1. Hír

Visegrádból Esztergom felé haladva a 10-es út mentén Búbánatvölgy előtt egy kőbányára figyelhet fel az utazó. A közvetlenül a Duna partján álló hegy jelentős részét már elhordták az elmúlt évtizedekben, ám az ember ejtette sebet azóta lassan benőtte a növényzet. A hegy megmaradt részén hatalmas kereszt látható, melyet 1874-ben a dunai hajósoknak állították. A népi emlékezet a kereszt és a hegy gyógyító hatását említi. Innét az elnevezés is: Esztergomi hideglelős kereszt. A feszületet a 60-as években eltávolították, de a környékbeliek tiltakozása után valahogy visszakerült az eredeti helyére.

Talán már sejthető, hogy a hegy nem mellékes a római limes történetében sem: a késő római korban egy kisebb, itt álló erőd védte a határt. A bányaművelés előtti mód nyílt annak kutatására is, ezáltal alapfalainak felmérésére. A szabálytalan háromszög alaprajzú erődöt a négyszög alakú tornyokkal tagolták az erőd építői. A leletek alapján az épületet még a 9-11. században is használták.

A misztikus helyet elhagyva nemsokára felbukkan előttünk az esztergomi Bazilika épülete. Ennek helyén állt egykoron Solva castelluma, és környékén a római település. A nagyszerű stratégiai helyzet következtében ez a domb szinte minden korban lakott volt. A rómaiak előtt a 156 m magas és 300x150 m kiterjedésű magaslaton egy kelta oppidum terült el. Itt épült később az első magyar királyi palota és az a bazilika, amely csaknem teljesen lefedte a római castellum maradványait.

A királyi vár alatt és környékén végzett feltárások során jelentős római leletek és építmények maradványai kerültek elő. Nagy kár viszont, hogy a ma is látható hercegprímási bazilika építése során semmilyen régészeti kutatást sem végeztek. Az a kevés, amit Solva castellumáról tudunk, kis szondázó ásatásoknak köszönhető. A középkori vár 1962-es ásatása során is sok római építészeti emléket találtak. Teljes egészében egy Severus kori horreumot sikerült feltárni. A legkorábbi leletek egy palánktábor periódusból származnak. Az előkerült korai leletek alapján valószínűsíthető, hogy a tábor a Claudius korban épült.

A legjelentősebb lelet a település nevével is kapcsolatos sírkő, amelyet szülei egy nyolc éves kislánynak, Solvának állítottak. A Pannonia provincia területén élt őslakosságot a rómaiak adminisztratív egységekbe, ún. civitas peregrinákba szervezték, amelyek római polgárjoggal nem rendelkező, szabad egyének közösségei voltak. A mai Komárom-Esztergom megye területén az azal törzs élt. A sírkövet a civitások élén álló főemberek (princepsek) egyike, Iucundus állította.

Az Esztergom környékéről származó leletek nagy része a Balassa múzeumban található, ahol most is folyik egy átfogó kiállítás létrehozása, amelyben végre méltó helyre kerülnek a feltárt emlékek. A sírkövet és még néhány további szép leletet jelenleg a Vármúzeumban lehet megtekinteni.

forrás: mult-kor.hu