1. Hír

A megemlékezésen jelen volt és beszédet mondott Joanna Stempińska lengyel nagykövet asszony, és Novák Lajos, a település polgármestere. Előadást tartott Kocsis István (MTA történettudományi Intézet), Csombor Erzsébet és Pastinszky Krisztina.

Beszédében Juliusz Janusz érsek így fogalmazott: „Több magyar politikus bátor magatartásának köszönhetően lengyelek ezrei találtak menedéket Magyarországon, és nagyon gyakran azok a helyek, ahol befogadták őket, plébániák, katolikus iskolák, szerzetesi rendházak voltak. Ez a tény azt mutatja nekünk, hogy az Istenben való hit Magyarországon nemcsak élő volt, de megélt, a szeretet, a bátorság és a szolidaritás cselekedeti által gyakorolt hit volt. Büszkék vagyunk, hogy az Egyház elöl járt ebben az emlékezetes humanitárius akcióban, amely a keresztény hitből táplálkozott. Örülök, hogy emlékeztethetek arra, hogy ebben a humanitárius és keresztény akcióban a Szentszék is aktívan közreműködött, kitűnő elődöm, Angelo Rotta apostoli nuncius és a titkára, Mons. Verolino révén."

Az apostoli nuncius emlékeztetett: „minden, amink van, Isten ajándéka és meg kell osztanunk. Nem vagyunk abszolút urai azoknak a dolgoknak, amelyeket birtoklunk. Amikor lengyel testvéreitek menedéket keresni jöttek ide, a gazdasági válság biztosan nagyobb volt a mainál. Mégis szolidaritásra, támogatásra és együttérzésre találtak. A lengyelek keresték, hogy ugyanazzal a nagylelkűséggel válaszoljanak, amikor 1956-ban a magyar nép meg akart szabadulni egy ateista ideológiától és a kommunista elnyomástól. Vissza akarták adni a kölcsönt a Lengyelországban gyűjtött és ideküldött vérrel. Imádkoztunk a lengyel templomokban az '56-os magyarországi Forradalom áldozataiért. Atyáink tanúságtétele nem szűnhet meg. Egy közös keresztény történelem örökösei vagyunk"

A szentmise után Juliusz Janusz érsek megáldotta a templom oldalán elhelyezett lengyel-magyar emléktáblát.