Na szóval kedves Dmolnár, válaszoltam Neked erre a "macskatalányra" egy mi régebbi esetünkkel. Az történt ugyanis, hogy a kislányom odaédesgetett egy ezüst csavargó cirmos nőstényt - gyerekeknek ez könnyebben megy, mint nekünk- , és az még abban az évben bepárzott, s lett neki 3 kiscicája. Az volt a furcsa, hogy az egyik kiscica feje olyan "nagy busa" méretű volt a másikokéhoz képest, és a farkán is bozontosabb volt a szőr. És ahogy nőtt, egyre bozontosabb és hosszabb lett a testén is a szőrzet. Ebből arra következtettünk, hogy az anyját valószínűleg egy tenyésztő kidobta, mert nem lett perzsa bundája, mint az anyjának, hanem az anyja talán "félrelépett" egy házimacskával... És az egyik kölyke (a busa fejű!) visszaütött a nagyanyjára, így lett perzsa bundája, de sötétcirmos volt, mint a másik kettő. Felnőtt korára csodálatosan hosszúszőrű bundája nőtt, a füléből meg hosszú szőrpamacsok bújtak ki, irtóra cuki volt vele! Le is fotóztam, de még nem digi géppel, és nem lett számítógépre téve, mert még nem is volt nekünk az sem, így nincs meg a kép róla sajnos. De hasonlót találtam a neten, íme: Azóta már tudom, hogy ez nem perzsa, hanem egy olyan fajta, amiről én régebben még csak nem is hallottam: MAINE COON. Sajnoz ez a cica eléggé "renitens viselkedésű" volt, pl. imádott az úttest közepére ülni, és "farkasszemet" nézni az arra jövő autókkal... A szomszédok ezt tudták, kiszálltak, és lezavarták, vagy dudáltak, és megvárták, míg őkelme lesétált az úttestről!:DDD Egyik éjjel eső esett, és ő viszont azonos színű volt olyankor a vizes aszfalttal, és sajnos elütötték!:((( Reggel ott volt az úttest melletti fűsávba dobva, a férjem talált rá. Meg is sirattam, mert hozzánk meg annyira ragaszkodott, hogy csoda! Végig sírtam, míg a férjem temette... Ő is szerette ezt a különleges, nagy méretű cicát. "Picurka" volt a neve!;o)
Talák ez az eset megoldás lehet nektek is arra nézvést, miért volt az egyik kölyök nagyobb, mint a többi...
Megvannak.. Illetve... Szóval először azt hittük, hogy anyamacska a két kölykével. Később kiderült, hogy az anyamacska kandúr és elég fiatal, valamint a másik kettő is kandúr, csak nyamvadtabbak... Átváltottunk a "biztosan testvérek" magyarázatra. Azután egy nap eltűnt a szürke cirmos, vagy két hétig. Utána visszajött, de akkor meg a barna cirmos tűnt el. A fekete fehér tarka az nem tünt el. Így most két ,acsek van.A tarka, aki kicsit a sziámi macskákra hajaz, míg a szürke cirmos meg kerekfejű és most akkora szőre van, hogy az már csoda. A barnát azóta se láttuk, illtve jó két hete mintha ő zabált volna a kirakott kajákból. Persze akkor hol volt addig és hova tűnt azóta. Mert amúgy jó kövérnek látszott. Lehet valaki, valahol őt eteti...
"Természetesen" most is "rettegnek" ha a közelükbe megyünk, kivéve a kaja idejét, mert akkor legyőzik a félelmüket és képesek a kezünkhöz is jönni...
Ááááá, szóval megvannak még a hozzátok szegődött "kóbor macsok"! Bár ez most KÉT kandúr, akikről írtál... De mintha egy anyamacska jött volna hozzátok 3 kölyökkel... Nos, amit írtál, igaz lehet, bár mikor még otthon voltam (Debrecenben a szüleimnél), a Cili mama mindig velem aludt, a párnám fal melletti sarkában, oda vackolta be magát mindig, mikor megágyaztam, bemosakodott, és már aludt is. Én gyakran később mentem aludni, felnézett, és látta, hogy én vagyok, megnyugodva tovább aludt. Ugyanis apám néha odament hozzá, és megpödörte a bajszát, amit nem szeretett... Viszont mikor eljöttem végleg otthonról, anyám mesélte, hogy este felugrott a heverőre, és látta, hogy meg sincs ágyazva, leugrott, és soha többet fel se ment!
Nincs benne semmi titokzatos... Két dolog hatott egyszerre. Lefeküdtél és pihentél, másrészt a cica dorombolása megnyugtatott, ellazított.. Gondolom fejfájás nélkül is szokott a macs dorombolni az öledben, már ha felvetted, csak annak nem tulajdonítottál jelentőséget. Amúgy a macska-ember szövetség eléggé érdekes, mert a macskák nagyon önállóak és nem nagyon tűrnek meg a territóriumukon belül vetélytársat. De az emberrel valahogy jól elvannak... Keresik is az emberi közelséget, még akkor is, ha úgymond "kóbor macskák". A mi mostani két kandúrunk meg kifejezetten különleges eset, mert együtt élnek, esznek, pedig már kinőttek így télire a kölyökkorból... Viszont továbbra is félnek tőlünk, kivéve az etetés idejét, mert akkor azért nem annyira...
Hát... Nem akarok vitatkozni, mert én elfogult vagyok a macsokkal kapcsolatban, de azt már tiniként észrevettem, hogy ha fájt a fejem, a macskám odafeküdt a fejemhez a párnára, és dorombolt, mire hamarosan abbamaradt a fejfájásom. És EZ a jelenség megvan a Simon macskája videók között is. Tehát nem lehet badarság!
Félreolvastad. Azt írtam, mindkettőnek van mimikája és testbeszéde...
A kutya nem szolga, ha úgy vesszük, hanem társ. És minden egyéb nézettel ellentétben ha nagyon rosszul bánnak vele, hajlamos odébállni. Nem annyira, mint a macsekok, de hajlamos. Volt ilyen kutyánk is, amelyik állítólag "elkóborolt" az eredeti gazdájától, de tőlünk az istennek se volt hajlandó "elkóborolni". Persze, mivel én mindkét fajta jószágot kedvelem, ezért nem is nézem úgy, hogy melyik a "jobb". Olyanok, amilyenek.
Na azért, kedves DMolnár! Igenis mindkettő ki tudja fejezni az érzéseit, lelki állapotát és hangulatát. Egyébként az, hogy a macska "öntörvényű", olyan negatív hangzású vélemény. Inkább úgy fogalmaznék, hogy független, szabad lelkű lèny. A kutya eladja a lelkèt a gazdinak, függ tőle, nyalja a talpát és behódol neki még akkor is, ha rosszul bànnak vele. Ezt a macska nem teszi. Ahol csúnyán bánnak vele, onnan odébbàll, keres magának új gazdit, otthont. És milyen igaza van!
Pedig de... A macsekok önhatalmúak és nem tűrnek túl nagy beleszólást az életükbe. Mindent akkor csinálnak, ha az nekik éppen megfelel... Ha hízeleg, akkor sejtheted, hogy akar valamit, ha mást nem, egy simogatást... De hogy ő segítsen rajtad? Hát, elég nehezen elképzelhető...
Aki ismeri Tofield Simon grafikusművész macskás videóit, az tudja, mennyire jól ismeri a macskák "természetrajzát", azaz viselkedési formáit, és igazat ad Napfénynek, aki - ha jól tudom - szintén nagy rajongja a Simon's Cat sorozatnak. Íme belőle néhány: https://www.youtube.com/watch?v=wIZrrrwBZvk
Teljesen igaz! A macskák nagy francok tudnak lenni!:DDD Óriási színészkedésre képesek, míglen a kutyák őszinték. Nem tudják eltitkolni az érzelmeiket. Este megnéztem Jack London: A vadon hívó szava c. filmet Harrison Forddal. Fantasztikusan jó film! A kutya (Buck)nagyon őszintén megmutatta, mikor mit érzett, és másként viselkedett a különböző emberekkel, és különbözőképpen a kutya és farkas társakkal szemben.
Ezzel a kutya-macska összehasonlítással nem értek egyet! Igenis hogy van a macskáknak is mimikájuk! De még mennyire! Az én Danim olyan sértődötten tudott nézni, ha éppenséggel nem szabadott neki azt csinálnia, amit éppen kitalált, hogy csak na! És a szeretetet, örömet is kimutatta a mimikàján keresztül is. Az itteni macskák is akik rendszeresen vendégeskednek nálunk, mind mind különböző karakter és mindegyiken látszik, milyen "gatya" van épp rajtuk. 😅
BINGÓÓÓÓ! Egyébként hajlékonyabb a gerincük, mint az emberé...
Nekem, mint macskapártinak, meglepő volt, hogy ma azt mondta a gyógytornásznőm, hogy ő NEM szereti a macskát, mert olyan, mint az ÉRDEKEMBER! Szerintem meg teljesen félreérti őket.
Na szóval kedves Dmolnár, válaszoltam Neked erre a "macskatalányra" egy mi régebbi esetünkkel.
Az történt ugyanis, hogy a kislányom odaédesgetett egy ezüst csavargó cirmos nőstényt - gyerekeknek ez könnyebben megy, mint nekünk- , és az még abban az évben bepárzott, s lett neki 3 kiscicája.
Az volt a furcsa, hogy az egyik kiscica feje olyan "nagy busa" méretű volt a másikokéhoz képest, és a farkán is bozontosabb volt a szőr. És ahogy nőtt, egyre bozontosabb és hosszabb lett a testén is a szőrzet.
Ebből arra következtettünk, hogy az anyját valószínűleg egy tenyésztő kidobta, mert nem lett perzsa bundája, mint az anyjának, hanem az anyja talán "félrelépett" egy házimacskával... És az egyik kölyke (a busa fejű!) visszaütött a nagyanyjára, így lett perzsa bundája, de sötétcirmos volt, mint a másik kettő.
Felnőtt korára csodálatosan hosszúszőrű bundája nőtt, a füléből meg hosszú szőrpamacsok bújtak ki, irtóra cuki volt vele!
Le is fotóztam, de még nem digi géppel, és nem lett számítógépre téve, mert még nem is volt nekünk az sem, így nincs meg a kép róla sajnos.
De hasonlót találtam a neten, íme:
Azóta már tudom, hogy ez nem perzsa, hanem egy olyan fajta, amiről én régebben még csak nem is hallottam:
MAINE COON.
Sajnoz ez a cica eléggé "renitens viselkedésű" volt, pl. imádott az úttest közepére ülni, és "farkasszemet" nézni az arra jövő autókkal... A szomszédok ezt tudták, kiszálltak, és lezavarták, vagy dudáltak, és megvárták, míg őkelme lesétált az úttestről!:DDD
Egyik éjjel eső esett, és ő viszont azonos színű volt olyankor a vizes aszfalttal, és sajnos elütötték!:(((
Reggel ott volt az úttest melletti fűsávba dobva, a férjem talált rá.
Meg is sirattam, mert hozzánk meg annyira ragaszkodott, hogy csoda!
Végig sírtam, míg a férjem temette... Ő is szerette ezt a különleges, nagy méretű cicát. "Picurka" volt a neve!;o)
Talák ez az eset megoldás lehet nektek is arra nézvést, miért volt az egyik kölyök nagyobb, mint a többi...
Éljenek a macskák! 👏🏻🎉🍀
Panda már itt volt nyolckor és megkapta a mai nasit. 🙂
Megvannak.. Illetve... Szóval először azt hittük, hogy anyamacska a két kölykével. Később kiderült, hogy az anyamacska kandúr és elég fiatal, valamint a másik kettő is kandúr, csak nyamvadtabbak... Átváltottunk a "biztosan testvérek" magyarázatra. Azután egy nap eltűnt a szürke cirmos, vagy két hétig. Utána visszajött, de akkor meg a barna cirmos tűnt el. A fekete fehér tarka az nem tünt el. Így most két ,acsek van.A tarka, aki kicsit a sziámi macskákra hajaz, míg a szürke cirmos meg kerekfejű és most akkora szőre van, hogy az már csoda. A barnát azóta se láttuk, illtve jó két hete mintha ő zabált volna a kirakott kajákból. Persze akkor hol volt addig és hova tűnt azóta. Mert amúgy jó kövérnek látszott. Lehet valaki, valahol őt eteti...
"Természetesen" most is "rettegnek" ha a közelükbe megyünk, kivéve a kaja idejét, mert akkor legyőzik a félelmüket és képesek a kezünkhöz is jönni...
Ááááá, szóval megvannak még a hozzátok szegődött "kóbor macsok"! Bár ez most KÉT kandúr, akikről írtál... De mintha egy anyamacska jött volna hozzátok 3 kölyökkel...
Nos, amit írtál, igaz lehet, bár mikor még otthon voltam (Debrecenben a szüleimnél), a Cili mama mindig velem aludt, a párnám fal melletti sarkában, oda vackolta be magát mindig, mikor megágyaztam, bemosakodott, és már aludt is. Én gyakran később mentem aludni, felnézett, és látta, hogy én vagyok, megnyugodva tovább aludt. Ugyanis apám néha odament hozzá, és megpödörte a bajszát, amit nem szeretett...
Viszont mikor eljöttem végleg otthonról, anyám mesélte, hogy este felugrott a heverőre, és látta, hogy meg sincs ágyazva, leugrott, és soha többet fel se ment!
Egyébként vannak furcsa macskás esetek, pl. Kincsemnek, a csodalónak a macskája, aki nélkül Kincsem nem volt hajlandó sehova menni, versenyezni se!
http://zoozoo.hu/macskahiressegek-a-csodalo-macskaja/
Csalogány, a tarka macska éppen Kincsem trénerének lábához törleszkedik. Asszem, csak EZ a felvétel maradt meg róla...
Nincs benne semmi titokzatos... Két dolog hatott egyszerre. Lefeküdtél és pihentél, másrészt a cica dorombolása megnyugtatott, ellazított.. Gondolom fejfájás nélkül is szokott a macs dorombolni az öledben, már ha felvetted, csak annak nem tulajdonítottál jelentőséget. Amúgy a macska-ember szövetség eléggé érdekes, mert a macskák nagyon önállóak és nem nagyon tűrnek meg a territóriumukon belül vetélytársat. De az emberrel valahogy jól elvannak... Keresik is az emberi közelséget, még akkor is, ha úgymond "kóbor macskák". A mi mostani két kandúrunk meg kifejezetten különleges eset, mert együtt élnek, esznek, pedig már kinőttek így télire a kölyökkorból... Viszont továbbra is félnek tőlünk, kivéve az etetés idejét, mert akkor azért nem annyira...
Hát... Nem akarok vitatkozni, mert én elfogult vagyok a macsokkal kapcsolatban, de azt már tiniként észrevettem, hogy ha fájt a fejem, a macskám odafeküdt a fejemhez a párnára, és dorombolt, mire hamarosan abbamaradt a fejfájásom.
És EZ a jelenség megvan a Simon macskája videók között is.
Tehát nem lehet badarság!
Kedves Napfény!
Félreolvastad. Azt írtam, mindkettőnek van mimikája és testbeszéde...
A kutya nem szolga, ha úgy vesszük, hanem társ. És minden egyéb nézettel ellentétben ha nagyon rosszul bánnak vele, hajlamos odébállni. Nem annyira, mint a macsekok, de hajlamos. Volt ilyen kutyánk is, amelyik állítólag "elkóborolt" az eredeti gazdájától, de tőlünk az istennek se volt hajlandó "elkóborolni". Persze, mivel én mindkét fajta jószágot kedvelem, ezért nem is nézem úgy, hogy melyik a "jobb". Olyanok, amilyenek.
Na azért, kedves DMolnár!
Igenis mindkettő ki tudja fejezni az érzéseit, lelki állapotát és hangulatát. Egyébként az, hogy a macska "öntörvényű", olyan negatív hangzású vélemény. Inkább úgy fogalmaznék, hogy független, szabad lelkű lèny. A kutya eladja a lelkèt a gazdinak, függ tőle, nyalja a talpát és behódol neki még akkor is, ha rosszul bànnak vele. Ezt a macska nem teszi. Ahol csúnyán bánnak vele, onnan odébbàll, keres magának új gazdit, otthont. És milyen igaza van!
Tedd hozzá kedves Holdfény, hogy a filmbéli kutya "viselkedése" természetesen betanított volt...
Amúgy mindkét fajtának (kutyának és macskának) megvan a maga mimikája, illetve testbeszéde... És mindkettőnél a szemek szinte beszélnek...
Kedves Holdfény!
Pedig de... A macsekok önhatalmúak és nem tűrnek túl nagy beleszólást az életükbe. Mindent akkor csinálnak, ha az nekik éppen megfelel... Ha hízeleg, akkor sejtheted, hogy akar valamit, ha mást nem, egy simogatást... De hogy ő segítsen rajtad? Hát, elég nehezen elképzelhető...
Aki ismeri Tofield Simon grafikusművész macskás videóit, az tudja, mennyire jól ismeri a macskák "természetrajzát", azaz viselkedési formáit, és igazat ad Napfénynek, aki - ha jól tudom - szintén nagy rajongja a Simon's Cat sorozatnak.
Íme belőle néhány:
https://www.youtube.com/watch?v=wIZrrrwBZvk
Teljesen igaz!
A macskák nagy francok tudnak lenni!:DDD
Óriási színészkedésre képesek, míglen a kutyák őszinték. Nem tudják eltitkolni az érzelmeiket.
Este megnéztem Jack London: A vadon hívó szava c. filmet Harrison Forddal. Fantasztikusan jó film!
A kutya (Buck)nagyon őszintén megmutatta, mikor mit érzett, és másként viselkedett a különböző emberekkel, és különbözőképpen a kutya és farkas társakkal szemben.
Ő Panda. A kèp neve: Engedjél már beeeee! 😅
Kedves Jadzia!
Ezzel a kutya-macska összehasonlítással nem értek egyet! Igenis hogy van a macskáknak is mimikájuk! De még mennyire! Az én Danim olyan sértődötten tudott nézni, ha éppenséggel nem szabadott neki azt csinálnia, amit éppen kitalált, hogy csak na! És a szeretetet, örömet is kimutatta a mimikàján keresztül is. Az itteni macskák is akik rendszeresen vendégeskednek nálunk, mind mind különböző karakter és mindegyiken látszik, milyen "gatya" van épp rajtuk. 😅
BINGÓÓÓÓ!
Egyébként hajlékonyabb a gerincük, mint az emberé...
Nekem, mint macskapártinak, meglepő volt, hogy ma azt mondta a gyógytornásznőm, hogy ő NEM szereti a macskát, mert olyan, mint az ÉRDEKEMBER!
Szerintem meg teljesen félreérti őket.
Itt egy érdekes videó:
https://www.youtube.com/watch?v=ira2uxKHl6w
Lynx Segítségért Könyörgött az embernek, aztán rájött, mi az oka
Igaz ez CSAK egy hiúz, de az is macskaféle...
Igen! Ezt (is) imádom bennük, hogy tényleg abszolút lehetetlen helyeken, lehetetlen pózokban képesek tunnyadni... Relax-Világbajnokok! 😍
Ez meg nem... A macsekok képesek a lehető leglehetetlenebb helyken is eltepeszkedni... 😀