1. Hír

Pünkösd ünnepe húsvét után a legrégibb ünnepünk.

Története visszanyúlik az Ószövetség világába. Mózes korától kezdve húsvét után hét héttel tartották a „hetek ünnepét", amelyet hellenista hatásra pentékoszténak neveztek. Az ötvenedik nap eredetileg aratási, hálaadási nap volt. Nyelvünk - számos más nyelv között - ebből származtatja az ünnep ma használatos nevét. A keresztények kezdettől fogva a húsvéthoz kötötten tartották meg az ötvenedik napot. Ezen a napon három fontos esemény történt: a Szentlélek eljövetele mint Krisztus megváltó tettének gyümölcse és beteljesítője; az Egyház alapítása, és az egész világra kiterjedő missziós munka kezdete. Ókeresztény szokás szerint pünkösd a húsvét és a húsvéti idő megkoronázása, amelyet Keleten és Nyugaton egyaránt ünnepeltek.

Egy esztendővel ezelőtt Erdő Péter bíboros az esztergomi bazilikában mondott beszédében sorra vette a keresztény pünkösd ünnepének ószövetségi előzményeit, és rámutatott arra, hogyan bontakozik ki ezek mélyebb jelentése Krisztus misztériumában. Majd a szentség kiszolgáltatását várókra utalva így folytatta: „A mai napon itt, a székesegyházban kiszolgáltatjuk a bérmálás szentségét. A bérmálkozókra - mint a szertartás mondja - úgy száll le a Szentlélek, mint az apostolokra az első Pünkösd napján. Hisszük és tapasztaljuk, hogy megkapjuk tőle az erőt hitünk bátor megvallására és a Krisztus tanítása szerinti életre. Bármilyenek az anyagi körülmények, bármilyen válságokkal kell is szembenéznünk a mindennapi életben, a mi örömünk és optimizmusunk sokkal szilárdabb valóságra épül. Istent és egymást szeretni mindig lehet. És Isten a helytállásunkat nézi, nem pedig azt, hogy milyen kellemes körülmények között éltünk. Kérjük az aratás Urát, hogy terjedjen a halálon győztes Krisztus hite az emberek szívében, és a hit nyomán erősödjék köztünk a szeretet."