1. Hír

Ma, a nagy bankok csődjei közepette jól látható: a pénz eltűnt, a helyében semmi nem maradt - így kommentálta 2008 októberében XVI. Benedek pápa a pénzügyi válságot, ez a megfogalmazás meglepte a Szent Szinódust. A homokra épített ház mintájára összeomló gazdaság apokaliptikus víziója meghatározza a katolikus egyházfő első társadalmi jellegű kérdéseket taglaló doktrináját is.

Miközben XVI. Benedek elítéli a „sikeren, karrieren, pénzen" nyugvó rendszert, kifejti, miért látja fontosnak az értékek valódiságának visszatértét, amelyre magatartásunk változása szükséges nemsak a homo œconomicus de az egyszerű emberek részéről is

Új világrendszer kell

A Caritas in veritate (Szeretet az igazságban) című enciklikát három évvel ezelőtt előzte meg a Deus caritas és a múlt évben kiadott Spe salvi. XVI. Benedek célja az enciklikák kiadásával - mint azt 2008 június 13-án adott nyilatkozatában kifejtette - hogy megvilágosítsa a keresztények számára a kitűzendő célokat és a fáradhatatlanul őrizendő értékeket, hogy eljussunk egy valóban szabad és szolidáris emberi társadalomig.

Az enciklika a jelenlegi világszervezetek, így az ENSZ sürgős átalakítását látja szükségesnek, kiemelve annak a fontosságát hogy a legszegényebb államok is beleszólást nyerjenek az őket érintő kérdésekben a döntéshozatalba, s a világ számára egy olyan valós irányító testület megalkotását javasolja, mely a szeretet és az igazság jegyében hoz döntéseket.

Ajánlat a G8-aknak

A 140 oldalas dokumentum csak kevésbé tekinthető az előző két pápai enciklika folyamatába illeszthetőnek. Nemcsak azért, mert a közösség színtereivel foglalkozik, míg az előző két dokumentum teológiai kérdéseket érintett, de azért is, mert a mostani enciklika az előző kettővel szemben kevésbé tekinthető a pápa személyes munkássága részének, jóval inkább jellemezhető a katolikus egyház különböző vezetőinek együttes munkája gyümölcseként.

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ezen e munkáján se hagyta volna ott Benedek meghatározó személyiségének jegyeit.

A kirobbant válság egyik okaként a globalista világ liberalizmusát nevezi meg az enciklika, melynek időzítése nem rejti véka alá a világ döntéshozóira gyakorolt nyomás szándékát: éppen a napokban, július 8-án találkoznak az olaszországi L'Aquilában a G8-ak, a világ vezető ipari államainak első emberei.

120 éves kérdés: csak a haszon?

A katolikus egyház eddigi, társadalmi tárgyú enciklikái rendre a gazdasági-társadalmi folyamatok egy-egy döntő szakaszában láttak napvilágot. Így a Rerum novarumot 1891-ben, az ipari kapitalista társadalmak fellendülésének csúcspontján adta ki ki XIII. Leó pápa (a dokumentum szerint a proletariátus visszaintegrálását a társadalomba a kor egyik legfőbb feladatának kell tekinteni). A nagy gazdasági világválság idején jelent meg a Quadragesimo XI. Piustól („a szabadverseny önmagát tette tönkre azáltal, hogy egyedüli kritériumként a haszonra alapozott"). A gyarmati rendszer összeomlása, a harmadik világ a legfőbb kérdés, melyet VI. Pál 1967-ben kiadott Populorum progressiója taglal („A béke új neve: fejlődés" ). A világtörténelem egyik mélypontját jelentő, legalább 100 millió áldozat legyilkolásával járó kommunizmus bukásakor adta ki II. János Pál enciklikáját Centesimus annus címmel 1991-ben, egyben a Rerum novarum százéves évfordulója előtt tisztelegve; többe közt arra szólít, hogy „fedezzük föl újra azoknak az alapvető elveknek a gazdagságát, amelyek a munkáskérdés megoldására egyház szociális tanításában benne foglaltatnak".

Szellemi műhely

Ezt az enciklikáját XVI. Benedek a hitelességre való különös kényességgel készítette el; rendszeres konzultációkat folytatott az Igazság és Béke pápa tanácsával, olyan olasz közgazdászokkal, mint Stefano Zargani, aki a szociális piacgazdaság témakörének egyik szakértője, vagy Ettore Gotti Tedeschi bankárral, az olasz bankszövetség elnökével. A társadalmi doktrína kidolgozásában Reinhard Marx, müncheni katolikus érsek (névrokonához illően ő is írt a a Tőkéről egy könyvet - a szerk.) és Benedek régi egyetemi diáktársa, Ernst-Wolfgang Böckenförde filozófus, a liberalizmus egyik legérdemlegesebb kritikusa volt az egyházfő segítségére.

Bizalmatlanság a liberalizmus felé

XVI. Benedek gazdasági szemléletét erőtelesen meghatározza a német hegeli filozófia bizalmatlansága a kapitalizmussal és a liberalizmussal szemben. Már 1985-ben, az „Egyház és gazdaság, a világgazdaság felelőssége a jövőért" című tanácskozáson akkor még Joseph Ratzinger bíborosként felidézte Adam Smith elméletét (bizalom a piac szereplőinak a teljes szabadságában, az önszabályozó piacban) és alapjaiban kérdőjelezte meg a gazdasági rendszert, Peter Koslowskit idézve: „A gazdaság nemcsak a gazdasági szereplők hálója, de az embert kell szolgálnia"

A pápa tehát hű akar maradni a „teljes humanizmushoz", melyet a Jacques Maritain francia katolikus filozófustól VI. Pálig a meghatározó gondolat volt; az egész emberiség előmozdításában való gondolkodást jelentette. A mostani enciklikában a Caritas szó utal erre. A szeretet nélkül, az érdek nélküli adományozás hagyományának újraélesztése nélkül nincs társadalmi felelősség, s a világ a teljes felbomlás, szétesés felé halad. Az enciklika felszólítja a jelenlegi világhatalmi szereplőket, s a politikai, szakszervezeti felelősöket a következtetések levonására.

Forrás: MNO