lábai tömzsik, és közepes hosszúságúak. Nagy, kerek mancsai vannak, lábujjai között pedig szőrpamacsok találhatóak. Farka hosszú. Lassú fejlődése miatt a négy éves kort is elérheti, mire végleges méretét eléri. A hímek ennél a fajtánál is nagyobbak, mint a nőstények. Feje közepesen nagy és széles, szögletes pofája van, pofacsontja meglehetősen széles. Erős álla van. Fülei széles alapúak, egy fülnyi távolságra állnak egymástól, a végük hegyes, a végén pedig hiúzhoz hasonló szőrzet van.  Távol ülő szemei nagyok és kifejezőek, enyhén befelé dőlnek. A szemszíne bármilyen lehet. Bár sűrű és nehéz felépítésű a szőrzete, mégis lágy esésű. Hátsú lábain és a hasán hosszabb a szőre, mint pl. a vállán. Jellegzetes a szép gallér. Csak természetes színekben tenyésztik cirmos mintázattal (lehet csíkos, pettyes és foltos), vagy anélkül, fehér foltokkal, vagy ezüst-fehér aljszőrzettel. Nem megengedett színek a colorpoint, a burma színezet, az őzbarna, a lila, a fahéj, a csokoládébarna. 

Rendkívül barátságos természetű, kedves, társaságkedvelő macska, mégha ezt első ránézésre nem is gondolnánk róla. Nagyon élvezi a játékot, a szórakozást, mindenre felmászik, de tud nagyon lusta is lenni. Szeret gazdája ölében feküdni, élvezi, ha simogatják, babusgatják. A jól szocializált Main Coon jól kijön a gyerekekkel, és más háziállatokkal is. Nem ellenzi a heti fésülést sem. Jó alkalmazkodó képessége miatt jól érzi magát a szabadban és a lakásban is. A nagy testű macskákra általában nem jellemző, lágy, visszafogott hangja van, amit hallat is, ha valamit el szeretne érni. (www.amacska.hu)


2010. 12. 16. 11:48

Gyönyörűszép ez a török angóra! Egyébként is, szerintem a vörös macskákban van valami különleges báj (fajtától függetlenül).

 

Átnéztem, van-e már valami infó a török angóráról a topicon, de nem találtam; így most becsempészem ide a www.amacska.hu oldalról.

A török angóra egyike a legrégebbi fajtáknak a világon, de ennek ellenére csak nem régóta ismerik el a különböző szervezetek. Úgy tartják, hogy az első török angóra a 17. század környékén került Törökországból Angliába olasz kereskedők által. Elsősorban gyönyörű fehér bundájával, és az ahhoz párosuló kék szemeivel váltotta ki a népszerűségét az európai arisztokraták körében. Többek között a francia királyi udvarban is nagy imádatnak örvendett, így nem véletlen hogy a fajtát akkoriban „francia macskaként” is ismerték. Csupán a 19. század körül kezdtek el komolyabban foglalkozni ennek a fajtának a tenyésztésével. Más fajtákkal is keresztezték, többek között perzsával is, melynek köszönhetően előkelőbb lett a megjelenésük, mint a kevésbé dús szőrzetű és karcsú török angóráké. Ahogy az új, keresztezett macskák népszerűsége nőtt, azzal párhuzamosan az eredeti török angórák egyre inkább a háttérbe szorultak. A törökök azonban nem szerették volna hagyni, hogy az eredeti török angórák teljesen kihaljanak, ezért olyan tenyésztési programot indítottak, melynek célja a fajta kihalástól való megóvása volt (összegyűjtötték a lehető legtöbb eredeti török angórát, és szigorú exporttilalmat vezettek be). Mivel a törökök csak a tiszta fehér és kék szemű angórákat tartották teljesen fajtatisztának, így szinte az összes egyed süket volt. Bár születtek színezett kölykök is, azokat selejtnek tekintették. Az exporttilalom feloldása utáni években a különböző nyugati kiállításokon is a kezdeti években szinte csak fehér macskákkal lehetett találkozni, emellett a kölykök többsége is fehéren jött a világra. Ezért az európai és az amerikai szövetségek is csak a fehér török angórákat ismerte el. Néhány tenyésztő szerette volna felvenni a harcot a fajtára jellemző süketség ellen, amit a színezett egyedekkel szerettek volna elérni. A sok erőfeszítés végül meghozta az eredményt, hiszen az Egyesült Államokban két évvel a fehér török angórák bejegyzése után, 1972-ben elismerték a színezett macskákat is. Mindennek köszönhetően mára már szinte nem is fordul elő süketség a fajtánál. Az európai tenyésztők pedig nem pároztatnak két fehér török angórát egymással, ezzel is csökkentve a süketség előfordulásának lehetőségét.

A török angóra elegáns megjelenésű, hosszúkás testalkatú, jó izomzatú, de karcsú macska. Testmérete a kicsitől az közepesen nagyig is terjedhet. A hátsó lábai hosszabbak a mellsőknél, ezért megfigyelhető a hát vonalán, hogy enyhén felfelé ívelő. Kicsi, kerek mancsai vannak, lábujjai között pedig kis szőrpamacsok találhatók. Hosszú farka bozontos, a tövénél vastagabb, a vége felé elkeskenyedik. Végleges testméretének elérése akár két évig is eltarthat. Kis feje kissé ék alakú, Szemei mandulavágásúak és enyhén dőltek. Feje tetején magasan ülnek nagy, hegyes fülei, melyek belsejét szőrpamacs borítja. Orrvonala enyhén domború, stop nélküli, és közepes hosszúságú. Bundája félhosszú, selymes szerkezetű, melynek a testhez kell simulnia. Aljszőrzete rövidebb, mint a test többi részét borító szőrzet. Farka és gallérja bozontos. A fajtát minden természetes színben tenyésztik, és mind a négy cirmos mintázat (klasszikus, pettyes, csíkos, spriccelt) elfogadott. Aljszőrzete füstszínű (egyszínű egyedeknél) és ezüstszínű (cirmos egyedeknél) is lehet.
A török angóra határozott, magabiztos macska, de emellett nagyon szeszélyes is. Kíváncsiskodó, mindent átkutat, nem kivételek ez alól a táskák és zsebek sem. Szeret mindenhol ott lenni, mindenről tudni. Nem tartózkodó az idegen vendégekkel szemben sem. A legjobban a törődést és a figyelmet igényli. Mivel nagyon akaratos és kitartó, így általában mindig eléri a célját. Esténként szeret gazdája ölében, vagy közelében aludni. A török angóra kiváló vadász, remek ragadozóösztöne van. Élvezik a játék minden egyes percét. Ha tehetjük, akkor ezt a fajtát ne hagyjuk sokáig egyedül, vagy szerezzünk be neki egy megfelelő társat a magányos percek eltöltéséhez. Tehát török angórát csak olyan embernek ajánlatos tartani, aki szeret minél több időt eltölteni kedvencével, és sokat tud vele törődni, és mindemellett az sem árt, ha értékelni tudja macskája igazán határozott egyéniségét.

2010. 12. 16. 10:10

Itt vannak cicuskák bőven, jókat derültem a beírásokon!

 

"PÁRKERESŐ CICÁKNAK":

 

http://www.macska.hu/forum2.php?katid=6&temaid=21

 

Török angóra kandúr

 

2010. 12. 16. 10:02

Tapasztaltam, bár az enyhébb változatát, mivel mindkét kandúrkánk ivartalanított. Azért így is tudnak nagyokat bunyózni! Féltjük is tőlük a berendezést.

2010. 12. 16. 9:57

Ajjjajjjj, Szisza drága!

Hát, tapasztalatom szerint a kandúrok is tudnak jó pesztrák lenni, csak ha fiúk a kicsik is, akkor legjobb lenne nekik nem felnőni, mert ha elmúlnak egy évesek, megtudják, mi a kandúr harc!!! RosszallMeglepett

 

 

 

 

 

2010. 12. 16. 9:41

Hát nem édesek?! Legszívesebben "örökbe fogadnám" mind a négyet karácsonyra!

2010. 12. 15. 9:04

Van, aki rossz néven veszi...

 

Mások direkte élvezik...

 

Öltözzünk fel jó melegen...

 

...vagy ha fázunk, bújjunk össze szerettünkkel...

 

Vigyázzunk a balesetveszélyes, csúszos terepen...

 

...és kérjünk segítséget, ha elakadtunk volna.

 

Balesetmentes, szép napot kívánok mindenkinek!Vigyor

2010. 12. 15. 8:52

Havas reggelre ébredtünk!