1. Hír

Az advent a latin Adventus Domini, az Úr eljövetele kifejezésből származik. A magyar nyelv Úrjövetnek is nevezi ezt az időt.

Adventben a keresztény ember karácsonyra, Krisztus születésének ünnepére, de egyben Krisztus világvégi eljövetelére is készül. Az advent mint liturgikus idő eredete az V. századig nyúlik vissza, miután az egyházban általánossá lett a karácsony megünneplése. VII. Gergely pápa a karácsonyt megelőző négy hétben határozta meg az adventi időszakot, az első vasárnap mindig a Szent András apostol ünnepéhez (november 30.) legközelebb eső vasárnap. Az adventi időszakot 1570-ben V. Piusz pápa tette kötelezővé az egész egyházban.

Az Úr eljövetelére a keresztények bűnbánó lélekkel készülnek, így advent - amely korábban böjti idő volt - a nagyböjthöz hasonlóan bűnbánati időszak, ezért liturgikus színe a viola (lila). A XIX. században elterjedt adventi szimbólum, az adventi koszorú négy gyertyája közül három viola-, egy pedig rózsaszínű. Az öröm színe ugyanis a fehér, s ez a lilával, a bűnbánat színével keverve rózsaszínt ad. Mivel advent harmadik vasárnapja az öröm vasárnapja, vagy latin nevén Gaudete-vasárnap - e nap szentmiséje bevezető énekének első szavai ugyanis: Gaudete in Domino semper (Örüljetek az Úrban mindig) -, ezen a napon gyújtják meg a rózsaszín gyertyát. A miséző pap is violaszínű miseruhát használ adventben, de a harmadik vasárnapon rózsaszínt is választhat.

A katolikus templomokban ebben az időszakban nem díszítik virággal az oltárt, az orgona csak az ének kíséretére szorítkozik. Eredetileg a Mária-tisztelet egyik megnyilvánulásaként vált szokássá az adventi hétköznapok különleges hangulatú hajnali miséje, a roráte, melynek elnevezése advent 4. vasárnapjának kezdőénekéből, Izajás prófétától való. „Rorate, coeli desuper, et nubes pluant justum - Harmatozzatok, egek onnan felülről, és felhők hozzák az igazat."