Szent István király, Magyarország fővédőszentje

2010. aug. 20.

<p>Szent István király remények és csalódások, örömök és fájdalmak, sikerek és kudarcok között élte küzdelmes, de vállalt életét. Állta az élet viharait, küzdelmeit, mint ahogy Sík Sándor írja szép versében, az Acélemberben. Igazi férfi, vezér volt, hivatásnak élő, küldetéses, népéért élő ember. Igazodási pont ő minden magyarnak, hívőnek és hitetlennek egyaránt, vonatkozási pont, amelyet nem lehet megkerülni. Most rajtunk a sor. Jövő és jelen is azon múlik, hogy mi mit teszünk, és hogyan tesszük azt. Tanúságtevő életre hív Szent István ünnepe.</p>

Esztergomban született 969 körül. A keresztény hitre térve Szent Adalbert püspök megkeresztelte. Atyjának, Géza nagyfejedelemnek művét folytatva kereszténnyé tette nemzetét. II. Szilveszter pápától kért megerősítést és koronát. 1000-ben Magyarország királyává koronázták. Feleségével, Boldog Gizellával és fiával Szent Imrével a magyar család első szent példáját adták. Igazságos, békeszerető és szent életű király volt, aki az Egyház törvényeit megtartotta és alattvalói igazi javát kereste. Tíz püspökséget, több kolostort alapított, az egyházi életet messzemenően támogatta. Miután utolsó fiúgyermekét, Imrét is elvesztette, országát a Boldogságos szűz Mária oltalmába ajánlotta. 1038. augusztus 15-én halt meg, és Székesfehérvárott, az általa épített Nagyboldogasszony-székesegyházban temették el. Szent László király avatta szentté 1083. augusztus 20-án.

Ugyanez a boldog király, miután a királyi rendelkezések gondjával elfoglalva egész napját tárgyalásokra és tanácskozásokra fordította, az éjszaka csendjében arra törekedett, hogy magát virrasztásba s imádkozásba vesse, idejét elmélkedéssel töltse, könnyeit hullassa, könyörgéseiben Istent szólítsa, s kérve kérte, hogy az igaz bíró mérséklete szálljon irgalmasan mindennapos ítélkezésére. (Szent István legendája Hartvik püspöktől - részlet)

Kapcsolódó hírek