<p>A Szeretgom az Esztergom szó anagrammája. Számomra a címe azt jelenti, hogy szerzői szeretik ezt a várost, tartalma meg azt, hogy aggódnak sorsáért, esetleges rossz döntésektől féltik polgárainak pénztárcáját, őrzik a demokrácia városunkban már-már alig pislákoló lángját, küzdenek az objektív várospolitikai döntésekért és tájékoztatásért. Ennyi. Nem több, de nem is kevesebb.</p>
A Hídlap VII/39. számábán a nagytehetségű alpolgármesterünk mégis "Szeretgom" helyett "Gyűlölgom"-ot ír "Kilóg alóláb" c. remekművében. Rövid, de velőtlen írásában nyolcszor is sikerül elsütnie a "gyűlölgom" szót. Lelki szemeim előtt látom, hogy a Hídlap megjelenése utáni első munkanapon Kolumbán úr (tudják, a gázpisztolyos) irigykedve gratulál Knapp úrnak. Azért irigykedve, mert ő csak a "szennygom" megnevezésig jutott.
Knapp úr inkriminált cikkének apropója az, hogy az a "minden lében Bejó" lefotózta a "városházára kitűzött zöld zászlót". Ezt Knapp úr szerint "egy magára adó sajtóorgánum (...) nem tartaná hír értékű történésnek".
Azt hinné a jámbor olvasó, hogy ezután mindent megtudunk a kórház nehéz helyzetéről, a Hivatal kórházmentő döntéseiről, terveiről. Ehelyett beszél Gyurcsányról, Gréczyről, Mátayról, minden másról. Itt aztán tényleg "kilóg a lóláb". A hátborzongatóan messze néző tekintetét megörökítő fényképe alatt így ír: "a polgármester elleni jobboldali tüntetésnek résztvevői tudják-e, milyen kapcsolat van a "gyűlölgom" háttéremberei és a szocialisták hírgyárosai között?". Nos, ebből már nem a lóláb lóg ki, hanem az egész ló. Jó nagyot belerúg a szocikba (akik tényleg nem kényeztették el a nemzetünket hibátlan kormányzással), miköben biztosítja Meggyes Tamást feltétlen hűségéről is.
Számomra Knapp úr írásából az kerekedik ki, hogy tán gyűlölnöm kellene nekem is (az olvasónak) mindenkit, aki az ő véleményével nem ért egyet. Meggyes feleségét, Kui Rózsát azonban nem meri a szájára venni, mert tudja, hogy a vele közölt interjún tízezrek, országosan tán százezrek vannak felháborodva hibátlan főnöke tettei miatt. Ezt a feladatot ugyanezen Hídlap számban az aranyszújú G. I. aláírású főújságíró vállalja el a "Mószermódszer" című nagyívű és elmés tanulmányában.
Az írás bevezetőjében így sajnáltatja magukat: MSZP-s "szervezett lejáratókampányt vagyunk kénytelenek elszenvedni." Ebben két szó igen figyelemreméltó:
1. "vagyunk"
Kik? A képviselőtestület egyes tagjai, akik M. T. minden intézkedésével, javaslatával, hangnemével (pl. "hülyézésével") egyetértettek? Akik soha, semmiben nem mondtak ellent (lásd szavazások jegyzőkönyvei) és máig egyetlen "igen" szavazatukat sem szégyenlik?
Kik? Akik M. T. intézkedései vagy a megszavazott döntések nyomán esetleg "jól jártak" anyagilag, vagy erkölcsileg?
Kik? Akik bármilyen téren kedvező helyzetbe kerültek?
Kik azok a "vagyunk"?
Talán azok, akik a Hídlapban minden kritika, tüntetés, kommunikációs bírálat után sietve írnak (vagy iratnak) valamit a lapba, hogy hűségükről biztosítsák a főnöket?
2. "elszenvedni"
Igen, szegénykéim. De nemcsak az MSZP-től ám. G. I. úr írásának 6. fejezetcíme (Gyűjtőpárt MSZP módra: aki köpködni tud, felveszik) után fel is sorolja kiktől "szenvedi" el a város a "lejáratókampányt". Az MSZP mellett az MDF, Civil Összefogás, Polgári Esztergomért Egyesület, Polgári Fórum, MÖM és az alkalmi szerveződések áll. Ezek az "István-mentők vagy a közlekedési szakértők kompániája kiegészülve (...) mentálisan zavarodott igazút hívőkkel". Ezek mind mi vagyunk, huszon-harmincezer városi polgár. Ehhez jön még Kui Rózsa, Meggyes volt felesége és az a "szemét dömösi polgár", aki a vele folytatott interjút le merte közölni a "Gyűlölgomban".
Több szóra nem érdemes sem a Hídlap, sem a benne rendszeresen megjelenő, másokat degradáló vagy egyenesen sértő írások. Mégsem nevezném el Roncshídnak, vagy Hídroncsnak. Még heti vicclapnak sem. Már csak azért sem, mert Meggyes Tamás "Vörös téboly...", Knapp úr "Kilóg a lóláb" és G. I. úr "Mószermódszer" c. fércművein csak sírni tud még a "Gyűlölgom" olvasó is.
Gyöngyösi László