Csoóri Sándor

ESZTERGOMI TÖREDÉK

Alvó kutyák feje a nehéz porban
s itt-ott szétszórva kövek
kidöntött fák és bazilika-árnyak:
Esztergom augusztus-éji töredékei.

Hazaérni én már csak itt érek haza.
Egy harang ballag velem
a dombok közé némán
mintha Isten bolondja volna.
Ling-leng a diófák közt
én meg mosolygok.

Minden porszem a házam népe
itt, s minden fűszál.
A kígyó is csak annyira fél tőlem
amennyire a teremtmények
félnek egymástól kezdet óta.

Egyszál gyufa és egyszál csillag
kivételes tüzében látom a kezem:
itthon van, ajtót nyit nekem
s oszlatja el az örök sötétséget.

Vidám napot kívánok mindnekinek ezekkel a vidám afrikai zenékkel:

http://www.youtube.com/watch?v=zWZsQB3S7ps&feature=related

Az oroszlán ma éjjel alszik...

http://www.youtube.com/watch?v=8no9l6CbVaI

KFT - Afrika

Ha meguntam, hogy mindig itt legyek
Majd utazgatok, mert utazni élvezet
De szóba se jöhet Skandinávia
Csak a jó meleg Afrika, ott fülledt az erotika
Aha-ha

Kibérelek egy jó nagy puputevét
Bejárom Kenyát és Zimbabwét
Minden feketének fizetek egy feketét
Tömény romantika, imádlak Afrika
Aha-ha

Rerf.:
Párduc, oroszlán, gorilla, makákó
bambusznád, majomkenyérfa, kókuszdió
szavannák, fekete nők
Ó-ó-ó, Afrika!

A lányokat majd a bozótba csábítom
Egy négercsókért mindenem odaadom
Utólag úgyis az egészet letagadom
Ha kérditek idehaza: Na milyen volt Afrika?
Aha-ha

Refr. 2x

Fösvén legén házasodik

Vót a falunkba egy vén legén. Má erőst benne vót az üdőbe, csepegett es a nyála a leányokért, de nem mert megházasodni. Attól félt, ha asszont hoz a házhoz, a menyecske kieszi a vagyonjából. Ezétt inkább egyedül sonyorgott.

Mindcsak a falunkba vót egy szép, de erőst szegén leján, Juliska, aki rettenetesen szeretett vóna nagygazdáné lenni. Valahogy Julisnak a filibe jutott, hogy ez a gazdalegén métt nem házasodik meg. Gondolta, na állj csak meg, me segélek én a te bajodon!

A leján tudta, hogy a legén mikor menyen ki a mezőre. Előttik szokott eljárni.

Egy reggel Juliska szépen kiőtöződött. Csercsés rokolya, rezes lájbi, fejér ing! A hajába égszín pántlikát kötött. S így, nagy cifrán kiült a kapu elejibe a padocskára, várta a legént. Há egyszer, jő es szép ződ szekeren. Mikor meglátta Julist, a szemei felakadtak. Nekiszóllott kedvesen:

- Jó reggelt, Juliska! Ugyan biza, mit csinyálsz te itt elyenkor a kapuba?

- Én-e? Há, csak reggelizem!

- Ugyan biza, mi jót reggelizel?

- Ó, nekem semmi egyeb nem kell, csak kiülök ide reggelenként, s szipom teli magamot evvel a friss ájerval. Estig nekem nem kell semmi egyeb.

- Te, ne beszélj!

- De, bizan, igen! - pillogtatott Julis.

- Ne kárhoztass el!

- Higgye meg, tisztán levegővel es megélek. A legénnek az elméje es megfordult örömiben. Megszámította, hogy asszonya es lesz, s a vagyonja es mind megmarad.

Abba a helybe megtérítette a szekeret.

- Édesapám s édesanyám! Rendezzék a lakadalmat, me megkaptam a nekem való lejánt! Olyan lejánt kaptam, aki megél tisztán ájerval es.

Az öregek nem sokat gondolkodtak. Örvendtek, hogy a fijik nem vénül rejik egészen. Egy hamar egybeütték a lakadalmat.

Mikor a vendégek hazatakarodtak, a fiatalok együtt maradtak. Osztá vót, ami vót... Az éjszaka eltőt.

Reggel menyen az új ember, hogy ellássa az állatokot. Meghagyogatott Juliskának, hogy mire béjő, készítsen neki valami jó reggelit.

Juliska kitett az asztalra két tángyért, két csiprot, két kalánt, főzött egy jó nagy málét, s kitett az asztalra egy jó köcsög aludttejet. Na, várta bé az emberit. Egyszer há jő. Mikor meglátta a terített asztalt, a szemei keresztbefordultak:

- Hát mija, Julis? Mért tettél két tángyért, két csiport s két kalánt? Tám csak nem akarsz enni?! Nem azt mondtad, hogy te tisztán ájerval es megélsz?

- Tudja-e ember, eddig elvótam tisztán ájerval es, de most, az éjjel valami történt véllem. Reggel óta állok itt az ablaknál, szipom bé az ájert s menyen ki valahol. Szipom bé, s menyen ki valahol. Alyan éhes vagyok, hogy veszek el. Hanem egyeb kend az éjjel valami kárt tett bennem...

A fösvén emberecske meggondolkodott, bélátta, hogy valóban ő kárt tett Juliskába. Ha imán így van, belétörődött, hogy az ő asszonya es egyék, eppe úgy, mind a másé.

Kóka Rozália: Egy asszon két vétkecskéje c. könyvéből (Bukovinai székely, gyimesi és moldvai csángó népi szerelmes történetek eredeti gyűjtések alapján)

Bocsánat!

Az első linket elszúrtam valahogy, helyesen EZ AZ (remélem!):

http://www.youtube.com/watch?v=Gz7vFNJaG5o&feature=related

Richard Wagner Tannhäuser Karajan Parte 1

Halihó!
Kedves Geiger Zoltán Iván! :)

Ha erre járnál, EZT ITT NEKED HOZTAM:

http://www.youtube.com/watch?v=V92OBNsQgxU

Richard Wagner Tannhäuser Karajan Parte 1

http://www.youtube.com/watch?v=NVnZZekYMrY&feature=related

Richard Wagner Tannhäuser Karajan Parte 2

Szent Ágoston:

NE SÍRJ AZÉRT, MERT SZERETSZ!

A halál nem jelent semmit.
Csupán átmentem a másik oldalra.
Az maradtam, aki vagyok, és te is önmagad vagy.
Akik egymáséi voltunk, azok vagyunk mindörökre.
Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindíg hívtál!
Beszélj velem, ahogy mindíg szoktál, ne keress új szavakat!
Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal,
folytasd kacagásod, nevessünk együtt, mint mindíg tettük!
Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts!
Hangozzék a nevem házunkban, ahogy mindíg is hallható volt,
ne árnyékolja be távolságtartó pátosz!
Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más.
A fonalat nem vágta el semmi,
miért lennék a gondolataidon kívül...
Csak mert a szemed most nem lát engem,
nem vagyok messze, ne gondold.
Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden.
Meg fogod találni a lelkemet és benne egész letisztult,
szép, gyöngéd szeretetemet.
Kérlek, légy szíves... ha lehet, töröld le könnyeidet,
és ne sírj azért, mert annyira szeretsz...

http://www.youtube.com/watch?v=5gQSF6uUFqM

El Condor Pasa magyar szöveggel

Szocialisták

Le a kapitalizmussal! Hatalmat, húst a dolgozóknak!...
A tőke szennyében gázolunk, kedves fegyverünk böködi tomporunkat -
Böködj, böködj csak szüntelenül, kedves fegyverünk,
hadd tudjuk meg újra és újra, hogy véletlenül, tusa nélkül
  csatát nem nyerünk.

Nem sietünk, erősek vagyunk, rengeteg az elevenünk, a halottunk,
tanácsot állunk a dombon, melyre pincéből, bányából,
   kubikos gödörből feljutottunk -
viszi az idő a ködöt, tisztán meglátni csúcsainkat.

Viszi a ködöt az idő s az időt mi hoztuk magunkkal,
hoztuk harcunkkal, tartalék nyomorunkkal,
a kenyérrel, mely megpenészedett, amíg a munkás megszeghette,
a kásával, mely megdohosodott, amíg a munkás megfőzhette,
a tejjel, amely megsavanyodott, amíg a munkás köcsögébe belecsobbant,
a csókkal, amelyből cafraság lett, amíg a munkás fiatalába beledobbant,
a házzal, amelyből omladék lett, amíg a munkás beleköltözött,
a ruhával, amelyből rongy lett, amíg a munkás beleöltözött,
a szabadsággal, mely elnyomás lett, amíg a munkás megszületett,
a bőrszivarral, mely bagó lett, amíg a munkás felnövekedett, - -
a tőkével, mely munka lesz,
  míg megnő az inas
s kalapácsával odavág
világ!
ahol a legfehérebben
  izzik a vas!...

Vers, eredj, légy osztályharcos! a tömeggel együtt majd felszállsz!...

Te délre mégy, te nyugatra, én pedig északra, Elvtárs!

József Attila

1931-1932 tele

Ezzel a vidám ismert zenével kívánok mindenkinek kellemes hétvégét:

http://www.youtube.com/watch?v=ia34kknFpk0&feature=related

Andre Rieu in London playing Sirtaki greek greece dance

Szeretettel Holdfény

És ITT van egy másik, bár azonos című alkotás, de a tartalom merőben másról szól:

Márai Sándor

HALOTTI BESZÉD

Látjátok feleim, szemtekkel, mik vagyunk:
Por és hamu vagyunk.
Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek...
Össze tudod-e rakni még a Margit szigetet?
Már minden csak dirib-darab, szilánk, avitt kacat,
A halottnak szakálla nõ, a neve számadat.
Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak
Elporladnak, elszáradnak a szájpadlat alatt.
A pillangó, a gyöngy, a szív nem az már, ami volt,
Amikor a költõ még egy család nyelvén dalolt,
És megértették, ahogy a dajkának énekét
A szunnyadó, nyûgös gyerek álmában érti még.
Szívverésünk titkos beszéd, álmunk zsiványoké,
A gyereknek Toldi-t olvasom, s azt feleli: oké!
A pap már spanyolul morogja koporsónk felett:
"A halál gyötrelmei körülvettek engemet..."
Az óhiói bányában megbicsaklik a kezed,
A csákány koppan, s nevedrõl lehull az ékezet,
A Tyrrén tenger zúgni kezd, s hallod Babits szavát,
Krúdy hárfája zengi be az ausztrál éjszakát...
Még szólnak és üzennek õk mély szellemhangokon,
A tested is emlékezik, mint távoli rokon.
Még felkiáltasz: Az nem lehet, hogy oly szent akarat...
De már tudod: Igen! Lehet!... És fejted a vasat
Thüringiában. Posta nincs. Nem mernek írni már.
Minden katorga jeltelen. Halottért sírni kár.
A konzul gumit rág, zabos, törli szemüvegét.
Látnivaló: untatja a sok okmány és pecsét.
Havi ezret kap és kocsit. A missis és a baby
Fényképe áll az asztalán. Mi volt nekik Ady?
Mi volt egy nép? Mi ezer év? Költészet és zene?
Arany szava? Rippl színei? Bartók vad szelleme?
Az nem lehet, hogy annyi szív... Maradj nyugodt, lehet!
A nagyhatalmak cserélnek majd hosszú jegyzékeket.
Te hallgass és figyelj! Tudjad: már él a kis sakál,
Mely afrikai sírodon tíz körmével kapál.
Már sarjad a vad kaktusz is, mely elfedi neved
A mexikói fejfán, hogy ne is keressenek.
Még azt hiszed, hogy élsz... Nem... Rossz álom ez is!
Mert hallod a dörgõ panaszt: Testvér testvért elad!
S egy hang aléltan közbeszól: Ne szóljon ajakad...!
Egy másik nyög: Nehogy ki távol sír a nemzeten...
Még egy hörög: Megutálni is kénytelen legyen...
Hát így. Keep smiling. És ne kérdezd senkitõl, miért?
Vagy rosszabb voltam mint ezek? Magyar voltál. Ezért!
És szerb voltál, litván, román. Most hallgass és fizess!
Kimúltak az aztékok is. Lesz majd hát, ami lesz.
Egyszer kiás egy nagy tudós, mint avar leletet.
A rádióaktív hamu mindent betemet...
Tûrd, hogy ember nem vagy ott, csak osztályidegen!
Tûrd, hogy ember nem vagy itt, csak szám egy képletben!
Tûrd, hogy Isten tûri ezt, s a vad tajtékos ég!
Nem kell villámot gyújtani, hasznos a bölcsesség...
Mosolyogj, mikor a pribék kitépi nyelvedet.
Köszönd a koporsóban is, ha van, ki eltemet.
Õrizd eszelõsen néhány jelzõdet, álmodat,
S ne mukkanj, mikor a boss megszámolja fogad!
Szorongasd még rongyaid, a bugyrodat, szegény
Emlékeid: egy hajfürtöt, fényképet, költeményt...
Mert ez maradt. Zsugorian nég számbaveheted
A Mikó utca gesztenyefáit, mind a hetet...
És Jenõ nem adta vissza a Shelley kötetet...
És már nincs, akinek a hóhér eladja a kötelet...
És elszáradnak idegeink, elakad vérünk, agyunk...
Látjátok feleim, szemtekkel, mik vagyunk:
Ime, por és hamu vagyunk.

Elmondja Szakácsi Sándor: 

http://www.youtube.com/watch?v=DARZSa5Mn60&feature=related

Kedveseim!

Ma olyan borongós idő van, mély gondolatokat tartalmazó verseket hoztam:

Kosztolányi Dezső

HALOTTI BESZÉD

Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szivünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.

Okuljatok mindannyian e példán.
Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él,
s mint fán se nő egyforma két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.

Nézzétek e főt, ez összeomló,
kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz,
mely a kimondhatatlan ködbe vész
kővé meredve,
mint egy ereklye,
s rá ékírással van karcolva ritka,
egyetlen életének ősi titka.

Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:
"Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék",
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére, és futott, telefonált,
és szőtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.

Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.
Többé soha
nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya.
Szegény a forgandó tündér szerencse,
hogy e csodát újólag megteremtse.

Édes barátaim, olyan ez éppen,
mint az az ember ottan a mesében.
Az élet egyszer csak őrája gondolt,
mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt...",
majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt,
s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt... "
Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra,
mint önmagának dermedt-néma szobra.
Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer.
Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.

VÁLTOZATOK SZÉLMALOMRA:

Kossuth Tivadar: Szélmalomharc

Meisseni porcelán:

Halasi csipke:

Salvador Dalí lepkeszárnyú szélmalmai:

Sainte-BEUVE idézetek:

Ha másokról ítéletet mondunk, legtöbbször saját adottságainkat ítéljük meg bennük.

Mondd meg, ki csodál, s én megmondom, ki vagy.

Van egy magaslat, ahol a művészet, természet és erkölcs egyet jelent.

Elég csak élni: az ember mindent lát, és látja mindennek az ellenkezőjét.

Mennyi ember meghal, mielőtt megismerkedett volna önmagával!

Az emberek háromnegyedében él egy költő, aki fiatalon meghal, míg az ember túléli.

A mostani nagy gyűlölet gyakran egyedüli jele az elmúlt nagy szerelemnek.

A harag malomkő, egy szempillantás alatt összezúzza lelkünk minden tiszta búzáját.

Bölcsek virága, a lótusz:

Kedveseim!

Közben most vettem észre, hogy átléptük az ÖTEZREDIK LÁTOGATÓT!:)

Igaz, ebben benne vagyok én is, de azért úgy gondolom, ezt meg kell ünnepelni:

http://www.youtube.com/watch?v=5MV0DVY6Sx4&feature=related

Mágikus szökőkút Barcelonában

A második:

A RÁZÓS PADLÁS

Egy szép nyári napon Édes felküldött bennünket a hugival a padlásra, hogy mázoljuk fel, mert nem tűrte, hogy a földes padláson por legyen, hiszen télen oda teregettük ki a mosott ruhákat. Ezért nagyon tisztán tartotta.
Ezúttal vita nélkül kezdtük el hugival a vizes ronggyal a csuszmákolást, és hirtelen ijedten néztünk egymásra.
- Ráz valami! - motyogta hugi.
- Engem is! - suttogtam megütődve.
És már rohantunk is le a padlásról...
- Édes! Édes! Ráz a padlás! - kiabáltuk egymást túl.
- Hogy mit csinál?! - kérdezte hitetlenkedve Édes.
- Ráááááázzzz!
- Ejnye, fiam, menj, nézd már meg, mi a fene van ott fenn! - küldte fel a bátyánkat a padlásra.
Bátyus felment, mi nagy izgalommal lestünk a padlásajtóból felfelé, mi lesz? Mit érez majd ő is...
- Nem is ráz! - mondta.
- De ráááááz!!! -mondtuk a hugival egyszerre.
- Nem ráz - jött le a bátyus.
- Na tessék felmenni, és folytassátok a takarítást! - adta ki a parancsot Édes...
Mi morgolódva mentünk fel újból. És elkezdtük a mázolást a vizes rongyokkal... Na lett is visítás, mert újból azt a bizsergő érzést éreztük a karunkban...
- Jajj, megint ráz! - és visítottunk, ahogy a torkunkon kifért.
Erre már Édes is, meg a bátyuska is felszaladt. És rájöttek a rejtély nyitjára.
- Zárlat van valahol, és a vizesrongy átsugározza az áramot - mondta az okos fizikusnak készülő bátyánk.
- Meg kell keresni, mi okozza a zárlatot, édesapámmal délután megnézzük - mondta.
- Addig nem lehet itt vizeskedni - tette még hozzá.
Így is történt.
S mi derült ki, hol volt a zárlat?
Egy kisegér okozta... Elrágott egy villanyvezetéket egy doboznál, ami akkoriban még csak bitumenes szurokkal szigetelt szövettel volt bevonva, nem volt tehát nehéz beleharapni az élesfogú egérkének, azonban ez neki az életébe került, ott volt megdögölve fogai közt a vezetékkel...
Hát ennyit az emberek "vakmerőségéről"... Primitív eszközökkel használták a veszélyes energiaforrásokat...
S szerintem használja ma is... Fogalma sincs róla tán, miként fog vélekedni erről laza kezelésről a jövő embere úgy száz év múlva?...

Sziasztok, szép napot!

Kicsit dilemmáztam, hozzak-e saját írást arról, ami az életem része (volt), vagy az ilyen nem tartozik ide, hisz csak "nekem" érték...

Úgy döntöttem, megpróbálom, döntsetek TI, kell-e ide, vagy másik topicba tegyem be?

ÍME két kis történet a gyerekkoromból:

Az első:

 ÍRÓS-VAJ

Alföldön laktunk egy vályog házban, de ez már "modern" volt, mert a szobák padlósak voltak, nem földes, a mellékhelyiségek meg kövesek. Igaz, nem olyan cement járólaposak, hanem téglaszínű, de nem tégla köves... Nem tudom, milyen anyag volt, talán mégis tégla, de olyan sima volt a felülete, és négyzetalakú. Na ezt kellett nekünk felmosni a hugival, ha elkoszolódott.
Igenám, de érdekes módon vele valahogy nem jöttünk ki egymással, sokat veszekedtünk, gyakran tettlegességig is fajult a dolog.
Történt egyszer, ráadásul télen, hogy fel kellett mosnunk... Egy vedérbe' volt a víz, de mindkettőnknek külön felmosórongyunk. A konyha fel volt osztva köztünk, mert jó nagy volt, afféle nappali is, hisz ott tartózkodott napközben a család, ugyanis ott volt csak egész nap fűtés a sparheldben... Volt egy hatalmas asztal, amelyet körülülve tanultuk a leckét mi hárman testvérek.
Szóval fel kellett a követ mosnunk, anyánk közben kint volt a hátsó udvaron az állatoknál.
Na mi szokás szerint veszekedve fogtunk a dologhoz... Szó szót követett, aztán a felmosórongyok is kezdtek repkedni a lebegőben, célozva a másik hátát, fejét, amit ért...
De egyszercsak az egyik rongy, a csuda tudta ebben a felhevült állapotban, kié is volt, bizony nem az "ellenség" hajában, hanem a sparheld lapja végén langyosodó sűrű zsíros tejfölben landolt, lerántva azt a kőre, ami szörnyű halálát okozta anyánk kedvenc kék cserép szilkéjének, amiben a telföl várt arra, hogy vajnak köpülje ki édesanyánk...
Na erre a zajra jött be Édes (így neveztük őt egyedi módon, nem is tudva, hogy mások nem így hívják az édesanyjukat...).
És meglátta a pusztítást...
Nosza, úgy felpaprikázódott ettől, hogy felkapta az akkurátus vas piszkavasat a sparheld mellől, és csihi-puhi! Ütött bennünket, ahol csak ért... Én arra emlékszem, hogy a jobb kezem fejére is ráütött, és nagyon fájt, meg is duzzadt, sokáig kék volt...
Így visszagondolva valószínűleg el is repedt a csont, de orvoshoz nem vittek el...
S ami érdekes, ha erre az eseményre gondolok, nem a fizikai fájdalom jut eszembe róla, hanem az elmaradt finom vaj íze sejlik fel a számban, az a bizonyos "írós-vajé", amilyet csak anyánk tudott csinálni...
Hej, de finom is volt az friss házicipóra kenve sárgadinnyével!

És itt van egy jazz együttessel 1964-ből:

http://www.youtube.com/watch?v=kUYiD7VGBXY&feature=related

A jómúltkor írtam a "legnehezebb zongoradarabról"

Hát ez sem valami könnyű:

http://www.youtube.com/watch?v=m1VbN3Nlrxk&feature=related

Nyikoláj Kapustin: Koncert etüd sorozatából Op. 40 No. 3. Toccatina

Itt pedig egy Esztergom-kertvárosi fiatal tehetségtől hallhatjuk:

http://www.youtube.com/watch?v=DROtLUaWG5o&feature=related

(Amatőr felvétel, sajnos egy elég rossz minőségű gyakorló zongorán...)

Kedves Teddy!

Örülök mindíg, mikor hírt hallok felőled!

Ezt a Kazal számot nem ismertem... Igen érdekes dallamú népdalféle, de nem igazán magyar, ráadásul az intonálása is olyan "szándékosan fölé énekelt"... Fura...

Még nem hallottam...

Köszönöm Neked, hogy ide hoztad.

Én most egy szép őszi képet hoztam őszi gondolatokkal:

Barátsággal Holdfény

Szervusz Holdfény,

tudod: én néha beszaladok, a hónom alatt valamivel.... Tessék, most ezt hoztam, meglepi (én imádom):

http://www.youtube.com/watch?v=NDBLQvCAsvc      

Szép estét, üdv: teddy