Gyóni Géza

CSAK EGY ÉJSZAKÁRA...

Csak egy éjszakára küldjétek el ôket:
A pártoskodókat, a vitézkedôket.
Csak egy éjszakára:
Akik fent hirdetik, -- hogy mi nem felejtünk,
Mikor a halálgép muzsikál felettünk;
Mikor láthatatlan magja kél a ködnek,
S gyilkos ólom-fecskék szanaszét röpködnek.

Csak egy éjszakára küldjétek el ôket:
Gerendatöréskor szálkakeresôket.
Csak egy éjszakára:
Mikor siketítôn bôgni kezd a gránát
S úgy nyög a véres föld, mintha gyomrát vágnák;
Robbanó golyónak mikor fénye támad
S véres vize kicsap a vén Visztulának.

Csak egy éjszakára küldjétek el ôket:
Az uzsoragarast fogukhoz verôket.
Csak egy éjszakára:
Mikor gránát-vulkán izzó közepén
Ugy forog a férfi, mint a falevél:
S mire földre omlik, ó, iszonyú omlás, --
Szép piros vitézbôl csak fekete csontváz.

Csak egy éjszakára küldjétek el ôket:
A hitetleneket s az üzérkedôket.
Csak egy éjszakára:
Mikor a pokolnak égô torka tárul,
S vér csurog a földön, vér csurog a fáról,
Mikor a rongy sátor nyöszörög a szélben
S haló honvéd sóhajt: fiam... feleségem...

Csak egy éjszakára küldjétek el ôket:
Hosszú csahos nyelvvel hazaszeretôket.
Csak egy éjszakára:
Vakító csillagnak mikor támad fénye,
Lássák meg arcuk a San-folyó tükrébe,
Amikor magyar vért gôzölve hömpölyget,
Hogy sírva sikoltsák: Istenem, ne többet.

Küldjétek el ôket csak egy éjszakára,
Hogy emlékezzenek az anyjuk kínjára.
Csak egy éjszakára:
Hogy bújnának össze megrémülve, fázva;
Hogy fetrengne mind-mind, hogy meakulpázna;
Hogy tépné az ingét, hogy verné a mellét,
Hogy kiáltná bôgve: Krisztusom, mi kell még!

Krisztusom, mi kell még! Véreim, mit adjak
Árjáért a vérnek, csak én megmaradjak!
Hogy esküdne mind-mind;
S hitetlen gôgjében, akit sosem ismert,
Hogy hívná a Krisztust, hogy hívná az Istent;
Magyar vérem ellen soha-soha többet!
-- Csak egy éjszakára küldjétek el ôket.

GYÓNI GÉZA
1884-1917

Egy ideig rendkívül népszerű, ma is sokan kedvelik. A nagyközönség és az irodalom úgy is könyveli el, mint az Ady fémjelezte modernség egyik legjellegzetesebb alakját. Juhász Gyula írta róla: "1914-ben a háború költőjeként indult a lengyel mezőkre, 1917 nyarán mint a nemzeti demokrácia és az emberi szolidaritás vértanúja esett el...

Heltai Jenő

A MÁSIK

És szólt a nő:
"A hajam ében,
És lágyabb, mint a lágy selyem,
És itt a szívem közepében
Ujjong a boldog szerelem.
Tied a testem, tied a lelkem,
Te vagy az első, akit öleltem,
Boldog vagyok, mert a tied vagyok..."
S a férfi szólt:
"A másik elhagyott"

És szólt a nő:
"Piros az ajkam
És harmatosabb, mint a rózsa kelyhe.,
És végigfut az üdvök üdve rajtam,
Mikor így tartasz forrón átölelve.
Szemem sötétebb , mint az égbolt,
Mikor a fergeteg zavarja...
Óh, mondd, a másik szintén szép volt?
Fehér a válla? Gömbölyű a karja?
Tudott-e súgni-búgni szintén,
Tudott-e édes csókot adni,
Meghalni karjaidba, mint én
És új gyönyörre föltámadni?
És lángolt, mint a nap? Szelíd volt, mint a hold?"
S a férfi szólt:
"A másik csúnya volt."

És szólt a nő:
"És mégis nappal, éjjel
Sóhajtva gondolsz vissza rája,
Amellyel az enyém nem ér fel,
Mi volt a titka, a varázsa, bája?
Miben oly nagy, dicső, elérhetetlen?"
S a férfi szólt:
" A másikat szerettem!"

PITYPANG

Karinthy Frigyes


Kezed felé
Kezed, hajad felé
Kezed, hajad, szemed felé
Kezed, hajad, szemed, szoknyád felé
Mit kapkodok?! - mindegyre kérded,
Hol bosszús-hangosan, hol fejcsóválva, némán -

Mért nem szelíden simogatva
Ahogy szokás, ahogy mások teszik,
Miért kapkodva, csillogó szemekkel
És mit nevetek hozzá - szemtelenség!
Ilyen csunyán, fülsértő élesen!
Eh, rögtön itthagysz, vagy kezemreütsz!
Pitypang, ne hagyj itt,
Inkább megmondom
Megmondom - várj, füledbe súgom,
Hajtsd félre azt a tincset.

Kezed felé
Kezed, hajad felé
Kezed, hajad, szemed felé
Kezed, hajad, szemed, szoknyád felé
Mi kapkod így - hát mégse jut eszedbe?
Mi kapkod így - még mindig nem tudod?
Pedig ily bosszús arccal
Próbálod elháritani akkor is
Hajad, szemed, szoknyád lefogva.

Porzód felé
Porzód, bibéd felé
Porzód, bibéd, szárad felé
Porzód, bibéd, szárad, szirmod felé
Mi kapkod így, pitypang? - A szél!
A szél, a szél, a szemtelen bolond szél
Vígan visítva bosszúságodon.

Pitypang, mi lesz?
Ez még csak a szellő
Ez még csak kapkod és fütyörész
De én még nem is beszéltem neked a családomról
Hallod-e, hé!
Füttyös Zivatar Úr volt az apám - anyám az a híres arkanzaszi
Tájfun
Tölcséres vihar a sógorom -
Pitypangpehely, kavarogtál-e már ziláltan - alélva
Felhőbefúró forgószél tetején?

Jobb lesz, ha nem ütsz a kezemre.

Sziasztok!

Rég jártam erre, bocsika!

Hoztam valamit, nekem nagyon tetszik:

http://www.youtube.com/watch?v=D6RaU9n4ZuI

Csík zenekar - Most múlik pontosan

Most múlik pontosan,
Engedem had menjen
Szaladjon kifelé belőlem
Gondoltam egyetlen
nem vagy itt jó helyen
nem vagy való nekem
Villámlik mennydörög
ez tényleg szerelem.

Látom, hogy elsuhan
felettem egy madár
tátongó szívében szögesdrót
csőrében szalmaszál
Magamat ringatom,
még ő landol egy almafán
az Isten kertjében
almabort inhalál

Vágtatnék tovább veled az éjben
Az álmok foltos indián lován
Egy táltos szív remeg a konyhakésben
Talpam alatt sár és ingovány

Azóta szüntelen
őt látom mindenhol
Meredten nézek a távolba
otthonom kőpokol
szilánkos mennyország
folyékony torztükör
szentjánosbogarak fényében tündököl...

Most múlik pontosan,
Engedem had menjen,
Szaladjon kifelé belőlem
Gondoltam egyetlen,
nem vagy itt jó helyen,
nem vagy való nekem.
Villámlik mennydörög,
ez tényleg szerelem...

Szép álmokat, kellemes vasárnapot:

Fodor Ákos:

VAKVÁGTA

Addig kerestelek,
míg meg nem találtál
- s hogy ez megeshetett,
úgy érzem: becsesebb
életnél, halálnál.

Mindaddig vártalak,
míg el nem értelek
s a Pontnyi Pillanat
támasz-pontunk marad,
hol nincs enyém-tied.

Bár naponta meg kell mászni egy-egy vermet;
naponta föl lehet zuhanni a csúcsra!
Az ember, úgy látszik, a végre termett,
hogy mit elért: keresse újra s újra...

Vakon vágtázva is, és át tűzön-vízen,
meg-megmértük végre: mekkora lehet a Kék Végtelen!
- S e győztesen, s e vesztesen,
félálomban suttogjuk: i g e n.
Álmunk mély és teljes legyen.
S hogy nappal is rólunk álmodjon a Szerelem:
ébredj velem,
Jobbik Felem.

Hoztam egy roma költő versét, bizony elég sokkoló, szinte dühödt szövege van, de méyen igaz:

Holló András

MONOLÓG

Tolongjatok. Tiporjátok egymást.
Menjetek őzre vadászni a harmatos füvön.
Koccintsatok a névnapon karcsú pohárral.
Kapcsoljátok be a színes televíziót.
Tapsoljatok.
Legyen istenetek a pincéretek.
Röhögjetek a kabarén.
Gügyögjetek a majmok ketrecénél.
Szedjetek nyugtatót a fölkavaró szerelemhez.
Köpködjétek a szotyola héját.
Kedveskedjetek egymásnak virággal.
Pörgessétek a kézi filmfelvevőt.
Ragyogjon a turhátok a kövezeten.
Ringatózzatok a mámor úszó madarán.
Ájuldozzatok a lézerfényben.
Csámcsogjatok a vicceiteken.
Fetrengjetek a hangorgián.
Nyaljátok az operettfagylaltokat.
Mazsolázzátok a világtörténet ínyencségeit.
Jópofáskodjatok.
Gyönyörködjetek magatokban.
Igazítsátok meg a selyemsálatokat.
Verekedjetek a nyalánkságokért.
Rágjátok a rágógumit.
És legyintsetek a bolondra, aki
azért ültet fát, hátha
az ágára tündér telepszik.

Szép álmokat, békés holnapot!

http://www.youtube.com/watch?v=cpqpvGSR3Bg&NR=1

Puccini Pillangókisasszony c. operájából a Zümmögő kórus

Juhász Gyula

ALVÁS ELŐTT

Esténkint - régi keresztény szokás volt -
Számot vetek a lelkiismeretemmel:
Mit tettél ember, mit vétettél ember?
És mit nem tettél ember, most felelj!

Csordultig mindig a szíve, e nagy kehely.
Mit tettél ember? Fölkeltél vidáman
És álmosan, mert minden áldott reggel
A régi vágy von: kelni napkelettel.
Aztán mentél, mert az élet: menni,
Egy célhoz menni, célnál sohse lenni.

És mit vétettél ember? Ember voltál,
S embernek lenni: siralmas való már
És dicsőséges. Mint a csillag csillag
S a rög csak rög, az ember is csak ember.
Aludj hát szépen, és kelj napkelettel,
Amíg az élet mégis tűrhető,
Míg ébredésre kedv van és erő.
S ha csókokat nem is csókolhat ajkad,
De új igét még mondhat, és ha lankadt
Szegény karod az ölelésre, lelked
Ölelni tud jövőt, világot, embert.

Petőfi Sándor

ITT VAN AZ ŐSZ

Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.

És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.

Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem. -

Kedvesem, te űlj le mellém,
Űlj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.

Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.

Szép estét!

A ZENE VILÁGNAPJÁNAK ESTÉJÉT TÖLTSÜK ZENE MELLETT.

Ezúttal a komolyzene "slágereit" idézném fel tetszőleges sorrendben, és teljesség nélkül:

http://www.youtube.com/watch?v=OCSevzJQ2-Y&feature=fvw

Mozart - Rondo Alla Turca  (Á-dúr szonáta III. tétele)

http://www.youtube.com/watch?v=IR9r1RiCL00&feature=fvw

pianist( 5 years old ):L.v.Beethoven ' Fur Elise '

http://www.youtube.com/watch?v=uSizRAWZJhI&feature=related

 "Romance Violin " - Robert Schumann (Träumerei / Dreaming)

http://www.youtube.com/watch?v=kSE15tLBdso

Luigi Boccherini: Minuetto (classical)

http://www.youtube.com/watch?v=2uYrmYXsujI

Pavarotti - Ave Maria - Schubert

http://www.youtube.com/watch?v=slUW5IBVo_8&feature=related

Air. J.S. Bach Bobby Mcferrin

http://www.youtube.com/watch?v=yyuHuhokUYI&feature=related

German Brass - Bach Toccata and Fugue in D minor, BWV 565

Váci Mihály:

JÁRKÁLÓ HEGEDŰ

Szemére gondolok - fényes lesz a szemem.
Mosolyát idézem - édes lesz a szám.
Hajára gondolok - fejem körül az este.
Hangja ha közeleg - kinyílnak a kalickák.
Merengő tigrisek szemével gyönyörködöm benne.
Anyám távoli tornyokat szeretett a tanyákon,
szíve alatt kihordott engem.
Földön járó harang - vertem magam, hogy szóljak,
Ő ujjait rámtette - zengek, mint a lélek.
Fa voltam én az erdőn - hegedűvé teremtett.
Járkáló hegedű - négy lelkem feszül érte.

Én is köszönöm, hogy idehoztad!

George Gershwin mára már legendává vált - magyarul tévesen nevezett! - Kék rapszódia című darabjának premierjére 1921-ben került sor New Yorkban, csaknem egy időben a francia szürrealista mozgalom indulásával. A zenészt elsőként a zenekarvezetői pozíciót betöltő Paul Whiteman 1923 derekán kérte fel arra, hogy írjon egy jazzdarabot az együttes számára. A zeneszerző ugyan felvázolt néhány témát, és adott pár ütőképes zenei ötletet Whiteman számára, ám a megbízás kezdetben nem kifejezetten hozta Gershwint lázba. Mígnem a sajtó hatalma újfent győzedelmeskedett. Ugyanis Gershwin legnagyobb meglepetésére a New York Tribune 1924. január 4-i száma már kész tényként tudatta az olvasókkal: a zeneszerző jelenleg egy olyan jazz-zongoraverseny elkészítésén dolgozik, amelyet Paul Whiteman zenekara csakhamar a Modern zene próbája címmel mutat be elsőként a New York-i Aeolian Hallban február 12-én. 

A darab, amelynek munkálataira csak a meglepő beharangozó után fektetett tényleges hangsúlyt, fergeteges sikert aratott már a premierjén. A nyitány szomorkás hangú (talán innen a "Rhapsody in blue" elnevezés) klarinétszólója valósággal lenyűgözte a hallgatóságot. A Kék rapszódia nem csupán olvasztótégelye lett a majdani gershwini zenei arculat kialakításának, hanem lendületével és merészségével felsorakozott a jellegzetesen amerikai művészi produktumok sorába. George Gershwin stílusának alakulását legfőképpen Scott Joplin dallamos ragtime zongoradarabjai, a Harlem klubban játszott ritmusos jazz, a jiddis színház zenéje, valamint Ravel, Schönberg és Sztravinszkij posztromantikus zenei vonulata befolyásolta. A darab különlegességeként a szerző a zongoraszólókat saját maga játszotta.

Gershwin orosz származású emigráns família gyermekeként látta meg a napvilágot 1898. szeptember 26-án. A majdani zenészóriás szülei elsőként 1910-ben vásároltak maguknak zongorát, ám a kis George csakhamar kisajátította a hangszert. Kezdetben számos zongoratanár közreműködésével bontogathatta a zenei őstehetség szárnyait, mígnem találkozott Charles Hambitzerrel. Hambitzer ezt követően a fiú mentoraként hagyományos zongoratechnikát tanított neki, gyakori koncertlátogatásokra ösztökélte, s csakhamar bemutatta Gershwint a nagy európai mesterek krémjének is. 

George Gershwin a zenetörténet talán legegyedülállóbb jelensége. Életműve zseniális, ő az
egyetlen, akinek sikerült anyanyelvi fokon egyesíteni a fekete népzenét a komolyzenével akár szimfonikus méretekben is, operában, dalaiban és minden művében.

1937-ben hunyt el.

A következő zenemű is a kedvencem, és nagy örömömre igen érdekes filmfelvételt találtam róla, nézzétek és hallgassátok szeretettel:

http://www.youtube.com/watch?v=-cocB-DHzTU&feature=related

George Gershwin - Rhapsody In Blue (1/2)

http://www.youtube.com/watch?v=YlSVMNd0veI&feature=related

George Gershwin - Rhapsody In Blue (2/2)

Hoztam ismertetőt is a műről:

LISZT: LES PRELUDES

A Les Préludes Liszt egyik leggyakrabban előadott szimfonikus költeménye. A kompozíció genezise egészen 1844-ig vezethető vissza. Az első hallásra furcsának tűnő címet (Előjátékok) Alphonse de Lamartine (1790-1869) Költői elmélkedések című munkája ihlette. A darab költői programját a vers alapján így határozta meg Liszt: „Mi más az életünk, mint előjátékok sorozata ahhoz az ismeretlen énekhez, amelynek első hangját a halál csendíti meg?" Ma már tudjuk, hogy ezt a programot Liszt az utolsó pillanatban, a mű elkészülte után illesztette a zenekari darabhoz, ezzel azt a látszatot keltette, mintha a Lamartine-szöveg inspirálta volna. A partitúrához készült előszó több változata is ismert, nyomtatásban végül egy Hans von Bülow által fogalmazott szöveg jelent meg. Az 1854-ben, Weimarban bemutatott mű - a karmester maga Liszt Ferenc volt - tartalmilag ugyan lazán kapcsolódik Lamartine meditatív írásához (ebben is, abban is vannak pasztorális és harcias részletek), de e laza kapcsolat is elegendő ahhoz, hogy Liszt szimfonikus költeményének értelmezését hosszú időn át - sőt még napjainkban is - alapvetően meghatározza. S bár a mű keletkezéstörténete egy egészen más interpretációra ad lehetőséget, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a Lamartine-hoz kapcsolható gondolatot maga Liszt helyezte az értelmezés előterébe.
A Les Préludes zenéjét eredetileg Joseph Autran (1813-1877) költeményei inspirálták. Liszt és Autran 1844-ben ismerkedett meg egymással Marseille-ben. Autran lelkesen méltatta a helyi újságban Liszt művészetét, még alkalmi költeménnyel is kedveskedett a zongoraművésznek. A vers - Les Aquilons (Az északi szél) - elnyerte Liszt tetszését, és a szárnyaló szabadsághimnusz szövegére kórusművet komponált. Egy évvel később, spanyolországi turnéja közben, Autran további három versét is megzenésítette: Les Flots (A hullámok), Les Astres (A csillagok), La Terre (A föld). A négy kórust ciklussá szervezve Liszt a Les Quatre Éléments (A négy elem) címet adta volna a kompozíciónak. A kórusokat zenekari nyitány (Prelúdium) vezette be, melyet először Conradi hangszerelt meg. Ezt 1850 körül Raff átdolgozta, majd Liszt az egész hangszerelést megváltoztatta (1852-1854). Ebben az alkotói fázisban született meg a kompozíció címe és a Lamartine-ra való utalás. A zene anyaga viszont továbbra is a Négy elemből készült. Az egytételes mű négy részre tagolható, az egyes részek önálló karakterű tételekként is értelmezhetők. Az első rész (Andante - Andante maestoso) a darab két témáját (zenei gondolatát) exponálja. Az első témát a vonósok hullámzó kísérete felett a rézfúvósok mutatják be, a lírai második téma kürtökön és mélyhegedűkön (dolce, espressivo ma tranquillo) csendül fel. Lisztre jellemző módon mindkét témát egy gyökérből, egy három hangból álló motívumcsírából fejlesztette ki. A további „tételekben" is e csíra fejlődik tovább új és új alakot öltve. A második rész (Allegro ma non troppo) viharrá duzzadó, mozgalmas zene. A harmadik epizódban (Allegretto pastorale) a két téma távoli variánsait halljuk viszont. A tételt záró drámai fokozás a témák eredeti alakját hozza vissza. A finálé (Allegro marziale animato) harci riadó és győzelmi fanfár, melyben az eredetileg lágy második dallam is kemény induló karakterűvé alakul át. E metamorfózis egyértelműen világít rá a szimfonikus költemény két uralkodó témájának közös gyökerére.

Ebből az alkalomból én is magyar zenével kezdem az ünneplést. Hallgassátok szeretettel Liszt LES PRELUDES c. szimfónikus költeményét:

http://www.youtube.com/watch?v=6BZgte0ObLw&feature=related

Franz Liszt - Les Préludes (1/2)

http://www.youtube.com/watch?v=BRa36DV6zJ8&feature=related

Franz Liszt - Les Préludes (2/2)

MA VAN A ZENE VILÁGNAPJA

Yehudi Menuhin világhírű hegedűművész kezdeményezésére és javaslatára az UNESCO október 1-jét a Zene Világnapjának nyilvánította. Mindez 1975-ben történt. Azóta a világ minden pontján ezen a napon különös figyelmet szentelnek annak a csodának, amit zenének hívnak.

"A zene továbbra is módot ad arra, hogy az emberek ma is megértsék egymást, amikor az emberiségtől a múlt előítéletei távolabb állnak, mint valaha, de megerősödve kerülnek előtérbe azok az örök értékek, amelyek mindig részét képezték bármely nép minden művészi megnyilvánulásának" - mondta ünnepi beszédében Menuhin az első zenei világnapon. "Az igazság, ami a világ minden népművészetében, zenei stílusában ezernyi színben mutatkozik meg, képessé tesz bennünket arra, hogy egyetértésre jussunk egymással."

2009-ben a Zene Világnapján a DunaTV magyar előadóművészeknek szenteli a nap négy ünnepi műsorát:

15:45.
A Liszt Ferenc Kamarazenekar új felvétele, Csajkovszkij Vonósszerenádja Rolla János vezetésével a Kiscelli Romtemplomban hangzik el.

16:20.
Bach orgonaművét, a d-moll toccata és fúgát Bogányi Gergely játssza zongorán. Nem tudott ellenállni a mű szépségének - mondja, és igyekszik élményét megosztani velünk is.

16:35.
Kiváló ifjúsági kórusaink közül kiemelkedik a Pro Musica Leánykar Szabó Dénes karmesterrel. A nyíregyházi énekesek felidézik az emlékezetes, 2007-es Kodály-maratont

22:25.
A muzsika ünnepét egy zenei dokumentumfilm bemutatója zárja: a Zenekarok ünnepe - Magyar szimfonikus körkép. A Művészetek Palotája a Bartók Béla Koncertteremben évente vendégül látja szimfonikus zenekarainkat. Ebben az évben tizenkilenc zenekar tizennégy magyar szerző művét mutatták be - nagy részük ősbemutató volt. A filmben Szombathelytől Szegedig láthatunk-hallhatunk részleteket zeneszerzők és karmesterek nyilatkozataiból. Fellépnek Miskolc, Székesfehérvár, Győr, Pécs nagyszerű együttesei, és természetesen az ismert budapesti zenekarok is.


A zene világnapjának főbb budapesti helyszínei:

Szalóki Ági koncertjei:
09:45-10:30 Fővárosi Gyakorló Óvoda, Városliget Fasor
11:00-11:30 Opera előtt (Megnyitó)
12:45-13:10 Fővárosi Önkormányzat Idősek Otthona
14:00-15:00 Radnóti Miklós Gyakorló Gimnázium

Opera:
11:00-11:30 A Zene Világnapja MEGNYITÓJA (Szalóki Ági, BFTZ kamarazenekara, beszédek)

Nyugati tér:
12:00-13:00 Lajkó Félix
13:00-14:00 QUIMBY
14:00-14:30 Budapesti Operettszínház
15:00-15:30 DRUMS ütőegyüttes
16:00-16:45 Pannonia Allstars Ska Orchestra (PASO)
17:00-17:30 Fellegini Klezmergipsy Band
18:00-tól A kutya vacsorája (Varga Líviusz/Quimby zenekara)

Blaha Lujza tér:
16:00 Új Generáció Zenekar
17:00 Lajkó Félix

Batthány tér:
17:45-19:00 Szárma Tamburazenekar

Vörösmarty tér:
16:00-16:45 Corvinus Saxofon Quartet
17:00-18:00 Győri Noémi és Madaras Gergely - fuvola

Gyere velem egy virtuális Munkácsy kiállításra.
Nézzük meg együtt e Magyar tehetség gyönyörű munkáit, mialatt egy másik Magyar tehetség, Liszt Ferenc zenéjét hallgathatod.
Kellemes kikapcsolódást kívánok.
Zene: Liszt: Etude La Campanella, és Love's Dream No.3

http://www.youtube.com/watch?v=B3qKcE_wwvk&feature=related

Ez nem művészeti jellegű, de úgy gondoltam, leginkább ide illik - mint mérték.

Egyszer egy jól keresö apa úgy döntött, hogy elviszi vidékre 7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él. Egy egyszerü falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát:
-Nos, mit gondolsz erröl az útról?
-Nagyon jó volt apa!
-Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
-Igen.
-És mit láttál meg mindebböl?
-Azt apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te viszont, és Anyu egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket.
Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:
-Köszönöm apa, hogy megmutattad, hogy milyen gazdagok is lehetnénk.

Békés álmot, kellemes holnapot!:)