Fruzsi csak a hátát, nyakát engedi fésülni - olyankor dorombol is, de ott meg feleslegesen fésülöm, mert úgysem filcesedik be, csak az aljszőrzete, azt meg semmi áron nem hagyja fésülni. Van úgy, hogy nem veszi észre, hogy dögönyözés közben egy csomóját bogozgatom, aztán mikor rájön, hogy mire megy ki a játék, sértődötten odébbáll...
Mi is azért szerettünk bele a maine coon-okba, mert ahogy a fáma szól róluk, tényleg "szelid óriások" (bocs, nincs hosszú i betűm). A két cica két külön egyéniség. Rubi nagyon okos, szinte már megszólal, Jábi pedig hihetetlenül szeretetéhes, bújós cica. Amikor fésüljük őt, szinte transzba esik tőle. Érdekes, hogy a bundájuk minősége sem egyforma: Jábinak könnyen csomósodik a szőre, én csak "Cufi úr"-nak hivom őt ezért. Áprilisban le is nyirattuk a szőrét (muszáj volt). Keresek is képet róla, hogy nézett ki rövid szőrrel...
Mi is kiskandúrt szerettünk volna. Egy ügyvédi irodában dolgozom egy budai villanegyedben, ahol a szomszéd Maine Coon kandúr - hatalmas nagy, teknőcmintájú - néha beszökött hozzánk az udvarról. Amikor először megfogtam, hogy kirakjam mind a tizenöt kiló macskát, olyan méltóságteljesen és fensőbbségesen tűrte, hogy tudtam, nekem csak ilyen kell. Mivel sokáig nem jött össze a babánk, amit az esztergomi szerepvállalásunk miatti stressznek tulajdonítok, Jani végül megengedte, hogy vegyünk egy Maine Coon-t. Akkoriban nem volt oda a macskákért, Fruzsi persze levette azóta a lábáról. Aznap neten találtam Fruzsikát, és mikor először láttuk élőben, még jobban tetszett, mint a kandúrok, annyira szép és elegáns élőben a gyönyörű gallérjával meg a finom kis lényével. Tudtam, hogy nem lesz egy ölbeülős, bohóckodós cica, mert a Maine Coon lányok hűvösebbek, tartózkodóbbak, de ez abszolút nem zavar, így is mindenhová követ a lakásban, mindig szemmel tart, mindent hangosan kommentál. Általában úgy viselkedik, mintha le se tojna minket, viszont valójában nagy a szeretetigénye, sokat kell dögönyözni, természetesen amikor neki jólesik - olyankor elveti magát és odakínálja a pocakját, vagy odasimul a homlokával, de ha mi kezdeményezünk, azt rendszerint kikéri magának. Janit sokszor úgy várja haza, hogy a bejárati ajtót bámulja és csóválja a farkát. Ha szomorú vagyok, vigasztalón hozzámbújik, a mancsával simogat. Persze ahogy beköltözött hozzánk a cica, egyből terhes lettem, de nem merült fel, hogy lemondjunk róla, inkább felvállaltam a rendszeres vérvételeket a toxoplazmózisra való fogékonyságom miatt. Mivel kizárólag lakásban tartott cica, nem is volt ezzel semmi gond, és neki köszönhetem, hogy végig elég kiegyensúlyozott és derűs voltam, ami egy sokszorosan elfoglalt férj és az egész napos itthoni magány mellett nélküle nehéz lett volna. Még pár hét, és meglátjuk, hogy viszonyul a babához. :)
Igaza van Holdfénynek! A két kandúrunk, ha nem is vérre menően, de sokat rivalizál egymással. Nálunk azért lett két azonos nemű, ráadásul nem egy alomból, mert először nem terveztünk kettőt, csak egy kandúrt. Miután tájékozódtunk a maine coon-ok külső-belső tulajdonságairól, úgy döntöttünk, hogy egy ivartalanított kandúrkát szeretnénk. Rubit már kiszemeltük magunknak, sőt le is foglaltuk, amikor a férjem a neten szörözve meglátta álmai maine coon-ját: ez volt Jábi apukája. Rábeszélt, hogy írjunk a tenyésztőnek és kérjük meg, hogy ha a következő alomban születik az említett kandúrhoz hasonló ifjú, akkor szóljon nekünk... És megszületett Jábi :)
Egyébként Fruzsi nagyon bájos! Igazi cicalány, gyönyörű teknőctarka mintázattal. A szemei nagyon tetszenek!
"Mi is szeretnénk hosszabb távon egy barátot Fruzsika mellé, és akkor majd kis kandúrt nézünk." :)
Kedves Ágnes!
Helyes a döntés, mert a különneműek könnyebben elfogadják egymást, mint az azonosak.
Nálunk az történt, hogy a 2 hónapos kislányt egy ideig elkülönítettük az egyéves kandúrtól. Majd mikor már megerősödött a kicsi, kb. 4 hónapos elmúlt, fokozatosan szoktattam őket egymáshoz. Először a fiú nagyon féltékeny volt, de az történt, hogy a kicsi szépen lefeküdt elé, és ezzel el is dőlt, hogy elismeri a fennhatóságot.
Fruzsi csak a hátát, nyakát engedi fésülni - olyankor dorombol is, de ott meg feleslegesen fésülöm, mert úgysem filcesedik be, csak az aljszőrzete, azt meg semmi áron nem hagyja fésülni. Van úgy, hogy nem veszi észre, hogy dögönyözés közben egy csomóját bogozgatom, aztán mikor rájön, hogy mire megy ki a játék, sértődötten odébbáll...
Biztos, hogy semmi baj nem lesz a babával :)
Mi is azért szerettünk bele a maine coon-okba, mert ahogy a fáma szól róluk, tényleg "szelid óriások" (bocs, nincs hosszú i betűm). A két cica két külön egyéniség. Rubi nagyon okos, szinte már megszólal, Jábi pedig hihetetlenül szeretetéhes, bújós cica. Amikor fésüljük őt, szinte transzba esik tőle. Érdekes, hogy a bundájuk minősége sem egyforma: Jábinak könnyen csomósodik a szőre, én csak "Cufi úr"-nak hivom őt ezért. Áprilisban le is nyirattuk a szőrét (muszáj volt). Keresek is képet róla, hogy nézett ki rövid szőrrel...
Kotkoda: A svéd bútorboltból van minden hímzett párnánk. Ha hímeznék, csak kalocsait hímeznék. :)
Mi is kiskandúrt szerettünk volna. Egy ügyvédi irodában dolgozom egy budai villanegyedben, ahol a szomszéd Maine Coon kandúr - hatalmas nagy, teknőcmintájú - néha beszökött hozzánk az udvarról. Amikor először megfogtam, hogy kirakjam mind a tizenöt kiló macskát, olyan méltóságteljesen és fensőbbségesen tűrte, hogy tudtam, nekem csak ilyen kell. Mivel sokáig nem jött össze a babánk, amit az esztergomi szerepvállalásunk miatti stressznek tulajdonítok, Jani végül megengedte, hogy vegyünk egy Maine Coon-t. Akkoriban nem volt oda a macskákért, Fruzsi persze levette azóta a lábáról. Aznap neten találtam Fruzsikát, és mikor először láttuk élőben, még jobban tetszett, mint a kandúrok, annyira szép és elegáns élőben a gyönyörű gallérjával meg a finom kis lényével. Tudtam, hogy nem lesz egy ölbeülős, bohóckodós cica, mert a Maine Coon lányok hűvösebbek, tartózkodóbbak, de ez abszolút nem zavar, így is mindenhová követ a lakásban, mindig szemmel tart, mindent hangosan kommentál. Általában úgy viselkedik, mintha le se tojna minket, viszont valójában nagy a szeretetigénye, sokat kell dögönyözni, természetesen amikor neki jólesik - olyankor elveti magát és odakínálja a pocakját, vagy odasimul a homlokával, de ha mi kezdeményezünk, azt rendszerint kikéri magának. Janit sokszor úgy várja haza, hogy a bejárati ajtót bámulja és csóválja a farkát. Ha szomorú vagyok, vigasztalón hozzámbújik, a mancsával simogat. Persze ahogy beköltözött hozzánk a cica, egyből terhes lettem, de nem merült fel, hogy lemondjunk róla, inkább felvállaltam a rendszeres vérvételeket a toxoplazmózisra való fogékonyságom miatt. Mivel kizárólag lakásban tartott cica, nem is volt ezzel semmi gond, és neki köszönhetem, hogy végig elég kiegyensúlyozott és derűs voltam, ami egy sokszorosan elfoglalt férj és az egész napos itthoni magány mellett nélküle nehéz lett volna. Még pár hét, és meglátjuk, hogy viszonyul a babához. :)
Igaza van Holdfénynek! A két kandúrunk, ha nem is vérre menően, de sokat rivalizál egymással. Nálunk azért lett két azonos nemű, ráadásul nem egy alomból, mert először nem terveztünk kettőt, csak egy kandúrt. Miután tájékozódtunk a maine coon-ok külső-belső tulajdonságairól, úgy döntöttünk, hogy egy ivartalanított kandúrkát szeretnénk. Rubit már kiszemeltük magunknak, sőt le is foglaltuk, amikor a férjem a neten szörözve meglátta álmai maine coon-ját: ez volt Jábi apukája. Rábeszélt, hogy írjunk a tenyésztőnek és kérjük meg, hogy ha a következő alomban születik az említett kandúrhoz hasonló ifjú, akkor szóljon nekünk... És megszületett Jábi :)
Egyébként Fruzsi nagyon bájos! Igazi cicalány, gyönyörű teknőctarka mintázattal. A szemei nagyon tetszenek!
"Mi is szeretnénk hosszabb távon egy barátot Fruzsika mellé, és akkor majd kis kandúrt nézünk." :)
Kedves Ágnes!
Helyes a döntés, mert a különneműek könnyebben elfogadják egymást, mint az azonosak.
Nálunk az történt, hogy a 2 hónapos kislányt egy ideig elkülönítettük az egyéves kandúrtól. Majd mikor már megerősödött a kicsi, kb. 4 hónapos elmúlt, fokozatosan szoktattam őket egymáshoz. Először a fiú nagyon féltékeny volt, de az történt, hogy a kicsi szépen lefeküdt elé, és ezzel el is dőlt, hogy elismeri a fennhatóságot.
Nálunk Fruzsi utál kimenni a lakásból (még csak kétszer járt kint állatorvosnál), de csak egy kicsit sír a hordozóban az elején.
Nagyon szépek a kandúrjaid! Mi is szeretnénk hosszabb távon egy barátot Fruzsika mellé, és akkor majd kis kandúrt nézünk. :)
Köszi szépen!
Egyelőre ennyi. Most indulok haza.
Még jelentkezem.
Üdv.
szisza
Rubi is nagyon szép!
Teljen sok örömötök a cicáitokban!
Gratulálok!
Gyönyörű állat!