1. Hír

Nem vagyok esztergomi, ritkán járok arrafelé, de annál jobban szoktunk örülni egymásnak, ha nagy ritkán összefutunk. Az, hogy nem vagyok esztergomi most azért is lényeges, mert kívülállóként szólok bele olyan dologba, amihez szerencsésebb esetben nem lenne közöm és nem is kellene, hogy foglalkoztasson. Most azonban az ügyetek úgy érzem túlnyúlik a város határain és sokkal több a jelentése az egész ország, de talán a magyar nemzet számára is, mint ti azt esetleg helyi szinten gondoljátok. Ami ott történik, az mindenkire hatással van és hatással lesz.

Korábban lezajlott éjszakába nyúló beszélgetéseink alapján azt gondolom hasonló a felfogásunk, hasonló az értékrendünk és a hasonlóan vélekedtünk az aktuálpolitikai dolgokról. Mi többször ugyanarra a pártra szavaztunk akkor is és most is. Ezek még csak vitára sem adtak okot közöttünk. Nemrégiben hallottam egy közös barátunktól, hogy megválasztottak az esztergomi képviselőtestületbe. Akkor nem írtam, csak most van alkalmam gratulálni neked. Azt gondolom, hogy megérdemelten választottak meg, s azt is hogy valóban a választóidat akarod szolgálni, legalábbis ilyen gondolatok is kavarodhattak benned, amikor jelöltetted magad. Sőt azt is gondolom, hogy téged sokakkal ellentétben nem csak a pártszíneid miatt választottak meg, hanem mert ismert vagy a városban és olyannak ismertek meg, aki sokat próbál tenni a helyi közösségért.

Alig egy évtizede még együtt koptattuk ugyanazon intézmény padjait és tanultuk sokmindent az emberi értékekről, méltóságról, demokráciáról. Megtanultuk a demokráciával kapcsolatosan azt a churchilli mondást is, amely alapján a demokrácia nem a legjobb népképviseleti rendszer, nem a legjobb államforma, de jobbat még nem találtak ki. Ezt tudtuk és hittük is, s a helyhatósági választásnak is így indultunk neki (te jelöltként én pedig választóként). Igaz jó régen találkoztunk már, de a feltételezésemre az ad okot, hogy te annak a pártnak a színeiben indultál, amelyre mindketten szavaztunk és amelyről azt gondoljuk ez viszi leginkább előre Magyarország érdekeit és a demokrácia az általa meghatározott úton érhet leginkább célba. De tanultunk másról is. Tisza Kálmán egykori miniszterelnökről, aki a parlamentbe olyan embereket állíttatott képviselőnek, akik mindig igazat adtak neki és mindent megszavaztak. Ezeket az embereket nevezték egykor Mikszáth után „mamelukoknak". Joggal neveztük az előző kormányzási ciklus pártkatonáit mi is mamelukoknak, merthogy a néptől eredő valós hatalom már nem állt mögöttük, de a vezérek után mentek a képviselők és mindent megszavaztak. Csak reménykedek, hogy ez nem következik be a jelenlegi parlamentben, de erről bizonyára sokat fogunk még beszélni az elkövetkező években.

A helyhatósági választások után különleges helyzet alakult ki a városotokban. A volt polgármestert menesztették. Legalábbis a leadott szavazatok szerint. Tudjuk jól, hogy mindig a vesztes kiállt csalás után és mindig a vesztes akar újraszámoltatni. De az is bizonyos, hogy ekkora szavazateltolódás mögött már fanyar humor csalót kiáltani. Igaz volt a történelemben rá példa, de szerintem egyikünk sem feltételezi, hogy ha netalán most volt is ilyen ez akkora arányú lett volna, hogy a polgármester választásotokra hatással legyen.

A helyi választásotokon elért eredmények jól mutatják a képletet, magáért beszél. Adva volt egy városvezető, akit az emberek szerettek vagy nem szerettek, akinek voltak jó és rossz dolgai egyaránt, egy vezető, akit az emberek ismertek és elismertek, de most azt mondták, hogy ennyi elég volt belőle, mást akarnak. Mást is választottak. Ugyanakkor nem fordultak az ellen a párt ellen, aminek a színeiben te is indultál, s amelyikben a volt polgármester is. Jól mutatja, hogy mindketten bekerültetek a képviselőtestületbe. Tehát az emberek szimpátiája egy bizonyos párt irányában megmaradt, de annak a város vezetőjeként való futásából nem szeretnének többet kérni, legalábbis a következő négy évre nem.

Képviselőként igény van rá, de az emberek többsége kijelentette, hogy nem kívánja városvezetőnek. Helyette egy asszonyt választottak elég nagy szavazataránnyal. Kétségtelen az is, hogy nagyon sok kisebb párt és helyi szervezett állt az új polgármesterasszony mögé a jelölés idején. Az is, hogy itt ritka, az országban soha nem látott egyetértés és konszenzus alakult ki ennek az asszonynak a támogatására. Ennek az asszonynak egyetlen hibájaként az róható föl, hogy a különféle szervezetek és pártok egyetértettek az ő nézeteivel, vele és úgy látták az ő személye talán megfelelő lesz annak a polgármesternek a leváltására, aki ugyan elég erős volt, de mégis megosztó személy volt a városotokban, akinek személyi hatalmával szintén nem értettek egyet sokan. Nézzünk szembe a dolgokkal. Egy-egy sörözgetés és éjszakába nyúló beszélgetés alkalmával te is sokszor bíráltad az akkori polgármestereteket, igaz az is, hogy sokminden jót is mondtál róla, olyan személynek állítva be őt, aki sokat tett a városért. Tehát a bírálat benned is megvolt, de most megvolt a választókban is és ennek adtak hangot október harmadikán. A választások már csak ilyenek, tudjuk mind a ketten. Van, aki győz, van, aki veszít. A vesztesnek ekkor emelt fővel kell felállnia. A jelenlegi kormányzó párt is képes volt ezt megtenni. És nem csak egyszer. Képes volt emelt fővel felállni és a választás eredményét elismerni. De ez nem elég, tisztességesnek kell maradni! Nem szabad a hatalomhoz ragaszkodni foggal-körömmel. Az bebizonyosodott az elmúlt években is, hogy ez csak kárt és bajt hoz az országra, de az ország fogalmába a kisebb közösségek is beleértendők, hiszen sok kis közösség alkot nagyobbakat, aminek a végén az ország és a nép, illetve a nemzet áll.

Kedves Barátom! Te most abban a helyzetben vagy, hogy még nem mocskoltad be magad a politika szennyével, még nem merültél el a mocsarában és neked még számíthatnak azok az elvek és eszmék, amelyek mentén mi beszélgetéseinkben síkra szálltunk. Kérlek nézz körbe, hogy most kinek az érdekét szolgálod és gondold végig azt is, hogy kinek az érdekét akarod szolgálni? Azt gondolom a helyi szinten való ellenállással nem szolgálod a választóid érdekeit, a napi sajtóból pedig az az érzésem annak a pártnak az érdekeit sem, aminek színeiben indultál és amelyik győzelmének mindketten örültünk. E párt vezetőjének volt egy mondata, az áprilisi országgyűlési választások győzelme alkalmával, ami minden képviselőjének, minden katonájának ott kellene, hogy legyen a fejében mindig, s pedig: „ ...a legnagyobb öröm közepette is hadd legyen egy szigorú, szikár és komoly mondatom. A választási győzelmet ki kell érdemelni. A kiérdemelt bizalmat meg kell tartani, ezért akármilyen elsöprő fölénnyel is győztünk a mai napon, a következő évek során számunkra a legfontosabb a szerénység és az alázat kell, hogy maradjon."

Tehát szerénység és alázat! Ez kell, hogy legyen, mert különben a választók elfordulnak, az emberek megutálnak. Ami viszont most ott nálatok Esztergomban folyik az gőg és pökhendiség. Káros dolgok! Nem csak azért mert együttműködésre képtelenséget mutattok, de káros a város lakóira, hiszen hosszú távon ők isszák meg ennek a gyűlölködésnek a levét, káros rátok nézve, mert legközelebb nem fognak titeket megválasztani (és erős a gyanúm, hogy ha arra utaztok, hogy hat hónap múlva újra választás legyen a városotokban, nem fognak titeket újra választani!) de káros az a folyamat is, amit ezzel ti ott a határ mentén megindítotok. Az erjedés csak kezdetben szokott lassú lenni, majd az idő haladtával gyorsan, egyre gyorsabban romlik minden, mást is megrohasztva maga körül. Ez nem csak az ételre igaz, hanem a társadalomra, a társadalmi kapcsolatokra és - ezt kellett volna legelőre vennem - emberi lelkekre. Tényleg szükségetek van erre az erjesztő folyamatra? Tényleg szükség van arra, hogy a következő országgyűlési választások alkalmával azt mondják, hogy ezt a választást négy éve Esztergomban veszítettük el?

A helyi szintű politika képes megfertőzni a megyeit, az pedig az országosat. Ha úgy érzitek ezzel az összetétellel nem megy nektek a városotok irányítása, akkor álljatok fel mindannyian és kérjétek új választások kiírását. De csak annak kell felállnia, aki a közjó és köznyugalom érdekében nem tud képviselőtársaival együttműködni. Akiben erre van hajlandóság azt a választói jogosan választották meg. Ha ez nem megy, akkor vissza kell lépni. Ti most jelenleg éppen azt teszitek, ami ellen éveken át, igaz más-más frontokon küzdöttünk. Azt gondolom joggal félek, hogy ha ez a folyamat teret kap és a következő hónapokban és években máshol is megjelenik s próbálják így „ megoldani" a felmerülő problémákat, ha a hatalomféltésnek és megtartásának ez a folyamata lassanként elharapózik, úgy a választók nem csak helyi szinten fogják azt mondani, hogy „ elég és ne tovább" , hanem országosan is. Ennek viszont jelenleg egyikünk sem örülne.

Kedves Barátom! Azt gondolom a te utad nem a fentebb említettek. Azt gondolom nem kell felállnod abból a székből, amit a választóid tettek alád, (sem neked, sem párttársaidnak), de azt is gondolom, hogy ha ezen az úton haladsz vagy a szék lábát fogják kirúgni vagy a lelkedet veszíted el ezen a játékon apró és hamis előnyökért. Hiszem, hogy van benned erő, hogy változtass a dolgok menetén és bármilyen jellegű összetartozásra is hivatkozol, azt képes felülírni benned a választóid akarata, a városod és a hazád szeretete.

Egyet viszont szeretnék tudatosítani benned. Ez után a levél után bármilyen döntést is hozzál, bármilyen irányba is haladsz tovább én továbbra is barátként tekintek rád. Lehet
lesznek nézeteltéréseink, (bár jobb lenne, ha nem lenne) de a barátomnak tartalak, akként is fogok veled viselkedni és remélem ezzel nem maradok magamra.

Baráti szeretettel, kívánok neked minden jót

Perjámosi Sándor