1. Hír

Elhiszem. Nem is kérdőjelezem meg. Ha ők mondják, akkor ez bizonyára így van, mégis minden jelölt csak 1500 szelvényt ad le a választási bizottságnak. Százhetvenhat jelölt, fejenként ezerötszáz. Azaz számokkal 176 x 1500 = 264 000. Azaz nem több, mint kettőszázhatvannégyezer. Hová lett a maradék? Hová lett a különbség ami a kétmillió és a valóság között van?

Az erkölcsi kérdéseket már Herényi is feszegette, amikor feltette kérdését a túlgyűjtött szelvények sorsát illetően. A válasz: a Fidesz megsemmisíti a felesleget. De a lényeg: megvan a Fidesznek a beígért kétmillió, sőt annál több... Akkor én most azt mondom: nekem három millió van, csak nem adom le! Mondhatom, nem? Senki nem tudja ellenőrizni! Ahogy a Fidesz kétmillióját sem!

Persze jól hangzik, hogy nekünk ennyi meg annyi van, de a papíron mindenkinél az az ezerötszáz fog szerepelni. Miért nem adta le mindenki az általa összegyűjtött mennyiséget?

Rosszindulatúan: csak azért, mert így több idő marad az adatbázis-építésre. Miből? A szelvényeken található információkból, amely adatokkal kiválóan lehet majd az elkövetkezendő években besorolni a plebszet a barát/ellenség kategória valamelyikébe. Persze ilyen a Fideszen belül soha nem fordulhat elő! Még akkor sem, ha az esztergomi példa mást mutat: azt, hogy ott még az „ellenzéki" tüntetéseken megjelentek fotóit is kikockáztatja a parlamentbe készülő fideszes városvezető...

Ezt vessük el; van egy sokkalta életszerűbb megoldási lehetőség. Kettőmillió osztva százhetvenhattal, az pontosan tizenegyezer-háromszázhatvanhárom. Számokkal, hogy világosabb legyen: 2 000 000 : 176 = 11 363. Érdekes...

Igen, lássuk be, minden pártban vannak népszerű és kevésbé népszerű jelöltek. Megkockáztatom: olyan is akad, akit szűkebb környezetében a többség inkább leköpne, mint megsimogatna.

Miféle belső feszültséget indukálna, ha megjelenne egy olyan információ, hogy X. jelölt harmincezer, míg Y. „csak" hétezer ajánlót szedett össze táborában? Arról nem is beszélve, hogy az ügyetlenebb gyűjtögetők miféle sajtóhadjáratnak lennének célpontjai!

Ezzel, az egységesített ezerötszázas darabszámmal nem lehet nagyon mellényúlni, még a szerencsétlenebbje is nyugodtan hazudhat kommunikációjában tizenkét- vagy akár tizennégyezret. És mindenki boldog, mert összegyűlt a több mint kétmillió.

S akkor már csak egyre kell majd figyelni, hogy legalább annyi szavazat összejöjjön az első fordulóban egy-egy jelöltre, ahány cetlit a leadottakkal együtt belekommunikáltunk a nagyvilágba!