1. Hír

Tisztelt Meggyes Tamás Úr!

Június 22-én kelt levelét olvasva megdöbbenéssel értesültem arról, hogy Ön Vecsernyés Balázs tragikus halálából politikai tőkét kovácsolva igyekszik hamis színben feltüntetni az érintett Szent István Gimnázium tanári karát, annak egy bizonyos - Önnek régóta szemet szúró - csoportját.

E levelében megfogalmazottakkal ellentétben, szerintem megfelelő szülői és iskolai háttérrel igenis könnyű a mai világban élni és eligazodni, sőt teljesítményt felmutatni is (kivéve, ha azt szándékkal és „központilag" gátolják), és ehhez nincs szükség semmiféle - politikai indíttatástól vezérelt - önkormányzati beavatkozásra, mely báránybőrbe bújtatott farkas módjára, a bosszúállás célzatával kíván oknyomozni egy olyan tragédia kapcsán, melynek kiderítése a nyomozó szakhatóság feladata lenne.

A magam részéről nem emlékszem a múltból egyetlen olyan esetre sem, amikor mondjuk egy Budapesten tanuló vidéki diák - hasonlóan tragikus - halála kapcsán (volt bőven ilyen) a Főpolgármester Önhöz hasonlatosan (minden információ hiányában, pusztán saját frusztrációitól vezérelt, magánvéleménybe burkolt ellencsapásának közlése okán) önként rohant volna a televízióba nyilatkozni.

Az én olvasatomban (ha úgy tetszik, magánvéleményem szerint) az Ön motivációja ebben az ügyben nem a tragédiához vezető út valós kiderítésében, hanem valamilyen egyéb okokban vagy azok elkendőzésében, a figyelem másra terelésében keresendők.

Egy valódi polgári értékekkel rendelkező társadalomban ilyenkor a szülőkön, osztálytársakon, pedagógusokon, iskolaigazgatón kívül (akik valóban ismerték az elhunytat) senki másnak nem lenne joga nyilatkozni.

Ezzel szemben Ön - pillanatnyi politikai céljainak megvalósítása és „vélt ellenségeinek" eltiprása céljából - feltörte a gyász - minden érző embert elgondolkodtató - csendjét, hogy magánvéleményének és előítéleteinek hangos és hangzatos puffogtatásával kerülhessen a figyelem középpontjába.

Mivel a jog mai állása szerint a fenntartó nem nyomozóhatóság, így szeretném felhívni figyelmét arra, hogy e sajnálatos tragédia okának, végső motivációjának kiderítése nem helyi gittegyletek feladata, hanem a megfelelő, független, pártatlan, hasonló tapasztalattal már rendelkező, prekoncepció-mentes szerveké.

Másrészt tudomást szerezve a „vizsgálóbizottság" vizsgálati módszereiről, annak „szakmai" összetételéről, különös tekintettel pl. a Közel-Keletet is megjárt szakértőről (vallatóról), valamint a tanárok órákig történő folyosói várakoztatásáról stb., úgy gondolom, hogy Önök az ötvenes évek legsötétebb koncepciós pereinek díszleteit és világát igyekeztek bevetni bosszútól terhes előítéleteik igazolásához, amihez végképp nincs sem felhatalmazásuk, sem pedig joguk. Ezt az eljárást a tanárok helyett kérem ki...

Levelében meglepődéssel olvastam azt az arcátlan álságosságot is, melyben Ön pszichológus segítségét ajánlja fel, sőt - megerősítésként - még egy pszichológusi levelet (felajánlkozást) is mellékelt.

Mint fenntartó bizonyára emlékszik arra, amikor nemrég a Szent István Gimnázium tantestülete megszavazta a pszichológus szükségességét, és kérte az iskolában pszichológusi státusz biztosítását (a szakirányú végzettséggel rendelkező jelentkező egy egykori istvános diák volt), amit Önök egy tollvonással elutasítottak.

Néhány újonnan kihelyezett tábla árából akár ma (vagy a tragédiát megelőzően) lehetne megfelelő szakembere az iskolának, de Önök nem így döntöttek. Nem a tanárok, nem a szülők, nem a diákok, ÖNÖK!

Ennek felelőssége csak és kizárólag az Önök lelkiismeretét nyomhatja... eső után köpönyeg.

Bízom abban, hogy levelem elgondolkodtatja és jobb belátásra bírja Önt egyrészt a Szent István Gimnázium tanárai, másrészt e tragikus esemény megfelelő és méltó kezelése kapcsán:

Tisztelettel:

Szülő
Esztergom Város Polgára