De gyönyörűek!!! Sajnálom, hogy már nem lelheted örömöd bennük.
Az előző cicánkat nagyon megsirattam. Előrehaladott vesebetegség miatt el kellett altattatnunk; már menthetetlen volt. Férjem dolgozott, én vártam otthon az állatorvost. Záporozó könnyek közepette búcsúztam el Tinától: még megpuszilgattam a fejét, megsimogattam a praclijait és a hátát, aztán kimentem a szobából...
Délután férjemmel eltemettük (ő is megsiratta). Én még hónapokig a könnyeimmel küszködtem, ahányszor csak Tina szóba került. Na, nem is folytatom, mert érzem a gombócot a torkomban...
Az egyik macskaeledelt gyártó cég készít olyan száraztápot, ami kifejezetten lakásban élő cicák számára készül (füves). A száraztáp-csomag alapszíne sárga, és egy vörös cirmos van rajta (egy kis segítség még nem számít reklámnak).
Szüleim cicája például nagyon szereti a gyompálmát, kis kora óta azt "legeli". A macskafüvekkel mi mindig rosszul jártunk, mert annyira puhák a fűszálak, hogy a cicák gyökerestül kitépik, és otthagyják a padlón.
Aztán, lakásban élő cicáknak ajánlják még a szőroldó pasztát is, de az elég drága, főleg ha még nem is ízlik nekik...
Nem kell aggódni, egy kis rókázás kell a cicáknak! Ha csak a szobában tartod, akkor kell neki egy kis zöld! Mosakodás közben sok szőrt nyelnek, amelyet így tudnak hatásosan eltávolítani, hogy legelnek, aztán ki vele! Állatkereskedésben kapható macskafű, de házilag is megoldható!
Hoztam egy IGAZ történetet, régebbi írásom, gondoltam illik ide:
Hát ezekkel a macsekokkal mindíg történik valami!!!
Egyik este jövök haza a melóból nagy fáradtan, két 5 kg-os almot cipelve a boltból jövet, mert felfedeztem egy helyet, ahol olcsóbban adják 50 ft-al, és a kettő ugye már 100 ft difi... Na hazajövet az úton háromszor tettem le a cuccot, mert ugye ott van még az embör jányánál az iskolás cucc, aztán a "túlélő-táska" - azaz a női retikül, amiben még egy 3 dl-es ásványvizes palack is van... Na meg egyéb CSUPA FONTOS dolog... Esernyő pld. meg piperés neszeszer... Hogy legalább a látszatát adjam a soha nem létező szépségem romjainak... Hihi!
És hát ugyi a közeli kisvárosban, ahol dolgozom, olyan igazi maszek kispékség van... Kénytelen az ember venni ezt-azt: sajtos pogit, még melegen házijellegű kenyeret, meggyes pitét... Szóval summa-summárum, három szatyor a jobb, három szatyor a balkezemben... Hogy kellőképpen MÉRLEGELJEM a helyzetet, az ember könnyebben viseli, ha ki van egyensúlyozva, ugyebár... nem csak a lelke, hanem a keze terhe is... Durván 7-8 kg lehetett külön-külön... De lehet, hogy több, utam vége felé biztos is! Hogy mééér ez a "relativitás"???!!!... Na hazacihelődtem nagy nehezen, háromszori megállással... Pedig direkt azért vittem kesztyűt is, hogy ha cepelni köll, ne húzza el a drága szép cérna ujjacskáimat... Mire a kapuhoz értem, a kezem a zsiborgás klasszikus mintapéldáját produkálta, s már-már lehajintottam a kapu előtt a járdára a csomagdömpinget, hogy a klúcsokat előhalásszam... Meghallván a zajt a kandurkám, rohant elém az utcán. Kinyitom a kaput... Ő be... Végig szokás szerint előttem, mint egy felvezető az esküvőn... Mindíg így szokta... A férjem hogy tudott haragudni rájuk ezért a szokásukért!!!... Én szeretem... Őszinte rajongásnak vélem... A hozzámtartozásának jele szerintem... Megyek utána, leteszem a csomag felét a teraszra, ráüvöltök egyet, mert már fodította volna oda a hátsóját, hogy csúfot tegyen rája... Pont a retikülömre... JÁJJJ, NEEE!... Visszasattyogok a többi cuccért a kapuhoz. Kapuzárás. Terasz... Ajtónyitás... És a bent lévő 8 hónapos kiscica usgyé!!! Kirohant, mint Zrínyi! :((( Hát biza óvatlan voltam... Nem tagadom... De ami történt!!!... Arra nem számítottam!... És a következményével sem... Az történt ugyanis, hogy nekiesett a fal tövében kibújt nárcisznak, s megrágta, kajimbáltam én, hogy menj onnét, nem szabad, de hiába, lenyelt belőle... Nekem fogalmam sincs, mérgező-e ez a virág??? Azt tudom, hogy a gyöngyvirág igen, ciánt tartalmaz, azért olyan az illata, amilyen... Kicsit kesere... Na irány a konyha... Cicus becsalogatva a szárazkajás zacsi zörgetésével... Etetés... Mindkettő alaposan bepakolt a kedvenc konzervkajájukból. Aztán berohantak a szobába játszani. Kis idő múlva megyek befele, hát uramfia!!! Mííííjezitten a szőnyegen, amin majdnem eltanyáltaaam???!!!... Hányás! Szépen odatálalva a vacsi... egy zöld hosszúkás levéllel a közepén!!!... Szóval beigazolódott a sejtelmem, nem lehet éppen majoranna az a növény! :((( Kimentem szivacsért, papírtörlőért, felszedtem, letisztítottam a szőnyeget... Jövök vissza... hát megen ott egy újabb csomag!!! Na ekkor már a kisasszonyt kizavartam a fürdőszobába, és bizony-bizony még hányt szegénykém egy csomó nyálat is... Reméltem, nem lesz baja... De azért felhívtam a dokinőt, épp rendelt, és elmondtam, mi történt. Azt mondta, lehet, hogy enyhe mérgező anyagtartalma volt a növénynek, de ha így sikerült kihánynia, akkor nem lesz baja...
Kb. egy félóra múlva már enni akart, de nem adtam neki, csak tejet. Azt megitta, pedig nem mindíg szokta. Egy óra múlva adtam neki Junior szárazat, az olyan apróra van sajtolva, és gondolom, könnyebb emészteni is, kölyökmacskának való... Megette, aztán odajött hozzám, és békésen elaludt mellettem a puffon.
Hát kedveseim, van sok öröm, de sok gond is az önként vállalt rablánccal, "kapcsolatainkkal", kedvenceinkkel. A múltkor mesélte valaki, hogy a lánya macskája elcsente a hímzőtűjét, ami a gyomrában kötött ki, pár órás műtét, jelentős honorárium az állatorvosnak...
Hát nem semmi az áruk, értékesek a kis szőrmókocskák! :)
Persze érthető így, hogy miért drágábbak a lány cicák, ha szaporodhatnak. Csak nehogy "balkézre", bocsika, "balpraclira" történjen a dolog, mint a mi Marcankánkkal...
Bizony ám! Azért ennek ellenére is szeretjük őket.
Néha 0-24 órás üzemmódot tudnak a macskák is generálni...
Tina (előző cicánk) is csakis a folyóvizet lefetyelte, így állandó készenlétben voltunk otthon, amikor inni akart.
A mi macskánk pedig kizárólag a csapokból, azok lecsöppenő vizéből hajlandó inni...
A mi cicáink is szoktak a mosdóban heverészni! Sőt, körülülik a kádat, amikor férjem fürdik.
bután nézés világnapja volt
Trexler Béláné: Mióka tréfája
Mióka kis cica, szürke cicák szépe
Elindult Zsuzsával játszani a rétre.
Ámde nagy meleg volt kiskutya-bundával,
Lefeküdt hát Zsuzsa egy fa árnyékában.
Mióka még játszott pillével, lepkével,
Pergett, forgott, ugrott nagy-nagy jókedvével.
Nagyot huppant s egy nagy zöld puhára esett.
-Brekeke, kis kocsi kereke hova lett?-
Gyere, megkeressük, ne keresd hiába.-
Vigyázz-szólt rá Zsuzsa,- béka után ha jársz,
Mert az tóba ugrik s pórul majd csak te jársz!-
Mió ezt már persze nem látta, valóba:
Éppen akkor esett fejjel be a tóba.
Jó, hogy látta Zsuzsa, másik pillanatban
Benn volt kis társáért azonnal a tóban.
Így hát Miókának nem lett baja semmi.
(De kis huncutságért nem kell messze menni!)
-Megtréfálom Zsuzsát, „csak holtnak kell lennem”,
S hogy fog majd kacagni a szívem, a lelkem!-
Két szemét lecsukta, nyelvét kilógatta,
Szomorúan lógott lucskos füle-farka.
Zsuzsa lefektette a szép füves partra,
S bánatosan nézte, könnye hullott rajta.
Egyszer csak megfogta Mió bundájánál,
S rázta ki a vizet a kis tó partjánál.
Rázta, rázogatta, lógatta, forgatta,
Olyan volt már Mió, mint egy rongy-darabka.
-Elég volt már Zsuzska! Semmi bajom nincsen!-
-Csak még nem vagy észnél, én egyetlen kincsem!-
-Soha többé, soha!- könyörgött cicóka.
-Jó. De így is legyen s ne feledd Mióka!-…
A pórul járt Miót azzal hazavitte,
Puha széna-ágyra szépen lefektette.
…Többé nem csapta be Mió hű pajtását,
Szeretettel óvták egymás barátságát…
De gyönyörűek!!! Sajnálom, hogy már nem lelheted örömöd bennük.
Az előző cicánkat nagyon megsirattam. Előrehaladott vesebetegség miatt el kellett altattatnunk; már menthetetlen volt. Férjem dolgozott, én vártam otthon az állatorvost. Záporozó könnyek közepette búcsúztam el Tinától: még megpuszilgattam a fejét, megsimogattam a praclijait és a hátát, aztán kimentem a szobából...
Délután férjemmel eltemettük (ő is megsiratta). Én még hónapokig a könnyeimmel küszködtem, ahányszor csak Tina szóba került. Na, nem is folytatom, mert érzem a gombócot a torkomban...
Cirmike és Döncike
Sajnos, ezek a cicáim már nem élnek...
Charles Baudelaire
(1821-1867)
A MACSKA
1
Mintha az lenne a lakása,
agyamban ide-oda jár
egy szép nagy macska. Csupa báj.
Alig hallatszik nyávogása,
oly diszkrét hangja, halk s nemes:
de ha dorombolás, ha morgás
egyforma dús, mély zenecsorgás.
És bája s titka éppen ez.
E hang, mely gyöngyözik, szivárog,
betölt, mint dús folyású dal
és részegít, mint bájital -
hogy be ne hatna, nincs oly árok,
nincs, melyet nem csitítna, láz,
nincs, melyet nem hevítne, mámor.
Szavakra nincs szüksége, bár oly
beszédes, mint tán semmi más.
Hol a vonó, mely úgy bemarna
lelkembe, művész hangszere,
királyi fülnek szánt zene,
húr, melynek lenne oly hatalma,
mint hangodé, talány-cicus,
szeráfi macska, macska-démon,
kiben mint egy angyalba, finom
minden tag, és harmonikus?!
2
Balzsamos barna s szőke szőre
annyira, hogy egy délután,
mert egyszer megcirógatám,
egy illat lettem én is tőle.
Ő a hely áldó szelleme,
mindent birodalmában ő visz:
ítél, kormányoz, ihlet, őriz;
tündére tán, tán istene.
Ha szemeim, delejbe vonva
e szeretett cicám után
fordulnak, és ha azután
benézek újra enmagamba:
csodálva látom ott megint
sápadt szemének ritka lángját,
eleven opált, tiszta lámpát,
amint meredten rámtekint.
(Ford.: Babits Mihály)
Az egyik macskaeledelt gyártó cég készít olyan száraztápot, ami kifejezetten lakásban élő cicák számára készül (füves). A száraztáp-csomag alapszíne sárga, és egy vörös cirmos van rajta (egy kis segítség még nem számít reklámnak
).
Szüleim cicája például nagyon szereti a gyompálmát, kis kora óta azt "legeli". A macskafüvekkel mi mindig rosszul jártunk, mert annyira puhák a fűszálak, hogy a cicák gyökerestül kitépik, és otthagyják a padlón.
Aztán, lakásban élő cicáknak ajánlják még a szőroldó pasztát is, de az elég drága, főleg ha még nem is ízlik nekik...
Nem kell aggódni, egy kis rókázás kell a cicáknak! Ha csak a szobában tartod, akkor kell neki egy kis zöld! Mosakodás közben sok szőrt nyelnek, amelyet így tudnak hatásosan eltávolítani, hogy legelnek, aztán ki vele! Állatkereskedésben kapható macskafű, de házilag is megoldható!
CSACSKA-MACSKASÁGOK
Hoztam egy IGAZ történetet, régebbi írásom, gondoltam illik ide:
Hát ezekkel a macsekokkal mindíg történik valami!!!
Egyik este jövök haza a melóból nagy fáradtan, két 5 kg-os almot cipelve a boltból jövet, mert felfedeztem egy helyet, ahol olcsóbban adják 50 ft-al, és a kettő ugye már 100 ft difi...
Na hazajövet az úton háromszor tettem le a cuccot, mert ugye ott van még az embör jányánál az iskolás cucc, aztán a "túlélő-táska" - azaz a női retikül, amiben még egy 3 dl-es ásványvizes palack is van... Na meg egyéb CSUPA FONTOS dolog... Esernyő pld. meg piperés neszeszer... Hogy legalább a látszatát adjam a soha nem létező szépségem romjainak... Hihi!
És hát ugyi a közeli kisvárosban, ahol dolgozom, olyan igazi maszek kispékség van... Kénytelen az ember venni ezt-azt: sajtos pogit, még melegen házijellegű kenyeret, meggyes pitét...
Szóval summa-summárum, három szatyor a jobb, három szatyor a balkezemben... Hogy kellőképpen MÉRLEGELJEM a helyzetet, az ember könnyebben viseli, ha ki van egyensúlyozva, ugyebár... nem csak a lelke, hanem a keze terhe is... Durván 7-8 kg lehetett külön-külön... De lehet, hogy több, utam vége felé biztos is! Hogy mééér ez a "relativitás"???!!!...
Na hazacihelődtem nagy nehezen, háromszori megállással... Pedig direkt azért vittem kesztyűt is, hogy ha cepelni köll, ne húzza el a drága szép cérna ujjacskáimat...
Mire a kapuhoz értem, a kezem a zsiborgás klasszikus mintapéldáját produkálta, s már-már lehajintottam a kapu előtt a járdára a csomagdömpinget, hogy a klúcsokat előhalásszam... Meghallván a zajt a kandurkám, rohant elém az utcán. Kinyitom a kaput... Ő be... Végig szokás szerint előttem, mint egy felvezető az esküvőn... Mindíg így szokta... A férjem hogy tudott haragudni rájuk ezért a szokásukért!!!... Én szeretem... Őszinte rajongásnak vélem... A hozzámtartozásának jele szerintem...
Megyek utána, leteszem a csomag felét a teraszra, ráüvöltök egyet, mert már fodította volna oda a hátsóját, hogy csúfot tegyen rája... Pont a retikülömre... JÁJJJ, NEEE!... Visszasattyogok a többi cuccért a kapuhoz. Kapuzárás.
Terasz... Ajtónyitás... És a bent lévő 8 hónapos kiscica usgyé!!! Kirohant, mint Zrínyi! :(((
Hát biza óvatlan voltam... Nem tagadom...
De ami történt!!!... Arra nem számítottam!... És a következményével sem...
Az történt ugyanis, hogy nekiesett a fal tövében kibújt nárcisznak, s megrágta, kajimbáltam én, hogy menj onnét, nem szabad, de hiába, lenyelt belőle...
Nekem fogalmam sincs, mérgező-e ez a virág??? Azt tudom, hogy a gyöngyvirág igen, ciánt tartalmaz, azért olyan az illata, amilyen... Kicsit kesere...
Na irány a konyha... Cicus becsalogatva a szárazkajás zacsi zörgetésével... Etetés... Mindkettő alaposan bepakolt a kedvenc konzervkajájukból.
Aztán berohantak a szobába játszani. Kis idő múlva megyek befele, hát uramfia!!!
Mííííjezitten a szőnyegen, amin majdnem eltanyáltaaam???!!!...
Hányás! Szépen odatálalva a vacsi... egy zöld hosszúkás levéllel a közepén!!!...
Szóval beigazolódott a sejtelmem, nem lehet éppen majoranna az a növény! :(((
Kimentem szivacsért, papírtörlőért, felszedtem, letisztítottam a szőnyeget... Jövök vissza... hát megen ott egy újabb csomag!!! Na ekkor már a kisasszonyt kizavartam a fürdőszobába, és bizony-bizony még hányt szegénykém egy csomó nyálat is... Reméltem, nem lesz baja...
De azért felhívtam a dokinőt, épp rendelt, és elmondtam, mi történt.
Azt mondta, lehet, hogy enyhe mérgező anyagtartalma volt a növénynek, de ha így sikerült kihánynia, akkor nem lesz baja...
Kb. egy félóra múlva már enni akart, de nem adtam neki, csak tejet.
Azt megitta, pedig nem mindíg szokta. Egy óra múlva adtam neki Junior szárazat, az olyan apróra van sajtolva, és gondolom, könnyebb emészteni is, kölyökmacskának való... Megette, aztán odajött hozzám, és békésen elaludt mellettem a puffon.
Hát kedveseim, van sok öröm, de sok gond is az önként vállalt rablánccal, "kapcsolatainkkal", kedvenceinkkel.
A múltkor mesélte valaki, hogy a lánya macskája elcsente a hímzőtűjét, ami a gyomrában kötött ki, pár órás műtét, jelentős honorárium az állatorvosnak...
Hát nem semmi az áruk, értékesek a kis szőrmókocskák! :)
Persze érthető így, hogy miért drágábbak a lány cicák, ha szaporodhatnak. Csak nehogy "balkézre", bocsika, "balpraclira" történjen a dolog, mint a mi Marcankánkkal...
Köszi az infót, kedves Szisza!
Bocs, többszázezer forintba, mivel még százezres "bankónk" nincs.