<p>Szabadítsuk ki az iratokat! Március 15-én fejezzük ki követelésünket: nyilvánosságot a pártállami titkosszolgálatok iratainak!</p>
Húsz éve a III. Köztársaság polgárai vagyunk, de ma sem ismerjük igazán a polgári jogaitól korábban megfosztott ország pártállami múltját. 1989. október 23-án az alkotmányos demokráciát választottuk, ám ma sem élhetünk valamennyi alkotmányos jogunkkal. Közösségeket alkotunk, mégsem ismerhetjük meg eléggé társadalmunk közelmúltjának mozgatóerőit, még a saját családjaink múlt századi történelmét sem. Mi, civilek a jogállamot képviseljük, mégsem élhetünk valamennyi emberi jogunkkal. A hatályos jogok támasztékai híján gyöngék vagyunk megtörni a történelmi információk állami monopóliumát, még az információs kárpótláshoz szükséges ismeretekkel sem rendelkezünk teljes körűen.
Az 1944. december 21. és 1990. május 2. között keletkeztetett történelmi akták fontos állambiztonsági részeit megsemmisítették, másolataikat pedig -statusfogolyként - a jogállam titkosszolgálatainak tömlöcében tartják. Az 1989 őszétől, jó fél évtizeden keresztül, törvénytelenül likvidált akták egy része az elmúlt hónapokban előkerült - a titkosszolgálatok mágnesszalagjain. Szabadítsuk ki fogságukból a történeti iratokat! Valamennyit, kivéve a bizonyítottan államtitkot tartalmazókat, valamint a származási, vallási, szexuális orientációra, egészségügyi állapotra vonatkozó „szenzitív" adatokat, amelyeket az alkotmány tilt el - jogosan - a nyilvánosságtól.
Tekintsünk úgy a történeti iratokra, ahogy 1848. március 15-én tekintettek a jobbágyfelszabadításra, s cselekedjünk akként az aktákkal, mint az első polgári forradalom tette, amely kiszabadította börtönéből Táncsicsot. A nemzeti történelem ünnepe mit sem ér a társadalmi önismeret nélkül. Március 15-én, a nagyobb és még nagyobb kokárdák ceremóniája - ha nincs tartalma - csak üres nemzeti happening marad. Mi, civilek nem kívánjuk adóforintjainkkal a biztonsági szolgálatok titkosítási tébolyát finanszírozni! Az iratok nyilvánosságát nem csak takarékossági megfontolásból követeljük, hanem mert ez az ésszerű és ez a ráció a nemzet ünnepén.
Akinek fontos az iratok amnesztiája, március 15-én tűzzön Kossuth-címere avagy kokárdája mellé egy darabka magnószalagot!
Budapest, 2010. március 7.
A Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete és az 1956-os Intézet Közalapítvány