Öt napja nem láttam gyermekeimet
Közélet
2009. dec. 12.

<p>Az elmúlt öt napban történt események arra késztettek, hogy ismét a nyilvánossághoz forduljak.</p>

Egy kis kronológiai összefoglalót szeretnék adni az elmúlt napok történéseiről.

Meggyes Tamás Esztergom polgármestere gyermekeinket az óvodából december 8-án kedden elvitte és a mai napig (december 12-ig) nem láttam, nem találkoztam velük.

Szerdán este 22.02-kor kislányommal tudtam telefonon beszélni, aki akkor sírt, és azt mondta, hogy haza akar jönni, velem akar jönni, de az apa azt mondta neki, hogy még egy éjszakát ott kell aludnia. kisfiammal nem tudtam beszélni, bár ő Meggyes Tamás jelenlegi partnerének az autójában ült kislányom elmondása szerint.

Azóta óvodába sem vitte őket az apjuk. Pedig lányom tanköteles, mivel a koránál fogva jövőre iskolába menne.

A gyermekek így kimaradnak az óvodai élet legérdekesebb részéből, hiszen Adventi készülődés van az óvodában, ahol a gyerekek Karácsonyra készülnek.

Azóta többféleképpen próbáltam felvenni a kapcsolatot gyerekeimmel, Meggyes Tamás ebben folyamatosan megakadályoz, ezért kértem az esztergomi rendőrség segítségét.

A rendőrkapitány felvilágosított, hogy ez nem az ő hatáskörük, mivel nincs ideiglenes jogerős gyerekelhelyezés, így ők tehetetlenek. Ugyanakkor a végzés az apa és a gyerekek közötti kapcsolattartás ideiglenes intézkedéséről szól, mely végzés előzetesen végrehajtható. A 2009. 07.14. napján kelt végzés meghozatala óta ez a kapcsolattartás irányadó közöttünk. Gyermekeim az én háztartásomban nevelkednek, én gondozom őket másfél éve. Képtelen vagyok belenyugodni, hogy gyermekeimet nem láthatom, nem tudom, hogy milyen pszichés nyomás nehezedik rájuk az által, hogy az apjuk teljesen elzárja előlem őket. Amikor apjuknak munkája miatt elfoglaltsága van, akkor jelenlegi párja vigyáz gyermekeimre, és ő sem engedte, hogy találkozzam gyermekeimmel, amikor csütörtökön elmentem Meggyes Tamás jelenlegi lakóhelyére.

Ekkor is rendőri segítséget kértem, a járőröknek sem nyitották ki az ajtót, pedig azóta számomra bebizonyosodott, hogy Meggyes  Tamás szeretője ott volt gyermekeimmel, miközben az apjuk az esztergomi képviselő testületi ülésen volt.

Az ülés után telefonon hívtam Meggyes Tamást, és kértem, hogy beszélhessek gyermekeimmel, ezt ő nem engedte. Meggyes Tamásnak nem az volt a fontos, hogy gyermekeink velem tudjanak beszélni, hanem arra volt kíváncsi, hogy kikkel voltam ott, hogy reméli, hogy a rendőrök a neveket meg tudják mondani. Többszöri kérésemre sem adta át a telefont a gyerekeknek. Felelősen gondolkodó apa nem tesz ilyet gyermekeivel, és nem tesz olyan kijelentéseket nagy nyilvánosság előtt (például a Széchényi téri "szimpátia" tüntetésen), miszerint "A volt feleségem segítségre szorul. Nincsen betegségtudata, de a pszichiáter, a pszichiáterek, akikkel beszélni tudtam, azt mondják, hogy szüksége volna erre az orvosi segítségre.".

Mindezt két pszichiátriai "szakvélemény?" alapján állíthatta, amelyek úgy készülhettek, hogy Meggyes Tamás egy budapesti és egy nagykállói elmeorvos rendelkezésére bocsátotta azokat a bizonytalan eredetű sms-eket, melyet 2002-től gyűjtögetett. Sem a budapesti, sem a nagykállói szakértő engem nem vizsgált, pszichológussal nem vizsgáltatott. A véleményüket kizárólag Meggyes Tamás által elmondottakra és 2002-től gyüjtött, tisztázatlan eredetű SMS-ekre alapozva alakították ki.

Teljesen nevetséges, hogy a két, egyébként 1 hét különbséggel készítetett szakvélemény egymáshoz viszonyítva is ellentmondásos. A budapesti szörnyű jövőképet fest további életemre "pszichés állapotom" alapján, a nagykállói feltételezi, hogy pszichoterápia hatására már javulás jelei láthatóak nálam. EGYIK ORVOS SEM LÁTOTT, így születtek a "szakvélemények".

Egészen elkeserítő, hogy gyerekeim apja ezt tette velem és a gyerekeinkkel.

Amennyiben pszichiátriai beteg lennék valóban, ahogy ezt Meggyes Tamás állítja, (vagy szeretné), akkor a legdurvább és legaljasabb dolgot követte volna el ellenem, amikor azt vadidegen embereknek a Széchenyi téren, a Hídlapban, és a világhálón közzétette, amikor azt merte állítani, hogy betegségbelátás nélküli pszichiátriai beteg vagyok, aki kezelésre szorulna. Ezek után álszent módon azt mondta, hogy a gyerekeink érdekében a legjobb orvosokat fogja megkeresni és megfizetni, mert a gyerekeinknek egészséges édesanyára van szükségük. A "szakvéleményekre" nem tudom mennyit fordíthatott, de a szakvélemények elkészülte óta a "kezeltetésemet" még nem kezdte el. (Szerencsére.)

Annyit mindenesetre elintézett, hogy jelenlegi munkahelyemen, ahol jogász és pszichológusok is dolgoznak, semmiféle segítséget nem adtak és nem adhatnak nekem.

Amennyiben bizonytalan módon beszerzett szakvéleményeivel, melyek mögött nincs vizsgálat, a bíróságot és a közvéleményt akarja megtéveszteni, akkor pedig semmi mást nem teszt, mint politikai hatalmával durván visszaélve akar eltiporni.

Idézet a nagykállói szakvéleményből: „A jelzett üzenetek feltehetőleg a különélő feleségtől származnak. ... Az elektronikus üzeneteket éveken át különélő, de nem elvált feleség férjének küldi." Ez az orvos még azt sem tudta, hogy ez alatt az idő alatt a házasságunk fennállt. A szakvéleményen nem szerepelt sem a nevem, sem az adataim.

Soha nem találkoztam ezzel az orvossal sem, sőt egyetlen pszichiáterrel sem egészen a fent említett „szimpátia" tüntetésen elhangzottakig.

Ezután a hazugság után, felkerestem a gyermekeim háziorvosa által ajánlott helyi pszichiátert, aki többszöri pszichiátriai és pszichológussal elvégeztetett tesz vizsgálatok után pszichiátriai kezelést igénylő állapotot nem állapított meg nálam. Mindezek számomra megcáfolták Meggyes Tamás által készítetett "szakvéleményeket", ezért polgári peres úton eljárást kezdeményeztem.
Aggódom gyerekeim miatt. Az elmúlt években engem ért, valamint a korábbi kapcsolataiban történt bántalmazások arra engednek következtetni, hogy Meggyes Tamás cselekedetei kiszámíthatatlanok.

Tehetetlen és kétségbeesett vagyok, mert nem tudom, hogy mikor lesz vége ennek az ámokfutásnak, és mikor kerülhetnek vissza hozzám gyermekeim.

Egyetlen kérdést tennék fel csak: ma Magyarországon a hatalom birtokosai következmények nélkül mindent megengedhetnek maguknak?

 

Esztergom, 2009. december 12.

Kui Rózsa

(forrás)