Bek, szpész
Közélet
2009. szept. 27.

<p>A Hídlap jó szokásához híven ismét sutba vágja a közpénzből kiadott városi kiadványtól elvárható objektivitást, és egy igen fontos kérdésben tovább folytatja a mellébeszélés jól megszokott hídlapos hagyományát.</p>

A Hídlap legutóbbi számának "szó, köz" rovatában Tó, ami tó cím alatt olvashatjuk a következő mondatokat:

„Lassan írom, hogy mindegyik megértse: jelentősen emelkedni fog az ingatlanuk értéke. Másrészt, teszem hozzá, Esztergom szépülése minden esztergomi érdeke,.."

Egy pillanatra felejtsük el - Gulya István is ezt szeretné ugyanis elérni - azt a tényt, hogy egy olyan városrészben költ éppen százmilliókat luxusberuházásra szeretett városunk egyre kevésbé szeretett vezetése, ahol még a vezetékes vízellátás sincs megoldva. Koncentráljunk inkább arra, amit Gulya István ezen mondatokkal üzen például az esztergomi lakótelepeken lakó adófizető polgároknak, akik házuk környékén a közterületet esetenként több száz négyzetméter felületen saját kétkezi munkájukkal kell, hogy karbantartsák. A várostól kölcsönözhető fűnyírógépet tologatva bizonyára elgondolkodik ilyenkor az adófizető állampolgár: miért van ekkora prioritása a polgármester háza előtti tó rendberakásának a világgazdasági válság közepén? Miért nem költi ezt a százmilliós összeget a város inkább például a panelprogram önerejére?

Eszébe jut-e az adófizető lakosnak, hogy a sógora egy másik városban a Panelprogram keretében felújított, korszerűsített házban lakik, és épp nemrég büszkélkedett azzal, hogy fűtésre is már csak fele annyit fizet, mint korábban? Igaz, ott nincs Gyarapodás Programja, és Szent Miklósra mutatva sem ígér olyat a város, hogy húsz év múlva visszaadja egy kis töredékét az évek során befizetett adónak. Hiszen ha összeadjuk, hogy mennyivel több szemét- és egyéb díjat, adót fizet egy átlagos esztergomi lakos, még talán az is kiderülne, hogy a sógor valójában Szent Miklós alamizsnájánál kétszer többet is megtakaríthat húsz év alatt a gyermekei életkezdésének megsegítésére. Feltéve, hogy aktív, dolgozik, vállalkozik, hasznos és dolgos tagja - magyarul polgára - a város és az ország társadalmának.

Bizony úgy érzem egyre több esztergomi polgárnak eszébe jutnak ezek a gondolatok a búbánatvölgyi luxusberuházást látva, hallva. De tisztában van ezzel a városháza is, mert nem véletlen, hogy a befizetett adóforintokból fenntartott médiában újra és újra, lassan és tagolva, „szó-köz"-ölve sulykolják belénk, szinte már a szánkba rágják, mennyire jó is nekünk az, ha szépül Esztergom. És szépülni fog, ha belepusztulunk is a két és félszeresére emelt szemétdíjba, a bevételt alig termelő mélygarázsra felvett hitelek törlesztésébe, a kórház finanszírozási gondjai miatt várhatóan előálló egészségügyi veszélyhelyzetekbe, a környékbeli tulajdonosokra rávert közműfejlesztési tervekbe - hosszasan lehet sajnos sorolni azokat az ügyeket, amiket elsősorban városunk inkompetens vezetésének és pénzügyi szűklátókörűségének köszönhetünk.

Természetesen van olyan nézőpont, ahonnan nézve a város legfontosabb beruházása egy csónakázó tó létrehozása a polgármester háza előtt az adófizetők pénzén, miközben emberek ezrei a létminimum küszöbén egyensúlyoznak városunkban. Ez azonban semmiképpen nem lehet többségi nézőpont. Azt pedig kikérem magamnak, hogy a polgármester háza előtti közterület aránytalanul drága „szépítését" egy nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás miatt elítélt újságíró egész Esztergom szépülésének és ezáltal az én érdekemnek próbálja beállítani.

 

(forrás)