ÉRTÉK A MÉRTÉK! - mindenfajta művészeti ágból szemelvények

ÉRTÉK A MÉRTÉK! - mindenfajta művészeti ágból szemelvények

2009. 06. 22. 18:27

Kedves MINDEN ide látogató OLVASÓ!

Ebben a rohanó, agyat és idegeket borzoló világban álljunk meg egy pillanatra!Vigyor

Csodálkozzunk rá a bennünket körülvevő világra.

Olvassuk el az éppen kezünkbe akadt verset, hallgassuk meg a rádióban éppen felhangzó zenét, nézegessük meg a látóterünkbe került épületet, szobrot, képet...

Ha nyitott szemmel, nyitott füllel, s főleg NYITOTT SZÍVVEL járjuk útjainkat, bizony, meglepően sok szépségre tudunk találni.

Az interneten böngészve is keressük az IGAZI ÉRTÉKEKET, s hozzuk ide mindannyiunk örömére, hogy a 250 éve elhunyt Joseph Haydn-t idézzem:

"A földön oly kevés a boldog és megelégedett ember... Talán a te munkád olyan forrás lesz, amelyből a gondterhelt néhány pillanatra nyugalmat, üdülést merít."

Kívánok jó böngészést, szellemi kikapcsolódást mindenkinek!

Szeretettel Holdfény

 

2009. 06. 26. 15:38

DAL A JÓ EMBEREKRŐL 

 

/Bertolt Brecht/


A jó embereket arról ismered meg
Hogy jobbá lesznek
Ha megismered őket. A jó emberek
Vendégül látnak, hogy épüljenek, mert
Abból okul az ember, ha figyel
s ha mondanak is néki valamit.


De ők egyúttal
Jobbá teszik azt, aki rájuk néz és
Azt akire néznek. S nem azáltal, hogy betevő falathoz
Vagy a fényre segítik, inkább
Azért, mert tudjuk: élnek ők, s a világot
Megváltoztatva használnak nekünk.


Ha fölkeressük, otthon leljük őket.
Nem felejtik, tulajdon régi arcuk
Milyen volt az utolsó találkozáskor.
Bármennyire megváltoztak is
- Mert éppen ők oly változandók -
Legföljebb fölismerhetőbbek lettek.


Olyanok, mint egy ház, mit együtt építettünk
Nem kényszerítnek rá, hogy benne lakjunk
S néhanap meg sem engedik.
Bármikor elmehetünk hozzájuk
nagyságunk legszerényebb öltözetében
Csak jól nézzük meg, mit viszünk magunkkal.


Tudják a módját, hogy kell ajándékot adni:
Már eldobták, - most meglelték, s nevetnek.
De abban is hagyatkozhatsz reájuk,
Hogy ha önmagad elhagyod
Elhagyod őket is.


Ők, ha hibáznak, csak nevetünk:
Mert ha rossz helyre tettek egy követ le
Rájuk tekintve látjuk
Hol lesz jobb helye a kőnek.
Lessük mindennap keresetlen figyelemmel
Hogy keresik meg mindennapi kenyerük.
Valami rajtuk kívül álló
Ügyben érdekeltek ők.


A jó emberek dolgot adnak nekünk.
Magukban, úgy látszik, sehogysem boldogulnak.
Minden megoldásukban új feladat feszül.
Veszélyes pillanatokban, ha süllyed a hajó
Meglátjuk hirtelen, hogy tágra nyílt szemük rajtunk pihen.
S habár nem tetszünk nékik, így ahogy vagyunk
Ők velünk tartanak mégis, velünk.

 

A német költőről, drámaíróról ITT olvashatsz bővebben:

 

http://hu.wikipedia.org/wiki/Bertolt_Brecht

 

 

2009. 06. 26. 8:12

Szép jó reggelt mindenkinek!Vigyor 

Az ébrenlét a bátorság

BARANYI FERENC

Éjfélkor a sötét belémlát,
ilyenkor vallanak a némák,
és a süketek dobhártyája
beleremeg az éjszakába.
Nem könnyű a magunkba-nézés,
ítélőszékhez önidézés,
jaj, gyáva vagy, megfutsz magadtól,
ha ilyen éjszakán elalszol!

Az ébrenlét a bátorság itt:
lehurrogni lelked, ha ámít,
rágondolni, amire nem mersz,
akármilyen nehéz, keserves,
büntetni magad röstellt könnyel,
társ-nélküli, szegetlen csönddel,
nézni, midőn a képre fény száll,
amit az éj tükre elédtár.

Ó én tudom: a gyöngeségem
legláthatóbb a tükör-éjben,
s én látom legjobban, hisz éjjel
magam vagyok rossz számizével.
Nincs kínzóbb a felismerésnél:
hazugnak látni, mit beszéltél,
mondandónak, mit elhallgattál,
adandónak, amit nem adtál.

Magam vagyok magam fegyence,
bíráim legkegyetlenebbje,
s még az lehet csak, akin látszik,
hogy éjszakákat áttusázik,
aki velem éber az éjben:
legyen bírám s ha kell, pribékem,
de megítélni hogy merészel,
aki nyugodtan alszik éjjel?!

Legyen a bírám talpig ember,
magát-vizsgáló becsülettel,
s ítéljen el, egyazon szinten,
mint embert ember, istent isten,
mint ön-legyőző ön-legyőzőt,
miként legyőzöttet legyőzött,
de sárga törpék tű-sisakban
ne mocorogjanak alattam.

Ha számonkérő éjben alszol:
jaj, gyáva vagy, megfutsz magadtól!
Bár nehéz a magunkba-nézés,
ítélőszékhez önidézés,
de áldozzunk ennyit magunknak,
kiéjszakázott igazunknak,
s azoknak, akik tisztelettel
úgy neveznek minket, hogy ember.

 

 

2009. 06. 25. 16:31


ÉS SZÓLT A SZÓ

Bella István


És szólt a hegy:
- Ha alvó kő leszek,
hogy felébredjek,
kezedbe veszel-e?

És szólt a Nap:
- Ha már nappal leszek,
hogy megvirradjak, szemed
fölnyitod-e?

S a csillag szólt:
- Ha már csak fény leszek,
szemhéjad alá, látni
elrejtesz-e?

És szólt a tó:
- Ha tűz gyöngye leszek,
egy fűszál sóhajában
meghallasz-e?

És szólt a szó:
- Ha kuncogó fény leszek,
a szájad szélén, hogy megláss,
egyetlenegyszer kimondasz-e?!

 

2009. 06. 25. 15:52

Bizonyára sokan ismeritek Antonio VIVALDI (1675. Velence - 1741. Bécs) kiváló olasz hegedűművész, barokk zeneszerző NÉGY ÉVSZAK c. hegedűversenyét.

De nem biztos, hogy mindenki látta Cakó Ferenc remek homokfestményét a műre. Most alkalma nyílik pótolni, elhoztam az egész művet, mely kb. 42 perces, hisz évszakonként 3 - 3 tételes:  

 

http://www.youtube.com/watch?v=c-dHxJNsxJc&feature=related

TAVASZ  

http://www.youtube.com/watch?v=go7wlUOC5dg&feature=related

NYÁR  

http://www.youtube.com/watch?v=fCEB4v3o-50&feature=related

ŐSZ  

http://www.youtube.com/watch?v=MGS6uSPGqvo&feature=related

TÉL  

 

Ha kevés időtök van, évszakonként is meghallgathatjátok...

Kellemes zenehallgatást és nézgelődést mindenkinek!

 

2009. 06. 25. 15:40

Bocsika!Sírós

 

A cím helyesen:

 

Az Ismeretlen Istennek

 

Mégegyszer elnézést, majd jobban figyelek...

2009. 06. 25. 15:19

EZ MÉG ÚGY GONDOLOM, IDE ILLIK, S RÉSZEMRŐL A VALLÁSOS TÉMÁT BEFEJEZTEM:

 

Az Ismeretlen Istenek
(Reményik Sándor)


Nem hódításra indultunk mi el
A végtelenből, - csak találkozásra.
Testvér, a mi testvérségünk
Ezért oly ritka, szép és drága.
Nem hajtottuk a lelkünket igába.
Egymás lelkét prédának sose néztük,
Szemmel nem vertük, szóval nem igéztük.

Maradtunk szabadok a szeretetben.
Maradtunk egyenlők a szeretetben.
Maradtunk testvérek a szeretetben.

Egymás lelkében tiszteltük a törvényt.
S a végzetet, mint napsugárt és örvényt.
A törvény betűje ha összevágott:
Ujjongva hirdettük a rokonságot.

S ha egymás lelke tájait bejárva,
Rábukkantunk egy nekünk idegen,
Ismeretlen istenség templomára:
Oltárát virággal szórtuk tele,
És szóltunk csendesen: bár nem enyém,
Szenteltessék meg mégis a neve.

 

 

2009. 06. 25. 15:02

VLACINAK szeretettel:

 

Bencze Imre: Édes, Ékes Apanyelvünk
/Lőrincze Lajosnak és Grétsy Lászlónak/


Kezdjük tán a "jó" szóval, tárgy esetben "jót",
ámde "tó"-ból "tavat" lesz, nem pediglen "tót".
Egyes számban "kő" a kő, többes számban "kövek",
nőnek "nők" a többese, helytelen a "növek".
Többesben a tő nem "tők", szabatosan "tövek",
amint hogy a cső nem "csők", magyar földön "csövek".
Anyós kérdé: van két vőm, ezek talán "vövek"?
Azt se' tudom, mi a "cö"? Egyes számú cövek?
Csók - ha adják - százával jő, ez benne a jó;
hogyha netán egy puszit kapsz, annak neve "csó"?
Bablevesed lehet sós, némely vinkó savas,
nem lehet az utca hós, magyarul csak havas.
Miskolcon ám Debrecenben, Győrött, Pécsett, Szegeden;
amíg mindezt megtanulod, beleőszülsz, idegen.
Agysebész, ki agyat műt otthon ír egy művet.
Tűt használ a műtéthez, nem pediglen tűvet.
Munka után füvet nyír, véletlen se fűvet.
Vágy fűti a műtősnőt. A műtőt a fűtő.
Nyáron nyír a tüzelő, télen nyárral fűt ő.

Több szélhámost lefüleltek, erre sokan felfüleltek,
kik a népet felültették... mindnyájukat leültették.
Foglár fogán fog-lyuk van, nosza, tömni fogjuk!
Eközben a fogházból megszökhet a foglyuk.
Elröppenhet foglyuk is, hacsak meg nem fogjuk.
Főmérnöknek fáj a feje - vagy talán a fője?
Öt perc múlva jő a neje, s elájul a nője.
Százados a bakák iránt szeretetet tettetett,
reggelenként kávéjukba rút szereket tetetett.
Helyes-kedves helység Bonyhád, hol a konyhád helyiség.
Nemekből vagy igenekből született a nemiség?
Mekkában egy kába ürge Kába Kőbe lövet,
országának nevében a követ követ követ.
Morcos úr a hivatalnok, beszél hideg 's ridegen,
néha játszik nem sajátján, csak idegen idegen.
Szeginé a terítőjét, szavát részeg Szegi szegi,
asszonyának előbb kedvét, majd pedig a nyakát szegi.
Elvált asszony nyögve nyeli a keserű pirulát:
mit válasszon? A Fiatot, fiát vagy a fiúját?
Ingyen strandra lányok mentek, előítélettől mentek,
estefelé arra mentek, én már fuldoklókat mentek.
Eldöntöttem: megnősülök. Fogadok két feleséget.
Megtanultam: két fél alkot és garantál egészséget.


Harminc nyarat megértem,
mint a dinnye megértem,
anyósomat megértem...
én a pénzem megértem.
Hibamentes mentő vagyok.
Szőke Tisza pertján mentem:
díszmagyarom vízbe esett,
díszes mentém menten mentem.
Szövőgyárban kelmét szőnek: fent is lent meg lent is lent.
Kikent kifent késköszörűs lent is fent meg fent is fent.
Ha a kocka újfent fordul fent a lent és lent is fent.
Hajmáskéren pultok körül körözött egy körözött,
hajma lapult kosarában meg egy tasak kőrözött.
Fölvágós a középhátvéd, három csatárt fölvágott,
hát belőle vajon mi lesz: fasírt-é vagy fölvágott?
Díjbirkózó győzött tussal,
nevét írják vörös tussal,
lezuhanyzott meleg tussal,
prímás várja forró tussal.
Határidőt szabott Áron: árat venne szabott áron.
Átvág Áron hat határon, kitartásod meghat, Áron.
Felment, fölment, tejfel, tejföl; ne is folytasd, barátom:
első lett az ángyom lánya a fölemás korláton.
Magyarország olyan ország, hol a nemes nemtelen,
Lábasodnak nincsen lába, aki szemes szemtelen.
A csinos néha csintalan, szarvatlan a szarvas,
Magos lehet a magtalan, s farkatlan a farkas,
Daru száll a darujára, s lesz a darus darvas.
Rágcsáló a mérget eszi, engem esz a méreg.
Gerinces vagy rovar netán a toportyán féreg?
Egyesben a vakondokok vakond avagy vakondok?
Hasonlóképp helyes lesz a kanon meg a kanonok?
Némileg vagy nemileg? Gyakori a gikszer.
"Kedves egesz seggedre!" - köszönt a svéd mixer.
Arab diák magolja: "tevéd, tévéd, téved,
Merjél mérni mértékkel, mertek, merték, mértek."
Pisti így szól: "Kimosta anyukám a kádat!"
Viszonzásul kimossa anyukád a kámat?
Óvodások ragoznak: "Enyém, enyéd, enyé",
Nem tudják, hogy helyesen: tiém, tiéd, tié.
A magyar nyelv, remélem, meggyőztelek, barátom,
Külön- leges-legszebb nyelv kerek e nagy világon.

 

http://www.youtube.com/watch?v=oT4CKxZWpeg

 

 

2009. 06. 24. 12:03

 

Bűn - szeretet

SIMON ANDRÁS

 

A bűn becserkész,
a szeretet befogad.

a bűn bekebelez,
a szeretet magába foglal.

A bűn megköt,
a szeretet megtart.

A bűn száz annyit ígér,
A szeretet száz annyit ad.

A bűn elveszi az önismeretet,
felmagasztal és magasba emel:
csakhogy letaszíthasson.
A szeretet helyes önismeretre tanít,
Kiábrándít hamis „önmagadból" és összetör:
Csakhogy felemelhessen.

A bűn hájjal keneget,
hogy megrontson.
A szeretet kíméletlenül pöröl,
hogy megtisztítson.

A bűn fröcsköl,
a szeretet szétárad.

A bűn éget és perzsel,
A szeretet sugároz.
A szeretet egyszerű,
A bűn körmönfont.

A szeretet „egy-ügyű",
A bűn agyafúrt.

A szeretet nyíltan beszél,
A bűn körülír.

Míg a szeretet a mélység titkairól dadog,
A bűn a felszín közhelyeiről fecserész.

Míg a bűn hazudik, hogy ne kelljen
megmondania az igazat,
A szeretet kitérő választ ad,
hogy ne kelljen hazudnia.

A bűn kényszerít,
A szeretet késztet.

A bűn csábít,
a szeretet vonz.

A bűn érzéki,
A szeretet érzékelő.

A bűn forral,
a szeretet hevít.

A bűn űz és hajt,
A szeretet lelkesít.

A szeretet megkeresi a tisztátalant,
hogy felemelje,
A bűn „felhajtja" magának a tisztátalant,
Hogy kihasználja és a sárba tapossa.

A szeretet az embert látja a cédában is,
de a bűn csak riherongy kurvának tartja.

A szeretet megjelöl,
A bűn megpecsétel.

A szeretet társakra lel,
De a bűn csak hordákba ver.

A szeretet kiteljesít,
A bűn kiüresít.

A szeretet mentséget keres,
A bűn kifogást talál.

A bűn bekerít és magadba zár,
A szeretet kapukat nyit és
másokhoz vezet.

A bűn elfecsérli és pazarolja a másét,
De a szeretet önmagát osztja szét.

 

 

2009. 06. 24. 11:59

Batta György


EGY MONDAT A SZERETETRŐL

 

Hol szeretet van,
Ott szeretet van
Nemcsak a Bibliában rögzült
Isten szavában,
Nemcsak jó anyák mosolyában
Megannyi mozdulatában
Lelkük minden zugában
Ott szeretet van
Nemcsak bölcs vének tanácsában
Az évek ne a keserűséget teremjék benned - a mérget -
Hol szeretet van,
Ott szeretet van
És nemcsak abban, ahogy mindegyik gondolatban
Másokért dobban a költő-szív szakadatlan
Ahogy az anya is ott lüktet végig a magzatban
Hol szeretet van,
Ott szeretet van
Nemcsak mikor az ujjak mell-kupolákra simulnak
S forró szerelmi vágyban tüzesedve a lázban
Hevülnek vörösre gyúlva akár az űrhajó burka
Hol szeretet van,
Ott szeretet van
S fönnmarad holtodiglan
Nem számít, hogy a vágytól feszülő kupolából
Marad csak roskadt sátor az idő viharától
S már nem az ujjak - dermedt pillantások
Simulnak enyésző testmezőkre
Mik eltűnnek örökre
Hol szeretet van,
Ott szeretet van
Nemcsak az estben aláhulló pehelyben
E máris tökéletesben, mert arányaiban
Jövendő világok váza - és remekben,
Mert simulásában, arcodra hullásában,
Ahogyan gyöngéden megérint az éjben -
Abban szeretet van
S hol szeretet van, puska nem dörren,
Vér nem fröccsen, nem sújt tudatlan ököl sem
Váratlan, edényeit a vér nem hagyja el a testben,
Kering erekben, nem buzog sebekben,
Torkolattüzek ibolyákban égnek csak, szelíd lángban
Hol szeretet van,
Ott szeretet van
Szamócafej a vércsepp - igézve nézed
Láthatsz fűszálat, áldott sörényes fákat,
Tornyokat, kupolákat, de sehol katonákat
Hol szeretet van,
Nem baj, hogy más vagy
Más a honod, a templomod, s nyelvedben,
Lélek - emelte versedben másként
Zendülnek az igék, csendülnek rím-harangok
Hogy mongolos az arcod - szabad
Hogy a szavak hozzád vonuljanak
Mint hegyből a nyáj
És senkinek se fáj, hogy bennük még
Véreid rakta, Szent István - látta
Tüzek parázslanak, Mátyás felhői gomolyganak,
Budai paripák fújnak, holtakért gyertyák gyúlnak -
Ott nem félsz
Élsz csillagfénnyel a szemedben
Nem gyűlöletben, hisz tudják:
Tüdő halványlik, szívmoraj hallik,
Oxigéntüzek égnek benned is, piros-kékek
S lám, arcodon is közös a bélyeg
A halál - sütötte enyészet
Nézheted, mint állat bőrén a jelet
Hol szeretet van,
Elpusztíthatatlan,
Úri áradatból, az időfolyamból
Arany szemcséit kimoshatod,
S a világot belőlük összerakod,
Mint ködből a tornyok, felhőből az ormok
Ember s táj előragyog
Megláthatod minden keservek könnyét
Fájdalmak fekete gyöngyét mert
Minden mi kín, a lélek-fény útjain
Hozzád is átszáll,
Veled is munkál - fáj
Bárhol a zsarnok: égetnek szenvedő arcok
Szemükből a kiáltás roncsoló sugárzás
Fenyőtű hördül törten füst - fojtva a völgyben
Zengő kövekből hallik
Vizeken halál iramlik
Rémülten hordod kozmikus sorsod
Mint a bogár ahogyan löki-viszi a folyam
Sodorja hullt falevélen -
Nincs menekvés földön-égen?
Kérded esetten, félelem-sebzetten,
Idő-szegekkel verten a létkereszten
Már-már abban a végső pillanatban ahonnan tovább nincsen
S ekkor fénylik fel Isten
Lelkedben, minden sejtedben
Általa emberré épülsz,
Már csak a jóra készülsz,
Röpít a kegyelem
Gyorsan, aranyló hit-burokban,
Virágzó, békét sugárzó,
S mint betlehemi fényözön
Elönti bensődet az öröm
Hogy benned szeretet van - kiapadhatatlan
Látod, hogy növi be a világot
Mint fénylő moha, arcok s virágok mosolya
Halál nem rettent, serkent: a jóra
Törekedhetsz, másokért cselekedhetsz,
Nyújtod a kezed, s tenyeredbe veszed
Akár egy cinege madárkát, a Földet
Ezt az árvát, ezt a vergődőt, vérzőt,
Lángokban égőt, csapzottat, meggyalázottat,
Simítod, ne remegjen,
Gyógyuljon, ne ernyedjen
Úri fán fényesedjen
Csak arról énekeljen:
Ahol szeretet van, remény és jövő van.

 

2009. 06. 23. 20:59

Elhoztam még az egyik legkedvesebb versemet:

MONDD...

Toma Judit

Mondd, van olyan, hogy bocsánat-raktár?
Mondd, miért van, hogy nekem nem jut,
mikor te az előbb kaptál?
Mondd, van olyan, hogy elfogy a bocsánat?
Mondd, mit kap az, aki csak ennyit kér magának?
És mondd, van a bocsánatnak ára?
Meg tudja fizetni, akinek nem telik ruhára,
cipőre, kenyérre, ételre, italra,
-mondd, az ilyennek meg lesz-e bocsátva?

És mondd, mennyi időre kapod, hogyha kéred?
Örökké tied lesz, vagy csak egy időre bérled?
És mondd, mi van, ha lejár az időd?
Hogy állsz meg majd akkor az emberek előtt?
Vagy ha végtelen a bocsánat joga:
minden bűnöd meg van bocsátva?
Mondd, a bocsánatot kitől kell kérni?
És aki adja, mindenkinek
egyforma mértékkel méri?

Mondd, miért nehéz megbocsátani?
Mondd, kitől lehet az ilyet tanulni?
Mondd, a megbocsátást ő hol tanulta?
S mondd, nem felejthette el már
régen azóta?

Mondd, a bocsánatot elveszteni lehet?
S, ha találtam, továbbadhatom neked?
És, ha én valaha elvesztem, ha kaptam,
kérhetek megint, vagy örökre elhagytam?
Mondd, lehet-e több adagot kérni,
hogyha tőlem kérnek, én is tudjak adni?
Mondd, egy embernek hányszor jár bocsánat?
Mondd, a bocsánattal véget ér a bánat?

Mondd, -és bocsáss meg, hogy ennyit kérdezek-:
ez tényleg ilyen nehéz, vagy én vagyok gyerek?

 

2009. 06. 23. 20:30

Luigi Boccherini (1743 - 1805):

Olasz csellista és zeneszerző. Az olasz preklasszicizmus (klassszicizmus előtti) és klasszicizmus kiváló képviselője. Művei a bécsi klasszikusokat (Haydn, Mozart, Beethoven) megelőző művek közt kiemelkedő helyet foglalnak el.
"Ha Isten zenében kívánna az emberekhez szólni, akkor azt Haydn műveivel tenné, maga azonban Boccherinit hallgatna." /J. B. Cartier 1789/

Jellemző műveire a korszerű "érzékenység"-en, és finomkodó, lágy dallamosságon kívül a hangszereknek bizonyos könnyed, figuratív kezelése.
Írt 90 vonósnégyest, 125 vonósötöst, 54 vonóstriót, 30 szimfóniát, egy szerenádot,
egy tucat csellóversenyt.
Vokális művei többnyire egyházi jellegűek: oratóriumok, köztük egy Stabat Mater.

Legismertebb művét hallhatjuk, a Menüettet, korát ábrázoló szép képpel:

 https://www.youtube.com/watch?v=kSE15tLBdso

 

Ezzel az andalító zenével kívánok mindenkinek nyugodt álmokat, kellemes holnapot!

 

2009. 06. 23. 20:28

HANGSZERBEMUTATÓ

Cello (cselló), Gordonka (kisbőgő).

A cello a gordonka olasz nevének (Violoncello) helytelen rövidítése: csak a kicsinyítőképző szerepel az elnevezésben. A gordonkának ez az elnevezése mégis az egész világon elterjedt.
A gordonka a cello magyar elnevezése a nyelvújítás idején keletkezett, mint szó, és kisbőgőt jelent.
A ma használt vonóshangszerek tenorja, a vonósnégyes (I. hegedű, II. hegedű, brácsa, cello) legmélyebb hangszere. Szólamát általában a basszus-, de magas fekvésben tenor-, sőt hegedűkulcsban is jegyzik. A 16. században kezdték építeni, de akkoriban nem versenyezhetett a sokkalta népszerűbb gambával. Végleges alakját Stradivaritól nyerte; támasztólába (tüskéje), mellyel ma a földre állítják, ismeretlen a 18. század vége előtt. Elhelyezése játék közben olyan volt, mint a régi gambáé: a játékos a térdei között tartotta.
A gordonka négy húrjának hangolása: C, G, d, a


Itt pedig magát Luigi Boccerini mestert láthatjuk a korabeli csellóval:
 

 

 

 

2009. 06. 23. 20:19

 

ORSZÁGHÁZA

/Vörösmarty Mihály/

A hazának nincsen háza,
Mert fiainak
Nem hazája;
Büszke fajnak
Küzdõ pálya,
Melyen az magát rongálja,
Kincsnek, vérnek rossz gazdája.
És oh szégyen! rosszra, jóra
Még szavazni jár dobszóra.
Ura s rabja millióknak
Kik gyûlölnek és dacolnak;
Zsarnok, szolga egy személyben Ki magával sincs ékében.
S vaseszével
Jégszívével
Fölmerül a külfaj árja,
A meleg vért általjárja,
És a nemzet áll fagyottan Tompa, zsibbadt fájdalomban.
Nincsen egy szó
Összehangzó
Honfiaknak ajakáról,
Nincsen egy tett
Az eggyé lett
Nemzet élete fájáról.

A hazának nincsen háza.
Mért? Volt idõ, midõn nevére
Fölkelének, s amit kére
Nem keresvén cifra szóban,
Ami a szív legmélyén van,
Adtak drága bért,
Adtak érte vért.
Most midõn leszállt a béke
S a vérontó harcnak vége,
S a hazának,
Mint anyának,
Aki gyermekei körében
Áll ragyogva örömében,
Földerülne boldog napja:
Most fejét szenny s gyász takarja.

Földön futva,
Bujdokolva,
Mint hivatlan vendég száll be
A szegény s kaján telekbe,
Hol nevét rút ferdítésben
Ismerik csak átokképen.
Neve: szolgálj és ne láss bért.
Neve: adj pénzt és ne tudd mért.
Neve: halj meg más javáért.
Neve szégyen, neve átok:
Ezzé lett magyar hazátok.

1846. június - augusztus (?)

 

2009. 06. 23. 20:09

Sziasztok, jó estét!

Ma egy kedves zenés mesét hoztam:

 

Prokofjev: PÉTER ÉS A FARKAS, OP. 67

1936-ban komponálta Prokofjev zenekarra és narrátorra szóló szimfonikus költeményét, amelynek célja egyrészt a gyermek-hallgatók szórakoztatása, másrészt az, hogy a játékos élmény közben megtanítsa a gyermekeket az egyes hangszerek sajátos hangzására és kifejezési módjára.
A mese valamennyi alakját egy-egy hangszerrel jelképezi, illetve egy-egy olyan karakterisztikus dallammal, amely egy bizonyos hangszeren megszólaltatva szimbolizálja a „szereplőket": a kismadár témája fuvolán hangzik fel, a kacsáé oboán, a macskáé klarinéton, nagyapáé fagotton, a farkasé három kürtön, Péteré a vonósok együttesén, a vadászok lövéseit pedig az ütőhangszerek szólaltatják meg. A témák e gazdag készletéből a zeneszerző a narrátor prózai elbeszéléséhez alkalmazkodva válogatja ki a megfelelőket.

Sajnos magyar nyelvű szöveget nem találtam, de így is érteni lehet a mesélőt, mert érthető a rajzok alapján a történet:

 

http://www.youtube.com/watch?v=ILI3s7Wonvg&feature=related

 

http://www.youtube.com/watch?v=vCgJXD3J9Wc&feature=related

 

 

2009. 06. 23. 19:50

Most egy különlegeset hoztam, én is nemrég kaptam:

 

Ez az 1000 kéz tánca, amely most körbejár a neten. Tekintettel a hozzá szükséges rendkívüli koordinációra, a teljesítmény akkor is bámulatos lenne, ha nem volnának valamennyien süketek, azonban mind a 21 táncos teljesen süket-néma. Csupán a táncoktatóknak a színpad négy sarkából adott jelzései alapján hozzák létre ezek a különleges táncosok az összetett, kavargó látványt.

Nemzetközi debütálásuk a 2004-es paralimpia záróünnepségén volt Athénban, azóta a csoport több, mint 40 országban járt. A 29 éves vezető táncosuk magasszintű művészeti képzettséggel rendelkezik. A felvétel Pekingben készült az ezévi tavaszi fesztiválon.

 

http://www.youtube.com/watch?v=xgHmSdpjEIk

Thousand-Hand Guan Yin

 

2009. 06. 23. 11:57

 

TÍZ LÉPCSŐ

 

Weöres Sándor

Szórd szét kincseidet - a gazdagság legyél te magad,

Nyűdd szét díszeid - a szépség legyél te magad,

Feledd el mulatságaid - a vidámság legyél te magad,

Égesd el könyveid - a bölcsesség legyél te magad,

Porold el izmaid - az erő legyél te magad,

Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad,

Űzd el szánalmaid - a jóság legyél te magad,

Dúld fel hiedelmeid - a hit legyél te magad,

Törd át gátjaid - a világ legyél te magad,

Vedd egybe életed-halálod - a teljesség legyél te magad.

 

2009. 06. 22. 21:43

Kedves Vándor!


Miért is törekednél a zene megszeretésére?

Azt nem lehet "csak ilyen egyszerűen"... Majd "megszólít" egyszer, mikor itt lesz az ideje, és meghallod a neked valót, meglásd...Vigyor

Én úgy gondolom, azért "nem szereted", mert úgy érzed, elvonja a figyelmedet...

Ez talán azért van így, mert nem szeretsz egyszerre több dologra figyelni... Félsz, hogy akkor lemaradsz valamiről...

Pedig a figyelmünk mindíg is többfelé szóródik, különben ha nem így lenne, nagy bajba kerülnénk...

Lásd: Közlekedés pld.


De lehet más ok is, afféle tudatalatti...

Félsz, hogy elgyengülsz, hogy kiszolgáltatottá válsz, pőrére vetkőzteti a belső énedet mások előtt...


Pedig minden zene ám!

Zaj...Nevetés

Hmmm... Bizony, sokszor az!Kacsintás

De az is zene! Van hangmagassága, ritmusa... mitől ne lenne hát zene?

Bár a zaj idegesítő is lehet...

Tudod, hogy van ez, aki csinálja, élvezi, aki hallgatja, azt idegesíti.

A kisgyerekek milyen élvezettel csapdossák össze a konyhaszekrényből megkaparintott fedőket!

De te, aki meghallod, heves tiltakozással hagyatod velük abban, ugye?

Na ITT kezdődik... A kisgyermekkorban...

 

Egyszer utaztamban a buszon egy kis gyerkőc vígan énekelgetett az anyja ölében ülve, mígnem az anyuka rá nem förmedt ímígyen:

- Ne kántájj mán itt, mer' aszt hiszik részeg vagyóóól, teeee! ÜvöltésRosszall

Gondolom, szegény kicsike hamar felhagyott az énekléssel...

Sok múlik a hozzáálláson...

2009. 06. 22. 21:18

Mindig irigyeltem azokat akik szeretik a zenét! Sajnos nem tartozom közéjük! Valahogy nem éreztem a hiányát!Olyan zajnak tartottam ami elvonja a figyelmemet arról, amit fontosnak hittem! Vénségemre jöttem rá, hogy a zene is nagyon fontos,és sokszor segít a gondolkodásban! Szóval tévedtem,de már nagyon, nem törekszem,hogy jóvá tegyem!

2009. 06. 22. 21:09

BINGÓÓÓÓ!Nevetés

Jó éjt!

 

2009. 06. 22. 21:07

Ma az egyik kedvenc zongoradarabommal búcsúzom:


http://www.youtube.com/watch?v=E10K73GvCKU&feature=related

Daniel Barenboim - Moonlight sonata - 1ºmov Adagio sostenuto

Az első tétel után jöjjön a frenetikus gyorsaságú III. tétel igen érdekes vágásban, ugyanis hárman adják elő szétosztva, íme:

http://www.youtube.com/watch?v=zzMcDc5S9mM&feature=related

Kempff, Perahia and Barenboim plays Moonlight Sonata Mvt.3

Mindenkinek kívánok nyugodalmas jó éjszakát, és kellemes holnapot!Csók