"Krisztusban kedves testvérek!

Amikor a Boldogságos Szűz Máriáról mint Magyarok Nagyasszonyáról, Magyarország fő védőszentjéről emlékezünk, akkor joggal kérdezzük meg, hogy miért: egy-egy ország, egy-egy nép olyan értéket jelent a mi hitünk szerint is, ami külön védőszentre, külön védelemre érdemes? És azt kell mondanunk, hogy az Ószövetségtől és az Újszövetségtől kezdve hitünk ebben a tekintetben egyértelmű: azt mondja, hogy igen. Az Ótestamentumban például azt olvassuk, hogy a népeknek vannak angyalaik. De az Újszövetségben is látjuk azt, hogy Isten az egyes népekre gondot visel, számon tartja őket. Tehát nemcsak az egyes embert, hanem az emberi közösségeket is. Kivált az olyan közösségeket, amelyek a természetes fejlődés révén, vagyis a Teremtő Isten akaratából jöttek létre. És ilyenek a nemzetek, amelyek a közös nyelv, a közös kultúra, közös történelem kötelékével fonódnak össze.

Hogyan tekintsünk hát saját nemzetünkre és egyáltalán a nemzetekre hitünk fényében? Elmondtuk azt, hogy tisztelettel, hiszen értéket hordoznak. Ugyanakkor azt is el kell mondanunk, hogy Istennek a gondviselő szeretete kíséri a népeket. Kíséri a magyar népet is, különösen Szűz Mária közbenjárása által. Ez a meggyőződés hosszú évszázadok óta jelen van népünk tudatában. A török idők végén, vagy még inkább majd Buda felszabadítása után, az 1700-as évek elején olyan könyvek jelennek meg, mint például a Calendarium Marianum. A gyönyörű latin könyvecskét Nagyszombatban adták ki, s arról szól, hogy Szűz Mária pártfogása hogyan mentette meg nehéz helyzetekben a magyar népet a történelem során. Azért Calendarium, mert az év minden hónapjára talál olyan évfordulót, amely ezt a gondoskodó szeretetet bizonyítja.

Ha végiggondoljuk ezt a történelmet, akkor olyan sötét és kilátástalan időszakai is voltak, amelyek majdnem vigasztalást jelentenek számunkra. Ha gondokkal küzdünk, ha nehézségekkel találkozunk úgy is mint nép, úgy is mint nemzet, akkor emlékezzünk erre! Emlékezzünk rá, hogy Istennek a gondviselése sokkal nehezebb, kilátástalanabb helyzetekben is szinte váratlanul megmutatkozott népünk életében!

Ahhoz, hogy helyesen tudjunk katolikus hitünk alapján is öntudatos, értékhordozó magyarok lenni, ahhoz bizony kell az, hogy reálisan nézzük önmagunkat, múltunkat és kultúránkat. Nem véletlen, hogy püspöki konferenciánk néhány héttel ezelőtt körlevélben beszélt a romantikus, a történelmi valóságtól is elrugaszkodó, új-pogány elemekkel dúsított kalandos magyarság-elgondolásokról. Ezek az elgondolások, egyrészt ha távol vannak a történelmi igazságtól, ezzel már gyengítik a tudatunkat, mert csak az igazság tesz szabaddá, csak az igazság alapján tudjuk magunkat is helyesen értékelni. Másrészt némelyik nagyon etnocentrikus, nagyon bizalmatlanul tekint minden másra, ami nem magyar, ami nem ősmagyar, de akkor a tükörbe is bizalmatlanul nézzünk? Hiszen az évszázadok során annyiféle nép találkozott össze a Kárpát-medencében; ne volna joga mindenkinek, aki ma ott él büszkén azt mondani, hogy ő is magyar? Tehát nagyon fontos az, hogy a keresztény magyarságtudatunkat őrizzük és tisztítsuk. A kereszténység ugyanis lehetővé teszi, hogy mindenkit szeretettel nézzünk, a szomszéd népeket is - a múltban és a jelenben -, és ugyanakkor meg tudjuk találni a saját önbecsülésünket.

Tehát nagyon fontos dolog az, hogy Szűz Mária gyermekeinek tudjuk magunkat, hogy Édesanyánknak és Nagyasszonyunknak tiszteljük a Boldogságos Szűz Máriát, akit a szomszéd népek is a maguk módján ugyancsak sajátjuknak tekintenek és éreznek, nekik is megvannak erre vonatkozóan a saját hagyományaik. Akár a szlovákokról, akár az osztrákokról vagy a lengyelekről beszélünk, de Romániában és másutt is találunk ilyen vallásos tiszteletet. Tehát igenis lehetséges az, hogy egy édesanyának több gyermeke van. A mi számunkra teológiailag ez egyáltalán nem probléma, ugyanakkor fontos az, hogy mi is így nézzünk egymásra, először is mi, magyarok. Azzal a szeretettel, bizalommal, amit Szűz Mária, a mi közös Édesanyánk nyújt nekünk. Ha ő mindannyiunkat szeret és mindannyiunkra gondja van, akkor talán nekünk is együtt kell keresni azt a helyes utat, amely az Isteni Gondviselés akarata szerint népünket életre, fejlődésre, megerősödésre vezeti. És akkor bízhatunk is, mert nemcsak az emberi erőfeszítéseinkre kell hagyatkoznunk.

Manapság sokat beszélnek róla, már előkerült az Afrikai-szinóduson is a strukturális bűn kérdése. Tehát az etnikai ellentétek, a gyűlölködés, az erőszak, a háborúk, a kizsákmányolás és az igazságtalanság mind-mind olyan jelenségek a társadalomban, amelyek ha egyszer hatalmukba kerítenek egy közösséget, akkor abból emberi erővel kitörni szinte nem lehet. De mi nemcsak az emberi erőre számítunk. Mi számítunk az Isteni Gondviselésre és tudjuk azt, hogy az Isteni Irgalmasság, amiről II. János Pál pápa olyan meggyőző erővel tanított, bennünket is kötelez. Maga Jézus mondja, hogy legyetek irgalmasok, ahogy a ti mennyei Atyátok irgalmas. Tehát valami, ami az emberi lehetőségek és erők fölött áll, az működik bennünk is és Istennek az irgalmas szeretete számunkra is megmutatja az utat.

Ilyen gondolatokkal kérjük az idei évben Magyarok Nagyasszonyának anyai közbenjárását egész nemzetünkért. Ámen"