Az esztergomi repülőtér volt az élete!
2009. aug. 24.

<p> </p>
<p>Meghalt egy Ember..</p>

 

Oktatóm volt és rendkívül jó ember! Hihetetlen, hogy elment és nem repülhetek vele többé soha!

Nagyon szerettem hatalmas tudását, intelligenciáját és humanizmusát!

Úgy tudott emberekkel beszélgetni, ahogyan ma sajnos egyre kevesebben!

Kedvesen és derűsen!

Mindent tudott a szakmájáról. Nem volt olyan, hogy valami lehetetlen a számára!

Olyan repülőgép-roncsokból állított össze újra biztonságosan repülésre alkalmas gépeket, hogy az hihetetlen!

Nem csak tudta a repülés minden fortélyát, de képes volt olyan egyszerűen és érdekfeszítően tanítani e „őrültek sportját"(Aki repül, az egy se normális!), hogy mindenki könnyen megérthetett mindent!

Bevallom irigyeltem a tudását! Csúnya dolog? Az, de akkor is így van.

Ő volt az, aki az első önálló felszállásomat engedélyezte!

Ö volt az, akit nem lehetett nem szeretni!

Ő volt az, aki nélkül az esztergomi repülőtér a 1978-79-ben valószínű bezárt volna!

Most egy kicsit sírva fakadtam.

Ő volt az, akinek okos humorát nem lehet elfelejteni, és Ő volt az, akit mindig, így a halála után is tisztelni fogok!

BÁN JÓZSEFNEK hívták! Számomra Ő az ÖRÖKÖS HANGÁRMESTER!