Egyetemisták a Szentatyánál
2009. nov. 20.

<p>A hit által megvilágosított tudás fontosságáról beszélt csütörtökön délben a Szentatya a VI. Pál teremben, ahol fogadta a Katolikus Egyetemek Nemzetközi Szövetségét, a római pápai egyetemek rektoraival, tanáraival és diákjaival együtt.</p>

 

 

A pápa örömmel üdvözölte mindazokat, akik a tanítás, a tanulás és a kutatás nehéz feladatát végzik az egyház és az egész társadalom szolgálatában. "Sciat ut serviat" - tanulni a szolgálatért, ez a mottója a szövetségnek, amely 1924-ben született és 25 évvel később nyert szentszéki jóváhagyást. A pápa rámutatott arra a pótolhatatlan szerepre, amelyet a 400 egyházi fakultás és több, mint 1300 katolikus egyetem játszik minden földrészen. Olyan embereket képeznek, akik készek tanúskodni hitükről a világban, és felelősen vállalják feladatukat a társadalomban.

"Kedves barátaim, nagyon értékes szolgálatot végeztek az egyház küldetése számára" - fordult az egyetemistákhoz és oktatóikhoz a Szentatya. Fel kell számolni a hit és a kultúra közti szakadékot, amelyet már a 30 évvel ezelőtt megjelent "Sapientia Christiana" kezdetű apostoli konstitúció is szorgalmazott. A keresztény kinyilatkoztatás képes átformálni a gondolkodásmódot, az ítélkezés szempontjait, illetve a cselekvési normákat.

A mai társadalomban, amelyben a megismerés egyre inkább szakirányúvá válik, de amelyet mélyen áthat a relativizmus, még nagyobb szükség van arra, hogy megnyíljunk az Evangéliumból érkező bölcsesség előtt. Az ember nem képes Krisztus nélkül teljesen megérteni önmagát és a világot. Nagyon fontos, hogy a diákok és a tanárok sose veszítsék szem elől a célt, vagyis, hogy az Evangélium hirdetésének eszközei legyenek. A teológiai tanulmányokat sose válasszák el az imádságtól, az Istennel való egységtől, nehogy az isteni misztériumokról tett megfontolások üres agytornává alakuljanak. A katolikus egyetemeknek egy új humanisztikus szintézist kell elősegíteniük; olyan tudást, bölcsességet, amely az alapelveknek és ezek végső céljainak fényében el tudja igazítani az embert. (vö. "Caritas in veritate", 30.)