Azért nem állít(hat)om, hogy Meggyes Tamás ilyet tett házastársával, mert egyfelől e kérdéskörben kizárólag a bíróság független intézménye hivatott dönteni, másrészről meg – jelentéktelenségem dacára is - vélhetően olyan pert akasztana a nyakamba -, ahogyan azt sokakkal megtette már - ,hogy belerokkannék. (Az irónia netovábbja mégiscsak az lenne, ha szerinte megalapozatlanul vádolnám azzal, hogy úton-útfélen perel mindenkit, és válaszlépésként bíróság elé citálna e minden valóságot nélkülöző kijelentésem miatt.) Sugallni sem akarok semmit, csupán ténymegállapítok: a polgármester „asszonyát” számtalan (ám ha ebbe bele lehet kötni, akkor inkább számos) alkalommal látták barátai, egykori kollégái a kék és zöld színek majd’ minden árnyalatát magába foglaló monoklikkal az arcán. Tagadhatatlan, hiszen látleletekkel is bizonyítható, hogy sérüléseket szenvedett el. Rendeljünk hát hozzá találomra elméleteket is: Kui Rózsának koordinációs problémái vannak, egyvégtében esik-kel, esetleg szerencsétlen sportbalesetek sújtják nap nap után, ráadásként külön pechére leggyakrabban az arcberendezése sérül. Mindent megmagyarázna tehát, ha titkos boxbérletre lelnénk valamely belső zsebben, vagy ha kitudódna, a hölgy a bajnoki szezont megelőző alapozást rendre az Esztergomi Vitézekkel együtt végzi.

Ezzel szemben a feleség makacsul tartja magát ahhoz a verzióhoz, nem ügyefogyottsága okán, de még csak nem is testmozgás közben szerezte sérüléseit. Állítja: Meggyes Tamás jó néhány alkalommal helyben hagyta, rosszabb napjain agyba-főbe verte. A városvezető természetesen tagad. Politikai támadást vizionál, melynek részesévé tették egykori kedvesét. Állítással szemben egy másik. Ez így kerek. Most mégis mintha távolodnánk a megoldástól, az igazságtól. Ellenben a polgármester jóvoltából egy letűnt házasság dicstelen részleteivel ismerkedhetünk. Meggyes a „bizonyítékok” tárházát prezentálja – természetesen az elfogulatlan Hídlap online kiadásának közreműködésével - arra nézvést, hogy voltaképpen ő az áldozat, egy szörnyeteggel élt együtt tíz éven keresztül, aki most összevissza hazudozik róla. Mindezt alátámasztandó szövegkörnyezetükből kiragadott sms-ek tömkelegének nyilvánosságra hozatalával igyekszik maga mellé állítani a lakosságot. Remélhetőleg sokaknak feltűnt, hogy a köztük zajló üzenetváltásokból kizárólag a Kui Rózsa által írottakat láthatjuk viszont, azokat is úgy, hogy több bennük a kipontozott rész, mint a szavak száma. Ráadásul a legtöbb üzenetről még így is ordít, hogy bizony volt előzménye, minthogy ez általában egy kétirányú kommunikációs csatorna. Jó volna megismerni a Meggyes Tamás által írottakat is, kicsit kevesebb pont-pont-ponttal, valószínűleg árnyaltabb képet kapnánk.

Könnyű beleesni – miként fentebb velem is megesett – abba a hibába, hogy elveszünk az ügy részleteiben, jól emlékszik-e a feleség a dátumokra, miféle üzeneteket váltott Meggyessel, kiknek számolt be a vele történtekről. A házastársi veszekedések, hazugságok, legyenek bármily’ hangosak és alávalók, a magánügy kategóriájába tartoznak. Intézzék az érintettek egymást közt, ki-ki vérmérséklete szerint. (Azért lehetőleg pajszer használata nélkül.) A családi szennyes – ki kit csalt meg előbb – nem több bulvárnál, ám mihelyst tettlegességre kerül a sor, változik a leosztás. Amennyiben történt fizikai erőszak, teljességgel lényegtelen, hogy az „asszony” egy egész futballcsapat ágyasa volt-e (amúgy ez esetünkben igen valószínűtlen), vagy mindvégig hű maradt férjéhez.

Ne hagyjuk, hogy az ügyben elkezdődött maszatolás akadályozza a tisztánlátásunkat. A kérdés pusztán annyi: az elmúlt évek során miért láttuk több ízben is „külsérelmi nyomok” tucatjait Kui Rózsán? Lebutítva: miként kerültek oda?

B.G.