<p>Tréfás. Eleddig a Fidesz politikusainak többsége – dacára minden intelemnek, európai normákra való hivatkozásnak - nem volt hajlandó egyértelműen elhatárolódni a szélsőségesektől, mostantájt azonban mihelyst alkalmuk nyílik rá, beléjük rúgnak egyet.</p>
A másik oldal, pontosabban ugyanazon térfél radikálisabb szereplői sem különbek: Vona egykoron Orbán cimborája volt, Morvai pedig még néhány héttel ezelőtt is a Fidesszel való együttműködésről elmélkedett, csak hogy a szociknak ne teremjen babér az újjáalakuló magyar Országgyűlésben. Ehhez képest jelen állás szerint az újfasiszták szemében a polgári szövetség a jobboldal, mitöbb Magyarország árulója, amiért az ún. „nemzeti kérdésekben” együtt szavazott az MSZP-vel. Nem nehéz kitalálni, miért is estek egymás torkának a több önkormányzatban is mindenféle erkölcsi aggályoktól mentesen együttműködő felek.
A Fidesz eszement viselkedésével, brutális szóhasználatával, a politikai és a büntetőjogi felelősség szándékos összemosásával, ellenfele nemzetietlennek, árulónak titulálásával – elkoptatott kifejezéssel élve – kiengedte a Jobbik-szellemet a palackból, mely köszönte szépen, élt a lehetőséggel. A „tisztakezű párt” vezetői azonmód találtak bűnbakokat is, a nehéz sorsúakat sebtében felvilágosították róla, „mocskos kommunisták”, valamint „bűnöző cigányok” felelnek Magyarország összes kínjáért. A gazdasági válság pedig a lehető legtermékenyebb talajt jelentette a számukra, hiszen ezt a fajta gondolatiságot azonmód készpénzre is válthatták. Ismertségük és 1% körüli népszerűségük a biztos pártválasztók táborában néhány hónap alatt megtízszereződött. Nem állítható, hogy a MIÉP romjain építkeztek volna. A Csurka-féle állandó zsidózást -, mely csak egy szűkebb, a náci ideológiára fogékony réteget mozgatott meg - cigányozásra cserélték, ami elsősorban Kelet-Magyarország etnikai feszültségekkel terhes vidékein – persze másutt, így térségünkben is - lényegesen nagyobb politikai hasznot hozott.
És már helyben is vagyunk. Esztergom város alpolgármesterének, Knapp János Pálnak a szélsőjobbról áramló erőszak veszélyeiről való értekezései meglehetősen új keletűek. Bizony Meggyesnek is jól jöttek volna a partvonalról szerzett voksok. Most azonban már tisztán látszik, azt mind-mind elviszi a Jobbik, sőt a Fidesz-tortából is szelhet még egy jókora darabot. Megakadályozandó a további veszteségeket szükségét érezték a látványos tetemre hívásnak. Kései reakció, kármentés, ha tetszik. Nem elég, hogy lassan el kell kezdeni magyarázni, semmi fedezet az Orbán által beígértekre, és a válságkezelés egyetlen járható útja a Bajnai által kijelölt ösvény, még azt is meg kell értetni az emberekkel, mit jelentene az országnak egynémely jobbikos elképzelés. Az IMF-hitel visszafizetésének megtagadása konkrétan ezer forint körüli euró árfolyamot, multi-ellenes magatartásuk pedig a nagy cégeknek beszállító, lényegében belőlük élő hazai kis- és középvállalkozások teljes összeomlását, munkahelyek tömeges megszűnését.
A Parlamentbe biztosan bejutó három párt között a jelenlegi felállás: mindenki mindenki ellen. S habár a Fidesz és a Jobbik helyi alapszervezetei, erős(?) emberei vélhetően még hosszú ideig elszórakoztatják egymást, a térségi realitás: Winkfein vagy Meggyes. A Fidesz rossz, de a Jobbik a rosszabbik. Szerencsére van még egy alternatíva rajtuk kívül, ahol – állítják - többen keresnek menedéket, mint azt sokan gondolnák.
B.G.