A lengyel társadalom a Szolidaritással, mozgalmaival jelentősen hozzájárult ehhez a folyamathoz, ahogy II. János Pál karizmatikus alakja is. Kelet-Európa lakosságának legnagyobb része azonban meglepetéssel vette mindezt a változást, az isteni gondviselés ajándékának tekintve azt.

A kezdeti eufória után megváltozott a kelet-európai nemzetek viszonyulása az 1989 utáni változásokhoz, amint azt Erdő Péter bíboros, Magyarország prímása megerősíti:

„Természetesen az évek múlásával felfedeztük a nyugati világgal közös problémákat és a kontinens keleti részének sajátos problémáit. Ezekben a társadalmakban hiányoznak az önszerveződés formái, amelyek előfeltételei egy működő demokráciának."

Húsz évvel a közép- és kelet-európai kommunista rezsim bukása után a jelenlegi helyzetről a főpásztor a következőket mondja:

„Elsősorban a gazdasági liberalizációval érkezett el az emberek kihasználása, a lakosság jelentős részének az elszegényedése, sokak munkanélkülivé válása, vagyis a klasszikus társadalmi problémák, amelyekben az egyház társadalmi tanítása visszanyeri eredeti aktualitását."

Ennek következtében a CCEE a közelmúltban létrehozott egy új bizottságot, pontosabban egyesített korábban már létező bizottságokat „Caritas in veritate" név alatt, hogy Európának ezekkel a problémáival foglalkozzon. Tevékenységükről az alábbi videón is tájékozódhatnak.