1. Hír

Haladjunk visszafelé az időben. A legutóbbi Hídlapban Meggyes Tamásnak volt egy olyan mondata, hogy „egykori társát, mára az ellenségei közt tudhatja". Ön ellensége Meggyes Tamásnak?

Az nyilvánvaló, hogy szerinte én az ellenségei közé tartozom. Azt viszont nem tudom, hogy mint polgármesternek és országgyűlési képviselőnek, van-e joga a neki bizalmat szavazó állampolgárok között olyan formán különbséget tenni, hogy kik a barátok és kik az ellenségek!
Az általa sokat hangoztatott „vérlázító hazugságok" nem az én számból hangoztak el. Nyilván nekem is rendelkezésemre állnak bizonyítékok, hiszen tudatában vagyok annak, hogy egy olyan mondatot sem mondhatok, amit nem tudok esetleg a későbbiekben bizonyítani. Ezért különösen odafigyelek, hogy mit mondhatok el az elmúlt évek történéseiből.

Néhányaknak bizonyára magyarázatra szorul az, hogy miért tíz hónappal a különválás után jöttünk elő ezzel a történettel.

Tíz hónapig nyugalomban és békében éltünk - külön. Annak ellenére, hogy nem volt lehetőségem bármit is megbeszélni férjemmel, mivel teljesen elutasítóan viselkedett ez ügyben. Tíz hónapig egyedül neveltem a gyerekeimet, minimális segítséggel. Ez is bizonyítja, hogy békességben akartam elválni. Ám már az interjú megjelenése előtt - amikor még azt sem tudhatta miről lesz szó benne - férjem megrágalmazott azzal, hogy egy lakás árát ígérve sikerült az „ellenségeinek" engem rávenni az interjúra, ezt az állítását a városi pénzből kiadott Hídlapban is megismételte.
Ezt határozottan cáfolom - ezt a nálunk lévő teljes hangfelvétel is bizonyíthatja.
Ezek után férjem hadjáratot indított ellenem és rá akar kényszeríteni, hogy gyermekeink egy óvodai csoportba járjanak a szeretője gyermekével. Kérésemre sem tértek jobb belátásra. Én szerettem volna elkerülni a kényelmetlen helyzeteket. Bárkihez fordultam, nem tudott segíteni, mondván, hogy a férjem körlevelet küldött az óvodákba, mely szerint nem járul hozzá gyermekeink más óvodába járhassanak. A következő lépése az volt, hogy beadta a válókeresetet és ebben magánál akarta a gyerekek elhelyezését megoldani. Innentől kezdve más lehetőségem nem maradt, csak a nyilvánosság, hiszen tudom, hogy a bíróság nem igazságot, hanem jogot szolgáltat. Férjem háta mögött hatalmas jogi apparátus áll. Én április 30-án fogadtam ügyvédet. Addig a napig nem volt jogi képviselőm, aki tanácsot adhatott volna bármiről is.

Meggyes alkalmatlannak tartja Önt a gyerekek felnevelésére.

A Családjogi Törvény 24 §-a szerint a házastársak hűséggel tartoznak egymásnak, és egymást támogatni kötelesek. A családi élet felelőtlen megbontása, a házastárs, a gyerek indokolatlan elhagyása kétségessé teszi, hogy e szülő rendelkezik a gyerek neveléséhez szükséges személyi, erkölcsi tulajdonságokkal. A házasélet megromlásáért való felelősség értékelése elősegítheti aannak megítélését, hogy melyik szülő alkalmasabb a gyerek nevelésére. Kölcsönösen súlyosan esik a szülő terhére, ha kényszerítő körülmények nélkül, érzelemváltozás, harmadik személlyel létesített kapcsolat miatt, nem törődve a gyermek sorsával - elhagyja a házastársát, a közös otthont. - férjem hűtlensége után döntse el mindenki maga, hogy ki az, aki alkalmatlan a gyereknevelésre!

A férje 26 oldalon keresztül magyarázkodik az előző szeretgomos interjú miatt.

Az általa kétséges módon megszerzett és manipulatívan megvágott hangfelvételek teljes terjedelmükben megvannak természetesen nekem is, amit egy esetleges perben a bíróságon felhasználok. Amúgy megjegyezném: nem adtam engedélyt a piszkos módszerekkel megszerzett felvételek publikálásához sem Meggyes Tamásnak, sem a Hídlapnak. Az SMS-ekről annyit mondanék: nem teljes terjedelmükben jelentek meg. Vajon miért van bennük ennyi minden kipontozva? Nekem viszont a 2009-es SMS-ek teljes terjedelmükben megvannak, ezeket szükség esetén be tudom majd mutatni, ami jelentősen árnyalhatja majd a képet. A régebbi SMS-ek nagy többsége akkor született, amikor Meggyes Tamás állapotosan magamra hagyott engem öt hónapra.

A „cáfolatban" elhangzik, hogy a 2004-es jegyzőkönyv Meggyes szerint hamis tanúvallomáson alapul.

A 2004-es eljárásban - amit szomszédok bejelentése alapján indítottak - engem is kikérdeztek. A saját tanúvallomásomat a napokban kikértem a rendőrkapitányságon. Ez alapján a 2004-es események ügyében a bíróságon kérni fogom hazugságvizsgáló gép használatát. Szerintem férjem túl messzire ment a rágalmazásaival és a szavahihetőségemet és becsületemet vonja kétségbe. Soha nem teregettem volna ki a családi „szennyest" a gyerekeimre való tekintettel, ha az ellehetetlenítésével és tetteivel nem kényszerít bele egy ilyen undorító és ocsmány helyzetbe. Az álságosság, a képmutatás és az igazságtalanság az, ami még erre késztetett.

A „cáfolatában" Meggyes kiemelt egy részletet az Ön tanúvallomásából, amelyben Ön beismeri, hogy „pszichiáterre volna szüksége".

Egész pontosan a tanúvallomásomban ez így hangzik el: „Igazából szerintem ez azért történik folyamatosan, már az, hogy túl sok a veszekedés, mert szerintem nekem lenne szükségem pszichiáterre, mert túl gyengék az idegeim, nem tudom elviselni a bántásokat, a szóbeli bántást." Ebben a tanúvallomásomban az is elhangzik, többek között, hogy az 1999-es események után „körülbelül kétszer volt olyan itthon, hogy kaptam egy-két pofont, mert biztos, hogy valamit rosszul csináltam, rosszat mondtam vagy rosszat gondoltam".

Itt szeretnék arra utalni, hogy a minap a kezembe került „A családon belüli erőszak alapfogalmai" című kiadvány. Ebben ezt írják: A bántalmazó elzárkózik az áldozattól, kizárja őt gondolataiból, ellenőrzés alatt tartja, végletesen féltékenykedik, módszeresen lerombolja önbizalmát az áldozatnak, mindenért őt hibáztatja, az áldozat érzéseit kétségbe vonja, nem hajlandó megbeszélni a problémákat, megfélemlítően viselkedik. (...) megpróbálja elhitetni áldozatával és másokkal, hogy a bántalmazott elmebeteg, előző kapcsolatában/házasságában bántalmazta vagy verte volt partnerét.

A Stop Férfierőszak projekt honlapján megjelent egy látlelet, amely az említett 1999-es évre datálódik. Mit történt akkor, ami oda vezetett, hogy egy ilyen látlelet került felvételre a kórházban?

Nem tudom miképp került ez a látlelet nyilvánosságra, az 1999-es eseményekről a gyermekeimre való tekintettel és mivel a mai napig is megvisel ha erről beszélnem kell, a nyilvánosság előtt nem szeretnék nyilatkozni. Annyit elmondhatok, hogy a 2004-ben tett vallomásomban erről az esetről is részletesen beszéltem. Természetesen szükség esetén ebben az ügyben is hajlandó vagyok magamat poligráfos vizsgálatnak alávetni és több tanú is igazolni tudja a történetemet.

Hogyan tovább? Meddig hajlandó elmenni?

Gyermekeim és a saját igazságom érdekében a legvégsőkig hajlandó vagyok elmenni, de bízom benne, hogy erre nem lesz szükség. Túl kell lépni a képmutatáson és ki kell derülnie az igazságnak. Én ezen leszek minden igyekezetemmel!