1. Hír

Azt mondták, aki tuti az már rég ott volt. De majd december idusán mindannyian megtudják az ítéletet. Az ítéletet, hogy ki mire jelöltetett.

Addig a döntőbíró még gondolkodik. Van is és nincs is min gondolkodnia.

Esélyesen kétharmadnyi narancsba borulhat az ország háza. Ha. Ha nem követik el azt, amit eddig már kétszer sikerült: túl sokat beszélnek idejekorán és túl sok - de lehet, hogy elég egy is - hülyét tesznek be a csapatba.

Hol lesz ez az ember fél év múlva? Van aki azt nyilatkozza havány ködösítéssel a vezérkarból, hogy azt még nem tudják, meglátják majd hogyan alakul.

Tegyük mérlegre mit nyerhetnek és veszíthetnek vele!

Esetleg nyerhetnek vele választást. Majdnem akkora eséllyel, mint bárki mással aki magára fogja venni 2010-ben a narancs jelmezt. A közhangulat ma olyan az országban, hogy szinte mindegy ki, csak narancs legyen. Szinte.

Miért szinte? Mert vannak necces emberkék. Ő épp ilyen. A városban elég jól érzékelhető az a folyamat, hogy a következő miniszterelnök sacc per kábé ugyan annyi embert vonzott beszédével, mint a tőle méginkább jobbra elhelyezkedő aspiráns.
Győzzön a jobbik? Így is neki lehet futni, de minek kockáztatnának? A baloldalnak egy fikarcnyi esélye sincs. Pláne ebben a városban. Soha nem is volt és egy darabig nem is lesz. Nem ellenfelek.

Akkor nézzük meg, mit veszíthet a Párt, ha félre teszi balhés csávóját! Na akkor semmit. Betesznek helyette egy mindegykit és hozza a várost.

Mit veszíthet a Párt, ha nem teszi félre a balhés csávót? Megkockáztatom: a kétharmad áll vagy bukik ezen a döntésen.

Gyártsunk egy kis konteot! A magyar népnél ez már szinte genetikai adottság, jók vagyunk benne. Szóval...

Induljunk ki abból az alapból, hogy - bár úgy tűnhet - az baloldal nem hülye. Finomítsunk! Nem teljesen hülye. Valahogy kibekkeltek 8 évet még Fletó táncával is.
Nos, az alapok tisztázása után nézzünk szembe a tényekkel. Akad néhány szaros ügy ugye. Ott munkálkodik az ügyészségen a kétbetűs biztonsági cég botrányából kiindult híváslista ügy. Szinte ez az egyetlen szál, ami még a Párthoz kötheti ezt a céget. Na de azt igen kellemetlen módon.
Akad még a repertoárban minimum egy jegyző ügy. Ezt a csapdát emberünk saját magának állította. Nem kellene feleslegesen sajtópereket indítani és akkor nem derülne ki, hogy bizony akadt itt valaki aki megtévesztette a képviselő testületet.
Szintén az ügyészségnél kell landolnia annak a kellemetlen kis közjátéknak, amelynek során az emberünk élete egykori párjának igen csúnya dolgokat mondott.
Eddig ez három. De szerény véleményem szerint van még egy aduász a baloldal kezében. Nem hiszem, hogy szó nélkül fognak elmenni olyan kijelentések mellett, amelyben arról esik szó, hogy itt valamiféle zsoldosok, temperával átfestett segédmotorkerékpárokról lőnének a majdnem szentté avatott emberre.

Kimondhatjuk: eléggé tele a bili. Ráadásul mocskosul billeg valami miatt. Az meg alap, hogy ha egy színpadon feltűnik a színültig telt éjjeliedény, akkor lesz olyan szereplő, aki a csúcspont felé közeledvén egy jól irányzott rúgással fel is borítja azt.
Mindenképp kényelmetlen szituáció lesz. Borítékolható, hogy a kampány étlapján ez a bili lesz a főfogás, amin csámcsoghat majd a nép. A kétharmad meg huss... és ha a bal nem is, de a jobbik oldal majd szépen hízhat a Pártban és jelöltjében mélységesen csalódott szavazók voksaitól. A bal így is és úgy is reménytelen.

A konspirációs elméletet befejezve, szálljunk vissza a valóság mocskos sarába és nézzünk egy kicsit a választások utánra. Természetesen a jelen helyzetet vegyük kiindulási alapnak.

Ki kell mondani. Nincs kolbászból a kerítés. A válság se állt meg a város kapujában. Hitelből fizeti a nagy ember városa még a hiteleinek törlesztését is.
Ha marad, kire mutogat majd? Mert fog mutogatni, ugyanis arra, hogy majd a Párt, az állambácsi konszolidálja a várost, na arra igen kicsi az esély. Az önkormányzatok nagy része elúszott pénzügyileg. Pedig az önkormányzatok nagy része narancs. Aztán mégis.
A helyzet nagyságrendekkel kezelhetőbb lesz a nyertes számára, ha a nyakába szakadó adósságterhet legalább annyi időre leteheti, amig rámutat elődjére, aki mindezt 10 évnyi szorgos gyűjtögetéssel felhalmozta.
Ettől persze pénz az nem lesz több, de ki lehet szállni abból az esztelen költekezési spirálból, amelybe az előd belerángatta a várost és most csak pörög benne, mint egy elszabadult szovjet centrifuga. Ha nincs változás, akkor kiszállás sem lesz ebből a játékból, mert már az államra sem lehet majd bűnösként rámutatni. Kínos.

Hát kb. itt tartunk és várjuk, hogy felszálljon a vályogház kéményéből a fehér füst. Talán sikerül elérni azt, hogy ebben a viharos időben a káros égéstermékek ne áramoljanak vissza a tisztaszobába.