ÉRTÉK A MÉRTÉK! - mindenfajta művészeti ágból szemelvények

ÉRTÉK A MÉRTÉK! - mindenfajta művészeti ágból szemelvények

2009. 06. 22. 18:27

Kedves MINDEN ide látogató OLVASÓ!

Ebben a rohanó, agyat és idegeket borzoló világban álljunk meg egy pillanatra!Vigyor

Csodálkozzunk rá a bennünket körülvevő világra.

Olvassuk el az éppen kezünkbe akadt verset, hallgassuk meg a rádióban éppen felhangzó zenét, nézegessük meg a látóterünkbe került épületet, szobrot, képet...

Ha nyitott szemmel, nyitott füllel, s főleg NYITOTT SZÍVVEL járjuk útjainkat, bizony, meglepően sok szépségre tudunk találni.

Az interneten böngészve is keressük az IGAZI ÉRTÉKEKET, s hozzuk ide mindannyiunk örömére, hogy a 250 éve elhunyt Joseph Haydn-t idézzem:

"A földön oly kevés a boldog és megelégedett ember... Talán a te munkád olyan forrás lesz, amelyből a gondterhelt néhány pillanatra nyugalmat, üdülést merít."

Kívánok jó böngészést, szellemi kikapcsolódást mindenkinek!

Szeretettel Holdfény

 

2009. 06. 22. 19:09

Kedves Vándor!

Már hogy lennél "rossz ember"?Vigyor

Én sem akarok Teréz anya lenni, én sem járom Ghandi útját...

Hanem, mint mindenki más, a MAGAM útját járom...

S jártamban-keltemben nézelődök, hallgatózom (na nem kukkolási szinten!Nevetés), s tapasztalatokat gyűjtök... Jót, s rosszat egyaránt.

S elraktározom magamban...

Aztán szelektálok...

 

Tudod, én úgy vélem, szűk pátriánkban szoktuk a legkevésbé meglátni a szépségeket.

Mert miértis?
Gondolom, azért, mert megszoktuk, hogy OTT VAN...

Egyszer, mikor először mentem Pesten a 73-as trolival a Keletibe, ámulva nézegettem az Izabella utca épületeinek a TETEJÉT!

S kérdeztem egy mellettem ülő idős nénitől, mi van abban az épületben, amelyen csupa hangszereket ábrázoló domborművek voltak.

- Sajnos, nem tudom! Sőt! Én még azokat nem is láttam eddig! - mondta. - Pedig erre járok már vagy 50 éve nap, mint nap...

Hát ilyenek vagyunk mi, emberek...Kacsintás

Szép estét neked!

 

2009. 06. 22. 18:56

Kedves Holdfény ! A legnagyobb tisztelettel kérdem, rossz ember lennék amiért nem akarok Teréz anya lenni, nem akarom Ghandi útját járni? Egyébbként igazad van, nagyon sok szép dolog van még ebben a szűk pátriánkban is amit jó nézni,benne egy pillanatra gyönyörködni! És az is igaz,hogy időnként a jót is észre kellene vennünk,akár honnét jön! Remélem sokan megfogadják tanácsod,és megosztják ezirányú élményeiket!

2009. 06. 22. 18:47

Hallgassunk egy csodás nyugtató zenét:

http://www.youtube.com/watch?v=8Af372EQLck 

Johann Pachelbel - Canon in D Major, fantastic version

 

/Bocsika, ha nem sikerül, még új vagyok itt.../

 

 

2009. 06. 22. 18:41

Teréz anya:

 

NEM FONTOS!

Az ember érthetetlen, logikátlan és önző.
NEM FONTOS, SZERESD ŐT!
Ha jót teszel, önös céljaidnak tudják be.
NEM FONTOS, TÉGY JÓT!
Ha megvalósítod céljaidat, hamis barátokra és őszinte ellenségekre lelsz.
NEM FONTOS, VALÓSÍTSD MEG CÉLJAIDAT!
A jót, amit ma teszel, holnapra elfelejtik.
NEM FONTOS, TÉGY JÓT!
A tisztesség és az őszinteség sebezhetővé tesz.
NEM FONTOS, LÉGY ŐSZINTE ÉS TISZTESSÉGES!
Amit évekig építettél, egy perc alatt romba dőlhet.
NEM FONTOS! ALKOSS!
Pórul járhatsz, ha segítesz az embereknek.
NEM FONTOS, SEGÍTS NEKIK!
A legjobbat adod magadból, és verés a köszönet.
NEM FONTOS, ADD MAGADBÓL A LEGJOBBAT!

 

2009. 06. 22. 18:37

Kedveseim!

Zenei témája miatt hoztam egy szép emlékező verset. Ez a csodás vers Kodály halálakor született 1967-ben:

Csorba Győző

KODÁLY

Mikoron már a sírásók jártak,
s a gyávák rendre halálra váltak,
meg-meginogtak szintén a bátrak,
mikoron nyelv és torok már kiszáradt,

tetőgerendánk roskadt recsegve,
ablakainkat jég ökle verte,
sovány falatunk iszonyat ette,
sőt gyakran azt is szájunkból kivette,

mikoron a jó, erős bizalmat,
a bennünk élőt úgyis, ha hallgat,
nem bírták szóra semmi hatalmak,
s kötél adott vagy vándorbot nyugalmat:

a háborgónak, némán nyögőnek
fülébe vágott mentőn az ének,
hangja a kínnak, hangja az éjnek,
a sarjú kedvnek, a makacs reménynek;

fülébe vágott forrón a hangod,
kiálthatott már, aki szorongott,
nevén nevezted benne a gondot,
előtte mondtad, amit végre mondott.

És lett az ország országnyi zengő,
hangos liget, nagy, mesebeli erdő,
s akár ujjongó, akár kesergő,
támadt szavad rá, erre, arra kellő;

támadt szavad rá borús, virágos,
szelid-zúgású és áradásos:
csöng a gyerekszáj, dobban a táncos,
harsan a Psalmus, mesél Háry János;

harsan, mesél, csöng örökre most már,
mert véghezvitted, amibe fogtál,
s úgy mentél el, hogy megállapodtál
a múlhatatlan fényű csillagoknál.