ÉRTÉK A MÉRTÉK! - mindenfajta művészeti ágból szemelvények

Rendben, köszike! :)

Hoztam egy szépet:

http://www.youtube.com/watch?v=_tHgtzAJePo

Vivaldi: Négy évszak - Ősz

Köszönöm kedvességed,Holdfény! Ha elszeretnéd olvasni Thaisz történetét,szívesen eljuttatom hozzád a könyvet! Komoly szándék esetén nincs akadály,megtaláljuk a megoldást!

Kedves Vándor!:)

Hát tényleg érdekes dolgok ezek az akár évtizedeken is átívelő történeti összefüggések!

Gyerekkoromban volt még egy ilyesmi velem.

Szentes közelében laktunk, és szenzációszámba menő volt, egyik nyári vasárnap REPÜLŐNAPOT rendeztek ott.

Úgy hirdették meg, hogy balonvadászat meglepetéssel...

Hát volt meglepetés!

Mert két vadászgép ment ugyanarra a lufira, hogy elpukkassza, és a hátsó leütötte az előtte lévő farkát!
Gép orra bukva fúródott a földbe azonnal! Szerencsére nem a közönség közé...

Pilóta persze meghalt...

Az a többezres tömeg olyan hirtelen eltűnt, kihalt lett a város, mi csak bolyongtunk céltalanul az utcáin, míg kitaláltunk a vasútállomásra étlen, szomjan a testvéreimmel...

Mikor ide kerültem erre a vidékre, a férjemnek volt egy munkatársa, aki sportrepülős volt itt a reptéren...

És mit tesz isten, ő is ott volt annak idején Szentesen...

Hát igen, valóban kicsi a világ!

Ami a Thaiszt illeti, kedves vagy, hogy így számon tartod.

Én megpróbáltam a bookline könyves web áruházban utána nézni, de antikvár példányokban kapható csak, így a tartalom sajnos nincs leközölve... Azt csak az új könyvek esetében szokták leírni röviden.

Ezért (is) kíváncsian várom a történetet... :)))

Hoztam egy bájos képecskét mára:

Ja,és keményen küzdök Thaisszal! Azt hittem semmi egy történet,gyorsan túl leszek rajta! Micsoda tévedés,szóval jelentkezem majd! Addig is,ez egy tragikusan végződő szerelmi történet,egy tanító főpap és egy könnyűvérű kurtizán lány között,a kereszténység hajnalán! De majd bővebben he végeztem vele!

Milyen kicsi a világ! Nekem meg a fiam akkor volt első éves egyetemi hallgató debrecenben, és váratlanul Egerbe ment! Ez mentette meg őt,nem úgy mint az évfolyamtársnőjét aki szegény meghalt! Egyébként  utólag vettem észre,hogy nem azt a szót használtam ami a legkifejezőbb,sokkal jobb a mennyire szeretheték azt akinek ez a vers szólt!

MIKOR HÁROM ÓRIÁS TALÁLKOZIK:

Tóth Áprád:

ADY ENDRÉNEK

Mester, egy ifjú ember szól ím köszöntve hozzád.
Szeresd, mert sok setét sorod érte sziven,
S mert egykor, úgy beszélik, ült a térdeiden,
S látta fénylő szeme húszévesnek az orcád.
Most is úgy hódol lelke, oly szeliden s oly mélyen,
Mint amaz ifjak hajták szép térdöket a földig,
Kik ámulón figyelték az Úr komoly szemöldit
Ama bibliabéli, hegyibeszédes éjen...

Csodállak, aki jöttél e víg Kánába, s készítsz
Setét, erős bort nékünk könnyeid szent vizéből,
S áldlak, mert újra zengő s ámbrás csókod izétől
Ajka ama holt lyánynak, ki a magyar Poézis,
Áldlak, mert csodát mívelsz... bénák s vakok között,
Míg gőggel megtagad sok vénhedt írás-túdó,
S míg fitymál unt rimekkel sok ósdi sírás-túdó,
Áldlak, mert szent magyar vagy, nagy és megöklözött...

Áldlak, mivel szilaj vagy s szelíd, mint ama Másik,
Kinek kemény kezétől a templomi kufár-had
Üvölt vala... s ki szólt: Ha ki szivében fáradt,
Énhozzám jöjjön el, s lel megnyugasztalást itt...
Áldlak, mert engem is, ki halkan s meghatottan
Szólok hozzád, a lelked, ó, hányszor megvigasztalt,
Ha súlyos térdeim vonszoltam, és az aszfalt
Furcsán kongott... s az éjben verseid mondogattam...

Elébed szőke szűzet ma százat küldenék,
Kiknek fiatal ajka zengőbb szavakra nyíl fel,
S kiknek meghajló törzse szebb alázattal ível,
Mint szóm s e könyvrehajló, bús férfiú-derék.
Ma, ó, áldott költője a vérnek és aranynak,
Fáj, hogy csendes dalos vagyok, s hogy nemzetem
Kemény fiai közt hirdetlek félszegen,
Félénk apostola az én erős uramnak...

De lásd, ős Debrecenben él, s kora-ősz már s roskadt
Egy szobrász, kit szerettél, s ki nagyokat akart ott,
És akit meg se láttak, bár választott magyar volt,
S ki estve, szomorún most nagyokat borozgat:
Az ő fia vagyok, az ő vére és teste,
S tört lelke jut eszembe, míg könnyel hirdetem
Te tört lelked nagyságát s míg érzem: int nekem,
S vár rám is egy jövendő, szomorú, boros este...
 

Karinthy Frigyes-Tóth Árpád:

ADY ENDRÉNEK

Mester, egy ifjú agg, setétlő, béna, sánta
Szól félszegen feléd, motyogva és szeliden:
Kinek halk nyála folyt, borongó, furcsa ívben
Olvasva énekid a vénhedt utcasárba...
S ki elmekegte őket, nyifegve csendesen,
S halk, holdas esteken, vetvén a keshedt ágyot
Te szent nagy Fenekedbe beléomolni vágyott
Málé kis inasod én szörnyű Mesterem.

Alázattal, szeliden, ki ünnepelni jöttem
Könnyes, fakó szívemmel és trottyos térdemen;
Mely úgy fáj alkonyatkor, csúzos bokámba lenn,
Mikor elaggott felhők boronganak fölöttem.
Mert isten vagy, csekélység, és két isten és három
Oly bús, kietlen mindegy... s eszembe jut a tantim,
Ki egyszer látott téged a pályaudvarban kinn'
S szegény, jó grószpapa, ki ellenőr Parádon.

TALÁLKOZÁS

Federico Garcia Lorca

Se neked, se nekem
egymás felé nem szabad
lépni sem, nézni sem.
Tudod, tudod már, miért?
Oly nagy a szerelem.
Megy az ösvény, menj tovább!
Kezemen
szögek sebe
élesen.
Nem látod, hogy
vérezem?
Ne nézz hátra, lépegess
csöndesen.
S imádkozz, akár csak én,
hogy legyen kegyelem,
mert se neked, se nekem
egymás felé nem szabad
lépni sem, nézni sem.

A KEDVES KÖZELLÉTE

J.W.Goethe


Rád gondolok, ha nap fényét füröszti
a tengerár;
rád gondolok, forrás vizét ha festi
a holdsugár.

Téged látlak, ha szél porozza távol
az útakat;
s éjjel, ha ing a kis palló a vándor
lába alatt.

Téged hallak, ha tompán zúg a hullám
és partra döng;
a ligetben ha néma csend borúl rám,
téged köszönt.

Lelkünk egymástól bármi messze válva
összetalál.
A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.
Ó, jössz-e már!

(Szabó Lőrinc fordítása)

ÉLETSZABÁLY

Goethe


Ha egy szép élet vágyát őrzöd,
a múlttal nem szabad törődnöd,
s mindig úgy tégy ha veszteség ér,
minthogyha újjászülten élnél;

Mit akar?- kérdd meg minden naptól
és minden nap felel majd akkor;

Tetteidnek tudjál örülni,
más tetteit tudd megbecsülni;
főként ne gyűlölj egy embert se,
s a többit hagyd az Úristenre.

Találtam egy különös verset:

Marina Cvetajeva

Én téged elpöröllek


Én téged elpöröllek égtől és földtől, nem
menekszel,
mert a vadon volt bölcsőm, és koporsóm is
az lesz egyszer,
mert úgy járok a földön - csak félig földet
érve,
mert téged senki így nem font még
énekébe.

Én téged elpöröllek koroktól, éjszakáktól,
aranyos lobogóktól, minden
kardvillanástól.
A kulcsot elhajítom, kutyád szélnek
eresztem,
virrasztom földi éjed, házőrző ebnél
éberebben.

Mástól, s attól is, attól az egyetlentől,
elpöröllek.
Nem leszel senkié, magam se nézek másra
többet.
Attól is, kivel Jákob birkózott, elragadlak
az utolsó vitában - hallgass - igen,
magamnak!

De amíg nem teszem kezed a melleden
keresztbe,
addig - hiába minden! - a magadé leszel
te:

lendülsz éteri tájra, egekbe bontva
szárnyat:
a mindenség a bölcsőd, a mindenség lesz
síri ágyad.

(Rab Zsuzsa fordítása)

Ma ünnepelt Dorog...

Az 59. bányásznap volt.

Ennek apropójából a Jubileumi téren lévő csodaszépen felújított bányász templomban zenés mise volt délelőtt.

A helyi bányász-zenekar játszott a szokásos kántori orgonaszó mellett.

Érdekesség volt, hogy egy szép üvegablakot is felavattak, melynek a költségét a MEGBÉKÉLÉS jegyében egy Szlovákiában élő SZLOVÁK házaspár ajánlotta fel! :)

Én mindíg elérzékenyülök, ha a bányászhimnuszt hallom, ezúttal is így volt.

Íme a szövege:

BÁNYÁSZ HIMNUSZ

Szerencse fel! Szerencse le!

Ilyen a bányász élete.

Váratlan vész rohanja meg,

Mint bérctetőt a fergeteg.

Nem kincs után sóvárgok én,

Bányászkislányt óhajtok én,

Bányászkislányt óhajt szívem,

Ki szívemben bányász legyen.

És hogyha majd a föld ölében

Végóránkat éljük,

Isten kezében életünk,

S ő megsegít, reméljük.

S te, kisleány, ne bánkódjál,

Bányásznak halni szép halál,

Egekbe szállani fel, fel!

Szerencse fel! Szerencse fel!
Szerencse fel!

Sajnos olyan igazi szép felvételt nem találtam, de a dallamot azért felidézi ez is, hátha valaki nem ismerné:

 http://www.youtube.com/watch?v=CkoTnwopbaI&feature=related

Van még egy másik vidi is, de annak a színvonala nemigazán jó, de ha gondoljátok, belehallgathattok abba is.

Mert tulajdonképpen EZ volt az általános kisebb bányásztelepüléseken. :)

A lelkesedés megvolt, a tudás már csak hellyel-közzel hozzá...

http://www.youtube.com/watch?v=yoaN0fJsY44&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=nH-QOWQEYrw&feature=related

Két falevél - Toldy Mária

Kedves Vándor!

"Minden bizonnyal" így van... Bár a boldogság is, mint minden, relatív.

Sokszor csak évek múltán derül ki, milyen boldogok is voltunk akkoriban, mikor ez vagy az a dolog történt... Csak AKKOR még nem úgy éreztük. Sőt! Amit rossznak érzünk, arról is kiderülhet, hogy valójában JÓ, hogy úgy történt.

Mikor sok évvel ezelőtt Szajolban letarolta a vonat az állomást, nos ezt a vonatot késte le az unokabátyám... Akkor nagyon bosszankodott, hisz a karácsonyi szünetben igyekezett hazafelé... Másnap tudta meg, ennél jobb nem is történhetett volna vele akkor... :)

Köszönöm,Holdfény!  Ez gyönyörű és hátborzongató is egyben! Mindig azt mondogattam,hogy minden napnak megvan a maga szenzációja,íze, zamata, csak észre kell venni! Számomra ez a vers, a mai nap jutalma.Boldog lehetett az akinek ezt a verset hagyták örökül!

Nemes Nagy Ágnes

Hull a bodza

A mi utcánkban kicsi utca,

van benne egy hosszú bodza.

Ősz felé már hull a bodza,

kis bogyóját dobja, dobja.

Kis bogyóját dobja, dobja,

lila lesz az utca-hossza,

kiabál is Bandi bácsi,

az autóját szappanozza.

Nem gondolok semmi rosszra,

de örülök, drága bodza:

tarthatom a gumitömlőt,

míg az autót szappanozza.

Őszi fényes napsütésben,

víztől fényes járdaszélen

szappanozza és lemossa -

hull a bodza,

hull a bodza.
 

Hárs László

Levél az erdőből

Az erdőből egy levelet

hozott a posta reggel,

egy száraz tölgyfa-levelet,

néhány sor zöld szöveggel.

az állt rajta, hogy eljött az ősz,

a nyáridőnek vége,

most már a néma télre vár

az erdő és vidéke.

A mackó barlangjába bújt,

elköltöztek a fecskék,

a tisztásokon zöld füvét

lerágták mind a kecskék,

nem hegedül a zenekar;

nagy most a tücskök gondja;

és újdivatú kalapot

nem visel már gomba.

Szétosztotta a körtefa

a fanyar vackort régen,

nincsen levél a bokrokon,

és pitypang sincs a réten.

Minden lakó elrejtezett,

üres az erdő, árva.

S a szélső fán egy tábla lóg:

"Téli szünet van, zárva."

SZERETTEIMNEK

Ha meghalok, engedj, hadd menjek el,
Vár reám, mit látnom s tennem kell.
Könnyeiddel magadhoz ne köss,
Örülj, hogy sok évünk volt közös.
Szerettelek. Hogy míly jó volt veled,
Te meg nem tudhatod, csak sejtheted.
Hogy szerettél, köszönöm neked,
De útra most már egyedül kelek.
Bánkódj kicsit, ha bánkódnod muszáj,
De túl sokáig magadba ne szállj!
Csak rövid időre leszek tőled távol,
S emlékem szívedben addig is világol.
Sosem leszek messze, megy tovább az élet.
Látni s érinteni nem tudsz engemet,
Szívedből érezd szerelmemet.
Veled lesz mindenkor, lágyan átölel,
Míg végül te is egyedül indulsz az úton el.
Tárt karokkal várlak majd s boldog mosollyal,
Hazaérsz hozzám minden bizonnyal.

(Ismeretlen szerző temetésre írt verse)

Én köszönöm kedves Teddy ezt a valóban érdekes diabemutatót. :)))

Tudod, mikor fiatalasszonyként (60-as évek közepe-vége) ide kerültem erre a vidékre, ezekből semmit nem lehetett látni.

Egy nagy földkupacon mentünk fel a Bazilikához...

A kőtárra emlékszem, de a kápolnát, palotát nem lehetett látogatni...

Vasárnap voltam a Bazilikában a Liszt koncerten, nagyon szép volt, és örvendetesen TELT HÁZ is volt...

Örültem, hogy újból meghallgathattam Baróti Istvántól a Funerailles-t.

Ma fáradt vagyok, de holnap ismét "komoly dolgot" hozok...

Jó éjszakát mindenkinek, itt épp vihar van...

Szia Holdfény,

köszönet továbbra is azért a sok-sok mindenért, amit mutatsz nekünk. Igazad van, sajnos most kicsit hallgatnak a múzsák - de azért kukucskálnak :)

Most ilyet hoztam Nektek, ez tényleg érdekes. Beidézem a saját fülszöveget 1-1:

" Az 1934-gyel meginduló feltárások Géza fejedelem vár-palotájának területén az úgynevezett "Esztergomi ásatások" néven vált ismertté. Ekkor került elő az úgynevezett "Botticelli-kép" is sok egyéb kultúrkincs társaságában, például az életfa előtt lépő oroszlános falfestés. Az itt megtekinthető diabemutatón keresztül a korabeli képeken át megtekinthető a "csoda" környezeti világa is.

http://www.konyv-e.hu/dia/easatasok/easatasok-swf.html

Egyébként, ha valaki tényleg belátogat arra az oldalra, érdemes is szétnéznie: borzasztósok raritás,ritka érdekesség vagyon ottan fölpakkolódva.

Szép napot nektek, üdvözlettel: teddy

AZ ÉLET IDOMÍTÁSA

Weöres Sándor

Az életet úgy tekintsd, mint az óriáskígyót. Ha távol tartod magadtól, gyönyörködhetsz táncos hajladozásában és bőrének ütemes mintázatában, s gondozhatod és etetheted. Ha magadba bocsátod, rádtekeredik és nem gyönyörködhetsz benne többé, s nem te táplálod, hanem a húsod és véred.
Az életet ne úgy tartsd távol magadtól, hogy elbújsz előle, mert észrevétlenül utánad kúszik, vagy váratlanul összeroppantja rejtekhelyedet. Nem lehet megszökni előle, még a halálba sem.
Az életet úgy tartsd távol magadtól, hogy uralkodni tudj fölötte: ahogy a kígyó fölött, síp-zenéjével, a kígyóbűvölő uralkodik.
Mily zene, melytől az élet kígyója megszelídül és engedelmeskedik? amely a véges igényeket levetkőző, meztelen, határtalan lélekből árad.
Sem a tétlen remeteségben, sem a tevékenységben nem győzheted le az életet; csupán önmagadban, ha gyarló tulajdonságaidat úgy rendezed, hogy a tökéletes mértékhez igazodjanak.
Ha ezt eléred: tétlenséged is tevékeny, mint a napsugár; tevékenykedésed is tétlen, mint az időjárás változása.

Kedveseim!

Tudom, hogy mostanában más köti le a gondolataitokat, energiátokat, de ezt most találtam, gondoltam egy kis kikapcsolódásnak elhozom Nektek:

http://www.youtube.com/watch?v=YRp5nE0Hlsc

A hattyú halála... Kicsit másképp